Hosszú lesz, készüljön fel elkiekben erre mindenki, mikor nekidurálja magát a blog négy cikkének:

 

 

Hogyan húzzunk le egy  országot!

 

Kanada és a magyarországi cigány vándorok:

 

Tudjátok ezekre az emberekre egy Eu képviselő azt merte állítani egyik beszédében,hogy a nomádok a legeurópaibb nép! Ha jól emlékszem, ezt a kijelentését 1971-ben merészelte állítani!

 

1.rész:

 

HOGYAN HÚZZUNK LE EGY ORSZÁGOT? Címkék: index10 cigány megmondom kanadacigány

- „tippek és ötletek” kanadai átverésekhez -

 

Hogyne. Ne higgy az alcímnek!

Elképzeled, hogy majd elmondom, hogyan kell csinálni azt, amiről még én sem tudok? Nem így lesz. Mindössze érdekes beszélgetésekbe bonyolódtam az elmúlt hetekben, és úgy érzem, igenis jogodban áll tudni, mi folyik idekinn Kanadában – hogyan húzzák le az államot a magyarok a hazánkat sürgős rohanással elhagyó, majd oda sürgős rohanással visszatérő cigányok.

Érdekes cikk lesz, ne hagyd abba!

 

Az egész úgy kezdődik, mint valami eszelős rémálom, legalábbis a hallott és (a buzgómócsing, mindenhová beférkőző jogvédő média által folyamatosan belénk adagolt,nyüstölt, égetett és taszított, már-már agymosott szintre) olvasott információk alapján: létezik egy békés, csendes, eldugott falu, ahol dolgos, becsületes cigányok lopják a fát a környező erdőből szedik a bodzát, csinosítják a házaikat, a kerteket, napi szinten bonyolódnak kisebb-nagyobb vitákba a vakondokkal és lótetűkkel, akik szét akarják túrni azt a kicsinyke, gondosan karbantartott veteményesüket, és akik estefelé (megpihenve) komoly, nagy nevű, országos napilapokat nyitnak fel, hogy megtudják az aktuális híreket – mert annyira egyszerű emberek ezek, hogy nem érdekli őket a dobozból rájuk fröccsenő szenny és erőszak.

Nos, ezeket a békés honpolgárokat valakik nagyon-nagyon megijesztik.

Hihetetlen, de nagy, erős, éjfekete terepjárók köröznek éjjel a falu körül! Látni nem lehet ezeket a gépszörnyeket, csak a mérges motor hangját hozza erre a szél. És időnként furcsa, már-már nem is evilági, rettentően veszélyesnek látszó, hatalmas méretű lények, teremtmények bukkannak fel a ködből, hogy fenyegessék a falu szélein álló portákat. Az is megtörtént már (ne nevess!), hogy sötét, fekete maszkos alakok (de a szemük kék volt, a hajuk szőke, és érdekes, kissé náci dialektussal kommunikáltak) egyszerűen megjelentek az éjszakában, és rossz illatú koktélokat dobáltak a falu szélén álló házakra, miközben harsány kacajt hallattak.

És igen: nemegyszer uborka, saláta, friss kukorica és fél disznók tűnnek el a kertekből és ólakból, és a Gazsi is megmondta, hogy ezek az állapotok azt követően kezdődtek, hogy létrejött egy roppant furcsa, kizárólag fehér emberekből álló fegyveres magánalakulat, akik messze földön hirdetik felsőbbrendűségüket, és kimondták, hogy csak a halott tücsöknem ciripel a jó tücsök! A Gazsi ezt tudja, mert művelt, olvasott, és több nyelven is beszélő ember ő – lassan nagyobb a hatalma bárkinél. (Dehogy uzsorás!)(Ne légy már bolond!)

 

Nos, a „megfenyegetett”, „rettegésben élő” cigányok inkább maguk mögött hagyják a kifestett, frissen mázolt házaikat, a szinte érintetlen, karbantartott bútorokat, a kocsikat, a több milliós, csodálatosan díszített kerítéseket, a négynaponta becsülettel nyírt pázsitot, a hátsó kertet, ahol akkora tökök nőnek ki a földből, hogy az már nem is egy magyar népmese lenne, hanem néphagyomány – és ezek a félelemben élő emberek egészen Kanadáig futnak.

Akár a vízen is, barátom, mert Kanada várja őket!

 

Na, lapozzunk, és mondom tovább!

 

 

 

Ahhoz, hogy egy ma élő ember képes legyen a vízen járni, két dolog szükségeltetik: víz, ember, és természetesen: leírhatatlan lelki terror (párosulva testi „elváltozásokkal”, ütésnyomokkal, egy-egy orvosi látlelettel). Ha ez a két dolog megvan (he-he: három)(tudom én), akkor bármelyik magyarországi cigány képes batyuval átrohanni fél Európán, hogy aztán valahol Normandiánál történelmi tettet hajtson végre, majdnem akkorát, mint az agresszorok annak idején.

