Beküldte: 0610 Kategória: Egyéb| Magyarság

I. Az anyag

Csak a barokkos népi romantika és Gárdonyi regényei mesélnek a magyarországi cigányság hazafias és huncut, de valahol mégis becsületes áttitüdjeiről. Valójában jelenleg ez csak vágyálom. Vágyálom ezt a jelentős számú, hazánkban rekedt népréteget, ha úgy tetszik nemzetiséget a hazához hűséges és a magyar hazát építeni akaró értékes kisebbségeink közé sorolni. Szeretnénk csak, ezt a statisztikák szerint sok tízezer, valójában talán több százezres tömeget a fogyatkozó tősgyökös őslakók közé betudni, beterelni a közös Kárpát–medence, hegyekkel övezett karéjába, mint például Rákóczi népét, hűséges ruténjeinket. Hogy ezzel is szaporítsuk hazánk fiait.

Valójában Eurázia vándorló népei sehol sincsenek otthon, s egyszersmind minden országot magukénak tudják, míg le nem lakják, s tovább nem állanak. Esetleg elűzik őket. Letelepedésre, civilizált életre, még valahol az indiai őshaza pária életsorsa sem nyújtott nekik lehetőséget. Az angol „gypsy”, a sponyol „gitano” stb. elnevezés egyaránt azon a tévhiten alapul miszerint a cigányság Egyiptomból szakadt volna ki valamikor az ókorban. Önmagukat „rom” szóval illetik, amely „férfit”, vagy „embert” jelent. Nyelvük, ha ez ugyan sajátjuk és nem cserélték, indoeurópai gyökerű, jelentős török és perzsa behatással. Antropológiai szempontból 3 nagy csoportra oszthatóak: közel-keleti, örmény és európai csoportok. Igaz folyamatos vándorlásaik során gyakorta keveredtek a gazda népekkel, de egyértelmű rasszjegyeiket így sem veszítették el. Hogy valójában Európában mikor jelentek meg azt nehéz megállapítani. Egy bizonytalan forrás az 1200 – as évekből már talán róluk tudósít. Az bizonyos, hogy az ezredforduló előttről írásos adatunk nincs róluk. Egyes történészek vándorlásuk útvonalát azonosnak véli a keleti és a nyugati zsidóság balkáni és észak-afrikai útjával. Kultúrájuk innen-onnan összelopkodott tákolmány. Egy fércmű, mely sohasem érhet föl az eredetivel.

A Kelet-Európába érkező összes népnek, nációnak sikerült jól-rosszul, de beilleszkedni a befogadó nemzet tagjai közé. A szudéta németektől kezdve a sort a jászokon, kunokon át, az erdélyi örményekig, a Finnországi lappoktól, a svédországi finneken át az afrikai búrokig, nem is beszélve a nagy olvasztó medencéről az Egyesült Államokról, minden nem őslakos, ha újhazára lel életfeltételnek tudja az alkalmazkodás, majd az alkotás, építés képességét. A sokat emlegetett zsidóság is, mihelyt levetette ősi babonáit, beidegződéseit próbált beolvadni, néha kevésbé sikerült ez, de sokszor őszintén, például kikeresztelkedett és lett belőle akár egyházférfi is vagy tanító. Ez az egy, a cigány viszont évezred alatt sem tudott zöldágra vergődni azzal, hogy egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni keresztény erkölcsökön nyugvó államrendben kell élniük, s nem saját ilyen-olyan légből kapott torvényeik alapján bármit erkölcstelenül művelni.

Egyes rétegeik antiszociális és a társadalmakra veszélyes agresszív magatartásuk miatt az újabbkorban egyes államok, például a Német – Római Birodalom területén lévő némely hercegségek, próbálták összeírni cigány lakóikat, de ez a folyamatos vándorlás és a törvényen kívüli élet miatt lehetetlenné vált. Később, mainapság sem sikerült átfogó statisztikát készíteni róluk, mivel általános közöttük az otthonszülés, így bújván ki a bábarendszer nyilvántartásba vétele alól, továbbá a XX. század elején is sokaknak közülük nincs használatban vezetéknevük.

