Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/3.Címkék: index10 cigány tom bobb ferencváros
Ismétlés a tudás anyja, és úgy érzem, azoknak, akik most kapcsolódtak be ebbe a történetbe, érdemes egy kis leckét adnunk, hogyan is viselkedjenek a cigánnyal.Első lecke: a cigány mindig hazudik. Mikor kérdez, akkor is. Vagyis a (kanca)cigányasszony, olyan álmos ábrázattal, hogy egy pillanatra meg is sajnáltam (a főbe lövésen vagy egyszerű élve eltemetésen gondolkoztam, enyhítve kínjait), azt magyarázta, hogy lám, majd máskor nem fogom az ő testét kívánni.Úgy éreztem, territóriumom kinyilvánításaként el kell kezdenem járkálni az összenyitott lakásaim előtt, jelezve, hogy mekkora területem is van nekem az udvaron, és ez milyen jó. Hallgattam pár másodpercig a hülyeségeket, közben titokban Bach és Chopin melódiái csengtek a fülembe, majd eldöntöttem, hogy matematikailag itt a válaszadás ideje, és felmordultam. Második lecke: sose mutasd, hogy félsz, tartasz tőlük! Érdekes: miután csak a tekinteteddel elkergettél egy (két, három) cigányhordát az udvarból, azok a fület bántó, sikító-ordító-üvöltöző (kanca)hangok rögtön alábbhagytak, ahogy megszólaltam. Először is fontosnak véltem fennhangon kihirdetni, hogy ha hosszú hónapokra egy lakatlan szigetre kerülnénk a hülye picsával a cigánykurvával ezzel a nősténnyel, akkor inkább keresnék egy csirkét, egy juhot, egy birkát, vagy éppen önkezemmel vetnék véget az életemnek (ha-ha-ha), mert azért valljuk be: gusztus kell ahhoz, hogy a szemétben turkáljál, és még jó pofát is vágj hozzá!Szerinted tetszett neki a válaszom? Ezt követően azt is felemlegettem, hogy bizony öreg hiba volt velem baszakodni, mert hiába hazudozzák, hogy a kis kölyök nem is volt otthon, hang- és videófelvétel van az eseményről, ahol tisztán látszik, amint Lacika, a méteres borz felém ront egy szablyával.Rögtön kuss lett.Nem felejtettem el továbbá azt sem elmondani, hogy ha bármi gond van, én szívesen állok elébe, aztán hagytam, hadd főjön a (kanca)cigányasszony a gondolatai édeskevés levében. Ajtó becsuk, most először egy kicsit idő van gondolkozni.Megtettem. Töprengtem. A jövő kétséges. Vagy az utcán kapnak el, vagy idebenn az udvaron. Éjjel képes voltam valamiért visszatartani őket, de be kell látnom: többen vannak, sokan vannak, akár felváltva is pokollá tehetik az életemet, amit nem akarok. Hasonló szituációba tud a sok szánalmas, koszos cigány kergetni, mint amibe Fót polgármesterét kergetik a maffiózók, vagyis egy idő után engem vinne el a sündőrség életveszélyes fenyegetésért, meg késsel való hadonászásért, mert a cigányok azt vallanák, hogy egyszer csak kirontottam, és habzó szájjal gyaktam össze-vissza közöttük. Így is azt mesélték be a rendőröknek (visszahallgattam az éjjel felvett hanganyagot), hogy én aktívan kábítószerezem, iszok, és állandóan jelentgetek mindenkit, mert senkivel sem vagyok jóban.Mi lehet a megoldás?Hogyan oldhatom meg ezt a felbukkanó problémát? Szűz vagyok, nem fogok elhamarkodni semmit.Lássuk a lehetőségeket! 1. Kimegyek a piacra, és vásárolok egy lőfegyvert, hozzá három teli tárat, és azzal fogok az utcán közlekedni. Amikor belém kötnek, ölök, és miután öltem, hazajövök, és befejezem a Daróczi-klánon a történetet, aztán várom az ítéletet. – Nem jó.2. Abban a pillanatban, hogy bármelyik cigány csúnyán néz rám az utcán, előveszem a „cigányverőt”, és olyat odabaszok neki, hogy nem elájul, baszod: megsemmisül, mint a jégkocka, amit kidobsz a napra! – Nem jó.3. Gyorsan megcsináltatom azt az „esernyőt”, és ha úgy látom, hogy rohan felém a horda, ha elég erős a