Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/2.Címkék: index10 cigány sündőr tom bobb ferencváros
jószomszédi rossz szomszédi „illetőségű” szomszédommal, a (kan)cigányemberrel, aki három körben hívott össze egy-egy párfős hordát ellenem, hátha az uszítására, fenyegetőzésére valaki(k) megindul(nak) felém, és jól megver(nek). Mivel semmi sem történt, a horda nem hangoskodott, nem indult meg felém, hogy elégtételt vegyenek, nem csak csatát nyertem ezen az éjszakán, hanem a háborút is. A kis köcsög cigánypurgyé, a (kan)cigány emberré válásban bőven három éves kora környékén megrekedt, gnóm fia azonban megtámadott, mély sebet vágott rajtam.Végül vérző alkarral, egyedül maradtam az udvaron, várva a mentősökre és a rendőrökre, akiket feleségemmel együtt (felváltva) hívtunk ki. Tudtad, mennyi bonyodalommal jár, ha megfélemlítesz egy-egy erős kanokból álló cigányhordát, és ráadásul „átveszed a hatalmat” a bérház közös udvarán? Tudod, miféle megpróbáltatások várnak rád, ha törvények felett álló, többségében irtózatosan alantas,geci emberek országában élsz?Gyere, nézzük meg, mi történt a folytatásban! 
Az bizony tény, hogy ha megtámadnak a kancigányok, jelesen egy hatalmas, nyolcfős hordában, és felhívod a rendőrségnek csúfolt magyar sündőrséget, akiknek elkezdesz határozott hangon „panaszkodni” róla, hogy jönnek a kanok, és igencsak be vagy rezelve, akkor számítanod kell rá, hogy hívásodat követően még legalább 10-15 percig ellen kell állnod a támadásnak, vagyis azt kell mondjuk, hogy hozzád képest az egri várvédők kismiskák voltak, mert te puszta kézzel, magas várfok, bő verejték, szerszámok, forró szurok nélkül harcolsz a sötét bőrűekkel.A magyart sündőrség csak arra alkalmas, hogy gárdistákat verjen, ezt egy előző cikkemben is kifejtettem, és állításomat a most éjszaka történtek meg is erősítették. A magyar sündőrségnek a látszat szerint nem feladata egy tökéletesen magyar nevű ember értelmes mondatokba szedett, nyugodt, nem elhadart, bőségesen kimerítő bejelentésére, mely szerint éppen egy cigánytámadás alatt áll, rögtön megjelennie. A magyar sündőrség igenis tehetetlen báb. Barátommal azon tanakodtunk másnap, hogy ha nem cigánytámadásra hivatkozok, egy velem szemben álló nyolcfős hordára, hanem azt mondom a telefonba, hogy FazekasRicsike vagyok, és gárdisták masíroznak az udvaron, legalább tízen vannak, és azt üvöltözik, hogy „Szemét, mocskos cigányok, mind meghaltok!”, akkor vajon megdönti-e ez a korrupt, tehetetlen báb-sereg a bejelentéstől számított kiérkezés fél perces rekordját (amit egy félhülye, segélyittas ésszel megáldott, józsefvárosi cigányember hívására tettek meg, még valamikor 2007-ben).Azt mondom: ha lesz egy következő „hordás-támadás”, akkor egy másodpercig igenisRicsike leszek, aki rettegve hadarja el a 112-nek, hogy megjöttek a gárdisták, és ölni akarnak. Mert ha azt mondod, barátom, hogy megjöttek a cigányok, méghozzá veszélyesnek látszó hordában, és ölni akarnak, a sündőrségnek kutya kötelessége legalább 15 percet késni, hátha…Hátha… micsoda?Nem tudom, miért húzzák az időt. (Pedig tudom.)