A Becsület Napja közeledtével érdemes néhány gondolatot kifejtenünk. Az elmúlt évek során az egész országot lefedő rendezvénysorozattá nőtte ki magát az esemény. Megemlékezések, túrák, kulturális események. A maga nemében ez egyedülálló! De vajon mi ennek az oka? Ehhez érdemes áttekintenünk azt, hogy ténylegesen mire is emlékezünk ezen a februári napon.

A kommunista Szovjetunió csapatai 1944. szeptemberére elérték az ország határát. A magyar és a német csapatok vért, áldozatot nem kímélve harcoltak a sokszoros túlerővel szemben. A vörös csapatok október végére végigrabolva és pusztítva az országot, elérték a fővárost. A német-magyar csapatok védelemre rendezkedtek be azzal a feltett szándékkal, hogy vagy itt állítják meg az ellenséget, vagy sehol.

Az ostrom Sztálin közvetlen parancsára 1944. október 29-én kezdődött meg. A védők - akiket német részről Karl-Pfeffer Wildenbruch Obergruppenführer, magyar részről Hindy Iván vezérezredes vezetett - hősies helytállása folytán az ostrom rendkívül hosszan elhúzódott.

Az erős támadások alatt a védősereg száma jelentősen lecsökkent. Pest megmaradt területeit január 18-án fel kellett adni. A védelem már csak Budára összpontosult. A város felmentésére indított három német hadművelet is kudarcot vallott. A védők már szinte csak a Várhegyet tartották ellenőrzésük alatt. Február 10-ére az élelem teljesen elfogyott, lőszer már alig volt. A német-magyar csapatok választhattak: vagy megadják magukat, esetleg harc nélkül lemészárolják őket, vagy kitörnek.

Ha megadják magukat, talán életben maradnak, de ők nem ezt az utat választották. Hindy Iván szavaival: "A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette." Egy ilyen hatalom elé még akkor sem voltak hajlandók letenni a fegyvert, ha a kitörés rendkívüli kockázatokkal járt.

1945. február 11-én este 8 órakor megindult a kitörés. A 43900 katona közül körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg a magyarok és a németek, az összlétszám negyedrésze sebesült. A rendkívüli veszteségek ellenére körülbelül 16000 embernek sikerült Buda határát elérnie, ahonnan a német-magyar alakulatok kisebb csoportokban próbálták a frontvonalhoz küzdeni magukat. A Pilisben húzódó német-magyar vonalakat csak kevesen, mintegy 700-an érték el. Közülük legtöbben a Wolff alezredes által vezetett csapatba tartoztak. A szovjet hadsereg összesen 20 000 foglyot ejtett a harcok során, a többiek valószínűleg mind meghaltak. Azok a hősök, akik minden veszély ellenére vállalták a kitörést, és akiknek küzdelmeit vagy siker koronázta, vagy minden igyekezetük ellenére nem tudták elérni saját csapataikat, tettükkel örök példát mutatnak.

A történelmi események ismertetésén kívül azonban azt kell mondanunk, hogy mégis túlmutat önmagán ez a nap. Nem kezelhető csupán egy dicső hadicselekményként, itt jóval többről van szó! A Becsület Napja valójában a világosság üzenete, melytől a sötétség természetéből fakadóan retteg. A sötétség a puszta léte miatt gyűlöli a világosságot, miképpen a gonosz a jót. Mi minden évben igyekszünk lehetőségeinkhez mérten méltóképpen megemlékezni a magyar és német Hősökről, nem hagyva azt, hogy a feledés homályába merüljön az üzenet, melyet magukkal hordoznak.

Emlékezni akarunk és fogunk is, mert emlékezni kötelességünk! Erőt akarunk meríteni Hőseink példájából. S aki valóban nemzetben gondolkodó hazafinak tekinti magát, annak ott a helye a megemlékezők sorában!

A megemlékezés 16:00-kor kezdődik Budapesten, pontosabbat majd csak a rendezvény előtt 72 órával adunk meg! Kérjük, figyeljék hírportálunkat!

Kitartás.hu

Kapcsolódó:

Kitörés 60 Emlék- és teljesítménytúra

Kitörés emléktúra - 2013