fa (márpedig az lesz), akkor legalább négyet földre terítek egy ilyennel – bár tény, hogy ahhoz el is kell készíteni. – Nem olyan rossz, de még nem jó.4. Vásárolok egy gázpisztolyt, ami egy az egyben úgy néz ki, mint az eredeti, magamnál hordom, és ha jön a horda, csőre töltöm, lövök. – Alakul ez!5. Engedélyt kérek a gázpisztoly utcán való viseléséhez, és ha használom, nem én leszek a rosszfiú, hanem aki a földön fetreng, és mivel elmondások szerint bármekkora ember is valaki, mikor a pepper az arcába robban, fekszik, megoldottam a „horda-problémát”. – Na, ezt választom!6. Keresek egy „keresztapát” a környéken, és megkérem, hogy segítsen. – A legjobb terv! Régebben abban a lakásban, amit most összenyitottam az enyémmel, egy kedves, barátságos, tiszta, értelmes cigánycsalád lakott; apa, anya és a kislány. Pár házzal arrébb költöztek, nem nagy távolságra. Hébe-hóba még tartjuk is a kapcsolatot, Teszkóbandolgoznak, sok szabadidejük nincsen. És tudtam, hogy a srác sok cigányt ismer a környéken.Megvártam, míg BlueEye barátom megérkezik (más ügyből kifolyólag jött segíteni), egy kicsit csodálkozik az alvadt vértócsán, majd együtt átmentünk a cigány sráchoz, hogy segítsen. Nem untatlak feleslegesen: hosszú beszélgetést követően ajánlott valakit, akire talán hallgatnak a (kan)cigányember és a (kanca)cigányasszony, és meg is kaptam az illető telefonszámát. Előtte persze felhívattam, hogy egyáltalán telefonálhatok-e neki.Várta a hívásomat. 
Mai napig nem tudom, kivel futottam össze.Egy csendes, kopaszodó, alacsony, alig 65-70 kilós, nagyon szépen, illedelmesen, halkan beszélő cigányembert képzelj el, aki éppen a közeli boltból jött, mert tejfölt kellett a családnak vásárolnia. A lakásába hívott, leültetett, és meghallgatott. Mindent elmeséltem neki, ami éjszaka történt, és nem titkoltam el, hogy cigányhordával álltam szemben.Nem tetszett neki, amit hallott, és nem azért, mert nyíltan kimondtam, ami történt, hanem azért, mert egyáltalán megtörténhetett egy ilyen eset. Miután tanácsot kértem tőle, mit tegyek, egy kicsit gondolkozott, majd közölte, hogy kocsikázunk. Melegében akart belekavarni a szarba, ha szabad így mondanom.Hazavitt, közölte, hogy menjek be a lakásomba, és ő átballagott az alkoholmámorból ébredező (kan)cigányember Daróczihoz és a (kanca)cigányasszonyhoz. Nem hinnétek el nekem (még jó, hogy BlueEye végig ott volt), de több mint egy órán át beszélgetett a cigányokkal, majd átjött, és a következőket közölte: a jövőben nyugalom lesz, nem kell egymáshoz szólni, nem lesz csata, vége van a problémának.Ennyi. Természetesen magam sem hittem, hogy ennyivel megúsztam, és lám: igazam volt!A vasárnapi nyugalmat felváltotta a hétfői jövés-menés, szaladgálás, ügyek intézése. Mindenképp szükségét éreztem egy ügyvédnek, akivel beszélhetek, és aki „okosakat” tud mondani. Ezt merem tanácsolni bárkinek, aki hasonló helyzetbe kerül: a sündőrség nem segít, a szomszédok, akik esetleges szemtanúk, nem segítenek, jogvédők nincsenek a hátad mögött, tehát marad ez az út: beszélsz egy ügyvéddel.Jól tettem.