Augusztus 26-án az izvestia.ru angol nyelvű orosz hírportál leközölt egy igen beszédes interjút, melyet Bassár el-Aszaddal, Szíria elnökével készített a lap egyik munkatársa. Most ezt változtatás nélkül leközöljük, hiszen pontos képet kaphatunk belőle arról, hogy kik is azok, akik igazi terroristákkal harcolnak országuk függetlenségéért, és szabadságáért, miközben mások éppen a terrorizmus elleni harcra hivatkozva igáznak le országokat, melyeket aztán megfosztanak erőforrásaiktól, és cserébe nem hagynak mást hátra, csak működésképtelen demokráciákat. http://izvestia.ru/news/556048

Riporter: Elnök úr, a mai legfontosabb kérdés a jelenlegi szír helyzet. Az ország mely részei maradtak a lázadók irányítása alatt?

Assad elnök: A mi szemszögünkből nem lényeg, hogy miképp jelölünk bizonyos területeket: terroristák vagy kormánypárt uralta területnek, mivel nem hagyományos megszállásról beszélünk, ezért ezen a módon nem különböztethetjük meg a területeinket. Terroristákkal harcolunk, melyek bizonyos körzetekbe, városokba, kerületekbe beszivárognak. Bosszút állnak, vandalizmust folytatnak, elpusztítják az infrastruktúrát és ártatlan civilek életét oltják ki, egyszerűen azért, mert úgy érzik, megtehetik. A hadsereget ezekbe a térségekbe vezényeljük a biztonsági erőkkel és a rendfenntartó szervekkel együtt, hogy megsemmisítsék a terroristákat. A túlélőik elmenekülnek, és más területeken bukkannak fel újra. Éppen ezért a mi akcióink lényege a terrorizmus elleni küzdelem. 

A kihívás, ami meghosszabbítja a helyzetet, az az új terroristák külföldről történő beáramlása – a legutóbbi becslések szerint 10-20 ezren lehetnek. Ameddig folyamatos katonai és pénzügyi segélyeket kapnak, addig folyamatosan harcolni kényszerülünk ellenük. Megerősíthetem: eddig nem volt olyan eset, hogy egy területről, melyre a Szír Hadsereg benyomult ne sikerült volna elűzni a terroristákat. 

Ezeknek a harcosoknak nagy része takfiri terrorista, akik adaptálódnak az Al-Kaida doktrínáihoz, plusz egy csekély számú törvényen kívüli, tehát ahogy már említettem, itt nem az a lényeg, ki ellenőriz nagyobb területet. Bárhol támadjanak a terroristák, válaszcsapást fogunk rájuk mérni.

Riporter: A nyugati médiák fő ága kijelentette, hogy a terroristák a szír területek 40%-át uralják Szíriának. Mi a valóság?

Assad elnök: A világon nincs olyan hadsereg, amely egy adott ország minden utcasarkán jelen lehet. A terroristák ezt kihasználják, és olyan területeken támadnak, ahol a hadsereg nincs jelen. Egyik körzetből a másikba menekülnek, és mi folyamatosan sikeresen űzzük ki őket ezekről a helyekről. A probléma nem azon területek nagysága, ahová beszivárognak, hanem a külföldi terroristák folyamatos beáramlása. 

Egy jelentősebb kritérium a siker értékeléséhez: Képes volt-e eddig a Szír Hadsereg megjelenni bármely olyan területen, ahol lázadó tevékenység folyt? A válasz egyértelmű igen, a hadsereg mindig sikeresen vette fel velük a harcot, és ezt folytatni is fogják! Azonban ez időbe telik, mivel a háborúk ezen fajtái nem értek véget, a terroristák képesek hosszabb ideig kitartani, és a sikerért komoly árat kell fizetni. Mire felszámoljuk az összes terroristát, addigra már nagyon komoly árat fogunk érte fizetni. 

Riporter: Elnök úr, Ön iszlamista takfiri szélsőségesekről beszélt, akik szír földre léptek. Ezek különálló csoportok, akik sejtenként harcolnak? Netán egy nagyhatalomhoz tartoznak, aminek célja a biztonság és stabilitás aláásása Szíriában és az egész Közel-Keleten? 

