Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak. Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat! 

Drága Bajtársak! Talán egynémelyek csodálkoztok, hogy miért símaszkban mondom ezt a beszédet, de ha belegondoltok, hogy ma, 2014-ben, Szálasi követőjeként van mitől félni, talán megértitek: Valódi követőként nagy tettekre kell készülnie az embernek! Amikor eljön az idő és ellenségünk, leveszi végre maszkját, felfedi magát, akkor majd mi is így teszünk. Addig viszont nem kockáztatunk, nem cselekszünk meggondolatlanul. 

Mert tényezővé kell válnunk a politika viszonyaiban! Ez úgy nem megy, hogy minden kártyánkat ismeri az ellenség. Nem ránk szabták a viszonyokat, a mai kor viszonyait, mert a hitünkön, vérünkön és becsületünk kívül nincs semmi egyebünk. Nemes a küldetésünk és nemesek ezek az eszközök is, de ma súlytalanok vagyunk mégis.

A ’30-as években gyakorlatilag sportot űztek a hungaristák a saját üldöztetésükből. A külvilág számára, az egyszerű ember számára igazolták ezzel meggyőződésüket és amikor már tele voltak a börtönök és internálótáborok, akkor elkezdhetett morfondírozni a hatalom: Ha ezek még mindig ennyire elszántak, akkor talán érdemes átgondolni a helyzetet. Mert a társadalom jelentős része, az üldöztetés hatására felfigyelt és az elszántan hirdetett üzenet célba ért.

De ma, ahogy Arany szavaival lefestettem, rossz időket érünk, rossz csillagok járnak. Ma nemhogy internáló táborokat, de még jószerivel egy rendes cellát sem lehet megtölteni azokkal az elszántakkal, akik hasonló elkötelezettséget éreznének a hungarizmus iránt! Hogy akarunk mi tényezővé válni?

Más a társadalom minősége, így az átlagember viszonyulása is más az elszánt hazafiakhoz. A napokban a Markó utcában sétáltam, ott ahol a Nemzetvezetőt kivégezték. Magányos sétám során az utca emberének tekintetét böngészve az jutott eszembe, hogy magasról tesznek a Nemzetvezető halálának évfordulójára, de még társaikkal, barátaikkal sem törődnek. Individualizmus, beteges önzés irányítja a világot. Hogy akarunk tehát tényezővé válni?

Úgy, hogy az elszántak végre kezet nyújtanak egymásnak! Leszünk egy cél, egy akarat!

Úgy, hogy végre nem siránkozunk, hanem elkezdünk tanulni. Tanulni a hibáinkból és művelni az elménket. A történelem tudása alapvető, de mire megyünk mérnökök, orvosok, jogászok nélkül? Népművelő tanárok nélkül? Újságírók nélkül?

Drága Bajtársak! A sorsközösséget felismerve, más népekkel együtt kell vívni a harcunkat. Hungaristaként, konnacionalistaként azt mondom: Nem elég nemet mondani a sovinizmusra, de kezdjük el megismerni szomszédjaink és más európai népek kultúráját, nyelvét. Rendkívül fontos a nyelvtanulás! Amíg, Te huszadik alkalommal nézed meg a bőrfejűekről szóló filmeket, addig a zsidó megtanul egy nyelvet. Amíg Te a kocsmában támasztod a pultot, addig megtanul még egyet, nem beszélve arról, hogy a nyeszlett zsidó Krav-Magára is eljár.

Ma nekem egy szép ünnepi beszéddel kellett volna érkeznem és szívem szerint, Szálasi követőjeként Szálasi mártíromságáról és a többi hungarista hős áldozathozataláról beszélnék! Talán ezt is várjátok, de akit igazán érdekel a kérdés, az nem egy koncert előtti rövid beszédből tájékozódik. De amíg kiröhög az utca embere, mert hungarista vagyok, amíg „szélsőjobb kártya” vagyok a politikus kezében hungaristaként, amíg dajkamese és riogató mumus vagyok a zsidó szemében, mint hungarista, addig nem szabad időszerűtlen elmélkedésekbe bocsátkozni.

Amikor, Drága Bajtársak, képesek lesztek összedolgozni, saját vállalkozásokat beindítani, munkát adni egymásnak, befolyásolni a politikát, tőkét felhalmozni és azt helyesen felhasználni, erősnek lenni, harcolni és meghalni ha kell, HINNI, MERNI, TENNI, akkor leülünk majd. Leülünk, gyújtunk egy mécsest és az Ébredj magyart dúdolva emlékezünk meg azokról, akiknek csak így tudunk a nyomdokaiba lépni! Éljen a győzelem!

Jövőnk.info