Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/1.Címkék: index10 cigány tom bobb ferencváros
Valamikor réges-régen, még abban az időben, mikor a Kádárt, a Gorbacsovot, meg a Pártot (és a lassan begyűrűző „géjemkákat”) éltetni, éljenezni nagyon is valóságos volt, akadt egy srác amott Káposztásmegyeren, aki azt állította, hogy iszonyatosan csúnya vagyok (ami talán igaz is, de jobb lenne nem szembesíteni vele), én meg azt, hogy ő egy kibaszott ostoba városlakó hülyegyerek (akkoriban még vidéken laktam), és ebből bunyó lett, amit azért nyertem meg, mert jó szívem van, és nem vertem péppé.Ekkor verekedtem utoljára élesben, úgyhogy érdekes, hogy még mindig nagy a pofám, igaz? Mi kell a verekedéshez? Szedjük össze.Először is a szándék. Bunyó lesz, érezni a levegőben, tehát szépen le kell tenned az ötkilós kalapácsot, a napszemüveget, át kell cserélned a strandpapucsot fémbetétes bakancsra, és egy kicsit érdemes megmozgatnod, lazítanod a nyakizmodat, hogy mikor majd kapod az ütéseket az álladra, ne fájjon a megterheléstől.Másodszor: legalább két (mérges) ember. Ez a minimum, nem vita kérdése. Cigány esetében természetesen egy egész hordára van szükségünk, mert ez valamiféle „népszokás” feléjük, ami horda az útikönyvek szerint köbö hat-nyolc főből áll, és nagyon erősek így együtt.Harmadszor pedig az kell, hogy érdekellentétek ütközzenek. Különben miből lenne a cserebogár a tesztoszteron, hogyan termelődne, hogyan dermedne meg még a levegő is a környéken, ahol az attack megesik, ahol még a kóbor macskák sem mernek többé nyávogni? Régebben meséltem már róla, hogy közös udvarral ellátott, körfolyosós bérházban lakom, ahol a cigány szomszéd úgy gondolta, hogy mindenféle magyarázatokkal beköltözik a mellette lévő lakásba, méghozzá oly módon, hogy az ott élő öregasszonyt kirakja, valahol falun tartja láncon, mint a kutyát, itatja, itatja, és megint csak itatja (mit tegyünk: szereti apijját a hölgy), és ezért cserébe mindenkinek, vagyis nekem is kussolnom kell, mert egy cigány manapság azt csinál, amit akar, és ezt tudomásul kell vennünk.Szerintem ez nem így van, és ennek hangot is adtam. Érdekes huzavona kezdődött, aminek még mindig nincsen vége, mert mikor az önkormányzatnál (a „hivatali patkányoknál”) bejelentem, hogy hiányzik az öreglány az udvarból, akkor a cigány felhozza faluról két-három napra, amolyan pofavizitre, aztán visszaviszi, majd újra bejelentem, hogy eltűnt a mama, erre a cigány újra lemegy érte kocsival, felhozza, és itt tartja egy-egy hétig, aztán megint eltűnteti.Érdekes játék ez, és senki sem nyer. Talán csak az öregasszony, akinek mindegy, hol iszik. Meséltem arról is, hogy a cigányokkal hogyan kell beszélni, hogyan kell velük megértetni azt, hogy gondolkozniuk felesleges, mert ők nem erre teremtettek ezen a világon, és higgyék el: te azért már általános iskola másodikos korodban is többet fel tudtál mutatni intelligenciából, némi emberszeretetből, írás-olvasási készségből, szöveg- és törvényértésből, átfogó véleménnyel élve: abból, amit emberré válásnak nevezünk, mint manapság ő.Egy szó, mint száz: az elmúlt hetekben több olyan éjszakám, hajnalom is volt, mikor nehezen tudtam mind a (kan)cigányember, mind a lógó csöcsű (kanca)cigányasszony, mind pedig a kis cigány kölyök, a (nevén nevezzük) Lacika, a pacika miatt aludni, pihenni. Cicám, feleségem, asszonyom, életem értelme nem akart balhét, nem engedett ki rendet tenni, így mindig az maradt nekem, hogy meg kellett várnom, hogy dolgozni menjen, és napközben, suttyomban, csendben, értelmesen kellett „diplomáciai kapcsolatokat létesítenem” a délelőtt 11-kor már ébredező cigányokkal, hogy szót értsek velük.Üres falnak csevegtem. Szinte folyamatosan. 
