Damaszkuszban, a világ legősibb élő fővárosában született 1965. szeptember 11-én. Hafez Al-Asszad néhai szír köztársasági elnök és Anissza Makhlúf középiskolai tanárnő fia, Szuleimánnak, a földművesnek unokája, akit ereje és bátorsága miatt a helybéliek egy Kardaha nevű faluban Asszadnak neveztek el. Az Asszad név - aki nem tudná - oroszlánt jelent arab nyelven. Szuleimán volt akkoriban az egyetlen azon a vidéken, aki szembeszállt a földbirtokosokkal a jogaiért, és ki is harcolta azokat magának.

Szíria fővárosában, Damaszkuszban végezte Bessár a középiskolát, majd a damaszkuszi orvosi egyetemen kiváló tanulóként végzett. Szerénységéről lett híres országszerte, aki bár Szíria első, misztikus és erős emberének a fia volt, de ugyanúgy állt sorban minden nap az egyetemi menzán, mint a többi évfolyamtársa. S minden szír tudja a fiatal szemorvosról, még az is, aki a legjobban gyűlöli, hogy az egyetemen ő volt az egész ország legfontosabb politikusainak, katonatisztjeinek vagy nagyobb kereskedőinek fiai közül az egyetlen, aki a saját régi rozoga kocsijával járt az egyetemre. „Egy régi Peugeot 505-tel", miközben a többi miniszter és más fontosabb személyiségek fiai a legdrágább és legmodernebb kocsikkal és sokszor még testőrökkel is jártak. [A 80-as években - melyekben az ország egy komolyabb terror elleni háborút élt át -, a helyzet hasonló volt a mostanihoz, bár akkoriban a szír ellenzék hivatalosan is iszlám államot akart létre hozni. Akkor semmiféle demokráciáról, sem szabadságról nem meséltek, s elképzelt államuk leginkább a szaúdi rendszerhez hasonlított volna, és elsősorban a szaúdi rendszer támogatásával jött volna létre.]

Sokan mondják arrafelé, hogy Hafez az idősebbik fiát, Bászelt akarta elnöknek halála után. Annak az országnak, mely neki köszönhetően egy teljesen önellátó országgá vált, nemzeti adósság nélkül, erős stabilitással, és az Izrael által elfoglalt szír területekről való le nem mondással! Baszel egy autóbalesetben meghalt 1993-ban. Bászel volt az az erős ember, aki leállította a csempészetet az országban, és ami fontosabb talán, az egész libanoni drogkereskedelem felszámolása neki köszönhető. S aki kicsit is tudja, milyen ópiumkereskedelem volt Libanonban, az tudja mit jelent ez.

Baszel halála után a fiatal szemorvost hazahívták Londonból - ahol továbbképzésen volt -, és apja óhajára katonai egyetemet végzett, amely végzettségével később komolyabb rangokat ért el.

2000-ben meghalt az ország nagy vezetője, minden bezárt, több százezren mentek a temetésére. S talán a világon ez volt az egyetlen temetés ahol egy helyen gyászoltak a nyugat vezetői a szerintük terrorszervezetek vezetőivel együtt. Haszan Naszrallah, a libanoni felszabadító szervezet vezére és Jacques Chirac francia elnöktől pár székre ült egymástól, és Chirac nem csak hogy sírt, hanem egyenesen bőgött a kamerák előtt. Szavai szerint: egy hatalmas elmét és barátot vesztett el!

Hafez Al-Asszad volt az egyetlen ember a világon, kitől Bill Clinton amerikai elnök rettegett - Clinton saját önéletrajza szerint. Henry Kessinger szerint pedig Hafez volt a legokosabb ember, akivel valaha találkozott, és az egyetlen ellenfél, akit méltónak talált magához. Hafez Al Asszad volt az a misztikus személy, aki bár nagyon ritkán tartott beszédet, és alig jelent meg nyilvános eseményen, de nem egyszer látták azon a vidéken, ahonnan származik, hogy saját maga vezeti kocsiját felességével és gyermekeivel együtt, minden őrizet nélkül. Az összes közel-keleti uralkodó közül ő volt az egyetlen, aki még a lakását sem változtatta meg, csak több mint 10 évre rá, miután elnök lett. S még legnagyobb ellenségei is nagyon jól tudták, hogy milyen szerény lakásban lakott.

Továbbra is ő volt az az arab elnök, aki sosem mondott le az arab nacionalizmusról, sem Palesztináról. Több merényletet élt túl, egyiken épp egy palesztin testőre védte meg a saját testével egy bomba robbanáskor... És ő volt az az arab vezető, aki sosem repült el az Egyesült Államokba, hanem Damaszkuszban fogadta az amerikai elnököket mindig.