Ügyvédi tanácsra (mikor közöltem vele, hogy hangfelvételem van az esetről), hétfő este még átballagtunk a kerületi kapitányságra, hogy kiegészítő feljelentést tegyünk. Az öreg (kan)cigány ellen részemről felbujtás lett a vád, mivel tökéletes hangmagasságban üvöltözi, hogy „Verjétek már meg! Verjétek meg, hogy a bele kifolyjon!”, a feleségem pedig becsületsértésért jelentette fel, mivel tisztán hallható (többször is), hogy szeretne hálni vele, és szerinte a hordából (meg az utcából) minden kancigány szívesen megtenné ezt a „hálást” a kedvesemmel. Érdekes, de a sündőrségen szerettek volna elzárkózni az ismételt feljelentés elöl, és csak akkor enyhült a légkör, mikor közöltem, hogy a felbujtás és a becsületsértés tényét a hajnali feljelentést felvevő rendőrnő „elfelejtette” beleírni a jegyzőkönyvbe, mivel kurváranem volt segítőkész, és nagy ívben szart bele, hogy mi történt velünk, miféle feljelentést kellene (amúgy magyarosan) odabaszni a bíróság elé az asztalra.Nem tudjátok, rendőrök, hogy miért utál benneteket mindenki?Nem vagytok vele tisztában, hogy miért e gyűlölet, amely nem a személyetek ellen irányul, hanem az „életmód”, a „felfogásotok” ellen, ahogy, amivel nap mint nap szembesülnünk kell. Ti nem a magyart, a becsületes polgárt véditek, hanem a cigányt, a bűnözőt, és egyetlen egy kis semmi, nektek csak egy köpetnyi pisszenéssel sem segítenétek a magamfajta, rendőrséget, rendőrségi várót, panaszfelvételi kutyaólat belülről kibaszott ritkán látó fehér embert, hogy jobb feljelentést tudjon tenni.Hát (többek között) ezért is utálnak benneteket.Bocs, hogy közöttük vagyok! Ha úgy gondoljátok, hogy a ti munkátokat is (védekezésnek szoktátok használni) emberek végzik, akik tévedhetnek (mert, hogy „Az ember tévedhet!”), akkor lesztek szívesek, és hasonlítsátok már össze magatokat JóskaPistával, aki a gépsor mögött ácsorog három műszakban!Azt hiszem, barátom, hogy JóskaPistától több megértést, jó szót, értelmes mondatot várhatok, ha munkahelyi segítséget kellene tőle kérnem. És ez itt a baj, csak mivel senki sem oktatott ki erről benneteket, hát nem tudjátok.Erről ennyit. 
Tény, hogy a (kan)cigányember és a (kanca)cigányasszony szombat óta meglepő módon sokkal inkább visszafogta magát, mint mikor én próbáltam meg (jó szomszéd módjára) beszélni velük. Sejtem, ki volt az a kicsi, csendes beszédű emberke, aki a „védelmébe vett”, de nem mondom meg neked, főként nem ezen a fórumon.Mindenesetre nagyobb szava van, mint nekem. Valahol persze „természetes”, hogy ha az öreg (kan)cigányember el is fogadja ennek a meg nem nevezhető emberkének a szavát, attól még mindenképpen vissza akar nekem vágni. Visszavágni, érted, ugye? Úgy érzi, a sérelmére elkövettem valamit, holott ő támadott meg a hordájával, és már ne haragudjon a világ, de én arról nem tehetek, hogy a horda nem mert lelépni a járdáról!Tehát a „visszavágót” úgy kell intéznie a vén trottyos Daróczi-cigánynak, hogy az úgy tűnjön, mintha neki semmi köze sem lenne hozzá. Mit kell hát tennie? Keresnie kell egy olyan „bátor”, szép erőben lévő, értelmi fogyatékos cigányt, aki elhiszi neki, hogy én, a hülye magyarja péntek éjjel megtámadtam a cigányokat, szemmel kergettem szanaszét a hordát, akik bár vicsorogtak rendesen, de nem voltak annyira félelmetesek, és majd most ez a „díszcigány”, ez a katona ott kinn, az utcán (akár a haverjaival, akár egymaga) jól megver engem – stílusosan: hogy a szar is kijöjjön belőlem!Ujjé. Az „áldozatot”, aki bevállalta ezt a szerepet, Barnának hívják. Ismerjük mi már egymást, szoktunk összefutni az utcán, elmegyünk egymás mellett, méregetjük a másikat (mindketten ott vagyunk a száz kiló környékén), de nincs egymással semmi bajunk – vagyis eddig nem volt.Barna, aki valóban barna (ha a bőrét nézzük)(és ostoba, ha az agyi színvonalát), hirtelen többször is fel-felbukkant az udvarban, mióta „beállt a kurvanagy csönd”, és láttam én írás közben, hogy nézeget a lakásom felé, mikor csámborog befele, meg kifele, úgyhogy a legközelebbi alkalomkor, mikor hallottam a hangját, gondoltam, pofát mutatok neki.Pisztoly az oldalamra, tele Pepperrel, és