A magyarországi cigányok legfőbb érve a menekülésre (a kanadai tartózkodásra) az, hogy otthon erősen vegzálják, bántják, megkülönböztetik őket. Mint a fent leírt példák is mutatják, ezt elég komolyan ki kell vizsgálni, hiszen épeszű ember az élete értelmét, a jövőjét (házát, terményét, kis földecskéjét) nem hagyja maga után parlagon, csak azért, mert…

Mert?

Ó, hát gondolkozzunk csak! Miért is özönlenek a cigányok Kanadába?

 

1.) A cigány azért rohan Kanadába, mert itt kolbászból van a kerítés, és még a görénynek is saját háza van – frissen meszelve.

Cáfolnom kell, mert több alkalommal is beleharaptam egy-egy kerítésbe, és nem ízlett. Vagy az itteni kolbászgyártók nem értik a dolgukat (kicsit fűrészpor ízű volt mindegyik, bár az a furcsa színű inkább malterre hasonlított), vagy akkora minőségi ugrást teszel, mikor hétezer kilométert utazol, hogy errefelé a kolbász már csak ilyen pórias étel. Rossz.

Görényekkel (igaziakkal) nem találkoztam, nem tudom, milyen a házuk.

 

2.) Kanada megérti az üldözött emberek lelkét, és védelmet ad minden olyan szegénynek (így a magyar cigánynak is), akiket a származásuk miatt fenyegetnek a hazájukban.

Találkoztam pár emberrel, akiket valóban üldöztek (bár itt is elkelne az idézőjel), és ezért az egész családdal kimenekültek ide, hogy segítséget kérjenek. Nos, mindenképp érdekes, hogy ezen üldözött emberek nem akarják egy kalap alá venni magukat a magyarországi üldözöttekkel – lett légyen azok hazudott cigányok (fehér emberek) vagy cigányok. Vagy ép a harmadik (és legfontosabb) kategória: én és Cica.

 

3.) Kanadában nem kell dolgozni, mert a kanadai állam olyan gazdag, hogy röhögve eltart egy egész jöttment hordát.

Közeledünk, közeledünk, mert azt kell tudnod, hogy Kanadában nem 9 hónapig, vagy egy évig „jár” a segély (wow!), hanem akár életed végéig, baszod, mert addig adják, ameddig végre el nem tudsz helyezkedni, és önellátásra be nem rendezkedsz! Csakhogy (és itt jön a lényeg), ez a nagy ország a segítségnyújtásért követel is tőled – ami teljesen természetes.

Később taglaljuk.

 

4.) Itt béke van.

Akkor miért, kérdem én: miért özönlik haza Magyarországra a Kanadába kimenekült cigányok 97 százaléka? Miért ezt kell olvasnom az újságokban? Miért ezzel foglalkozik egész Kanada? Miért nem tetszik ezeknek a lényeknek cigányoknak itt, miért csak a szájukat húzzák, mikor lomhán, mogorván, sunyin körbe-körbenéznek?

Mi nem tetszik nekik itt, miért mennek tovább és tovább – sosem lelve „békéjüket”?

 

Öntsünk hát tiszta vizet abba a pohárba!

Azt követően, hogy magyarországi cigányok ezrei, tízezrei özönlöttek ebbe az országba, Kanada hirtelen bevezette a vízumkényszert Magyarországgal szemben. A megítélések szerint ez ostoba lépés volt, egy kissé gőgös – pont olyan „amerikai”, mint amit elvárhatnánk egy „ki, ha én nem” országtól… - és be kell vallanunk, hogy tévedünk!

A vízumkényszer bevezetése alatt alig pár tíz cigány „menekült” csak ki ebbe az országba, hiszen nem voltak erre szakosodott „segítők” („Nézd, Gazsi, ezer dollár lesz a kiutazás fejenként, de a purgyéknak megszámítom ötszázért, mert még kis szarosok!”), és nem voltak hivatalos, a magyar állam által (el)ismert és támogatott szervezetek, akik szó szerint tolták a családokat kifele.

Később Kanada átgondolta a dolgot, és ismét eltörölte a vízumkényszert – és láss csodát: olyan erős nemzetközi mezőnyben, mint Mexikó, Irak, Irán, Afganisztán, Szudán, Kolumbia, Chile és Csehország (he-he-he), Magyarország rövid időn belül (alig 8 hónap alatt) aranyérmes lett, pedig csak amolyan tessék-lássék alapon pakolták össze a kis motyójukat a fentebb említett, dolgos, derék, bodzaszedő, de pokoli félelemben élőhonfitársaink. Aranyérmesek lettünk, mert tőlünk származik a legtöbb menekültkérelemért sorban álló jöttment Kanadában!