Az, hogy a nemzetet építő magyarságra és egyéb kárpát-medencei államalkotó népekre nézve káros lehet a jelenlétük, mi sem bizonyítja jobban, hogy a vidéki fegyházakban egyre nagyobb számban vannak betéve, bűnözésre való hajlamaik miatt. A múlt századi „drótostót”, kovács cigányság ideje leáldozott a gyáripar megjelenésével. Mivel földműveléshez nem ért, s nem is akar érteni, szinte egyetlen megélhetési forrása a bűnözés, lopás, útonállás. És ezt mindenféle erkölcsi gát nélkül műveli. A hatalmak rendőr és csendőr szervei jelenleg boldogulnak velük, de eljön majd az idő, amikor a cigánykérdés megoldása is életbevágóan fontos lesz a világ és benne a magyarság számára. Ha hagyjuk fejünkre nőni eme fajtát, s nem szánunk fáradtságot felemelésére, akkor lesz idő, hogy életünket és kultúránkat fogja veszélyeztetni és talán lerombolni. Meg lehet, mint annak idején 48 – ban a Habsburg, most más, Hazánkat elveszejteni akaró nációk játsszák majd ki ellenünk őket. Ez könnyen megvalósulhat, hiszen kíméletet nem ismerő magyargyűlöletük kisebbrendűség érzésükből fakad.

II. Módszer és cél

Végső és kívánatos cél a cigányságot, miután kihasználta a lehetőséget a felemelkedésre szorgos és hasznos tagjaként a társadalomnak, a magyarságba beolvasztani. Ez, annyi mindenféle egyéb, fajilag és anthropológiailag még oly elütő népek esetében is sikerrel járt az évezredek során. Jelen esetben is remény látszik a sikerre. Hacsak nem a magyarság süllyed alacsonyabb kulturális szintre. Ám ez már a saját felelősségünk is. Nem bízhatjuk a cigányságra sorsuk saját kézbe vételét, hiszen az évszázadok alatt bizonyították, hogy ha képesek is erre, megfelelő erkölcsi nívó hiányában nem sok jó származna ebből. Tehát szükségeltetik az állami beavatkozás, a helyzet államilag történő megoldása.

A cigány nép és a cigány anyák kezében szaporaságuk a legnagyobb fegyver. Ezt a fegyvert kell kivenni kezükből. Az anyák nagyon korán 12-16 évesen is már nemzenek gyermeket akár, néha vérfertőző frigyre lépve saját rokonaikkal is. Ezért van közöttük annyi degenerált újszülött. Vég nélküli, felelőtlen szaporodási kényszerüknek nagyszerű gátat vethet, a nemrégiben a Német Birodalomban, 1933 – ban meghozott sterilizációs törvény hazai bevezetése, amennyiben ezt a törvény csomagot olyan kiegészítésekkel látják el mely szerint szabányozandók a nem kívánt születések is, hogy ha egyéb tudatos és következetes családtervezésnek nem hajlandóak alávetni magukat a cigány szülők.

Más lehetőség: a már megszületett gyermeket a társadalomba beilleszkedni képtelen szülőktől csecsemőkorban való elvétele, és állami kisdedóvókba juttatása. Majd pedig keresztény magyar szülőkhöz kerülnének, ahol stabil erkölcsi alapokra kerülne fejlődő értékrendjük. Ehhez kellő állami akarat szükséges, melynek következtében finanszírozásra kerülne kifejezetten a cigányságot kutató kulturális és biológiai intézet is.

Természetesen a továbbiakban lehetőséget kell adni a cigányságnak a gazdasági és erkölcsi előbbre jutásra is. Külön erre a célra felállított cigány alap- és középfokú iskolák létrehozása, a megszokott környezet és a cigányság kultúrájában járatos tanítók, a fenti körülmények együttes figyelembevételével nagyban segítené, a még jelenleg a társadalomra veszélyes elemek beilleszkedését. A tanulás nagyon fontos szelete a küzdelemnek, de ez csak zárt rendszerű elkülönített iskolában lehetséges.

Fontos lenne még mindezekhez egy átfogó statisztikai rend fölállítása, mert e nélkül még az alapvető társadalmi számarányokkal sem lehetünk tisztában. Pedig ez elengedhetetlen, ha valóban megoldást keresünk a helyzetre.

A fönti, tömören vázolt és még ki nem fejtett módszerek révén elérhető lenne eme népelem egyrészt fölemelése egy civilizációs szintre, másrészt továbbá magyar nemzetünk és Hazánk egészséges továbbélésének biztosítása az által, hogy a jelenleg megmutatkozó cigány lelkületben rejlő veszély mértékét minimálisra csökkentjük.

Látni kell: mi nem a cigányság ellen, hanem a cigányságon túl, saját jövőnkért is küzdünk.

Nyomtatható változat