Antall József működésének valódi céljait és okát akkor értjük meg, amikor meghallgatjuk egy volt képviselő beszámolóját az igazi, színfalak mögötti rendszerváltásról. Sokat vitatkoznak azon, hogy volt-e rózsadombi paktum, vagy nem. Teljesen lényegtelenek ezek a viták, mindenki tudja, hogy volt valamilyen paktum. Mindazonáltal Antall nem a rózsadombi paktumhoz igazodott, mivel az úgynevezett rózsadombi paktumon jelen volt az orosz és a kínai küldött is. Itt egyeztek meg abban, hogy a Szovjetunió nem avatkozik közbe, de ennek ára van. Ezt a nyugati hatalmak (többek között az USA) jelen levő képviselői el is fogadták, de csak azért, hogy szinte már másnap ne tartsák be a megállapodást.

Antall tehát még a rózsadombinak nevezett paktumot is felrúgta, mert az a paktum gyakorlatilag biztosította volna, hogy Magyarország egy Svájchoz hasonló, független állam legyen, olyan, ami a Nyugattal nem lép szövetségre, főleg nem katonai szövetségre. Tudnunk kell azt is, hogy Moszkva volt az egyetlen politikai szereplő, amely fel volt készülve arra, hogy Magyarország területi igénnyel lép fel, és kész volt a területeket visszaadni (Kárpátalja). Jeszenszky – Antall külügyminisztere - (szintén egy nemzetellenes zsidó) jelentette ki, hogy nincs rá szükségünk, és Magyarországnak nincsenek területi követelései. Így került Kárpátalja a Szovjetuniótól Ukrajnához. Antall tehát a választások után egy egészen más tervet hajtott végre.

Amikor "nyertek" a választásokon, két napra rá összehívta a győztes képviselőket. Felvázolta a rendszerváltás lezajlásának menetét, hogyan és miként fog megtörténni, valamint ismertette a jelenlévőkkel a nemzeti vagyon kiárusításának tervét a Nyugat számára. Ezért a kiárusításért, és a már Antalléknak megfinanszírozott választási győzelemért, a nemzeti erők gúzsba kötéséért, a zsidók többszörös kártalanításáért cserébe hagyták neki és bizonyos köröknek a vagyonátmentéseket. Hogy milyen egyezmény lehetett ez, azt most az Ukrajna EU csatlakozása kapcsán kiszivárgott szerződésen láthatjuk.

Amikor az ülésnek vége lett, Antall felállt, és azt mondta: ez lesz, és akinek nem tetszik, távozhat. Ketten álltak fel mindössze. Ülve maradt Csurka is, aki mindvégig tudott az egész hazaárulásról. Kettőjük közül - aki a történetet elmesélte -, egy még most is él, de csendben van és befogja a száját, és a nyilvánosság előtt nem mer megszólalni. A másik képviselő, aki megfenyegette Antallt, hogy mindent kitálal a közvéleménynek, "autóbaleset" áldozata lett. 

Antall József vezéralakja volt egy jól működő ország szétverésének, kiárusításának, szétlopásának. Személyét minősíteni nem lehet, a magyar föld ezt az árulót békességgel be nem fogadja. Nem csoda tehát, hogy Orbán és a többi hasonszőrű dicsőíti ezt a kártékony szabadkőművest. Egy alomból valók, a haza nyomorba döntése árán lettek azok, akik.

Az Orbán által lenézett kádári Magyarország minden tekintetben különb volt, mint a mostani. Nincs olyan szegmens, sem ipari, sem mezőgazdasági, kereskedelmi, katonai, oktatási, vagy a szociális szféra, vagy akár a közbiztonság, amiben ne lett volna jobb. Ha valamelyik párt képviselője arra hivatkozik, hogy bezzeg ez volt régen, vagy az, hogy mit termeltünk, vagy gyártottunk, akkor csak a kádári Magyarország kerülhet szóba. Ezt tényként kell kezelni és a tények makacs dolgok. Tehát azt a rendszert leszólni, amely alapvető viszonyítási pont hazánk történelmében, egy jellemző cionista módszer, aminek az alapja a dedósokra és szellemi rokkantakra jellemző komcsizás. Ráadásul a kommunista szót is helytelen kontextusban használják legtöbbször, igyekeznek Kádárt összemosni a zsidó Rákosival, akinek bőven tapad vér a kezéhez. A jelenlegi politikai berendezkedés annak a korszaknak még a lába nyomába sem érhet, a konzumidióták pedig hemzsegnek a parlamentben. Kádár és Antall között nem hogy összehasonlítást nem lehet végezni, de még egy lapon sem lehetne említeni a kettőt. Az egyik egy politikus volt, aki kiharcolta az országnak a lehető legjobb helyzetet a szovjet érdekszférán belül, a másik pedig az egyik legjobb helyzetben levő kelet-európai országot adta és árulta el, a saját népét.

A sors ítéletet hozott felette is, nem sokáig örülhetett a művének, a kegyelemhatalomnak, amit gazdáitól kapott, mert hamar utolérte a halál. A Nagy Ítélő előtt pedig hiába kiabált a vakoló féreg, hogy ő aranyból van, az a lelkébe látott, és az ott található gonoszság expresszjegy volt számára a pokolba.