Tiszta vizet öntöttünk – de csak félig.

Folytassuk!

Kanada egyre sűrűbben hallatja a hangját, erősen kifogásokkal él azt illetően, hogy Magyarország (a rezsim?)(a kormány?)(a mindenkori hatalom?) semmit sem tesz a végeláthatatlannak látszó, az ország gazdaságát érezhetően „megakasztó” menekültáramlat megakadályozására. Vagyis a mi bájos, pajkos, kedves országunk nem nézi, ki és hová mendegél (jogos), miből él otthon (nem jogos), miből vesz repülőjegyet az óceánon túlra (jogos), és miféle hamis jajveszékeléssel kelti rossz hírünket a nagyvilágban (nem jogos).

  

A kérdésre, hogy most sírjunk-e vagy nevessünk, nem válaszolok. Mert még mindig nem értük el a dolog végét, még mindig nem egészen érthető (pontos) a dolog: miért hőzöng Kanada, hogy magyarországi cigányok tízezrei érkeznek ide holmi éhbéren, odavetett alamizsnánsegélyen tengődni, hasonlóan „békés, cigányos, hangulatos” életet élni, mint amit otthon éltek?

A válasz olyan egyszerű, hogy el sem hiszed.

 

A Kanadába érkezett cigányok szociális segélyt kapnak. Ezt minden ember megkapja, aki igényli, és akinek az igénylését elfogadják (általában elfogadják). Eddig rendben vagyunk. Az igénylés egy formanyomtatvány, amit ki kell tölteni, és benyújtani. Az egyik kérdés ez: hol laksz, mennyit is fizetsz érte (ezt igazolni kell), a másik kérdés az, hogy szükséged van-e diabetikus étrendre (azt hiszem, érdemes lefordítani: „akarod-e még jobban lehúzni a kanadai államot?”), mert ha erre szükséged van, fejenként száz-száz dollárt kaptok még, hiszen az nem járja, hogy különleges ételeket vásároljatok abból a kevéske segélyből! Inkább adnak erre egy külön keretet.

A Magyarországról érkezett cigányok kivétel nélkül diabetikus étrenden élnek.

Papíron.

Mert így „több jut”. Tudod: cigire, italra, szórakozásra.

 

A szociális segély összege éppen akkora, hogy nem halsz éhen. Nem zabálod degeszre magad, de ha okosan osztod be a pénzedet, jut még édességre (desszertre), ruhákra, üdítőkre, csokira és különleges, kipróbálásra váró („turistás”) ételekre is.

A pénzt minden hónapban a számládra utalja a kanadai állam.

A cigányok 97 százaléka az érkezését követően azt hazudozza, hogy nagy, fekete terepjárókból nagy, erős, árpádsávos emberek özönlötték el a falut, és leköpték a frissen meszelt házfalakat, illetve meglökdösték a Gazsi nagymamáját (aki még csak 34 éves)(de már öreg, ugye?), és szinte az egész környéket terrorban tartják, és ezért menekülniük kellett. A kanadai állam pedig mindezt elhiszi, és a vizsgálatokig úgy van vele: mindenkit megillet a védelem. Véd is. Véd, és ad. A cigányok 97 százaléka ezt követően kettő vagy három hónapig nyugton ül a seggén, veszi fel a segélyt, röhög a kanadai embereken (az adózó polgárokon), hogy ennyire ostobák, hogy elhitték: neki diabetikus étrendje van - aztán szépen összecsomagol, és hazamegy Magyarországra.

Csak éppen elfelejt szólni a kanadai államnak, és ezért még 2-3 hónapig kapja a segélyt.

A kanadai (dolláros) segélyt.

Pontosítok: egy kicsiny, mindössze 5 főből álló cigánycsalád köbö 1600 dollár segélyt kap egy hónapban. Átszámolva (gyengéden) ez 320 ezer forint. Azt követően, hogy visszatértek magyar földre, és sikerül még három hónapig ezt a segélyt megkapniuk, közel egymillió forint adómentes jövedelemhez jutnak.

 

Érted már, miért akar Kanada ismételt vízumkényszert?

Nem azzal van a baja, hogy kijönnek – hanem azzal, hogy 97 százalékuk visszamegy, méghozzá undorító, aljas, gusztustalan módon, kihasználva egy „jóléti állam” nagylelkűségét!

  Természetes, hogy rögtön felmerül a kérdés: hogyan tudják ezt kivitelezni? Hogyan? Hiszen az útleveledet elveszik tőled, mikor menekültté nyilvánítottak! Valami sántít, gondoltam magamban, és beszélgettem „illetékesekkel”.