megálltam a rács mögött.Barna észrevett. Hát te vagy az? Én, baszod. Te vagy az a nagy tudású? Én, öregem. Hát akkor gyere ki, megbeszéljük! Mégis mit kell megbeszélnünk, Barna? Hát azt, hogy te is megvagy száz kiló, meg én is, aztán kijössz az utcára, és megbeszéljük. De mit, könyörgöm, Barna: sakkozni akarsz, vagy mi a francot? Gyere ki, majd meglátod! De mit látok meg? Gyere, gyere, ne félj! De hiszen látod, hogy félek, Barna? Akkor meg miért nem jössz már? Gyere, megbeszéljük! Azt hiszem, ez a beszélgetés így zajlott volna köbö két héten keresztül, és a vége az lett volna, hogy mindketten szomjan halunk, vagy valami ilyesmi, de aztán megjelent a lógó csöcsű, ótvaros seggű (kanca)cigányasszony, és valamit mondott a cigánynak, aki persze nagy ívben tojt rá, és folytatta a „Gyere ki, pereccel várlak, meg vannak színes lufik is”-szerű szöveget, és már kicsit én is untam, így addig térültem-fordultam, míg észrevette a „valamit” az oldalamon. Mivel egy cigányról beszélünk, hadd ne feltételezzük, hogy képes ellátni 10 méterre, és képes felfedezni, hogy nem kést, hanem pisztolyt lát.Mondta is: - Hát te mindig késsel járkálsz, és csak a bűnözők járkálnak késsel.Nem mondod, Barna! A bűnözők?Folytatta: - De nem mersz kijönni, mert félsz.Félek, Barna, nagyon félek, és különben is: szevasz! És elfordultam, mert azért egy idő után elég unalmas egy ennyire szánalmas végcigánnyal véglénnyel „beszélgetni”, aki annyira buzulni akar, hogy állandóan azt szeretné, ha kimennék vele az utcára, hogy a többieknek dicsekedhessen velem. Ismételten felhívtam a „csodatevő” cigányembert, aki mondta, hogy egyébként intézkedne, és hétvégén fog is, de most nyaral, így semmit sem tud tenni. Ettől függetlenül megköszöntem neki az eddigi segítségét, és nem felejtettem el nyomatékosítani benne, hogy más megoldás nem lévén kénytelen leszek a Gárda segítségét hívni, amiből elég komoly összetűzések lesznek itt Ferencvárosban.Mindenesetre el kellett gondolkoznom rajta, hogy vagy pénzen, vagy merő jóindulaton kénytelen leszek egy kisebb csoportot „létrehozni”, felkérni arra, hogy kicsit „bakancsozzanak” nekem az udvarban, az utcán, és ha valamelyik cigány esetleg nemtetszését nyilvánítja ki, olyan emberek legyenek, akiket én nem azért hívtam oda, de ütnek, ha kell.Rájuk gondoltam, itt a lenti képen: 
Ezzel természetesen nem követek el semmiféle bűnt. Srácokat hívok tejet inni a lakásomba, akik szívesen ülnek kicsit a pohár tejekkel az udvaron, és néha kissé hangosabban böffentenek egyet-egyet, arról pedig tényleg nem tehetek, ha az utcán az ilyen Barna-féle ostobáktól kérdezgetik, hogy mennyi az idő, azok pedig csúnyábban felelnek, és ebből kisebb lökdösődés alakul ki.Már ki is néztem egy „erősember-termet” a Körúton, ahol beszélgetek majd pár sráccal. Jártam a polgármesternél, egészen a titkárnőjéig jutottam, aki elmondta, hogy a polgármester úr nyaral, de a héten jön vissza dolgozni. Előadtam neki, mi a problémám, remélem, a szavaimra őszintén meglepődött, kis fiatal titkárnő tudja annyira „áttolmácsolni” a mondanivalómat, hogy megfelelő segítséget fogok kapni.Meséltem már neked, hogy március óta problémám van az önkormányzattal (annak is az egyik hivatalával) a lakásom beázása miatt, és ez mellett felmerült tehát a „cigányprobléma” is, úgyhogy igyekszem egy minőségi lakáscserét kérni a polgármester úrtól. Ez most nem arról szól, hogy nem lennék megelégedve a lakásommal, sőt! Hiszen több mint egymillió forintból újítottam fel a másik lakást, amivel egybenyitottam. Jó környéken lakunk a feleségemmel (eltekintve az egyre elharapózóbb „fertőzéstől”), közel a villamosok, a metró, a Körút, a Belváros. A lakás fala köbö 70 centi, és ha odafigyelek a megfelelő szellőztetésre (mennyezeti ventillátorok), akkor kellemes hűvös van nyáron, és kellemes meleg télen.Nagyon meg vagyok elégedve a lakással, magam alakítottam ki, sokat dolgoztam rajta.Mégis menni akarok. Meg vagyok félemlítve, idegileg kimerültem, orvoshoz fogok járni, és a seb miatt, amit a cigánypurgyé okozott, s amelyet az orvosok túlságosan könnyedén kezelnek („Csak egy vágás!”), a könyökömnél fájdalmat érzek, emelni egyelőre nem (vagy fájdalommal) tudok. Kénytelen vagyok fegyverrel, egy pisztollyal mászkálni az utcán, mintha csak a Vadnyugaton lennénk, s bár még nincsen csőre töltve, de lehet, hogy a jövőben csőre töltött pisztollyal fogok mászkálni ezeken a cigányfertőzött utcákon, tartva tőle, hogy megtámadnak a (kan)cigányember mocskos haverjai, a horda maradéka. S hogy mit hoz, mit hozhat a jövő? Visszaolvastam az eddigi összes cigányokról szóló bejegyzésemet. Igen, szoktam emlegetni, hogy vannak becsületes, dolgos, értékes cigányemberek is közöttünk, tehát azt nem fogja hozni a jövő, hogy esztelenül lövöldözök majd mindenkire, aki sötétebb bőrű. Ez a világ legnagyobb ostobasága lenne. Ebben egyet is értünk, tudom.Vallom, hogy nem származástól függ az, hogy valaki talpig magyar-e, vagy sem. Én magyarnak látom azt a cigány srácot is, aki sokáig itt lakott mellettem, a szomszédos lakásban, és magyar az a csendes cigányember is, aki az ügyet (talán) elintézte/elintézi. Mert akarnak magyarok lenni, miközben nem felejtik el cigányságukat, de nem is kérkednek vele.Régebben írtam róla, de most is tartom: magyar emberek azok a cigányok is, akik reggel hatkor villamosra várnak a megállóban, hogy mehessenek dolgozni. Magyarok az építkezéseken látható kubikusok, akik szinte mind egy szálig cigányok, és tudjátok, mit? Jó volt látni a cigány srác feleségét a minap a teszkóban, amint ott melózott az ügyfélszolgálati pultban a többi (valamit vakargató) fehér, magyar emberrel (lánnyal, nővel) együtt, és jókedvű, boldog, tiszta, kedves és békés volt – mint bármelyikünk, mintbármelyik magyar állampolgár. A héten írtam a Magyar Gárdának, pártoló tag lettem. Nem kérem, hogy ezen te is gondolkozz, bár azt mondom, hogy ha problémád van/lesz, a sündőrség lassan már nem segít. Véleményem szerint nem vagyunk már messze attól a ponttól, hogy a Magyar Gárdának saját hívószáma legyen, amit gyorsabban (vagyis: biztosabban) felvesz a telefonközpontos, mintha a 112-t, vagy a 107-et hívod.Megkértem az utcai fegyverviselési engedélyt. Azért jobb legálisan lövöldözni a cigányra.Írtam a KURUC.INFO-nak, melyben ecseteltem, miféle problémáim vannak, és a segítségüket kértem abban, hogy (általuk, a népszerűségüket „meglovagolva”) nagyobb olvasottságot kapjak, mert úgy érzem, szükség van arra, hogy az emberek, ahogyan ti is sokan, ráébredjenek a mai magyar valóságra, melyek egy-egy részéről én is írok. Igen, a jövőben minden erőmmel azon leszek, hogy felhívjam az értelmesebb magyar emberek figyelmét arra, hogy hadüzenet nélküli, folyamatos, véres háborúban állunk a cigánysággal, akiknek nagy részét (a tetvesebbeket) segélyezünk, etetünk, itatunk, iskolázunk, folyamatosan védünk, óvunk, miközben gyilkolnak, fenyegetnek, meglopnak bennünket. Rasszista lettem.2009. július 24-e óta már vállalom. Azt követően, hogy cigányok hordájával néztem farkasszemet, és élve megúsztam ezt az éjszakát, nem a magyar rendőrségnek, nem a (van még ilyen?) magyar igazságszolgáltatásnak, és nem is haveroknak, magyar hordánakköszönhetően, és