Assad elnök: Mindkettő jellemző. Egyformák abban, hogy mind ugyanazon szélsőséges nézetekben osztoznak, és hasonló, netán közös katonai és pénzügyi hátterük van. Különbözőek, mert szétszórtak, összefüggéstelenek, és más-más vezetőhöz hűségesek, és más célok vezérlik őket. Mint az közismert, olyan országok, mint Szaúd-Arábia, akik a pénzt adják nekik képesek formálni és manipulálni őket, hogy az ő érdekeiknek megfelelőek legyenek.

Ideológiailag ezek az országok különböző szélsőséges tanok direkt vagy indirekt jelentésein keresztül mobilizálják őket. Ha dzsihádot hirdetnek Szíria ellen, több ezer harcos fog válaszolni a hívásra. Pénzügyileg azok, akik felfegyverzik ezeket a csoportokat fel is készítik őket, hogy bizonyos terrorista cselekedeteket képesek legyenek végigvinni, és anarchiába süllyesszék Szíriát. A hatás fölöttük akkor teljes, ha egy ország, mint például Szaúd-Arábia mind a hiten, mind a pénzügyi csatornákon keresztül irányítja őket.

Riporter: A szír kormány szerint komoly kapcsolat van a terroristák és Izrael között. Ki tudná ezt fejteni? Általánosan elterjedt, hogy a szélsőséges iszlamisták gyűlölik Izraelt, még a nevének hallatán is hisztérikus rohamban törnek ki.

Assad elnök: Ha ez lenne a helyzet, akkor a határainknál miért mi harcolunk a terroristákkal, és Izrael miért a mi erőinket támadja, és csökkenti a rájuk nehezedő nyomást? Miért van akkor az, hogy amikor mi körülzárunk egy terrorista csoportot az izraeli határ körzetében, akkor ők átmennek az izraeli barikádokon és kerülnek meg minket, hogy egy másik irányból újra támadhassanak? Miért hajtott végre Izrael direkt támadásokat a Szír Hadsereg ellen több alkalommal ebben a hónapban? Ez a felfogás nyilvánvaló, hogy helytelen. Izrael az, aki nyilvánosan együttműködik ezekkel a terroristákkal, és izraeli kórházakban kezeli őket.

Ha ezek a terrorista csoportok ennyire ellenségesek Izraellel szemben, mint ahogy Ön említette, és hisztériás rohamot kapnak az Izrael szó említésére is, akkor miért harcoltak a Szovjetunió, Egyiptom és Szíria ellen, miközben nem követtek el semmiféle támadást Izrael ellen? Ki hozta létre eredetileg ezeket a terrorista csoportokat? Az igazság az, hogy ezek a csoportok a nyolcvanas években az Egyesült Államokban és a Nyugaton lettek létrehozva, szaúdi pénzügyi háttérrel, hogy a szovjetek ellen harcoljanak Afganisztánban. Ha logikusan végiggondoljuk, akkor hogyan is támadhatnának Izraelre a Nyugat által létrehozott harcosok?

Riporter: Elnök Úr, ez az interjú a világ számos nyelvére le lesz fordítva, és talán a világ számos vezetője is olvasni fogja, néhány jelen pillanatban is Ön ellen dolgozik. Mit kívánna nekik mondani?

Assad elnök: Manapság nagyon sok Nyugati politikus van, ám kevés államférfi. Néhányuk nem ismeri a történelmet, vagy nem tanul belőle, mások nem emlékeznek a közelmúlt eseményeire. Nem tanultak semmit az elmúlt ötven évben? Nem fogták fel, hogy Vietnam óta minden háború, melyet elődeik indítottak kudarccal végződött? Nem tanulták meg, hogy ezek a háborúk nem hoztak semmit, csak azon országok pusztulását, melyekben harcoltak, ami destabilizálta a Közel-Keletet és a világ más részeit? Nem értették meg, hogy egyik háború sem hozta meg számukra sem elismertséget, a meghódítottak körben, sőt, a politikájukat sem sikerült velük megszerettetni? 

Egyébként ezek a politikusok tudhatnák, hogy a terrorizmus nem egy aduász, hogy amikor neked kedvez, kijátszod, mikor nem, akkor a zsebedben tartod. A terrorizmus olyan, mint egy skorpió: bármelyik pillanatban megmarhat, teljesen váratlanul. Nem lehet a terroristákat támogatni, miközben Maliban éppen ellenük harcolnak, nem lehet a csecsen terroristákat segíteni, míg terroristák ellen küzdenek Afganisztánban. 