(Te is tudod.) Mindenesetre addig, míg megérkezett a „várva-várt segítség”, olyan fergeteges vértócsát sikerült produkálnom a járdára, hogy még én is körbenéztem, hátha meglett falusi bácsikat és néniket látok, meg egy nemrégiben leszúrt disznót, amint éppen pörzsölik. Persze a feneketlen csendben, az immáron horda nélküli, sekélyes unalomba a (kanca)cigányasszony bele-belerondított, amint arról kárált, hogy majd máskor jól meggondolom, hogy le akarok-e feküdni vele, és ezt csak azért tartottam meglepőnek, mert nemigen van gusztusom egy-egy köldökig lógó cigánycsöcsre (melyek már-már inkább amolyan „ingyántarisznyák”, amiben dohányt tartottak Karl May vérbő kalandregényeiben a marcona mogorvák), illetve olyan lapos picsára seggre fenékre, amellyel ugyan kedvére dicsekedett (talán jóhiszeműen fingott is közben)(vagyis „lepkéket eresztett”), de azért valljuk be: ha bekötözöd a szemem, különb feneket rajzolok ballal, pedig sosem mentek nekem a vonalkarcok!Mindenesetre a (kanca)cigányasszony egészen addig süvített, míg végre be nem toppantak a mentős srácok, és a két érdekesen tébláboló rendőr. Hirtelen csend lett. Mindenki elképedve leste a vértócsát mellettem. Kérdezgették is, hogy mi ez, valami bor vagy sör folyt ki, mire felvettem a vicc felém dobott fonalát, és közöltem, hogy dehogy is, jókedvű urak, mert ez itt az én vérem, és ha most azon rágódunk, hogy sok-e, akkor elárulom, hogy 15 perce folyatom, csak úgy heccből, mert mindenkire a frászt akarom hozni. A mentősök megnyugtattak, hogy nem volt hülyeség kihívni őket, mert össze kell varrni a sebet, a rendőrök pedig kérdezték, mi történt. Mindenki elképedt, mikor cigányhordát emlegettem, mert eléggé hihetetlen volt, hogy ezzel az egyetlen vágásommal ácsorgok ott, nyugodtan, ráérősen a lakásom előtt, mintha csak a napfelkeltére várnék, hogy piruljon az arcom; igenis meglepő volt, hogy még élek. Láttam a tekintetükben.Kérdeztem tőlük, hogy vajon miért kellett négyszer is rájuk telefonálni, miért ilyen lassú ez az egyébként gyorsnak gondolt művelet, hogy a fenében van az, hogy a harmadik hívásnál már a telefonközpontos (karót nyelt) kisasszonynak volt sértődött hangja, és én kérjek már elnézést, amiért többször is farkasszemet kellett néznem több fős cigányhordával.Nem tudtak felelni. Ennyi vállvonogatást talán csak valami hardcore-rendezvényen látni, mikor az ostobák ütemre rázzák minden porcikájukat. Aztán ihattam egy pohár vizet, megvártuk, míg Cicám felöltözik, hogy elkísérhessen, és a lakást bezárva, a rejtett hangfelvevőmet bekapcsolva-, a rendőröket (és a (kanca)cigányasszonyt) pedig hátra hagyva szépen elballagtunk a mentőautó felé.A magyar egészségügyi helyzet diktálja, tudtam meg útközben, hogy ha súlyos vérzésem lett volna, akkor elvérzek a francba, mire megérkezik az orvosi segítség. Egész egyszerűen szükség lenne a fővárosban legalább 100-120 mentőautóra, de csak 63 van – méghozzá Budapesten és egész Pest megyében!A kórházi összevonások miatt a Merényibe vittek, holott sokkal közelebb is van jópár kórház (nem messze lakom a Nagyvárad tértől, hadd ne ragozzam!), ahol alig 10 perces várakozás után bekerültem a fáradt doktorok, ápolók, ügyeletesek kezébe. A mentőorvos egyébként végig ott volt velem a váróban, ahol több beteg is várakozott, nem tágított, fegyelmezetten ücsörgött, és mikor rákérdeztem, hogy nem kellene-e mennie, azt felelte: a szabály szerint 10 percig kell velem maradnia, aztán mehet a dolgára, de ő lelkiismeretes, és addig marad velem, amíg be nem hívnak.Köszönöm neki! Ez azért jólesett! 