Nem tudják, a többiek hogyan csinálják ezt, de tény (mondták), hogy Kanada ezért haragszik a magyarokra (nem, nem a cigányokra – a magyarokra)(mindenkire)(így rám is), mert több tízezren kivitelezték ezt a módszert, és majdnem tízmilliárd forinttal (vagy még ennél is többel?)(tíz és tízmilliárdokkal?) károsították meg az ország kincstárát. Kihasználták, hogy a bürokrácia, mint olyan, ezen a földrészen is létezik, és mire a szociális hálózat emberei észlelték, hogycigányék hazamentek Magyarországra, sokszor eltelt 2-3 hónap… és… tudod…

Visszakérni, visszakövetelni, pereskedni? Megérné?

Gondolj bele! Megérné? Személyenként pereskedni. Személyenként köbö 950-1000 dollár az az összeg, amivel a cigányok „lelépnek”, és az ügyvédi díj itt Kanadában óránként kerül 300-500-800 dollárba.

Megérné?

Kanada kormánya inkább hagyja, hogy vesszen ez a több millió (közel 50-100 millió) dollár, mert képtelen egyesével perre vinni a dolgot.

 

Így kell átverni egy országot.

Nagyban.

 

Kanada persze nem adja ingyen a segélyt (végre valami, amiben „keményebbek”), vagyis mikor a formanyomtatványt benyújtod, és ők elbírálják, kérdik: fogsz-e iskolába járni, fogsz-e dolgozni, fogsz-e önkéntes munkát végezni?

Hogyne! Szerinted mit válaszol Gazsi, a családfő?

 

Kérem szépen, termetes hőgyek és urak, én otthun is műveltem kicsiny portámat. Fődem volt, azt munkálkodtam egész álló nap – én oszt tudom, mija zönkéntes munka mán! Bodzásztam, vasat gyűjtöttem; dolgos ember vagyok én! Oskolába pedig nagyon is szeretnék járni, me meg kő védenem a családomat, ugye, értik, dik mán? Rasszizmus van mindenhun, tudjuk jól. Nagyobbik purgyém má 24 éves, de még csak másodikos, me a magyarock deszegragálták vagy mifenézték, ezért írni nehezen, olvasni sehogy, beszélni makogva tud (mint egy kecskeasszony), és nem nézhetem tétlenül, hogy mán mindenki csúfolja, na!

 

És akarsz-e dolgozni, Gazsi, miután úgy megtanultad az angolt, hogy még az iskola igazgatója is veled dicsekedne szakmai fórumokon, odafönn a szélfútta Ottawában?

 

Nézzék má el nekem, de a hungaristák (vagy kifenéket kő hazudnom) úgy megvertek, hogy a bal karomat egyáltalán nem tudom feljebb emelni, mint a pötsöm, a jobbal pedig azóta gyengébben fogok, mióta kövekkel dobáltam meg valami fantomokat, terepjárókat, idegen lényeket, akik a várat (bocsánat: falut)(bocsánat: putrit) fenyegették, ahol éltem.

 

Vagyis következetesen (és a tényeket, igazságokat nem csökkentve) meg kell állapítanunk, hogy a magyarországi cigányok megérkeznek Kanadába, és szíves örömest loholnak az iskoláig, ahol ingyen (profi) nyelvoktatásban részesülnek, és olyan veszett egyszerűséggel szívják magukba az új nyelv összes ismeretét, hogy még te is csodálkoznál.

Hiszel ebben?

Vagy elmeséljem az igazat?

  

Ne nézd már valami kiöltözött, nem szagos, jól nevelt szamárnak a cigányt! A világ egyik igen szembeszökő rasszizmusa az, mikor elferdíted a tényeket, és a valóságot úgy akarod beállítani, mintha azt a saját szemeiddel tapasztaltad, láttad volna – és ebből születnek a legendák.

A mi legendánk szerint a cigányok tisztességes magyar emberek, akik a fekete terepjárók és a koktélok elől menekültek el Magyarországról, és mivel tudják jól, hogy egy jogállamban vannak szabályok, melyeket be kell tartani, ők ezt minden tekintetben megteszik. Segélyt kapnak azért cserébe, hogy iskolába járnak és nyelvet tanulnak – mely nyelv segítségével később könnyedén fognak munkát találni, és ott folytathatnákbecsületes, dolgos életüket, ahol abba kellett nekik hagyniuk.

Legenda.

 

A cigányok Kanadában (tisztelet a kivételnek)(mert hiszek benne, hogy van kivétel)(és jómagam is találkoztam ilyennel) nem járnak iskolába, holott kötelező, és a kanadai állam ellenőrzi, hogy az osztályban minden nap megjelentek-e, tanultak-e. De nem: ők úgy gondolják, hogy a segély itt is ingyen jár, és nem kell érte tenni.

Nem kell. Semmit. Ezt gondolják.

