Az elmúlt napok meghatározó hírei egyértelműen a Krím-félszigetről érkező jelentések, melyek az egyre feszültebb orosz-ukrán viszonyról szólnak. A helyzet elég egyértelmű: az oroszok be akarják kebelezni a Krím-félszgetet, ahol egyébként egyértelmű orosz többség van és a lakosság is támogatja az Oroszországhoz való csatlakozás elképzelését. Nem elhanyagolható tényező, hogy a Krím-félsziget a történelem során mindig Oroszországhoz tartozott, csupán a "nagy generalisszimusz" Sztálin csatolta néhány évtizede az akkori ukrán SZSZK-hoz. Ugyanígy nem elhanyagolható tényező az sem, hogy itt állomásozik az orosz Fekete-tengeri Flotta is. Így aztán nem túl nehéz megérteni, hogy mi motiválja az oroszokat az ezekben a pillanatokban is zajló műveletek végrehajtásában.

Persze az Európai Unió és az USA, vagyis megyarán szólva a cionglobalista erők nem nézik jó szemmel ezeket a manővereket, mivel nagyon úgy tűnik, hogy elhatározták az oroszok kiebrudalását Ukrajnából, kerül amibe kerül. Ehhez egyébként paradox módon éppúgy felhasználják az ukrán szélsőjobbot (nacionalistától a kőkemény nemzetiszocialistáig), mint a liberálisokat vagy éppen a konzervatívokat.

Azonban úgy tűnik a helyi politikai játszmákon túl a konfliktus egy világméretű erőpróbává is változik lassan. A cionglobalisták ezúttal már az új Oroszországgal kezdtek el szkanderozni. Ez az Putyin által az utóbbi bő évtizedben talpra állított ország, már nem a 90-es évek Jelcin vezette káoszban fuldokló államalakulata. Gazdaságilag hihetetlenül megizmosodott (per pillanat fél Európa a Gazpromtól függ), és bizony katonailag is egyre inkább a világ élvonalába kell sorolnunk ismét a muszkákat.

A legtöbb olvasó bizonyára emlékszik, vagy legalábbis olvasott az oroszok 90-es évek csecsenföldi háborúira, ahol bizony a hatalams orosz hadsereget keményen megleckéztették a csecsen lázadók.

     Kép a dicstelen csecsenföldi hadjáratból

Azonban szemmel látható a változás az orosz hadsereg Krímben megjelent egységeinél is. Míg a csecsenföldi háborúkban a hidegháborúból -és annak sem az utolsó éveiből- megmaradt technikai eszközökkel és felszereléssel küldték harcba katonáikat, addig most az utóbbi években rendszeresített eszközökre vár az első éles bevetés.

Feltűnő, hogy a jól ismert és elmaradhatatlan UAZ terepjáróknak nyomát sem látni. Bár elnyűhetetlen technikáról van szó, de az idő jócskán eljárt felette. A képsorokon az eddig csupán a "győzelem napi" parádén bemutatkozott GAZ-2330 Tigr, azaz Tigris terepjáró dominál. A  még mindig kegyetlen Oroszországi viszonyokra fejlesztett  GAZ-2330 Tigr (Tigris) összkerékmeghajtású terepjáró.  Bár polgári változata is van, de ezidáig fő használói a fegyveres erők. A Tigris prototípusát, mint az újra életre kelő orosz hadiipar egyik első termékét 2002-ben mutatták be, gyártását 2004-ben kezdték. A Tigris alap változatában a vezetőn kívül 11 utas fér el. Az egyéb modellekben 4-9 személy számára van hely. Az összes változatban megtalálható induló fegyverzete 7,62-es vagy 12,7 mm-es géppuska, vagy 30 mm-es automata gránátvető. Két páncélozottsági szint lehetséges, attól függően, hogy milyen területen tervezik alkalmazni az eszközt. A Tigris páncélzata véd nemcsak a kézifegyverek és a repeszek, a rögtönzött robbanószerkezetek ellen is.

      A Tigris

Szintén szemet szúr az új orosz egyenruha, az úgynevezett "digital flora" mintázatú ruházat.

A "digital flora" mintájú ruházatot 2008-ban kezdték el rendszeresíteni az orosz hadseregben, az "első lépcsős" alakulatok szinte kivétel nélkül ezt viselik.

Fontos megjegyezni azonban, hogy ez a minta nem csak az orosz hadseregnél került rendszeresítésre, hanem a csendes kistestvérnél, a fehéroroszoknál is. Az ukrán hadseregben azonban érthető okokból (IFF - Identify Friend or Foe), egyáltalán nem rendszeresítették.

Jól látható a 6sh112-es málhamellény is, ez egy kifejezetten lövész katonák számára kifejlesztett modern felszerelés, ami nem került rendszeresítésre máshol.

A védőmellény a 6B23 feljavított Molle rögzítési pontokkal ellátott változata a 6B33-as, a védősisak pedig az orosz kevlár sisak a 6B7-es. Mindkettő kifejezetten az orosz katonákon volt látható eddig. Sőt lassan mindkettő alap felszerelési tárgy az orosz hadseregben.

     Fegyveresek az új orosz katonai ruházatban

A kézifegyvereket megszemlélve az AK-74-est láthatjuk a fegyveresek kezében, amely nem újdonság, az viszont annál inkább, hogy sok helyen láthatunk úgynevezett "optikai tuningot" a fegyvereken, vagyis a pontosabb célzást segítő felszereléseket, valamint előagymarkolatot. Ezek is az utóbbi években terjedtek el. A karabélyokra szerelve szintén sok helyen látható GP-25/30 gránátvetők sem jelentenek újdonságot, de jelentősen növelik az egyes katonák tűzerejét.

     Továbbfejlesztett karabélyok az oroszok kezében

Ez a három példa csupán egy szubjektív módon kiragadott bemutató, arra vonatkozóan hogy ez az orosz hadsereg már nem a 90-es évek lesajnált armádiája. Biztosak lehetünk benne, hogy a komplex orosz irányítási rendszer is sok változáson és fejlesztésen ment keresztül. A legújabb háborús "trendeknek" megfelelően nyílván 24 órás légi- és műholdas megfigyelés alatt tartják a kérdéses ukrán területeket, valamint az is valószínűnek látszik, hogy a térségbe fogják vezényelni a légierő azon csúcsmodern eszközeit (Szu-34/35 vadászgépek, Mi-28, Ka-52 harcihelikopterek stb.) amelyek azt hivatottak kifejezni, hogy az ukrán fegyveres erők jobban teszik, ha nem avatkoznak közbe.

Néhány szóra még a politikai vonatkozásokhoz visszatérve, a jelenlegi ukrán válság az első igazán komoly kötélhúzás a cionglobalista erők és az új Oroszország között. Az eseményeket már csak azért is érdemes szoros figyelemmel követni, mert az elkövetkező évtizedek a nemzetközi politikai erőviszonyok átrendeződését fogják hozni. A folyamatok megindultak...