Aztán bekerültem a fáradt tekintetű doktornőhöz, aki megállapította, hogy Lacika, a cigánypurgyé nem végzett valami jó munkát, mert sebem nyolc napon belül fog gyógyulni, és most össze fogja varrni, mert így mégsem mehetek haza.Nem nagyon érdemes részletezni; kaptam vagy nyolc fájó szúrást a seb köré, ettől aztán jól el is zsibbadt az alkarom, aztán kivágott a doki egy kicsit belőlem, hogy maradjon valami kis DNS az utókornak is, ha véletlenül vissza merek menni a lakásomba, és jól meghalok (vagy mifene), aztán össze-vissza öltötte a sebet, de olyan gondosan, hogy hirtelen felötlött bennem: van egy-két lyukas zoknim is, de nem mertem sem felröhögni a gondolattól, sem pedig megszólalni.Miközben a jelentés íródott, még elviccelődtünk az egyik ápolóval, aki egyébként olyan ügyesen adja be a tetanuszinjekciót, hogy meg sem érzed, és megállapítottuk, hogy bizony manapság azért sok-sok jó érzésű magyar embert az foglalkoztatja, hogyan lehetne rendre megölni ezeket a mocskos cigányokat.Nem viccelek: nem azon tanakodtunk, hogy kellenek-e munkatáborok tucatjai az Alföldre, nem azon rágódtunk, hogy érdemes lenne-e befagyasztani a mérhetetlenül sok (ingyen)segélyt, vagy hogy kell-e még tanítanunk ezeket a tanulásra nem alkalmas véglényeket, hanem arról társalogtunk, hogy egy-egy .45-össel felszerelt igazi magyar ember mekkora kárt tudna tenni egy ilyen nyolcfős hordában.Nem én mondtam. Nem is én álmodozom róla.Nekem nem kell .45-ös. Távozásunk előtt megkérdeztem, szerintük kaphatunk-e rendőri segítséget a hazatérésben, és mivel azt mondták, hogy inkább taxit hívjunk, amivel elmegyünk a rendőrségig, mert ez bizony egy „olyan környék” (Gyáli út, nem messze a Fradi-pályától), maradtunk a taxinál.Hihetetlen, ami manapság a taxisok között megy. Mondja a portás, hogy akkor majd ő hívja a taxit. 6x6, az pontosan 36, de nekünk elég volt 6, azaz egyszer hat perc, és már jött is a kocsi. De jó, gondoltam magamban, kezdhetem úgy érezni, hogy egy normális országban élek! (Tudom, nem is morbid, hanem tökhülye vagyok!)Egy másodperc alatt lett vége a „vágyvilágomnak”. 
Kiszáll a taxis csóka, köhög. Minden bizonnyal mellényelt, gondoltam, és megvártuk, míg leadta a 200 forintot a portásnak, amiért az emberke őt hívta. Mondom neki, hogy a ferencvárosi kapitányság lenne az úticél, erre majdnem nekem jött, hogy „ez aztán nagy menet lesz”, én meg nem értettem, mi a baja, mert halvány lila fingom sem volt, merre vagyunk, hogyan érünk a rendőrségre, ki visz el, kinek kell „tejelni”, erre a pénzen rendelt segítség még fikáz is.Kérdem: - Mi a baj?Mondja a taxis csóka: - Az a baj, hogy semmi az út. Semmi pénz. Rövid.Azt mondja, hogy ha tudja, hogy ilyen rövid távolságra megyünk, ide sem jön. Csóváltam a fejemet, úgy voltam vele, hogy közel 20-30 kancigány után egy ilyen nyüszüge taxist keresztbe nyelek le desszertnek (ha-ha-ha), de azért láttam, hogy nem akar tovább problémázni, így hát szépen beültünk a kocsijába.Köhög.Indultunk, szépen, komótosan vezetett, a zöld lámpánál azt hittem, várunk még egy pirosat, hátha tájjellegű nézelődésen vagyunk, egyfajta „ismerd meg a várost, aztán felejts, de gyorsan!”