A dolog valamivel zűrösebb. Nincs se időm, se elég hely ahhoz, hogy a szűken vett lényegnél többet elmondjak. Remélem, ennyi is elég.

Mellőzöm, hogy kinek a pénzéből és mennyibe kerül, mert ez abszurd képzelgés.

1. A szegregáció úgy alakul ki, hogy azok, akiknek nincs pénzük (és nincs alkalmas
kultúrájuk, vagyis más a kultúrájuk, amiben felnőnek, tehát az élőkultúrát alkotó
életkultúrájuk más), nem képesek a gádzsók kultúrájához alkalmazkodni.

2. Az élőkultúra alkotói: az olvasott (tanult) kultúra és az életkultúra. Már azt is, hogy
tanul-e, és mit, egyáltalán hajlandó-e, az életkultúra határozza meg, amibe beleszületik
a dádé. Ez önmagában még nem vált ki szegregációt, de ehhez tudni kell, hogy a
cigányok erkölcsét is az életkultúra határozza meg.

3. Az erkölcsről itt csak annyit, hogy vallási értelemben nem létező, de szociológiailag
igen. Ami a cigányságé, még Choli Daróczi József (költő, műfordító, egyetemi
adjunktus, a Dávid apja) meghatározása szerint is egészen más, mint a mienk. Ennek
csak egyik meghatározója, hogy közösségi erkölcs. A saját közösség szokásai,
hagyományai és ítélő vajdája határozza meg, mi számít rossznak. (A vajda is
ugyanannak a közegnek az erkölcsével él.) Az egyéni erkölcs, a közösségről való
leválás bátorsága csak kivételesen van meg cigányban. Tehát náluk nem az egyén
viszonyul a közösséghez, hanem a közösség az egyénhez, amit saját részeként kezel.
Innen kitanítani csak kivételes képességű egyéneket lehet.

4. A szegregáció elsősorban a "csinált" városokban (Dunaújváros, egyes lakótelepek)
alakul ki, mert azok szegregálódnak, akiknek nemcsak pénzük nincs más színvonalon
élni (mert vannak közöttük milliomosok is), hanem azok, akiknek az igényeik
olyanok, hogy megelégednek egy-egy bádogviskóval, akár saját maguk által lelakott,
ócska lakással. Nekik az kell, és ez, amíg a kultúrájuk a kultúrájuk, ez meg is marad.

5. A legnagyobb vétség - szerintük is! - a cigánytelepek felszámolása volt, mert
a közösségből kikerülve nem szabályozta őket semmi. Idegenek lettek, és hiába
rongálták nekik megfelelő putrivá a kapott lakást, nem változtak meg. Ebből adódik,
hogy a magyarokat nemcsak ellenségnek tekintik, hanem az ő világukat szétverő
népnek is, és függetlenül a bűnözési szokásaiktól, egyfajta harcot is folytatnak, míg
végül ismét együvé kerülnek.

6. Ez azzal jár, hogy számukra helyreáll a világrend, ismét együtt vannak, és az ismét
összeállt közösség immár önvédelmi háborút folytat mindennemű más kultúra ellen.

7. Csak kivételes esetben és környezetben szorulnak rá a munkából való megélésre
(is), különben a saját, változatlan életkultúrájukat őrzik. (Nem a lopás baj, hanem az,
ha észreveszik, hogy loptak - tőlük tudom.)

8. Ha az olvasott kultúrát nézzük: nem akarnak tanulni. Nem olvasnak. Oláh cigányok
mondták, hogy ne adjak a gyereküknek romani nyelven írt verseket (Choli kétnyelvű
kötetéről van szó), mert ők ilyesmit nem olvasnak. Semmit sem olvasnak.

9. Alapprobléma, amit nem lehet törvénnyel megváltoztatni: a cigány életkultúrának
semmi köze az olvasott kultúrához, amit pedig megtanulnak, az mind a közvetlen
tapasztalásból, az életkultúrából származik, és egyetlen következménye annak
folytatása.

10. A szegregáció nem szegénység, hanem életforma, illetve életformának
(hagyományozott létmódnak) a szerves és logikus következménye. Parancsra nem
szűnik meg soha. Tűzparancsra talán, de abban sem vagyok biztos.

11. Ez a szegregált lét maga a cigány autonómia. Ha helyette valamelyik ország
nekik adja a saját testéből ajándékozható Koszovót, államuk lesz, az ENSZ elismeri
őket, hadseregük lesz, de hogy a NATO-hoz alkalmazkodni vágynának kizártnak
tartom. A következmények pedig előre láthatók: élettérre lesz szükségük, mert tovább
szaporodnak. Burjánzanak, hogy egyértelműbb legyen.

12. Nincs felelőtlenebb és aljasabb annál a fehér embernél, aki a saját fajára akarja
szabadítani ezek államát.

Dr. Szitányi György
a Nemzeti Oktatáspolitikai Közösség
szakmai alelnöke