A világnak szánt üzenetünk világos: Szíria soha nem lesz a Nyugat bábállama! Független ország vagyunk, harcolunk a terroristák ellen, és szabadon építünk kapcsolatokat azon országokkal, melyek érdekei egybeesnek a szír nép érdekeivel. 

Riporter: Szerdán a lázadók megvádolták a szír kormányt, hogy vegyi fegyvereket vetettek be, és néhány nyugati vezető elfogadta ezen vádakat. Mit válaszolna Ön erre? Meg fogja engedni az ENSZ ellenőreinek, hogy hozzáférjenek a helyszínhez és ott vizsgálatokat folytassanak?

Assad elnök: Az Egyesült Államok adminisztrációjának állításait a Nyugati és egyéb államok közvéleménye megvetéssel és elutasítással fogadta, és nincs olyan valaki a világon, a szuperhatalmakat leszámítva, hogy előbb megvádol valamivel, két nappal később pedig bejelenti, hogy el szeretnék kezdeni a bizonyítékok begyűjtését – mégis, milyen bizonyítékot fognak találni olyan messziről?! 

Azt állítják, hogy az a terület a felkelők kezén van, és a Szír Hadsereg vegyi fegyvereket használt. Igazából azon a területen a Szír Hadsereg állásai is ott vannak, szóval hogyan lehetséges, hogy egy ország vegyi fegyvereket használjon, vagy bármilyen tömegpusztító fegyvert bevessen ott, ahol a saját katonái állomásoznak; ez abszurdum! 

Ami az ENSZ ellenőröket illeti, mi voltunk az elsők, akik vizsgálatot kértünk miután a terroristák mérges gázt hordozó rakétákat lőttek ki Aleppo külvárosában. Hónapokkal a támadás előtt az amerikai és nyugati híresztelések elkezdték a közvéleményt felkészíteni arra, hogy a szír kormányzat feltehetően vegyi fegyvereket fog bevetni. Ez felébresztette bennünk a gyanakvást, hogy ismerik a terroristák azon szándékait, hogy ilyen fegyvereket vessenek be, és mindezt a szír kormányra fogják kenni. Miután felvettük a kapcsolatot Oroszországgal úgy döntöttünk, hogy egy bizottságot kérünk az ügy kivizsgálásának céljából. Mivel mikor mi kértünk vizsgálatot, azt létező bizonyítékok fényében tettük, és nem pletykákra, szóbeszédekre alapoztuk, Amerika, Franciaország és az Egyesült Királyság megpróbálja úgy kihasználni az incidenst, hogy a vádakat vizsgálják, nem pedig a tényleges történéseket. 

Az elmúlt hetek folyamán együttműködtünk a bizottsággal, felállítottuk az együttműködés irányelveit. Az első, hogy a nemzeti szuverenitásunk a határvonal, s ezért a bizottságnak velünk kell közvetlen kapcsolatot tartania. A második, a kérdés nem csak az, hogyan kell a vizsgálatot lefolytatni, hanem az is, hogyan lesznek az eredmények értelmezve. Tudatában vagyunk annak, hogy az eredményeket tárgyilagos elemzés helyett könnyen értelmezhetik bizonyos jelentős országok elvárásainak megfelelően. Biztosan számítunk Oroszországra, hogy blokkolni fog minden olyan értelmezést, amelynek célja, hogy kiszolgálja az amerikai és nyugati politika céljait. A legfontosabb, hogy mi különbséget teszünk a nyugati gyanúsítások – melyek pletykákon és szóbeszédeken alapulnak – és a mi kivizsgálási kérelmünk között, melyek konkrét bizonyítékokra és tényekre támaszkodnak.

Riporter: Az Egyesült Államok legutóbbi állításai nem zárják ki a katonai beavatkozás lehetőségét Szíriában. Ennek fényében úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok ugyanúgy fog viselkedni, mint Irak esetében, vagyis egy casus belit keresnek az intervencióhoz? 

Assad elnök: Ez nem az első eset, mikor fenn áll egy katonai intervenció lehetősége. A kezdet kezdetétől fogva Amerika, Nagy Britannia és Franciaország egy katonai beavatkozása törekedett. Számukra sajnálatos módon az események más fordulatot vettek, és az egyensúly a Biztonsági Tanácsban eltolódott, nekik kedvezőtlen irányba. Számos esetben próbáltak megegyezni Kínával, Oroszországgal, de mindhiába. Az Egyiptomban és Líbiában kialakult kedvezőtlen helyzetek szintén nem nekik kedveztek. Ez lehetetlenné tette számukra, hogy meggyőzzék a követőiket és a világ többi részét, hogy a politika, amit folytatnak, sikeres.