A Kanadába rohanó cigányok folyamatosan orvosnál vannak. Kifogásaik között, hogy miért nem voltak tegnap, tegnapelőtt, a héten, ebben a hónapban iskolában, szerepel a „itt fáj, ott fáj”, meg az „esik az eső” (száraz, napos idő volt), illetve a „dolgozni kell, mert kevés a segély” – és ez az utolsó kifogás a legerősebb!

Mikor rákérdeztem, hogy mégis: hogyan tudják elintézni, hogy a szociális hivatal nem jelenti le az államnak, hogy a havi 21 tanítási napból alig 2-3-5 napon át jelennek csak meg, nevetve közlik, hogy jóban kell lenni a hivatal munkatársával. Ennyi. Gondolom, a „jóban lenni” talán egy kis extra fizetést jelent.

Csak nekem büdös ez, vagy te is megütköztél ezen?

 

Ezek imádnak „iskolába járni”, mert addig sem kell dolgozni. Ezek, barátom, életük végéig jól ellennének itt, kerülgetnék a tanárt meg a padsorokat, vennék fel a segélyt, dolgoznának feketén, ha nem lenne nagyobb üzlet a hazamenetel.

Beszélgetek én, mert kis kíváncsi vagyok. Hogyan húzzuk le Kanadát?

 

Nézd, fehér bőrű öcsém, itt nem kell letenni a jogsit, ismerek én valakit, aki „okosba” elintézi, és ha doki kell, szerzek neked olyat, aki bármikor igazolja, hogy kiújult a munkaundorod, ezért nem jársz iskolába. Kell még valami? Feketén napi 120 dolcsi, de ebből harmincat én kapok. Na? Nem nehéz meló, csak bökködni kell egy ásóval a földet, és mire rájönnek, hogy nem melózol, már két heti béred megvan! Mit szólsz?

 

Szeretnél-e cigány lenni?

 

Igen, ezek a becsületes, békés, csendes és dolgos emberek mind-mind áldozatok, akiket galád módon elkergettek a „fehérek”, és most az útjukat keresik egy új országban, amit természetesen folyamatosan fitymálnak. Naponta kell hallanom, hogy itt nincs igazi kaja, itt a víz is szar, és ezek a népek, akik itt vannak, nem tudnak beszélni, és „Nézd mán, hogy mutogat a hülye!” – és ehhez hasonlók, hasonlók…

A Kanadába rohanó magyarországi cigányok jelentős része fehér ember. Vagy benősült egy-egy családba, vagy túl sokat volt egyszer szoláriumban, és arra gondolt, megpróbálja így (buzinak mégsem vallhatta magát, hiába szereti a… azt); mindenesetre némelyik ostoba cigány még a saját nyelvét sem ismeri, és hiába tudja, hogy a Bevándorlási Hivatal emberei ki fogják kérdezni mind a cigány szokásokról, ünnepekről, történelemből, mind a hivataloscigánynyelvből, nem aggódik – és arra is rájöttem, miért.

Ezek itt körülöttem mind-mind haza fognak menni.

Nem, nem Kanada fogja őket kirakni, elutasítani, hanem önként felállnak, és elmennek. Ők az a 97 százalék, akikről meséltem.

 

Olyan indokokkal érkezni, hogy sejtelmes fantomok üldöztek egy mezőn, és nézzék meg: még a könyökömet is lehorzsoltam, miközben fát loptam az erdőből menekültem az erdőben előlük, és erről hivatalos orvosi papírral rendelkezem, sőt, tovább is megyek: mikor rendőri segítségért sikoltottam, a rendőrnek állt feljebb (érted: feljebb állt neki), és ezért ide kellett jönnöm – nos, ilyen indokkal érkezni a legegyszerűbb és leghétköznapibb.

 

Ez lenne az ok, amivel kijönnek.

Félünk, üldöznek, Magyar Gárda, Jobbik, csúnya rendőrök, fantomok, terepjárók, koktélok.

 

Mondom, mi a valódi ok, amiért itt vannak.

Havonta 1600 dollár bevétel, munka nélkül (még az 5 fős család is kijönne 1400-ból)(és most ne baszakodjunk, hogy milyen kevés havi 200 dollár félrerakva!), jól fizető fekete munka, egy-egy „okos meló” (a kanadai börtönök zsúfolásig tele vannak magyarországi cigányokkal), kényelmes a lopás, rablás, az emberek átverése.

Ha itt vagyunk 4-5 hónapot, megszedjük magunkat, aztán irány haza! Gazdagok leszünk, Gazsi!

A hazautazás költségét „természetesen” Kanada fizeti. A kanadai állampolgárok.

 

Ezért vannak itt.

Kanada be szeretné vezetni a vízumot Magyarországgal szemben, és én megértem. Szerintem a cikkem elolvasása után talán te is más szemmel látod a dolgot, és te is megérted. Nem az olyan értelmes embereket akarják kiszorítani, mint te vagy én, hanem ezeket itt, akik (igenis ki kell mondanunk) büdösítik a levegőt, megszégyenítik az országunkat, teljesen a sárba tapossák azt, hogy magyarok vagyunk – büszkék és magyarok.