Elmondom, hátha nem tudsz róla: a cigány folyamatosan hazudozik. Akkor is, ha kérdez. Sőt, tovább merek menni: a cigány nem kérdez, még akkor sem, ha kérdőjel van a kérdése mögött, mert ő akkor is csak kijelent valamit, méghozzá lebetonozva, megkérdőjelezhetetlenül, vagyis egyfajta sajátos törvények szerint élve, neked teljesen érthetetlenül. A cigányember ilyen. Merem kijelenteni: ha vitába szállsz egy cigánnyal, jobb, ha felkészült vagy atomfizikából, és az egész beszélgetést elviszed az elemi részecskék szintjére, mert ezzel megfogod, és mindenképpen te fogsz nyerni, de nagyon vigyázz: nehogy meglepetésként érjen az a fajta eltátott (habzó, büdös) száj, és rémülten csodálkozó arckifejezés, kidülledt, üvegessé koncentrálódott szemek, amiket látni fogsz!Ha ekkor felröhögsz, véged! Tehát éjjelente, hajnalban folyamatos volt a „cigányhangoskodás”, nappal majdnem délig csendes alvás következett, aztán délután kezdődött a műsor elölről, függetlenül attól, hogy többször is „bájcsevegtünk” arról, hogy milyen jó lenne jószomszédnak lenni. Ez nem az én ötletem volt, mert a (kan)cigányember mondta egyszer, hogy lehetnénk mi jó szomszédok is, és majdnem el is szontyolodtam kicsit, mikor atyai hangján ezt közölte, meg nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne boruljunk össze, mint két buzipajtás vagy jóbarát, vagy tekintsd, aminek akarod!Így teltek az éjjelek és nappalok felénk.Cigányosan. És végül eljött a hajnal, amikor (végre) minden megváltozott.Kedden hajnali fél ötkor arra riadtunk fel, hogy a fél három óta tartó bájcsevelyt, melyet a két cigányasszony folytat az ablakunktól másfél méterre, cigiről cigire gyújtva, azélményfürdőhöz képest csendben, bár időnként hangosabb beszéddel, miközben az éjszakában eltévelyedett kanra meg a kölykére (a Lacikára) várnak, megszakítja a hazatévedt (kan)cigányember tombolása. Mert bizony tény, hogy ha az ember leissza magát a segélyből, amennyire csak lehet, akkor nincs az a pénz, hogy elhiggye: nem ismeretlen erők mozgatják a járdát, hanem az elméje rokkant meg, olyan többszázezer agysejt mínusszal!Jön tehát a (kan)cigányember, üvölt már messziről, hiszen ez itt, ahol lakunk, az ő háza (többször is kinyilvánította már), és azt tehet, amit akar. A (kanca)cigányasszony üvölt vele, hogy ne üvöltsön, mert itt emberek pihennének. A hangerő egy 10-es skálán már legalább 8, de lesz még jobb is!Erre a (kan)cigány észreveszi, hogy otthon van, közvetlenül a konyhában, és felfedezi, hogy a folyamatos italozást követően egy-egy rántott comb simán beférne a potrohába, vagyis zabálna, és ezért (még mindig kedélyes, csakcsupán 8-as hangerővel) azt üvöltözi, hogy jöhet a zaba, nem kell semmi más.Erre a (kanca)cigányasszony azt sivítozza, hogy most már elég legyen, mert itt tényleg emberek pihennének, és milyen eljárás ez, hogy felverik a csendet. A hangerő 9-esre kúszik, szinte észre sem veszem, mert a párna, amit a fejembe csapok, hangtompítóként viselkedik, miközben rajtam röhög.A történet folyamatosan az ablakunktól másfél-két méterre zajlik, moziszerűen. 