végre én is láthattam a hazug, tetves cigányok igazi arcát, már fel merem vállalni, hogy én azért vagyok a világon, hogy ellenük, bűnöző életmódot folytató, ocsmány férgek ellen fellépjek.Jelen pillanatban még csak írott módon tehetem ezt meg.De megteszem. Konklúzió következik. Kérlek téged, ne azon gondolkozz, hogyan tudnál éles lőfegyvert vásárolni, és hogyan lehetne fejbe lőni a környékeden élő cigányokat! Gondolj arra, hogy ha a lovakat kilövöd a szekér elöl, akkor nem lesz állat, amelyik dolgozzon neked!Cigányembereket nem lövünk agyon!Szükségünk lesz még a jövőben kubikusokra, jogvédelem nélküli, hol ész érvek, hol fenyegetés hatására dolgozó emberekre, ezekre itt, akiket ma munka nélkül ácsorogni, sörözni, verekedni, lopni, ölni, bandába verődve fenyegetni látsz. A Magyar Gárda nem azért jött létre, hogy cigányokat verjen, öljön, fenyegessen. Mielőtt komoly tévedésbe merülnél: a Gárda létezésének oka valóban a cigánybűnözés, de azért, mert két suttyó kölyök a villamoson csúnyán nézett rád, nem kell rögtön gárdistának lenned, csak azért, hogy haverokkal, egyenruhában utálhasd ezt a népséget!Gyűlölöm az olyan embereket, akik a cigányokat a cigányságuk miatt utálják!Nem elég ezerszer és ezerszer elismételni, hogy a cigányok között rengeteg olyan egyén létezik, amelyik dolgozik, mégpedig azért, hogy eltartsa a családját. Mindannyian tudjuk, hogy ezek a cigányok nem feltétlenül a becsületesség mintaképei – de dolgoznak, kubikolnak, izzadnak a napon, és talán még kisebbfajta adót is fizetnek (na, ebben már én sem hiszek!). Sosem mondtam, sosem jelentettem ki, hogy haverokkal összeverődve jó móka lehet magányos cigányokra vadászni, és csakis a származásuk miatt megverni, megfenyegetni, megalázni őket. Az ilyen magyar embereket elítélem, és a szememben nem különbek, mint a horda, akikkel szemben álltam.Nem verünk lépten-nyomon cigányt a származása miatt!Valóban, néha én is azt érzem, hogy szívem szerint fejbe rúgnám a járdán velem szembe ballagó cigánykölyköket, akik nagy hangon teszik az eszüket, tudván (sejtvén), hogy nem éppen arról híresek, hogy kidobosoznának otthon, a közös udvar csendes magányában. De ez nem vezet sehová. Azt mondom, csak a bizonyítottan bűnös cigánynak kelljen tartania bármitől is! Nem szeretném azt olvasni a jövőben, hogy bárki is ott állt szemközt egy felhergelt hordával, és mindössze egy disznóölő kés volt nála, az is a csorba felével kifelé, és arra gondolt, hogy ha Tom Bobb meg tudta tenni, akkor tőle is félni fog a horda.Nem tudom, miért nem támadott a cigányhorda, ne utánozz le!Nem attól leszel bátor (ahogy jómagam sem bátor vagyok, csak valamiféle ostoba hím), hogy a nyolc-tíz kancigánnyal farkasszemet nézel, és kiröhögöd őket, aztán mikor magadhoz térsz, közlik veled, hogy az elmúlt 30 évet kómában töltötted, és Benji Kutya lett az amerikai elnök. Nem akarom, hogy harcolj velük; inkább zárkózz be, vagy fuss!Ez a jobb választás.Most még ez. Nem tudom, be lehet-e fejezni ezt a történetet, mindenesetre most jött el a vége.Remélem, egyben szórakoztató, de mégis inkább: tanulságos történet volt, melyet ha tudsz, minden ismerősödnek tovább fogsz adni, akár beszélgetés, házibulik, sörözések közben, akár e-mail formájában, csatolva a linket, ahol a teljes szöveget elolvashatják, és azért egyben jobb, ha már most egyetértünk: M A G Y A R O R S Z Á G A M A G Y A R O K É ! Mindig is a miénk lesz. 
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A VISSZAVÁGÓ – ELSŐ RÉSZ
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/2.
FERENCVÁROSI (RÉM)TÖRTÉNETEK – III/1.