Bárkivel beszélgetek, az első kérdés mindig ez: honnan érkeztél?

Mondom: Magyarországról.

Erre a második kérdés: cigány vagy?

 

Itt minden magyar cigánynak vallja magát – szánalmasak, élősködőek.

Szeretnék hinni benne, hogy vannak ebben az országban olyan magyarok is, akik okkal jöttek ide (hozzánk hasonlóan), és nem kérték a diabetikus étrendhez járó fejenkénti száz dollárt, és nem azt nézik, hol lehet még jobban lehúzni, „kirabolni” az országot, és szívesen mennek el önkéntes munkára, mert tudják, hogy kaptak valamit, és ezért adniuk is illik – szívükkel, lelkükkel, dolgos munkájukkal.

Szeretnék hinni.

 

Szerinted érdemes hinnem, vagy idealista vagyok?

 

 

UPDATE.

Ezt a cikket egy teljesen önálló egységnek képzeltem el – fogalmam sem volt róla, hogy azok a dolgok, melyekről itt írtam, csak a jéghegy körömpiszoknyi csúcsa. Azt követően, hogy ezt az írást befejeztem és megjelentettem, biztos voltam benne: ennyi volt.

Tévedtem.

Mivel időközben egyre több és több információt kapok, illetve olvasok, egyre szélesebb körben látok rá, mit művelnek a Kanadába menekült cigányok (akik, ezt mindannyian tudjuk és látjuk: gazdasági menekültek), kénytelen voltam a cikket folytatni. Rengeteg dolog van még, amiről itt nem olvashatsz.

 

Ha még nem fordultál le a székről agyvérzés következtében, ajánlom mind a négy folytatást, és a végső összefoglalómat!

Ha erre a linkre kattintasz, a témával foglalkozó összes cikkem megjelenik: hogyan húzzunk le egy országot?

 

FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 10/10

AGYMOSOTT INDEX:

 

 

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:

 

MALTER: - Téglák, kövek, egyéb falazásra használt anyagok kötőanyaga, más néven: habarcs. Az anyag, amiről sokan azt hiszik, hogy készítéséhez és feldolgozásához nem kell sok ész – és ez a maga valóságában így is van.

NYÜSTÖL: - Kínoz, gyötör. Esetleg: megpróbál meggyőzni.

ALAMIZSNA: - Több jelentéssel bíró, idegen szó. Első jelentése: adomány, jó cselekedet, segítség. Második jelentése: börtön által adott fizetés. Elég kevés pénz. Ez utóbbi „kellemesen” magyaros.

 

2.rész:

http://agymosott.blog.hu/2010/09/08/hogyan_huzzunk_le_egy_orszagot_masodik_resz

– MÁSODIK RÉSZ Címkék: index10 cigány megmondom kanadacigány

 

- kifogyhatatlan „cigányötletek” Kanadában -

 

Ebből bizony sorozat lesz, úgy vélem, legalább négy részes, de majd az idő dönt.

Még mindig nem áll szándékomban olyan bárki számára könnyedén kivitelezhető és az idők végezetéig büntetlenül elkövethető, „megcsinálható” dolgokról mesélni, amivel aztán kényelmes semmittevéssel ülhet-fekhet-tespedhet otthon – de ismét csak beszélgettem emberekkel, pont úgy, mint ennek a cikknek az első része előtt. Megint csak azt mondom, jogodban áll tudni, mi folyik itt Kanadában, hogyan húzzák le az országot az ide sereglő cigányok (és most már sajnos bizonyítottan nem csak a magyar cigányok).

Ha lehet, még érdekesebb cikket rittyentettem neked, úgyhogy vágjunk is bele!

 

Azzal kell kezdenem, hogy az első részt követően szinte rögtön „lecsaptak rám” olyan emberek, akik magukat magyarnak, fehérnek, időnként gárdistának és hazafinak tartják – hazafiasságuk bő nyáladzásban, felém intézett verbális támadásaikban nyilvánult meg, amit nem értettem. És még ma sem értek.

Bevallom, előző cikkemmel rá szerettem volna mutatni (amit ezzel a második résszel folytatok is), hogy mi is az igazság abban, ahogy a magyarországi cigányok menekülnek, megérkeznek egy ilyen országba, mint Kanada, és mit tesznek itt – mit tesznek azért, hogy befogadják őket, hogy elfogadják őket, mit tesznek beilleszkedés, munka, tanulás terén. Mindannyian tudjuk (hiszen egy idő után matematikailag is kiszámíthatóvá válik, mert nyitott szemmel járunk-kelünk), hogy pár éven belül manapság idővel Magyarországról már nem csak ezek a beteges paraziták érdekes pocakkal „megáldottak” fognak útra kelni, hanem azok is, akik valóban üldözöttek lettek a saját országukban, azaz fehér, becsületes emberek.

