Kitekintő sorozatunk következő része Szíriáról szól. Aki egy kis figyelemmel is követte az elmúlt hetek világpolitikai eseményeit, szinte nap, mint nap hallott erről az országról. De hol is van pontosan a két magyarországnyi területű ország, melyek a legfontosabb paraméterei, milyen nagyhatalmi érdekek is állnak a háttérben? Az alábbi írásban ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat adni.

A nagyjából 23 milliós Szíria geostratégiai szempontból központi helyen fekszik a Közel-Keleten, Irán és az arab államok közt, fővárosa Damaszkusz (bár legnépesebb városa Aleppo). Ahogy a térség országai szinte mind, Szíria is muzulmán ország, lakosságának 90%-a muszlim, jórészt szunnita, de a hatalom egy siíta kisebbség, az alaviták kezében van. (Ők töltik be az állami és a katonai kulcspozíciókat.) Mintegy 2-2,5 millió keresztény is él az országban, főleg ortodoxok, tehát már csak ezért sem mindegy, mi történik ott, hiszen magunk is keresztények lévén, érdekeltek vagyunk sorsuk alakulásában.

Az országnak majd kétszáz kilométer hosszú tengerpartja van, szomszédai Libanon, Törökország, Irak, Jordánia és Izrael. Utóbbi az 1967-es hatnapos háború óta megszállva tartja a Golán-fennsíkot, melyre Szíria továbbra is a részeként tekint.

A szíriai haderő a tartalékos állománnyal együtt körülbelül hétszázezer fő, felszerelésének java Oroszországból (még inkább a Szovjetunióból) származik. Az utóbbi időben igyekezett modernebb haditechnikát beszerezni Moszkvától - nehézséget jelent az ország fizetésképtelensége -, ám épp a napokban jelentette be Putyin elnök, hogy leállította például az SZ-300-as légvédelmi rendszer szállítását. Így elmondható, a szír haderő nem jelent komoly fenyegetést egy esetleges amerikai beavatkozás esetén. Bár a nehezen járható terep miatt nagyobb az esélye inkább a célzott légicsapásoknak. De orosz segítséggel már egyáltalán nem lehetne biztos a dolgában az USA.

Az 1946-ban kikiáltott állam élén 2000 óta Bassár al-Aszad áll. Támasza a Baasz párt. 2011-ben az úgynevezett "arab tavasz" elérte Szíriát is. Mint ahogyan a többi országban, itt sem egy spontán kialakult népfelkelésről beszélhetünk, hanem az amerikai-izraeli titkosszolgálatok "áldásos" munkájáról, melyek felszították az ellentéteket. Az elmúlt hetekben hatalmas felzúdulást váltott ki, hogy Damaszkuszban vegyifegyvereket vetettek be, melyben több, mint ezer ártatlan civil vesztette életét. Az USA sietve igyekezett leszögezni, hogy a szír kormányerők tették (holott azoknak semmi érdekük nem fűződött hozzá), hogy aztán végre beavatkozhasson - ha már az elmúlt 2,5 évben kerülőutakon (értsd; polgárháborút szítva) nem sikerült megdönteni az Aszad-rendszert. Azonban a világ nem olyan ostoba, mint ahogyan hitték, egyöntetű ENSZ-határozat és egyértelmű bizonyítékok nélkül nem sokan támogatnának egy amerikai katonai beavatkozást. Ráadásul az ENSZ-ben Oroszország, Kína, Irán vétózott is, így az egyöntetű felhatalmazás nem is fog megtörténni, ezzel számolnia kell Obamának. A tegnap zárult G20-as talákozó is ezt támasztotta alá, ugyanis Szentpétervárott nem sok foganajta volt a háborús uszításnak. De úgy tűnik, ez őt, jobban mondva cionista gazdáit mitsem zavarja. Ezen igazán nem lepődünk meg, őket emberi sorsok és életek nem zavarták sohasem.

Aszad és felesége Moszkvában

Jelen pillanatban úgy tűnik, a világ nagyrészének ellenzése ellenére is, a közeljövőben lesz amerikai támadás Szíria ellen. Hogy ez mit hoz magával, szinte megjósolhatatlan. A már most is a hidegháborús viszonyokra emlékeztető jelenségek felerősödését mindenképpen, legrosszabb esetben pedig a III. világháború kitörérését is elérheti a fékevesztett cionista imperializmus.

Az európai szemlélődő számára, főként aki a fősodratú médiából értesül a hírekből, meglehetősen zűrzavaros képet festhetnek az ottani események, úgyhogy megpróbáljuk megvilágítani a fő motívumokat, melyeket szem előtt tartva eltájékozódhat az olvasó.

1. Amerikai-izraeli célok

Az USA befolyása a régióban az utóbbi két évben jelentősen csökkent. Ugyanakkor a zsidó állam fenyegetetsége jelentősen nőtt, főleg Irán által. Márpedig szárazföldön Iránba Szírián keresztül vezet az út. Azaz szükséges egy szír bábállam a perzsa állam elleni fellépéshez. A Golán-fennsík birtoklása az életet jelenti Izraelnek a víz miatt, ezáltal nekik is szükséges egy olyan szír rezsim, aki a amerikai/zsidó érdekeknek megfelelően cselekszik.  Lehetne másodlagos és harmadlagos érdekek és indokok, de ezek középpontjában mindig is Izrael léte fog állni. Már csak az is bizonyítékul szolgál erre, hogy például Szíriában a felkelők között rengeteg al-Kaida csoport is harcol, kiket az USA esküdt ellenségének tartanak, most mégsem restellenék, hogy őket is támogassák Aszad ellenében. Az már csak hab a tortán, hogy Barack Obama Béke-Nobel díjas. Már eleve érthetetlen volt, hogy miért kapta, de az elmúlt hetek eseményeit vizsgálva, ezt sokkal inkább megérdemelné Vlagyimir Putyin. A vegyifegyver támadásról, ami alapot szolgáltatott volna a beavatkozásra, már egyre több helyen mondják azt, hogy egyenesen az USA megrendelésére történt. Ennek ellenére ha fogadni kellene, nagyobb tétben tennénk arra, hogy támadni fognak, egész egyszerűen kényszerpályán mozognak.