A (kan)cigányember jelenete következik, az a rész, ahol megpróbál ételszerű tárgyakat előpakolni magának, általában zörgőcsörgő edényekből, zörgőcsörgőtányérokba, és eme mutatványa sajnos elcsúszik azon, hogy az utolsó liter borral, sörrel, bármivel bizony valóban legalább tízezer és tízezer agysejtjét pusztította el, mely agysejtek között voltak olyanok is, amik kellően magasztos gondolkodásmódját, agresszív életösztöneit, megfontolt beszédkészségét, úgy egészében véve: azt a kis maradék emberi viselkedését hivatottak elősegíteni.Tehát most, mikor szó szerint tört-zúzott a konyhájukban, akár még sajnálnom is kellett volna, mert butulásának, leépülésének egyik újabb gyöngyszemét mutatta be, akárha beteg, szánalomra méltó honfitársunk lenne, az ember, aki valójában már inkább csak véglény, egy segítségre (is) szoruló farkatlanka.A konyhai akciót felhőtlen jókedv követte, melyet Lacikánk és a lopott lakásban lakó cigánykurva követett el (hangerő: 7-8-9), illetve a képzeletbeli 10-es skálán most már valóban 10-es felhördülés a (kanca)cigányasszony szájából, ahogy megemlítette a (kan)cigányembernek a jól bevált „elhagylak”, „mással basztál”, „rohadjon meg a lovad”, illetve hasonló mondatokat, amikre már nem is nagyon figyeltem oda, mert Cicám rám nézett, és azt mondta: - Csinálj valamit. Mi kell több egy 94 kilós, jó kondícióban lévő, egész éjjel nem alvó, kissé mérges, a hangoskodó és az államon (a dolgozó embereken) élősködő cigányokat nemigen kedvelő, mások által bizony rasszistának beállított, valójában csak a dolgokat a maguk szürke, életszerű, igaz valóságában látó, (még) nem gárdista, (még) nem egy jobbik jövőbe néző párttag embernek, egy olyan békés, jószomszédi viszonyokat ápoló srácnak, mint én?Sosem öltöztem fel még olyan gyorsan. Köbö 20 másodperc alatt rajtam a nadrág, a póló, helyén a kés, a „cigányverő” befűzve az övbe, és cipő nem kell, mert mezítláb is lehet úgy gyomron rúgni valakit, hogy az már inkább detoxikálás, mint bármiféle más, orvosi „segítség”.Ajtó kivág, friss, bunyóra éhes levegő robban az arcomba.Elkezdődött. Sosem kiabálok. Ezt tudnod kell rólam.Nem érzem fontosnak azt, hogy üvöltözzem, kiabáljak, esetleg vitába szálljak Tihanynál a saját visszhangommal, mert tudom, hogy milyen mély, dörmögő, erős hangom van, amit ha egy kicsit megemelek, akkor az tekintélyt parancsol. És azt is tudom, hogy az én testalkatomhoz ez a hang bőven elegendő.Nem sok mondatot mondtam a cigányoknak, de azokat erős hangon adtam át nekik, és láss csodát: a következő pillanatban egy légy rémülten vette észre, hogy a bekövetkezett csendben az ő pisszenését is meghallani, és ezért menekülőre fogta.Pontosan úgy, ahogy a (kan)cigányember.Pontosan úgy, ahogy a (kanca)cigányasszony.Ahogy Lacika. Vagy a cigánykurva az ellopott lakásban. Az udvarban csend lett. Pisszentem, hátha csak álmodom, de hallottam a pisszenésemet.Csend. Mintha Rózsadombon lennénk. Burokban. Ezt követően megírtam a birtokvédelmi feljelentést a kerületi jegyzőnek, melyben kértem annak a kivizsgálását, hogy ez a cigánycsalád miféle életmódot folytat, ezzel zavarva a közösséget, akik a házban laknak. Tisztában vagyok vele, hogy a rettegő magyarok, akikkel egy házban lakom, nem merik majd a vizsgálatnál azt vallani, hogy a cigányok zajonganak, mert félnek tőlük. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy korrupt, bürokrata, ostoba önkormányzati rendszerben egy ilyen vizsgálat talán nem éri meg a három másodperces ráfordított időt sem (főként, mert a cigányok szép haveri körrel rendelkeznek, akár felsőbb rétegekben is).Az attack után egy órával feleségem indult dolgozni, és már vitte magával a levelet, amit tehát a kerületi jegyzőnek címeztem, és amelyben segítséget kértem. Itt említem meg, hogy a törvények szerint azt a családot, amelyik a többi lakóra nézve „kellemetlen” életmódot folytat, a jegyző kilakoltathatja a lakásából. Ez maga a birtokvédelem.Mint magyar állampolgárnak, jogom van a pihenés, a nyugalom szabadságához, melyben a cigányok folyamatosan meggátolnak. Napközben, a szokásos „cigányébredés” után átballagtam a (kanca)cigányasszonyhoz, és kértem, hogy rángassa elő a (kan)cigányembert a lakásból, mert mondandóm van. Lassan mondtam nekik, már-már szótagolva, hogy akkor is megértsék, ha egy rühes patkány vagy undorító, eltaposásra váró csótány szellemi szintjén vannak: nem beszélgetni, megbeszélni jöttem a dolgokat, csak tényeket mondok, mert úgy érzem jószomszédinak igazságosnak, hogy jó, ha tudnak róla.Feljelentettem őket a kerületi jegyzőnél, mondtam, és minden kapcsolatommal, pénzemmel, jogi hátteremmel azon leszek, hogy ebből a házból kitegyem őket, vagyis keressék elő és porolják le a bőröndöket, mert bizony költözniük kell, ahogy a mellettük álló lopott lakásból is.Ezzel ott hagytam őket. Három napig rágódtak a dolgon. Végre elérkeztünk cikkem lényegéhez, a péntek esti kellemes kis összezördüléshez, ami nem megingatott abban, ahogy a cigányemberekkel viselkedem, hanem megerősített benne, hogy igenis így kell őket „kezelni”, így kell velük beszélni, viselkedni, mert csak ez az elrettentő erő!Éppen legújabb cikkemet kezdtem írni, mikor a (kan)cigányember hangjára figyeltem fel, amint valakivel üvöltözik az udvaron. Nosza, gondoltam, mindössze két napig tartott a csend! Nézem az órát: este 10 elmúlt, vagyis nemigen hatásos a fellépésem.Kinézek az ajtón, látom, hogy a (kan)cigányember felfelé üvölt, az első emeleti körfolyosó felé, hogy majd meglátjuk, mi lesz, mert szétbassza a fejét, meg mindjárt hívja a haverokat, aztán meglátjuk, ki az erősebb, satöbbi.Hát ennek meg mi baja lehet? Kivel? Erre gondoltam.Aztán meglátott az ajtóban, és felém üvöltött, hogy „Gyere ki!”, „Gyere ki, geci, most majd meglátjuk, mekkora ember vagy!”, és ezt, valljuk be, kedves meghívásnak is vehettem volna, bár először bizonytalan voltam, hogy tényleg velem baszakszik-e hangoskodik-e.Mivel többször is megismételte, hogy én vagyok a célpont, rájöttem, hogy ma este már nem lesz új cikk, és a filmet sem nézzük meg, amit akartunk. Feleségem éppen fürdött, gondoltam, addig nem megyek ki, míg