Basshart nevezték ki köztársasági elnöknek az ország miniszterei és katonatisztjeiapja halála után. A szavazásokon Szíria fiatal oroszlánja több mint 70% „igent" kapott. Nem beszélve arról, hogy több tízezer szír az ország különböző részein megvágott véres ujjlenyomattal szavazott rá, amely egy utalás volt arra, hogy mindhalálig vele vannak.

Basshár egy valódi gazdasági csodát hozott létre a kis országban. Reformjainak hála, országa lett Kína után a világ második legjobban fejlődő ország az egy személye jutó jövedelem, a GDP terén, valamint az arab világ egyik leginkább látogatott turisztikai célpontja, s egyike azoknak az országoknak, melyeket nem érintett a később bekövetkező gazdasági világválság.

Több ezer kórházat, mecsetet, templomot, iskolát, szír autógyárat is épített, mellyel Szíria lett az egyetlen arab ország, amelynek saját gyártmányú kocsija van (Sham autógyár), és saját maga is hirdette az autót. Miközben családjával együtt az ország különböző pontjain megjelent egy-egy ebédre, vacsorára, vásárlásra; minden védelem nélkül a világ akkori harmadik legbiztonságosabb országában!

Egy olyan országot hozott létre Szíriából, mely Anhar Kochniva nemrég kiszabadult ukrán újságíró szerint a lehetőségek és befektetések országa lett, s mely leginkább az 1991-es Moszkvára hasonlít!

Basshar leginkább arról lett híres később, hogy a legváratlanabb helyeken, eseményeken, vagy különösebb alkalom nélkül egyedül jelent meg, néha gyerekeivel, de mindig védelem nélkül. Megevett egy-egy szendvicset vagy ivott egy teát valamelyik egyszerűbb régi kávézóban, ami annyira szokatlan volt a helybéliek számára, hogy sokszor meg sem merték tőle kérdezni, hogy ő e az, főleg hogy apja nevét a mai napig sokan csak halkan merik kimondani.

Basshár lett több újság és statisztika szerint a világ legszeretettebb és legpopulárisabb, legnépszerűbb elnöke egészen 2011-ig. Egyben a világ legfiatalabb elnöke is (34 évesen vette át a hatalmat) és a világ legmagasabb elnöke is.

Mindezek mellett az ország fiatal oroszlánja volt az egyetlen arab vezér, aki támogatta és a mai napig is támogatja az arab ellenállást és felszabadító mozgalmakat Palesztinában, Libanonban, és Irakban is igen csak nagy szerepet játszott az Egyesült Államok országból történő kiűzésében, mellyel egy hidat hozott létre Iránnal, s mely ma összeköti Dél-Libanont egészen Teheránnal!

Az iráni Khumaini forradalomról talán annyit érdemes tudni, hogy az arab és muszlim vezetők közül csak Hafez Al-Asszad támogatta azt, és talán ez is lett a két ország között létrejövő, mai napig tartó szövetségnek a titka. A két ország pár évvel ezelőtt közös védelmi egyezményt kötött, amely azt jelenti, hogy bármilyen külföldi katonai beavatkozásnál az egyik ország köteles a másik védelmére sietni.

Basshár egy komolyabb rakétavédelmi rendszert is létrehozott országában, melynek részleteiről nem igen tud senki sem, s bár folyamatosan hol Izrael, hol Törökország próbálja tesztelésre kényszeríteni Asszad fegyvereit, Asszad hidegvérrel vár és nem lő vissza. S mára már az is hivatalos lett, hogy Oroszország látta el Szíriát a legmodernebb Alexander rakétákkal is 2012-ben .

2011-ben különböző városokban törtek ki tüntetések, amelyek hónapokig nem Asszad-ellenességről szóltak, hanem különböző politikai reformmal kapcsolatos tüntetések voltak.

Továbbá egy-egy polgármester ellen, és máig érthetetlen módon mindegyik tüntetésnek rengeteg halott áldozata volt; mind a tüntetők, mind a biztonsági erők soraiban.

A mai ellenzék szerint a biztonsági szervek brutálisan reagáltak a tüntetésekre, miközben a mai Asszad-pártiak a hivatalos jelentéseknek hisznek, amelyek szerint egy harmadik fél mindent elkövetett, hogy minél jobban egymást ellen ugrassza a szír társadalmat. S még nem is beszéltünk a katari székhelyű Al Jazeera tv-csatorna szerepéről, amely számos más médiával együtt nem csak tudósított az eseményekről, hanem egyenesen provokálta azokat. Akkor megismert módszereik mai napig sem változtak...

