Furcsának tűnhet, hogy egy olasz újfasiszta mozgalmat egy amerikai költő neve és munkássága inspirál. Ám aki kissé jártasabb az irodalomtörténetben, pontosan tudja, hogy mindez egyáltalán nem ok nélküli.

Ezra Pound, az amerikai származású, európai költő, az imagizmus úttörője, T. S. Elliot és James Joyce barátja, aki hazáját elhagyva bejárta Európát, míg végül Olaszországba költözött, kétségtelenül egy különleges színfoltja a világirodalomnak. Költő volt, a modern haiku egyik legjelesebb művelője, aki új hazájában Benito Mussilini egyik nagy csodálójává vált, s a a II. világháború alatt lelkes rádióbeszédeiben erősen kritizálta szülőhazáját, az Egyesült Államokat, s nem egyszer tett (állítólagos) antiszemita kijelentéseket.

Szavai, nézetei, munkássága pedig magától értetődő módon tették őt az egyes jobboldali körök számára példaképpé, így Olaszország legjelentősebb újfasiszta mozgalma, a CasaPound Italia számára is.

A CasaPound 2003-ban alakult, amikor olasz fiatalok egy csoportja elfoglalt egy üresen álló kormányzati épületet, nem messze a római pályaudvartól, amit úgynevezett squat-tá, vagyis az olasz hajléktalanok segítségére, valamint saját főhadiszállásukká alakítottak át. Pound nevére pedig nem csupán azért esett a választásuk, mert a költő maga is a fasizmus híve volt, hanem azért, mivel komoly kritikusa volt a globális kapitalizmusnak, ami mintegy indítékként is szolgált a házfoglalóknak ahhoz, hogy lefoglalják és hasznosítsák a régóta használaton kívül lévő épületet. "Ezra Pound azt mondta, hogy az a tulajdon, amit nem használunk, egyfajta pénzügyi tőkévé válik", mondta Simone di Stefano a mozgalom egyik alapítója, aki úgy fogalmazott, hogy "Számunkra a bérleti díj egyfajta uzsora."

Mára pedig az épület homlokzata nagy római stílusú márványbetűkkel hirdeti a mozgalom nevét: CASAPOVND. Amikor a látogató megérkezik az épületbe, rögtön a hajdani birodalom szimbólumával, egy festett sassal találhatja szembe magát, kicsit beljebb pedig hetvennyolc névvel, amelyek a mozgalmat inspirálták. Platóntól Dantéig, Nietzschétől Ray Bradburyig. Az első emeleten irodák vannak, a Radio Bandiera Nero rádió stúdiója, "kollégiumi szobák", a folyosó végén pedig a mozgalom költő-patrónusának feldíszített képe. A következő öt emeleten vannak az "apartmanok", ahol a rászorulókat és az ide érkezőket szállásolják el. Ugyanitt található egy állandó kiállítás Rosina Ferrario-ról, Olaszország első női repülőgép pilótájáról, valamint Leni Riefenstahl német filmrendezőnőről. Az épület legtetején pedig egy konferenciaterem található, ahol a mozgalom az üléseit és konferenciáit tartja.

Azonban azt, hogy egy vállaltan fasiszta mozgalom Ezra Pound nevét használja, ezzel együtt emlékét is ápolja, nem nézi mindenki jó szemmel. És tragikus módon éppen Pound leszármazottai azok, akiknek mindez nem tetszik, akik azzal érvelnek Pound fasiszta meggyőződése ellen, hogy felmenőjük szerette az afro-amerikai zenét, valamint kínai verseket fordított (bár, hogy mindez miért kizáró tényezője a fasizmusnak, rejtély. - P. Á.), munkásságát pedig nem lehet megítélni "élete egy sötét periódusán keresztül". "Mi, a családja nem hisszük, hogy Pound fasiszta költő lett volna", mondta Siegfried de Rachewiltz, a költő unokája. Szerinte Pound antiszemitizmusa a kor politikai fanatizmusából fakad, és csupán a félrevezetettségének köszönhető, hogy összefüggést látott a zsidóság és a nemzetközi pénzhatalmak között. "Az igazság az, hogy mindvégig büntette magát ezért. Rájött arra, hogy ezáltal az életművét tette tönkre, így aztán az utolsó tíz évét az önként vállalt némaságban töltötte." - mondta de Rachewiltz. Igaz, arról nem beszélt, hogy e némaság vajon abból is fakadhat-e, hogy Mussolini bukása után az amerikai hadsereg elfogta és megkínozta Poundot, aminek köszönhetően idegösszeomlást kapott és elmegyógyintézetbe zárták.

