Hazánkat olyan államok veszik körül, melyek ellenséges, vagy közönyös magatartást tanúsítanak velünk szemben. Ez érthető, mert a történelmi előzmények hosszú időre meghatározták az egykori Nagy Magyarország felbomlásából kialakult, vagy területileg gyarapodott országok ellenségképét. Ez az ellenségkép ott erősebb, ahol nagyobb számban élnek még magyarok, illetve amely országok nagy részeket kaptak a trianoni békeszerződésben.

Trianonnak valójában ez volt a lényege. Egy genetikailag és földrajzilag egységes térséget úgy osztottak meg, hogy annak igazságtalansága igen nehezen feloldható kérdéssé vált. Több kis, egymással is ellenségeskedő ország egy térségben törvényszerűen  olyan állapotot idéz elő, amely az erősebb államok érdekövezetévé teszi Közép-Európát. Minden kis ország erős szövetségest keresett (és keres), és ez a folyamat meghatározza az elkötelezettségek irányát. A magyar-ellenes ellenséges politikát viszont  tovább fokozza.

A Varsói Szerződés hosszabb időszakra feloldotta ezt a problémát. Hatalmi szóval, de hatásosan. Az EU politikai alapállása szintén konfliktusfeloldó jellegű, de teljesen sikertelen. Az államszocializmus internacionalista terminológiája ellenére erősen nacionalista volt, de ügyeltek arra, hogy a nemzeti érzelem pozitív vonásai érvényesüljenek. Az EU a belső konfliktusok feloldását a nemzetek felszámolásával akarja megoldani. Ha az általános életszínvonal olyan magas lenne, hogy a jólét előnyei háttérbe szorítanák a nemzettudatot, akkor akár sikeres is lehetne ez a politika, de mert óriási és feloldhatatlan gazdasági gondok terhelik az Uniót, a nacionalizmus felerősödésével kell számolni.

Ez még nem lenne hátrányos, de a gazdasági gondok következtében a politikai vezetés nem tudván ezt a kérdést kezelni, átviszi a nacionalizmus térfelére tömegmanipulálási céllal. A tömeg az egészséges nacionalizmusból rövid időn belül sovinizmust formál, mely a régi ellenségeskedéseket újra előhozza és tovább fokozza.

Ennek a folyamatnak következtében az EU és a NATO felbomlása, illetve a gazdaságilag jól teljesítő országokra redukálódása után a leszakadó, és sovinizmussal fertőzött közép-európai országok újra ellenségekként állnak egymással szemben. A megoldásról, az egységes Közép Európai Unióról hallani sem akar majd senki, de viszont várható a "kis antant" feléledése.

Románia katonailag erős ország, Szerbia minden gondja ellenére katonailag még -hozzánk viszonyítva- erős, Szlovákia katonailag hazánk szintjén áll. Ukrajna kérdése még bonyolultabb a kiszámíthatatlansága miatt. A "kis antant" továbbra is erősíteni fogja a nyugattal -az atlantiakkal- a hagyományosan jó kapcsolatait, így Magyarország a leépített és ütésképtelen honvédségével, szövetségesek nélkül teljesen kiszolgáltatott állapotba kerülne. Egy kiprovokált helyi háború esetén napokon belül elesne az ország, és több részre osztva, hosszú megszállás következne.

Ezt elkerülni csak úgy lehet, ha sikerül erős szövetségest szerezni, vagy legalább egy erős hatalom számára teret nyújtani geopolitikai elképzelései számára. Lengyelország erre a szerepre több ok miatt is alkalmatlan, ezért csak Oroszország jöhet számításba.

Szerbia és Szlovákia esetében nagyon erős az orosz befolyás, Románia viszont önmagában erős katonai potenciálja ellenére sem tudná megvalósítani terveit, ha Oroszországgal kellene számolnia. Csak Oroszország képes megbontani a magyarellenes koalíciót, és rendet tartani a térségben.

Azok a hazai erők, különösen a cionisták, akik ezer szállal kötődnek az atlantiakhoz, hamarabb elfogadják a kis antant általi megszállást, mint az orosz befolyást. Nekik ez az ország nem a hazájuk, hanem csak az életterük. A nemzetben gondolkodó erőknek viszont meg kell érteni azt, hogy a magyarság életbevágó érdeke az orosz kapcsolat kialakítása, megerősítése, és ennek érzelmi elfogadtatása.

Kassai Ferenc - Hídfő.net