 

Természetes folyamattá lesz, hogy egyre több elkeseredett ember hagyja el hazáját, mert hiába ömlik a baj, a vér, a mocsok, a kormány nem segít, sőt: rengeteg esetben a támadók, a vérengző bandák (én nem állítom, hogy cigányhordák)(még nem állíthatom), vérszomjas, rettegett alvilági „maffiaönkormányzatok” mellett áll – szemben a támadás áldozataival. Ilyenkor az embernek nem lehet és nem is szabad mérlegelnie – futnia kell, sokszor az életéért.

Hibának tartom ostoba cselekedetnek vakká égetett agyú fehér emberektől (főképpen a Magyar Gárda soraiba belépett, egyébként talán meglepően segítőkész egyénektől), hogy egy olyan hozzájuk hasonló fehér embert támadnak, aki szemmel láthatóan hasonlókörülmények között él, mint a Kanadát folyamatosan alázó, gyalázó, meglopó, lehúzó cigányok – mert ezek az emberek semmit sem tudnak erről az egészről, számukra csak jó kis hecc (esetleg ennél is több) a napi szinten felbukkanó, folyamatos gyalázás.

 

Nézzük tehát, a múltkori pár „keresetlen ötlet” után mi mindent lehet még elmondani kedvenc menekültjeinkről, hogy is élnek itt Kanadában, hogyan próbálnak „igazi magyarhoz” méltón bemutatkozni, élni, annyira erőszakosan beilleszkedni, hogy már messziről, sokszor akár 50-100 méterről is felismerd őket – hiába próbálnak pakisztániak, afgánok, irániak, indiaiak, srí lankaiak közé vegyülni!

 

 

Minden úgy kezdődik, mint általában szokott: valakik éjjel a falu végében a munka után leisszák magukat (nem, nem állítom, hogy a segélyből, dehogy!), és hazafelé mászva hirtelen felindulásból bedobnak egy fűszálat mind a Gerzson, mind a Leonszió udvarára. Ezek ketten cigányok. Ha nem értenéd.

Azt követően, hogy reggel Gerzson és Leonszió külön-külön észreveszik, hogy rendezett kis portájuk kellős közepén árpádsávos fűszálak hevernek, visítozni kezdenek, hiszen máshogy nem lesz közönsége „megalapozott üldöztetésüknek” – talán még festéket is előkerítenek, amivel egy kis svasztikát rajzolnak málladozó putrijuk házuk palotájuk falára, természetesen eléggé fehér foltos (többnyire csak fehér foltokból álló) történelmi ismereteik alapján. Néha ezért sikerül egy kissé máshogy rajzolniuk a „rettegett jelképet”, vagyis fordított szárral.

Előfordul, ha nagyon sietünk. Megbocsátható.

 

A kiérkező sünök, akiket manapság már naranccsal ajándékoznak meg, ha rendesen piszmognak az orrukkal (vagyis nem túrják bele mindenbe) azt a tényállást állapítják meg, hogy valakik, akiket éjjel fantomként azonosítottak, és minden bizonnyal fekete terepjáróval érkeztek (nem talicska volt náluk, amin lopott fém és fémhulladék hevert)(dehogy) hirtelen felindulásból meg akarták ölni ezt a két szegény, munka- és jövőnélküli cigányembert (Leonsziót és Gerzsont), méghozzá családostul, lopott marhástul és eladásra váró négy szegély- és hat vagy hét fűnyíróstul.

A kérdésre, hogy ki dobhatta be az árpádsávos fűszálakat az udvarra, senki sem keresi a választ, ahogy az mellett is elmennek, hogy mi lett volna, ha véletlenül felébrednek a háziak, mikor a gaz behatolók mindenféle „Öljétek a rúdugrókat!” feliratot pingáltak a falra, közvetlenül tehát egy svasztika és egy naprendszerről álmodozó fizikai képlet mellé, memento gyanánt. A kiérkező televíziós operatőrnek annyi ideje sem marad, hogy a röhögését visszafojtsa, mert a felkerekedő szél lefújja fejéről a kipáját, miközben kolléganője nyakában árbocként lebeg a keffijey.

Őrület.

 

Gerzson (mert ez igaz történet) nem vár tovább arra, hogy a magyar állam megvédje, hogy a bíró majd jól elítélje az elfogott (hamis) fűszáldobáló rosszcsontokat, ezáltal bizony soha többé ne fordulhasson elő fűszáldobálás, hanem gondol egyet, gyorsan nem fizeti be az utolsó három-négy hónap közüzemi számláját (ja, bocs: a ház önkormányzati, mert az nekik jár), el is adja azt a kicsiny földet, amit vérrel és verejtékkel gondozott minden nap (ezért nő rajta égig érő fű), és a pénzecskéből repülőre teszi az asszonyt meg a pujákat, ésGerzson menni Canada – csak oda!