fel nem öltözik.Ahogy azt kell, elindítottam a hangfelvételt, ami mindent rögzített az udvaron történt enyhe kis civakodásból, majd kipakoltam a zsebeimet, hogy ha legyűrnek a kancigányok, akkor ne legyen nálam lopható telefon, pénztárca, pendrive. Ezt követően előkerestem a mobilomban a kerületi rendőrség közvetlen számát, és ezzel léptem be a fürdőbe. Kértem a Cicámat, hogy abban a másodpercben, hogy legyűrnek a kanok, hívja a rendőrséget, de aztán hihető legyen a hangja, féljen, reszkessen! Kimentem. A bátor cigány arról ismerszik meg, hogy ha problémája van veled, fehér, magyar emberrel, akkor szépen bekopogtat hozzád, és elmondja neked a dolgot, mert nem kell tartania tőle, hogy rögtön fenyegetőzni kezdesz, és a Magyar Gárdát, vagy csak néhány (olyan nyolc-tíz) közelben lakó gárdistát fogsz hívni, hogy „megleckéztessék” kicsit, amiért szólni mert.A bátor magyar (esetünkben: jómagam) arról ismerszik meg, hogy ha valamiféle együttélési problémája akad a (kan)cigányemberrel és annak mocskos pereputtyával, akkor bekopogtat és elmondja, mi a gond, és ha nem oldódik meg, bizony jegyzővel meg kilakoltatással (magyarán szólva: jogi lehetőségekkel) fenyegetőzik, és ekkor a cigány általában hívja a haverjait, azt a bizonyos hordát, amiről útikönyvek is regélnek, és amit még senki sem látott.Jelentem: a cigányhorda létezik, én láttam!Jelentem: a cigányhorda, mint jelenség igenis létezik, és ha hiszed, ha nem: sokan vannak! Az én (kan)cigányemberem sok-sok ingyenélő koszost ismer az utcában, a környéken. Bár úgy emlékszem, régebben váltig állította, hogy őt errefelé nem szeretik a cigányok, meg sokszor neki van félnivalója tőlük, meg hogy meg is fenyegették többször is, de hát fentebb már említettem neked, mit kell gondolnod, ha egy cigány beszélni kezd: hazudik. Ezek a népek, barátom, úgy hazudnak, mintha könyvből olvasnák, ami már csak azért is érdekes, mert tudtommal egyre kevesebben vannak közöttük az olvasni tudó egyedek (véglények), és egyáltalán: némelyikük azt sem tudja, mire való a könyv, attól eltekintve, hogy jól ég a tűzben (á lá: nácik, ugyebár)(attól függetlenül, hogy az összehasonlítás maga elég morbid).Szóval ahhoz képest, hogy mennyire utálják, az én (kan)cigányemberem több körben is képes volt egy-egy hordát összekovácsolni, összekiabálni ellenem, ami elég nehéz feladat lehetett számára, hiszen utálják, mint a szart.Tehát a cigányhorda támadása ellenem három körben zajlott. Első körben egy meglett, 140-150 kilós cigány érkezett, vele valami kis hurkapálcika gyerek, és ezek ketten csak lestek, mint Rozi a moziban, miközben a (kan)cigányember folyamatosan bömbölt a ház másik sarkában, mint egy nagyra nőtt óvodás, aki nem kapott lekváros kenyeret a tejeskávé mellé. A bömbölés fő iránya akkor még én voltam, meg az, hogy nem vagyok én olyan bátor gyerek, és különben is: mit képzelek, hogy én egyszerre két-három cigánnyal is elbírok, és most mutassam meg, mit tudok.Ránéztem a szép darab cigányra, aki unottan ücsörgött a lopott lakás előtti széken, és kérdeztem tőle, van-e