A helyzet Líbiában különbözik az egyiptomi és tunéziai a szíriaitól, ahogy már említettem, sokban különbözik. Mindegyik országnak egyedi a helyzete, tehát ugyanannak a forgatókönyvnek az alkalmazása mindenhol immáron nem lehetséges. Kétségtelen hogy fellobbanthatják a háborúk lángját, de nem tudják megjósolni, meddig terjednek, és hogyan érnek véget. Ez rávezette őket, hogy az összes általuk kreált helyzet immáron nem áll az ő irányításuk alatt.

Immáron kristálytiszta mindenki számára, hogy ami Szíriában folyik, az nem egy népszerű forradalom politikai reformokért, hanem irányított terrorizmus, melynek célja a szír állam elpusztítása. Mégis, mit fognak mondani, mikor megindítják a katonai intervenciójukat ellenünk: azért megyünk oda, hogy támogassuk a szír állam ellen fellépő terrorista erőket?

Riporter: Mit fog Amerika tenni: a katonai beavatkozás mellett fog dönteni, vagy tovább szítja a háború tüzét Szíriában? 

Assad elnök: Az összes háború, melyben Amerika Vietnam óta részt vett… kudarccal végződött. Az Egyesült Államok sok háborút szított, de sosem volt képes arra, hogy bármelyikben is elérje a maga politikai céljait. Arra sem lesz képes, hogy meggyőzze az amerikai embereket, hogy előnyük származik ebből a háborúból, sem arra, hogy elfogadtassa ezen régió lakóival a terveit és céljait. A nagyhatalmak szíthatnak háborúkat, de meg is tudják őket nyerni? 

Riporter: Elnök úr, milyen az Ön kapcsolata Vlagyimir Putyinnal? Beszélnek telefonon? Ha igen, miről?

Assad elnök: Szoros a kapcsolatom Vlagyimir Putyin elnök úrral, s e kapcsolat története visszanyúlik a válság előtti időkre. Időnként beszélünk egymással telefonon, de a szír események olyan összetettek, hogy telefonon képtelenség megvitatni őket. Kapcsolatunkat előmozdítandó, orosz és szír tisztviselők cserelátogatásokat tesznek egymás országában, de ezek legjava a média vakuinak villogásától távol zajlik.

Riporter: Elnök úr, tervezi, hogy ellátogat Oroszországba, netán meghívja egy szíriai látogatásra Vlagyimir Putyint? 

Assad elnök: Természetesen ez lehetséges, de elsődleges célunk, hogy azon dolgozzunk, hogy csökkentsük az erőszakot Szíriában, hisz naponta vannak áldozatok. Amikor a helyzet rendeződik, egy látogatás szükséges lesz, azonban pillanatnyilag a hivatalnokaink megfelelően tartják a kapcsolatot. 

Riporter: Elnök úr, Oroszország ellenzi az USA és az EU politikáját, különösen Szíria esetében, ám mi történne, ha az oroszok kompromisszumot kötnének? Ön elképzelhetőnek tartja ezt?

Assad elnök: Az orosz-amerikai kapcsolatokat nem szabad csak a szír helyzeten keresztül szemlélni, ezek ennél sokkal összetettebbek és komplexebbek. Az Egyesült Államok azt hitte, hogy a Szovjetunió bukása után Oroszországgal végleg leszámolt. Azonban miután Putyin elnök átvette a hatalmat a kilencvenes évek végén, Oroszország felépült és visszaszerezte nemzetközi pozícióit: így a Hidegháború újrakezdődött, ám más, kifinomultabb módon. 

Az Egyesült Államok sok fronton törekszik arra, hogy csökkentse az orosz befolyást a világban, megpróbálja az oroszokat gondolkodásmódjukban közelebb hozni a Nyugathoz, mind kulturális, mind eszmei téren. Szorgalmasan dolgoznak, hogy megszüntessék Oroszország fontos és erőteljes mivoltát több fronton, amik közül az egyik Szíria. 