-szerű rendezvényen, titokban, vagy mifene, de azért annak rendje és módja szerint haladtunk a ferencvárosi kapitányság irányába.A taxis ismét köhög. Nem egyet: négyet! Hatot!Kérdem: - Beteg vagy, koma?Nem, nem, ez csak valami allergia, és különben is: mindenki baszódjon meg, mert neki éjjel 10 ezer forintot kellene „csinálnia”, de nincsen utas, és amúgy is tartozik a pénzzel valakinek, és ez a köhögés nem is allergia, hanem egyfajta „végítélet”, mert a halálán van, és vegyem tudomásul, hogy a kollégája pár hete a rohadt kocsiban halt meg!Mondom: - Oké, oké, lassítsunk! Azért te nem itt akarsz meghalni, ugye, ötvennel robogva?Nem tudja. Nézem az utat, elég jól ismeri a várost, tisztában van vele, hogy jobb oldalon közlekedik minden épelméjű magyar, bár az indexet, mint használati eszközt, nem ismeri, és egyre sűrűbben köhög, de vért még nem látok a műszerfalon.Rájöttem, hogy rejtett kamerás átverésben szerepelek, és jópofát vágtam az esethez.Erre a 6x6-os koma át akar verni, mert tovább gurulunk, mikor jobbra ott az utca, amelyen keresztül röhögve közelítjük meg a rendőrséget. Erre én: - Tudod, sofőrködöm héba-hóba, úgyhogy most álljunk csak meg, és tolass vissza, ismerem a várost, itt az utca, amerre megyünk!Nem kellett kétszer mondanom. Most tanácsoljam neked, hogy hívj 6x6-ot, amikor göthös, beteg, ideges, kiszámíthatatlan, és bizony az átbaszásodra átverésedre hivatott emberekkel dolgoztatnak? Azt hiszem, nem ajánlom ezt a társaságot, és punktum. Erről nem nyitok vitát. 
A rendőrségen sünillat terjengett.Közöltem az ügyeletessel, hogy feljelentést akarok tenni. Hajnali fél egy volt. Előttünk várakozott két lány, akik közül az egyiket kirabolták, és megvártuk, míg a sértett vallomást tesz. Eljött a hajnali fél kettő. A lányok balra el, a kellemesen domborodó cicisnek, akivel öröm volt a váróban beszélgetni, mert mindig kéjesen előrehajolt, hogy halkan, magunk közt tudjunk beszélgetni (rajtunk kívül két kancigány is tartózkodott a váróban), illetve „belátóbb” lehessek, azt kívántam, hogy legyen jobb napjuk.Aztán fél kettőtől négy óra három percig „csak úgy” telt az idő, senki sem sietett elő, hogy most aztán jól felvegye a jegyzőkönyvet; az egész olyan volt, mintha valami rossz krimibe keveredtünk volna, ahol Colombo a sarokban játszadozik az üvegszemével, Kojak bánatosan vakargatja kócos feje tetejét, Starsky meg Hutch pedig álmosan dülöngélnek a kényelmetlen műanyag székeken a sarokban, közvetlenül a sokat látott, kegyetlen morcossággal, mereven ácsorgó automata mellett, amiből meleg húgy jön ki, ha arra a gombjára kattintasz, hogy „tejja”. Tudod, miért váratnak a sündőrök, ha feljelentést akarsz tenni?Arra gondolnak, megunod a dolgot, nem vársz tovább fél-háromnegyed óránál, és hazamész. És tudod, mit érdemel az a „bűnös”, aki képes hajnali fél egytől hajnali négyig várni rá, hogy valaki végre foglalkozzon vele, és felvegye a jegyzőkönyvet?Azt érdemeltem, hogy kaptam egy nem is teljesen sündőr, de még nem is rendőr hölgyet, aki felé az első kérdésem teljesen hétköznapi volt (mivel ő fogadott, és nem mutatkozott be): - Maga valami titkárnő itt, vagy mi a franc?Szerinted az elkövetkező egy órában, míg a mondandómat rögzítette, mennyire voltunk jóban? Kérdeztem a hölgyet az elején, hogy mégis: hogyan gondolja a rendőrség azt, hogy odakinn a váróban két kancigány hallgatja, amint én itt a panaszfelvételi „kutyaólban”, amely egy légtérben van a váróval, csak egy becsukhatatlan ajtó választja el tőle, bátran, üdén, frissen, személyiségi jogaimat közel sem sértve érezve