kettőnknek valami problémánk, mert ha nincsen, úgy kalap-kabát. Szerinted? Szépen felállt és kiballagott az udvarról. A hurkapálcika vastagságú cigánygyerek követte, mintha csak a kurvája lenne, vagy egyéb nemes szerve a pötsén pörögve.Erre az én (kan)cigányemberem meglepődött, de a harcot nem adta fel. Követte a „menekülőket”, és ígéretet tett rá, hogy mindjárt jönni fog a többiekkel, csak várjam meg, és ne menjek sehová. Hát erre mit lehet felelni? Éppen ráértem, a feleségem már fürdött, ruhában állt mögöttem a lakásban, kezében telefon, és kérdezgette, mi legyen. Akkor még nem könyörögtünk semmiféle sündőrségi segítség után, mert fene tudta, mi következik. Érkezett a második kör.Na, ezek már „keményebb” cigányok voltak, és többen! Tudnod kell, hogy az udvar U-alakban terül el, le van betonozva, középen a csatorna, ahová az esővíz zubog, ha gyűlik az udvaron. A földszinti lakások előtt végig, folyamatosan magasított járda van, hogy az esővíz még véletlenül se tudjon behatolni az ajtókon, talán még akkor sem, ha nem nyelné el a csatorna.Jómagam a lakásom előtti járdán ácsorogtam, várva a hordát, hogy (akár a törökök egy-egy vérbő támadás előtt) rendezzék soraikat, egybegyűljenek, vicsorogjanak. És közben csodálkoztam is, méghozzá azon, hogy nem lépnek le a szemközti járdáról, nem mernek közelebb jönni hozzám, csak állnak-ácsorognak, miközben a (kan)cigányember folyamatosan uszítja őket, hogy gyerünk, induljanak, verjenek meg, és most majd meglátjuk, ki az úr a házban.Egyetlen egy cigány sem mert lelépni a járdáról, hogy megközelítsen engem! Mégis, mondd meg nekem: mekkora erőt képvisel egy nyolcfős cigányhorda? Mekkora erejük van, ha egyetlen becsületes magyar ember áll velük szemben, aki csak kiröhögi őket, és várja, hogy végre induljon a támadás, helyére kerüljön a „cigányverő” és a kés?Miért nem mertek támadni a cigányok, mikor pedig olyan uszításokat kaptak, amire bármelyik kancigány elborult aggyal indulna széttépni a magyart? A hangfelvevőm folyamatosan rögzítette, miféle trágár, ocsmány, nem emberi kifejezéseket köpködött az öreg (kan)cigányemberem, és talán ő lepődött meg a legjobban, mikor nyugodt, de erős hangon visszaszóltam, és még arra is futotta, hogy feltegyem a kérdést a hordának: van valamelyikőtöknek baja velem?Ekkor már éreztem, hogy én vagyok a góré.Ej-ej, backstabista, Budán (burokban) lakó barátom: te ezt az érzést csak akkor ismerheted meg, ha farkaddal a kezedben illegeted magadat a tükör előtt, miközben anyád vagy a barátnőd szép szál bugyija van rajtad, és arra gondolsz, hogy most jól megcsinálod a barátodat, akivel együtt szoktál buzulni, titokban, de elégedetten! Mekkora erőt képvisel egy nyolcfős cigányhorda?Mekkora ereje van az uszításnak, ha határozottan, széttárt karokkal, nem ordibálva, nyugodt hangon fogadod őket, és nem fenyegetőzöl, mert semmi szükség rá, miközben feléd korhű, undorító fenyegetések sora robban, és te mindössze röhögve, de büszkén kérded a tetovált, szépen kigyúrt cigánysrácoktól, hogy kinek van problémája közületek velem? 