Talán Ön is, mint sok orosz csodálkozik: vajon miért áll ki Oroszország Szíria mellett? Fontos hogy az okokat megmagyarázzuk a nagyközönségnek: Oroszország nem Bassar al-Asszad elnököt védi, se nem a kormányát, hiszen Szíriának magának kell döntenie az elnök személyéről és a neki legmegfelelőbb politikai rendszerről, nem, nem ez a kérdés. Oroszország azokat az alapvető elveket védi, melyeket az elmúlt száz évben tett magáévá, elsők ezek közül a függetlenség és a be nem avatkozás elve más országok belső problémáiba. Oroszország szenvedett és a mai napig szenved ilyen beavatkozásoktól. 

Emellett Oroszország a saját érdekeit is védi eben a régióban. Néhány felületes elemző szerint ezek az érdekek tartousi kikötőre mutatnak, de a valóságban az orosz érdekek sokkal jelentősebbek. Politikai értelemben, amikor a terrorizmus lecsap Szíriára, a régió egyik kulcspontjára, annak közvetlen hatásai lennének a Közel-Keleten, amit később Oroszország is megérezne. Sok nyugati kormánnyal ellentétben az orosz vezetés teljesen megérti ezeket a tényeket. Szociális és kulturális szempontból pedig nem szabad megfeledkezni a több tízezer orosz-szír családról melyek szociális, kulturális és humanitárius hidat képeznek országaink között. 

Ha Oroszország, ahogy Ön felvetette, kompromisszumot akarna kötni, azt megtette volna egy vagy két évvel ezelőtt, amikor a helyzet még zavaros volt, még pár orosz hivatalnok számára is! Ma a kép kristálytiszta. Ha Oroszország akkor nem kötött kompromisszumot, most sem fog.

Riporter: Elnök úr, vannak bárminemű tárgyalások Oroszországgal üzemanyag és katonai eszközök szállításáról? Különösen ami az S-300-as védelmi rendszert illeti, megkapták ezt Önök? 

Assad elnök: Természetesen egyetlen ország sem fogja nyilvánosan kifejteni, milyen fegyverekkel rendelkezik, vagy ezek forrását. Ezek a hadsereg szigorúan titkos információi. Elégedjenek meg azzal, hogy minden Oroszországgal aláírt szerződést tiszteletben tartunk, sem a válság, sem az EU, sem az USA sem az Öböl-menti országok nyomására a végrehajtásukat nem éri hatás. Oroszország folyamatosan ellátja Szíriát mindazzal, ami szükséges ahhoz, hogy megvédjük magunkat és polgárainkat. 

Riporter: Elnök úr milyen segítséget igényel Szíria Oroszországtól? Pénzügyi segítséget, netán katonai felszereléseket? Például Szíria kérhetne hitelt Oroszországtól?

Assad elnök: Ilyen állapotok mellett képtelenség hogy stabil és jól működő gazdaságunk legyen. Elsőször is, Oroszország a már említett katonai felszereléseken keresztül segít országunkat megvédeni, ami hosszabb távon jobb közbiztonsághoz vezet, ami segíti majd a gazdaági felépülést. Másodszor fontos szerepe van annak, hogy Oroszország kiáll függetlenségünk és szuverenitásunk mellett. Sok ország ellenünk fordult, elvágták a gazdasági kapcsolatokat, bezárták előttünk piacaikat. Oroszország ennek teljesen az ellenkezőjét tette, folyamatosan jó kereskedelmi kapcsolatban maradtunk, ami segített, hogy gazdaságunkat működésben tartsuk. Hogy a kérdésére válaszoljak, Oroszország fenntartja támogató álláspontját, tiszteletben tartja a katonai szerződéseket a nyugati nyomás ellenére is, és ez az embargó ellenére is segített minket gazdaságunk fenntartásában. 

Tiszán gazdasági szemszögből több kölcsönös szerződés van érvényben Szíria és Oroszország között, különböző javakra és termékekre. Egy orosz hitel nyilván mindkét félnek előnyére válna: segítené az orosz cégeket, hogy Szíriában új piacot találjanak, minket pedig abban, finanszírozzuk az infrastruktúránk és a gazdaságunk újjáépítését, fejlődését. Megismétlem, Oroszország politikai álláspontja fontos szerepet játszik abban, hogy visszaállítsuk a közbiztonságot és kielégítsük polgáraink alapvető szükségleteit.