fogok feljelentést tenni egy cigány, egy cigánycsalád, egy cigányhorda ellen? Az volt a válasz, hogy ez itt a panaszfelvételi iroda (javítottam: kutyaól), és nincs lehetőség „face to face” egy zárt irodában felvenni a jegyzőkönyvet.Feleségem odakinn ült a cigányokkal, és a végén közölte, hogy minden szavam kihallatszott, így most már a kint ülő cigányok is tudják, hogy kivel van problémám, melyik utcában, hol lakom, satöbbi. Milyen jó dolog, ha rendőri védelmet kapsz, igaz? Másnap be is sétáltam a kapitányságra a panaszlevelemmel, melyet a nagyfőnöknek címeztem, s melyben felhívom a figyelmét, hogy a fonyódi és veszprémi kapitányságokon már képesek voltak rámutatni egy-egy zárt szobára, ami a panaszfelvételi iroda lett, vagyis nekem nem kell a rizsa, hogy Ferencvárosban csak így tudják megoldani a jegyzőkönyvbe okoskodást.Szerinted tetszett az ügyeletesnek, hogy ismerem a törvényt? Pár perces vita, és hangom jelentős elmélyítése kellett hozzá (ez utóbbi szemmel láthatóan nem tetszett neki)(vagyis az, hogy nem rendőrrel beszéltem, hanem egy sündőrrel, vagyis egy senkivel), hogy átvegye a panaszt, mert először le akart rázni, hogy postázzak, meg ilyesmi. Hogyne. Én meg majd elmegyek újra valami elbaszott elvakult joghallgatónak, öcsém!Ismerem a jogaimat. Szerencsére. Azt kell észrevennem, és ez tetszik vagy sem, de így van, hogy nincsen rendőrségünk, csak egy-egy igazi, szemmel láthatóan rendőr kinézetű egyénünk van, illetve rengeteg sündőr, akik azt sem tudják, hol vannak, mert még javarészt gyerekek, akiknek ha adsz egy újságot (kipróbáltam, ne röhögj), akkor rögtön nem zord ügyeletesek, csak híreket böngésző kisfiúk lesznek, akiknek tetszik az a sok-sok színes oldal, amiket lapozgatni, gyűrni, lesni lehet. (Megkockáztatom, hogy ha az újság mellé átnyújtottam volna egy színes ceruza készletet, akkor egy életre a fiammá fogadhattam volna a kis ostobát.) Mindenesetre semmiféle segítőkészséget nem fedeztem fel a rendőrség „munkájában”, olyanok voltak, mint valami régen halott, elfeledett, de valamiért még mindig működő szervezet talán utolsó bástyái, és mikor fennhangon azt mertem mondani Cicámnak, hogy ha nem megy nekik a dolog, akkor nem kell erőltetni, mert át kell adni a rendvédelmi feladatokat a Magyar Gárdának, akkor feleségem olyan csúnyán nézett rám, ahogy csak tudott.Érdekes, hogy pár innen arrafelé, illetve arról errefelé ballagó sündőr is hallotta, amint morgok kicsit, és egyikük még meg is torpant egyszer, hátha majd rendesen magam alá csinálok, de mikor olyan farkasszemet néztem vele, amit a cigányhorda már messziről ismert, jobbnak látta tányérsapka alá behúzott fülekkel a „dolgára menni”.Nem szeretem a semmittevő sündőröket, na! Ezen semmi sem változtat. Egyetlen egy igazi rendőrt láttam, egy köbö 150 kilós, szépen izmosodó, nem hájas, marha magas, határozott dübörgésű tagot, amelyik akkora volt, mint egy valódi Terminator, és ráadásul cigánynak tűnt (a cigányok a váróban azt suttogták, hogy cigány a srác); na, barátom, azt mondom, hogy ez a fickó egy rendőr volt, mert ha megszólalt, mindenki elhallgatott, csak rá figyelt, és mivel tette-vette magát nekem a kövezeten, egy idő után arra gondoltam, hirtelen jólelkűségből a testvéremmé fogadom, csak hogy legyen árnyékolóm a napon, vagy valami ilyesmi, mikor legközelebb bandukolok az utcán, szemközt egy hordával. 