Mivel tehát senki sem akart megtámadni, hiába üvöltötte a (kan)cigányember a gyülekező hordának, hogy rohanjanak le, maradt tehát a Lacika, ez a mindig göthös, nem ember kinézetű, leginkább csimpánzra, vagy valami (bocsánat) vízfejű lényre hasonlító cigánykölyök, aki szót fogadott az apjának, és berontott a lakásukba. A (kanca)cigányasszony ekkor már sejtette, hogy baj lesz, mert nem vagyunk mi olyan jóban a kis cigánypurgyéval, és mikor látta, hogy Lacika, a menő csávó kiront a lakásukból egy szép darabmachete kíséretében, és szemmel láthatóan használni is akarja, mert a feje fölé emelve száguld felém, mintha ő lenne a Maláj Hisztis, akkor velőtrázó hangon sikoltozott, hogy „Lacika, neee!”, „Lacika, neee!”, én meg kedélyes boldogsággal azt figyeltem, hogy csak a szablya van-e a kölyök kezében, hogy nincs-e ott a másikban valami kés.Ezt követően Lacika lesújtott rám a karddal, én meg alkarral védtem az ütést, amitől a penge szétvágta a bőrömet, a húsomat, egészen a csontig hatolt. És tudod, mit? Ezeknek a cigányoknak a vérükben van a dolog; ahogy lesújtott, és kivédtem, Lacika máris rohant kifele a házból, nem eresztve a véres kardot, és a horda utat engedett neki. Ezek, öregem, tudják, hogyan kell ölni, aztán eltűnni a tett helyszínéről! Mit szólsz?Egyébként ha akarsz beszélgetni Lacikával, a gyilkossági kísérlet elkövetőjével, a poszterfotón látható kép köbö olyan, mintha róla készült volna, és csak azért van rajta maszk, hogy ezen ronda pofájától meg ne ijedj! Szerinted a balhé után hány másodpercig volt még ott a horda?Komolyan mondom: én még egy köbö tízfős társaságot ilyen gyorsan távozni nem láttam! Ha egy bombariadó helyszínén lettünk volna, akkor sem menekült volna el ennyi termetes kan ilyen rövid időn belül! Természetesen az én potrohos, nehezen lélegző, menő, futó (kan)cigányemberem a menet végén kullogott, mert nehezen megy-mendegél lefelé a lépcsőn, és ha arról volna szó, hogy leszerelnénk a korlátot, amibe kapaszkodik, talán soha többé nem tudna a lépcsőn menni. Olyan üres lett az imént még haragtól átfűtött, hordával bélelt udvar, hogy néhány szúnyog a helyzetnek megfelelően felzümmögött, és hallani is lehetett őket. A felmerülő csendet kihasználva rendőri és mentős segítséget kértem, amiért megtámadott egy cigányhorda, és egyikük egy machete segítségével meg is sebesített. Nem felejtettem el közölni, hogy eléggé vérzek, de ezt majd a második részben fejtem ki jobban.Mert még nincsen vége a cigánytámadásnak! Mit gondoltál? 
Alig telt el öt perc, és a (kan)cigányember, immáron egy újabb cigánytársasággal, újabb szép szál legényekkel, hordával visszatért, hogy le-letépjen egy-egy szelet kenyeret, és vért tunkoljanak a járdáról, ahol ácsorgok. Meglepődtek, annyi szent, hogy mosolyogva ácsorgok az udvaron, és várom, mi lesz a folytatás. Akkor már annak tudatában, hogy nem csak a csatát, de a háborút is megnyertem ezzel, hogy immáron két felvonuló hordát is „elkergettem a tekintetemmel” (ez a barátom, BlueEye megjegyzése), és hagytam magam megsebezni, és szépen vérzek, és ezek a cigányok most már valóban bőröndöket fognak leporolni.És itt jöttek az újabb meglepetések.Érkezett a kis girnyó, egy agyontetovált egyszálbélcigánysrác, aki azt állította, hogy ő nagyon komoly rokoni kapcsolatban van az én (kan)cigányemberemmel, mert együtt szoktak körmöt festetni, mielőtt buzulni akarnak a cigánykocsma sarkában, közvetlenül a zenegép és a viaszból kiöntött Guszti-szobor mellett. Beszélt nekem valamit, de ő sem mert lelépni a járdáról, és ekkor úgy döntöttem, amolyan rendes, fölényes győztes képében óhajtok tetszelegni, vagyis mondtam neki, hogy nem hallom, mit beszél, úgyhogy megengedem, hogy közelebb jöjjön.Tudod, mit? Lépett kettőt előre, aztán megállt.Mondom: még közelebb, mert így sem hallom, és ekkor olyan kibaszott görnyedten, alázatosan, mintha csak ő lenne a szolgám, a talpnyalóm, a kis hímringyóm (akármim), egészen közel jött hozzám, hogy javaslatot tegyen rá: hagyjuk ezt a hercehurcát, és menjek be, kötözzem be a sebemet, hagyjam a rendőrséget, ne legyen balhé.Te sem gondoltad komolyan, feleltem neki, és jeleztem, hogy mennie kell. Erre elsomfordált. Helyette a szépen kigyúrt, szintén agyontetovált, egész eddig velem szemező, rám csúnyán és fergetegesen filmszerűen (értsd: úgy gondolja, veszi a kamera, tehát pózol) tekintő cigány szólalt fel, hogy vajon közelebb jöhet-e.Kérdem: - Balhét akarsz?Feleli: - Nem, nem, eszembe sem jut, csak megnézném a sebedet.Gyere. Gyere, baszki, gondolom, mert a jobbom úgyis zsebben van, a zsebben ott a „cigányverő” és a legkisebb rossz mozdulatra már ketten fogunk vérezni itt a betonon, és addig nem engedlek el, amíg a zsaruk ki nem jönnek, és akkor is csak felszólításra fogok letaposni a nyakadról, amibe jól illik a kínai sportcipőm talpa. 