2011 decemberében egy 50 éves férfi, akit a hatóságok szerint a CasaPound egyik szimpatizánsa volt, Firenzében tüzet nyitott egy csoport szenegáli fiatalra, akik közül kettőt megölt, hármat pedig megsebesített, mielőtt saját magával is végzett egy közeli parkolóházban. S bár a CasaPound azonnal elhatárolódott a férfi cselekedetétől, Pound lánya, Mary de Rachewiltz pert indított az olasz bíróságon, hogy a mozgalom ne használhassa az apja nevét. "Pound sosem támogatta az erőszakot. A mai embernek pedig kötelessége távol tartania magát mindentől, ami összefüggésbe hozható a rasszizmussal vagy az idegengyűlölettel!" - mondta az eset után Mary de Rachewiltz.

A sors fintora, hogy a fenti kijelentés ellen a CasaPound nem titltakozik. Mert bár a tagok között talán akadnak olyanok, akik önmagukat fajgyűlölőnek vallják, a CasaPound egyik alapvetése az empátiára való törekvés. Nem támogatja a szükségtelen erőszakot, de annál jobban támogatja a tiltakozásokhoz és demonstrációkhoz való jogot, nem ítéli el a homoszexualitást és nem támogatja a fajgyűlöletet sem. S bár a mozgalom támogatja a szigorú bevándorlási szabályokat, sürgeti azok honosítását, akik már hosszú ideje Olaszországban élnek és integrálódtak, valamint azokét, akik már ott nőttek fel.

Szintén 2011 decemberében a CasaPound tagjai megbeszélést tartottak a környékbeli kínai kisebbséggel. A megbeszélés tárgya pedig az volt, hogy közösen hozhassanak létre egy amerikai-stílusú kínai negyedet, éttermekkel, fényekkel és ázsiai dekorációkkal, ezzel segítve az olaszországi kínaiak integrációját. Di Stefano szerint a fasizmus, amit Ezra Pound is magáénak vallott, csupán "az elmúlt század tévedései miatt" került tévútra. (Utalva ezzel a fasizmus ideológiájának súlyosan téves társadalmi megítélésére - P. Á.) Adriano Scianca, a mozgalom kulturális vezetője szerint pedig "az antiszemitizmus csupán egy kis tényezője volt a fasizmusnak. De egy szükséges része volt annak."

Természetesen, amint az a fentiekből is kitűnik, a család és a mozgalom eltérő módon ítéli meg Ezra Pound szellemi hagyatékát. "Mindig is mondta, hogy nem minden bank igazgatója zsidó", emelte ki Adriano Scianca, amihez a mozgalom külügyi elnöke, Sebastian Manificat hozzátette, hogy "hosszú órányi hanganyagokat rögzített, az emberek pedig leginkább az antiszemita részeket szeretik kiemelni ezekből." A mozgalom pedig természetesen felvette a pert a családdal szemben. "Pund és öröksége egyetemes hagyaték, ami mindenkié", mondta Scianca.

A háború után az 59 éves Poundot árulás vádjával és fasiszta meggyőződése miatt letartóztatták, majd a Mussolini-rezsim foglyul ejtett katonái és a fasiszta párt prominensei számára létesített coltanói (Pisa) koncentrációs táborban 24 napra egy nyílt majomketrecbe zárják, később az USA-ba szállítják és 13 éven át elmegyógyintézetben tartják fogva. Szabadulása után haladéktalanul visszatért Olaszországba, és amikor hajóval Nápolyba érkezett, amelyet fasiszta karlendítéssel üdvözölt, kijelentette: „Egész Amerika egy nagy bolondokháza”. Scianca szerint pedig "fontos megjegyezni, hogy bár Pound lemondott antiszemitizmusáról, a fasizmusról azonban soha."

A Time Magazine írását fordította és korrigálta: Pogány Árpád