Riporter: Elnök úr, Szíria kapcsolata néhány országgal folyamatosan megszűnik, például Katarral, Szaúd-Arábiával, Törökországgal. Kik az igaz szövetségeseik, és kik az ellenségeik?

Assad elnök: Azok az országok, melyek minket támogatnak, közismertek: a világban ilyen ország Oroszország, Kína, a régióban pedig Irán. Azonban, a nemzetközi szinten pozitív fordulat figyelhető meg. Bizonyos országok, melyek határozottan Szíria ellen voltak, elkezdték a nézőpontjukat megváltozatni, mások újra kapcsolatba léptek velünk. Persze, néhány ország nézőpontváltása még nem jelent közvetlen támogatást. 

Összehasonlításul vannak olyan országok, amelyek közvetlenül mobilizálták és támogatták a szíriai terroristákat. Főleg Katar és Törökország az első két évben: Katar finanszírozta, Törökország logisztikai támogatást adott hozzá, kiképezte és Szíriába juttatta a terroristákat. Pillanatnyilag Szaúd-Arábia vette át Katar helyét a finanszírozásban. Hogy teljesen tisztán lássunk, Szaúd-Arábiának nincsen semmije, csak a pénz, ám a pénzen a civilizációt nem lehet sem felépíteni, sem ápolni. Szaúd-Arábia számára a siker abban mérhető, hogy mennyi pénz fölött parancsol.

Törökország egy másik eset. Sajnálatos, hogy egy ilyen nagy ország, melynek stratégai fekvése és szabad társadalma van hagyja magát manipulálni az Öböl-országok pénze által. Természetesen a török miniszterelnököt terheli ezért a felelősség, nem a török népet, akikkel a történelmünk és kultúránk jelentős része közös. 

Riporter: Elnök úr, mi teszi az orosz-szír kapcsolatokat ilyen erőssé? A geopolitikai érdekek? Netán az, hogy Oroszország is küzd a terrorizmus ellen?

Assad elnök: Több faktor van, mely erősíti kapcsolatunkat. Az első, hogy a második világháborúban Oroszország is szenvedett megszállástól, és Szíriát is többször okkupálták. Másodszor, már a szovjet korszak óta az orosz külpolitika a más országok belügyeibe avatkozás ellen van, Szíria esetében is.

Végül, de nem utolsósorban a terrorizmus jelenléte. Szíriában tökéletesen tudjuk, mit jelent, ha csecsen szélsőségesek ártatlan civilekkel végeznek, ha megszállnak iskolákat, vagy túszokat tartanak színházakban. Az oroszok ugyanilyen jól értik, mit jelent az a terrorizmus, amitől Szíria szenved. Ez az oka annak, hogy az orosz emberek elutasítják a nyugat nézőpontját a „jó és rossz terroristákról”.

Ráadásul ezeken a területeken is jelen vannak az orosz-szír családok, amikről már beszéltem korábban,melyek nem jöhetnének létre közös kulturális, szociális és intellektuális adottságok nélkül, valamint itt is jelen vannak azok a geopolitikai érdekek, melyekről korábban beszéltem. Oroszország, ellentétben Európa nagy részével pontosan tudja, mik Szíria destabilizációjának következményei, és hogyan hatna a régióra a terrorizmus terjedése. 

Ezen tényezők összessége alakítja Oroszország politikai álláspontját. Ennek helyzete nem egy-két elemen alapul, hanem az átfogó történelmi, kulturális és intellektuális szempontokon. 

Riporter: Elnök úr, Ön szerint mi fog történni Genfben, mik az elvárásai ettől a konferenciától?

Assad elnök: A genfi konferencia célja, hogy támogasson egy politikai folyamatot, és előálljon a válság politikai megoldásával. Ezt a külföldi terrorizmus támogatásának megállítása nélkül nem lehet elérni. Arra számítunk, hogy a genfi konferencia nyomást fog gyakorolni a terrorizmust támogató országokra, megállítja a fegyvercsempészést és a terroristák beállítását Szíriába, Ha ez megvalósul, onnantól kezdve a politikai lépéseket könnyen meg lehet tenni, párbeszédet kezdődhet a szír nép köreiben, mely megvitatja a jövő politikai rendszerét, az alkotmányt, különböző jogszabályokat, és más dolgokat.

Riporter: Elnök úr, köszönöm szépen az őszinteségét és ezt a nagyszerű beszélgetést!