Mégis Bessár -sokak értetlenkedésének közepette - szinte a legtöbb szavazatot kapta a Times Magazin 2011-es decemberi on-line szavazásán, a maga több mint 90.000 szavazatával... Bár a világ-média ekkorra már hivatalosan is egy őrült, mocskos diktátorként állította be, aki minden ok nélkül öli a demokráciára vágyakozó népét, és már akkor több mint 50 ezer ember haláláért tették felelőssé!

Ma a dr. Bessár Al-Asszad ellen harcoló erők listája talán a világ legfurcsább és leghosszabb lista, amely valaha is együttesen harcolt bárki ellen. Ezek közé tartozik az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió, Szaúd-Arábia, Katar, Törökország, Izrael, az új iszlamista rendszerek, melyek Tunéziában, Líbiában és Egyiptomban időközben átvették a hatalmat, az úgy mond „Arab Tavasznak", no meg NATO beavatkozásnak köszönhetően. S ne felejtsük el még a világ első számú terrorszervezetét, az Al Kaidát sem...

És mindezek a hatalmak „hivatalosan" szabadságot és demokráciát akarnak Szíriának, miután Bessárt a világ-média saját népe gyilkolásával vádolta meg.

Mára már nap mint nap lehet hallani olyan hírt, vagy provokációt, hogy Asszad meghalt, elvesztette kezét, lábát, vagy egy orosz hadihajón tartózkodik a családjával, ennyire félne az - úgymond - „forradalomtól". Olyat is lehetett hallani, hogy már rég Iránban tartózkodik. Ennek ellenére a legváratlanabb helyeken jelenik meg mindig, le nem mondva régi szokásáról, mármint saját kocsija vezetéséről...

Ami még szintén biztos, hogy Asszad milliók szemében mindig is egy vérengző őrült diktátor fog maradni, aki gyilkolja a népét, amely nép egy szabad országban szeretne élni, az Asszad-család hatalma nélkül; Asszad viszont mindent elkövet azért, hogy a családjával együtt hatalmon maradjon. De sok-sok millió ember szemében viszont olyan nemzeti hős fog maradni - bármi is történjen vele -, aki szembe mert szállni a fél világgal, nagyon jól tudva azt, hogy ha bármikor lemondana, akkor több ország is tárt karokkal várna élete végéig egész családjával együtt. És nagyon jól tudva azt is, hogy ha aláírta volna azokat a békeszerződéseket, melyeket rá akartak erőltetni, vagy a katari-izraeli gázvezeték rendszer Európába juttatásába belement volna, akkor a mai napra az országa már talán a világ legbiztonságosabb és legfejlettebb ország is lehetett volna.

De Asszad, avagy Damaszkusz fiatal oroszlánja a mai napra már valahogy leginkább az ellenállásnak az elsődleges szimbóluma minden szabad ember számára a világon. Aki szembe mert szállni azzal, akivel kevesen mertek, és mind bele is buktak. Egy olyan ellenállásnak a szimbóluma és talán a vezére is, aki talán egyesíteni tudja azokat az embereket, akik igazi változást akarnak mindenhol a világon, és valódi szabadságot. S nap mint nap - minél tovább fennmarad a szír állam és szír nemzeti hadsereg - annál jobban és gyorsabban indulhatnak el olyan ellen-mozgalmak világszerte, amelyek igencsak nincsenek megelégedve saját országuk helyzetével, eladósodásával, vagy hogy másoktól függenek, kiszolgáltatottak és gyengék. Szíria az a kis ország, „amelyben nemigen van olaj, és több mint fele sivatag", mégis tudott olyan önellátó lenni, hogy senki másra ne szoruljon rá.

Ma már Asszad túlzások nélkül is nem csak a Közel-Kelet, hanem az egész világ legfontosabb embere lett. Ha őrült diktátor - mint ahogy sokan mondják róla -, ha nem, hisz a stabilitásban, mely döntéseitől függ, vagy életétől, meg halálától. Ezek hatása nem csak hogy Magyarországot is elérné, hanem még magát az Egyesült Államokat is. Nem beszélve arról, hogy a mai napig nem használta fel a hadseregének közel 30%-át sem - mely készenlétben áll az izraeli határon -, s nem lőtt ki egyetlen rakétát sem, egy ellenséges országra sem.

Asszad a konfliktus kirobbanása utáni egyik legfontosabb beszédében fogalmazta meg a következőt gondolatot: „Én nem egy nyugati báb vagyok, hogy a nyugat felé menjek vagy bárhova máshova. Én szíriai vagyok. Szíriában születtem és Szíriában is fogok élni, és meghalni."

(Szíriai Hírek)