Jön tehát a velem egy súlycsoportú kan, nézegeti a sebet, én meg mutogatom neki, miközben azon járt az agyam, hogy ki kéne hozni egy kalapot, és pénzt kérni a látványért, mert így, látva, hogy általában mennyi pénzük van a cigányoknak, hamarabb meggazdagszunk, mintha észbontó lottót vagy valami hasonló játékot játszanánk.Kérdi a kan: - Nem fáj?Mondom: - Szerinted? Dehogynem. Most pedig tünés, ennyi volt!Elment. Úgy húzta maga alá a farkát, mintha picsán rúgott megkergetett kóbor eb lett volna, egy kis bolhás a grundról, vagy a rájuk jellemző fostenger roncstenger végéből. A (kan)cigányember eközben természetesen folytatta a szitkozódásokat, melyekben szerepelt a feleségem is, amint többen kedveskednek majd neki, méghozzá keményen, illetve én is, miszerint jobban járnék, ha beleegyeznék, hogy a kocsmában, a Guszti-szobor mellett én is lehajolok párszor, csak a rend kedvéért, és hagyom, hogy mindenkinek jó legyen, illetve elhangzottak olyan fenyegetések, hogy fogok-e még az utcán járkálni, meg hogy mit gondolok én, hogyan bírok el két-három cigánnyal (ez újra és újra felmerült a buta kormosban).Most mit mondjak? Közel húsz-huszonöt perc alatt meglepő módon egyetlen egy ütés nélkül, anélkül, hogy felemeltem volna a hangomat, elkergettem a házból legalább 15-20 kancigányt, akik hordában, több részletben, cserélődve jöttek be a házba, egy kis móka kedvéért. Kérdezte a barátom tőlem, hogy féltem-e. Én meg azt mondtam, hogy igen, nagyon féltem, de ezt nem fogja egyetlen egy rohadt, aljas cigány sem látni rajtam, mert itt most nem félelemről, hanem hatalomváltásról volt szó, és bár eleinte még csak azt gondoltam, hogy csatákat nyerek, a végén rá kellett döbbennem, hogy egy egész háborút megnyertem, és ezzel vége van. A mentők és a rendőrök végül húsz percen belül kiérkeztek, addigra már csak egyedül álltam az udvaron, hagytam, hogy a vérem belepje a betont, és mikor feleségem kérdezte, miért teszem ezt, miért nem töröljük le a vért a karomról, a fejemet ráztam.A vértócsa a mai napig ott van az ajtóm előtt, egy darabig ott hagyom, jelezvén a győzelmemet a cigányok, a horda felett. A rendőrök és a mentők a negyedik hívásomra érkeztek csak ki, de erről nem itt és nem most fogok regélni, mert a következő részben térünk ki ezekre az érdekes emberekre, kellemetlen, bántón „eredeti” hivatásokra, a történet folytatásában.Gyere, térj vissza ide két nap múlva is, hogy elolvasd, mi történt a „rögtönítélő balesetisek” és a rendőrnek álcázott sündőrök hivatalaiban! 
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A VISSZAVÁGÓ – ELSŐ RÉSZ
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/3.
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/2.