Előbb a tervezett megemlékezés kényszerű lefújása, majd gyors egymásutánban megjelenő újabb időpontok és helyszínek jelezték, hogy a Pax H.M. végül döntésre vitte a kérdést, hogy folytatódjon-e a sokéves hagyomány, amely keretében a nemzeti szervezetek emlékeznek azokra a magyar és más nemzetiségű katonákra, akik védték Budapestet a vörös hordával szemben, majd amikor más lehetőségük nem maradt, egy végső rohammal kitörtek az ostromgyűrűből. Az ünnep körüli herce-hurca azt jelezte, hogy a hatalom presztízskérdést csinált az ügyből és akár az alaptörvényben lefektetett jogok sárba tiprása árán is meg kívánja akadályozni a méltó emlékezést.

Az interneten néhány órával a megemlékezés előtt jelent meg a felhívás, amely megjelölte a találkozó helyét. E sorok írója nem sokkal ez után telefonon egyeztetett ismerőseivel arról, hogy mikor, hol találkozzanak, ahonnan együtt mennek át a megjelölt helyre. Mit ad Isten, az adott időpontban tucatnyi rendőr korzózott a megbeszélt helyen. És az ember ne legyen paranoiás....

Végül összejöttünk és metróval átmentünk a gyülekező helyére: Újpest városközpontba. Ahogy odaértünk, láttuk, hogy jó helyen járunk: az ott tartózkodó nyilasfasisztaújnácikirekesztőrasszisták száma jócskán meghaladta az országos átlagot. A bajtársakat vegzáló nagyszámú rendőr viszont azt jelezte, hogy a P.H.M. honlapja igen népszerű lehet belügyi körökben. Ezt szerencsésen megúsztuk és mivel megkaptuk, hogy miként jutunk el a megemlékezés helyszínére, egy busznyi hazafival elindultunk.

Megérkezésünkkor derült ki, hogy az ünnepség egy zsebkendőnyi magánterületen lesz ahol - talán - védve leszünk a további rendőri zaklatástól. Ott és akkor számunkra paradox módon ez az elzárt terület jelentette a szabad Magyarországot ahol reményeink szerint szabadon emlékezhetünk meg a Nemzet és Európa hőseiről.

Lassan gyülekeztek az érdeklődők, köztük lengyel és bolgár bajtársaink, amikor nem sokkal a tervezett kezdés előtt befutottak a rendőrök és a német bajtársak. Hogy ki kit követett nem tudom, de nem is lényeges. Aki tudott gyorsan bement a magánterület viszonylagos biztonságába, mert a kint maradtakkal szemben azonnal elkezdődtek az intézkedések, amelynek elsődleges célpontjai a német kamerádok voltak. Becsületükre legyen mondva, hogy zászlóik alatt felsorakozva, némileg rezignáltan, de méltósággal és fegyelmezetten tűrték a karhatalom kisded játékait.

Végül a rendőrök megunva a teljesen felesleges erőfitogtatást, és mert senkin sem találtak fogást, visszavonultak így végre elkezdődhetett a megemlékezés.

A Szózat hangjai után beszédek követték egymást. A magyar és külföldi szervezetek szónokai méltatták a 66 évvel ezelőtti hősies helytállást, amely tragikus ám mégis dicsőséges eseménye volt úgy a magyar, mint az európai történelemnek. Közös gondolata volt a beszédeknek hazánk aktuálpolitikai helyzete, azok a viszonyok, amelyeket jól jellemez, hogy ma az idegen érdekek szolgálatában álló, narancsos kaftánba burkolózó hatalom üldözi azokat, akik egy keresztény nemzeti állam léte mellett elkötelezettek. Jó volt hallani, hogy jelenkori nehézségeink ellenére minden jelenlévő szervezett elkötelezett a megmaradásunkért vívott harc mellett és bízik abban, hogy lesz erőnk létrehozni egy olyan Magyarországot, amely a miénk, ahol hagyományos értékrendünk, a hit, a rend és a törvényesség a meghatározó.
A beszédek közt kaptak lehetőséget a szervezetek, hogy elhelyezzék koszorúikat, virágaikat. Az Őrzők egy szál magyar és birodalmi német színekkel átkötött rózsát tettek le az ideiglenes emlékhelyre.

Az ünnepség a magyar és a német himnusz, majd az Ébredj magyar! hangjaival ért véget. Azt hiszem az utolsó hangok elhaltával nemcsak bennem volt olyan érzés, hogy bár érezhetően nem rengette meg a világot, a maroknyi elszánt szervező illetve a megjelent több száz magyar hazafi és külhoni bajtárs ma győzelmet aratott a sok ezer éve folyó háború egy apró csatájában, hiszen meghiúsítva a hatalom szándékait, saját akarata alapján cselekedett. Az apró győzelmek erőt adnak a nagyokhoz, ami elvezet a végső diadalhoz.

Ott és akkor nem volt erre alkalmunk, ezért itt köszönjük meg a szervezők állhatatos kitartását, aminek eredményeként, ha nem is az eredetileg tervezett helyszínek valamelyikén, de kegyelettel teljesítve kötelességünket, megemlékezhettünk a Nemzet és Európa hőseiről.

Sajtóiroda

(magyargardamozgalom.org)