2. Orosz célok

Egy 1971-es szerződés értelmében Tartuszban orosz haditengerészeti bázis működik, és bár manapság csupán karbantartó létesítményként működik, ez az egyetlen meglévő orosz haditengerészi bázis a világon, amely a volt Szovjetunió határain kívül helyezkedik el. Így preztízs is Moszkvának megtartása. Jelenleg a Fölközi-tengeren állomásozik az orosz haditengerészet 10 hajója és ismeretlen számú tengeralattjárója - először van ilyen nagy készültség a térségben 1992 óta. A szíriai helyzet súlyosbodása és annak realitása, hogy a háború hamarosan kirobban, gyors és hatékony reakciót követelnek Oroszországtól, így a hadihajók jelenléte ebben az esetben többet jelent, mint csupán erőfitogtatást. Annál is inkább, mert Oroszország segíteni fog Szíriának abban az esetben, ha erre az országra külső erők katonai csapást mérnek - hangoztatta Vlagyimir Putyin orosz elnök.

Emellett rengeteg gazdasági oka van az orosz kiállásnak Szíria mellett. Például az országban végzett befektetéseit nagyjából 20 milliárd USD-re becsülik. A Sztroitranszgaz egy földgázelosztó központot épít 200 kilométerre Homsztól keletre, az al-Rakaka térségben és műszaki támogatást nyújt egy Irakból érkező gázvezeték megépítéséhez. De közös olajkutatások is folynak 2010 óta, akárcsak közös acélgyártás. Továbbá hatalmas szimbólikus jelentőséggel bír, hogy az orosz kiállásnak köszönhetően legalábbis sikerült megfékezni és lassítani az amerikai imperializmust. Néhány évvel ezelőtt ez még még elképzelhetetlen lett volna, gondoljuk csak Afganisztánra és Irakra, amikor hiábavaló lett volna bármilyen orosz vétó az ENSZ-ben. Most azonban más a helyzet, az USA-t némi meghátrálásra kényszerítették az események. Ez önbizalmat adhat Putyinnak és az orosz nemzetnek, mely láthatólag önképét a - kimondva, kimondatlanul - a cári idők birodalmi gondolkodásában találja meg. 

Mindezeken túl

Ha visszaemlékezünk, annak idején a Szovjetunió felbomlása után egy bizonyos Francis Fukuyama kijelentette, eljött a "történelem vége". Úgy értette, egypólosú világ van kialakulóban, a liberális demokráciák kora fog következni, eszmeileg nincs tovább hová fejlődnie az emberiségnek. Tehát célhoz ért. Azóta ezen kijelentését már visszavonta, a valóság keserves ébredést hozott neki. Annyiban valóban igaza volt, hogy a posztmodern korszakban tényleg ilyen hangulat kezdett korszellemmé válni, s bizonyos értelemben ma is sokmindent beleng. Manapság valóban, még minden "poszt", tehát nincs formája, nincsenek éles határvonalak értékek között. Vannak ugyan konfliktusok, háborúskodások, de egyértelmű határvonalak - ahogyan akár a II. világháborúban, mely legjelentősebben világnézeti háború volt - nincsenek (leszámítva persze a Nyugat és az Iszlám szembenállását, de ott sem beszélhetünk tisztán olyan egyszerű képletről, mint annak idején a nemzetiszocializmus/fasizmus és a bolsevizmus/liberalizmus ellentéteiről). 

Azonban az ember természete nem változik, mint ahogyan az örök emberi értékek sem vesznek el. "Űzd ki bár a természetet vasvillával, az mégis mindig vissza fog térni." - szól a régi mondás. Egyre inkább azt látjuk, hogy a jelenlegi korszak konfliktusaiban résztvevő nagyhatalmak között kiéleződik egyfajta szemléletbeli különbözőség is. Bár a posztmodern minden jelentősebb jellemzőit magukon viselik a felek, akár melyik oldalon is álljanak. De nem tartjuk túlzásnak kijelenteni, a jelenlegi cionista tengely és Oroszország között a szembenállás már nem csupán hagyományos gazdasági érdekekért folyik, nem pusztán szokványs nagyhatalmi szembenállás, de még nem is világnézeti. A kettő közötti átmenetről beszélhetünk. De ki tudja, ha a cionisták által rángatott Obama megtámadja Szíriát, az mit von magával. Ez már régen nem Szíriáról szól, az csak a kezdőlökést adná meg, s a felek minél több lépést tesznek meg, annál inkább fel fogják fedni valódi szándékaikat. Le fogják vetkőzni a posztmodern jellemzőit, és világnézeti jellegű háborúskodás alakulhat ki az értékelvű és az érdekelvű álláspontok között. A potenciált mindenesetre erősen magában hordozza a helyzet, hogy aztán nekünk, magyaroknak, mi lesz a teendőnk, vagy mi volna már most, arra egy újabb cikkünkben igyekszünk majd megfelelni.

Kiss Gyula, Lantos János - Kitartás.hu