Hajnali fél öt múlt, mikor végre kijöhettünk a kerületi kapitányságról. Már világosodott, a horda, akik tegnap éjjel némán rettegtek velem szemben (he-he-he) már békésen szunyókált, a város ébredezett, tejeskocsik csapták az éjjel esett enyhe esővizet a járdákra, buszok kanyarogtak a távolban, emberek köhintettek napi első cigijüket követően.Kérdeztem a sündőröket, hogy kapok-e valamiféle kis segítséget a hazamenetelhez, vagy csak úgy bátran, mintha semmi sem történt volna, ballagjak a sarkon ácsorgó és rám várakozó horda irányába, erre azt felelték, hogy legyen készenlétben a telefonomba beütve a 107-es hívó, és ha gond van, ha látom, hogy nem idén barnult egyedek sündörögnek az utcán, és rám mutogatnak, meg rohannak felém, akkor hívjam a 107-et, ne gondolkodjak.Azért én megtenném, feleltem, és gondolkodnék kicsit. Ha éjjel minimum 15 perc kellett ahhoz, hogy a rendőrség a negyedik hívásunkra végre megjelenjen, akkor miből is gondoljuk most, hogy az első hívásra jön majd két felfegyverzett járőr, és rendet tesz?Az ügyeletes a vállát vonogatta.Tegyük fel, folytattam érdekesen geci módon, hogy szót fogadok, és hívom a 107-et, és talán még fel is veszi valaki a telefont, és mondom neki, mi van, és aztán mennyi ideig kell szemközt állnom a hordával, mennyi ideig kell tűrnöm az ütéseket?Az ügyeletes a vállát vonogatta.Mi lesz, ha a kis disznót, aki megsebesített, látni fogom, és keményen elverem, csak úgy emberi méltósággal, amolyan atyai szinten, miközben a horda meg sem mer majd moccanni, hogy közelebb jöjjön? Az, barátom, önbíráskodás!Tagolom, olvasd el még egyszer: ön-bí-rás-ko-dás! Menjek haza, mondta a sündőr, pihenjek, aztán majd lesz valahogy. Olyan két hónap, mire a bíróságra kerül az ügy. Ahol aztán a cigányok eljátsszák a már ismert: „lehet, Lacika ott se volt!”- kártyát, ami köztudottan cigánykártya, és minden ostoba, szánalmas magyar bíró felül neki. Így tehát hazaértem, rendesen ki-becsaptam a rácsot, hogy az is felébredjen rá, aki éjjel csak uszítani, meg mocskolódni volt képes, és most szeretne pihenni az alkoholmámor fergeteges paródiája után, és elkiáltottam magam: - Megjöttem, Daróczi!Hátha… Mivel semmi sem történt, nem nőttek ki a betonjárdából újabb és újabb kancigányok, akik csak és kizárólag hordában erősek (vagy, mint esetemben, már abban sem), bementem a lakásomba, és aludtam pár órát.Aztán kikísértem az utcáig a feleségemet, akinek tanfolyama volt a közelben, és mikor sikeresen, épségben (ha-ha-ha) visszaballagtam az udvarra, a (kanca)cigányasszony már ott várt az érthetetlen artikulációval elmakogott szöveggel, hogy odavágtam hajnalban egy téglát eléjük. Kezdődik, gondoltam boldogan, és elindultam feléje. A folytatás két nap múlva
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A VISSZAVÁGÓ – ELSŐ RÉSZ
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/3.
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/1.