Leonszió, aki titkon már várta, mikor talál két megfestett fűszálat a kertjében (éppen ezért lopott idejében festéket, hogy szomszédjával együtt a házfalra rajzolhassa azokat a „jó nagy, horgos kereszteket, amiket nem tudom én, mi a francnak, meg kicsodák, és hol, de félelmetesek”), alig egy hónap múlva követi a Gerzson-családot, szintén szép szál, mezítlábas pujákkal, asszonnyal, esetleg szeretővel (kislánynak álcázva – mert az), teljes családdal, olyan emberekkel maga körül, akikről azt sem tudja, kifenék, honnan érkeztek.

 

Mielőtt Leonszió követi Gerzsonékat, azért előveszi legjobb tudását, és beírja a számítógépbe, hogy „menekűlt3gyerekes család menyi segélyt kap canadába”, ezáltal megtalálja ezt a blogot, és csak les, mert arra gondolt, hogy itt Kanadában mindenfenékig tejföl le van zsírozva.

Tévedett volna?

Dehogy tévedett. A cigányoknak itt minden le van zsírozva.

  

Kanadába érkezvén a cigányember úgy érezheti, ez itt a Kánaán. Nem viccelek. Miközben minden más náció lassan, hétről hétre, esetleg hónapról hónapra halad előre egy „szamárlétrán”, hiszen minden megszerzett információhoz és tudáshoz idő kell, addig a magyarországi cigányok rögtön az érkezésüket követően mindent tudnak. És most nem arra gondolok, hogy hogyan lehet gyors, könnyű módszerrel holnapután reggel munkába állni, napi 10 órán át, heti ötször, ez mellé egy laza hétvégi kertgondozást is vállalva, levezetésképpen.

Már otthon, az indulás előtt elkezdődik az oktatás. Hiszen olyan ez, mint egy önmaga farkába harapó kígyó: aki már kint van, hazatelefonál az otthon maradott szegény, üldözött rokonoknak (egy későbbi folytatásban megtudjuk, hogyan és mennyiért), akiket kioktat, hogyan kell repülőre ülni, a vécét használni, és természetesen lejelentkezni a kanadai hatóságoknál az érkezést követően.

 

Lessük meg, legújabb információink szerint miért özönlenek a cigányok Kanadába!

 

1.) A cigány azért kockáztatja munkában megfáradt, köszvényes lábával ezt a hosszú repülőutat, mert otthon üldözik őket.

Cáfolnom kell, mert semmiféle hivatalos adat, rendőrségi, titkosszolgálati jelentés nem létezik, mely szerint Magyarországon akár félkatonai, akár katonai (nevezzük így: rendfenntartó) szervek (szervezetek?)(ne röhögtess!) üldözik ezt a kisebbséget, akik egyre több és több vidéken, faluban, városban, városrészen élnek jelentős többségben.

 

2.) Kanada gondolkodás nélkül befogad bárkit, akit a világban (akár bizonyítottan, akár csak némi ostoba tájszólás alapján) üldöznek, fenyegetnek, és akit saját állama rendfenntartó sünjei szervei nem védenek meg (hangyáktól, tücsköktől, bogaraktól), vagyis nem kap megfelelő segítséget.

Ez sajnos igaz, mert tudomásom van Kanadában élő olyan cigányokról, akiket Magyarországon a rendőrség hol többszörös sikkasztás, hol rablások, lopások, erőszakos betörések, hol csak kicsi, semmit sem számító gyilkosság/gyilkosságok miatt köröz. Kanada ezeket a bűnözőket ha nem is tárt karokkal, de nyitott zsebekkel (benne rengeteg dollárral), és ingyenélettel várja.

 

3.) Kanadában nem kell dolgozni, mert a kanadai állam olyan gazdag, hogy röhögve eltart egy egész jöttment hordát.

Bizony, ez már akkora igazság, hogy az előző cikkemben is megemlítettem, és most egy kicsit lentebb azt is megmondom, tényleg hogyan lehet ingyen, nagyon (nagyon-nagyon) nagy lábon, a kanadaiak szerint teljesen legálisan megélni itt, köbö kiskirály szinten. De csak akkor működik a dolog, ha cigány vagy – fehérként ezt meg se próbáld!

 

4.) Ostoba, aki otthon marad.

Igen, minden cigány legalább egyszer az életben megpróbálja, mert meg kell próbálnia, hogy hogyan lehet überelni a magyarországi segélyezési rendszert, megélhetési gyerekgyártást, holott az sem olyan „gagyi”, mint egyesek gondolják. Ezért bátor, hősies, országépítésben köbö a zombi aggyal megáldott, mindenkori magyar rezsimmel egyenértékűnek mondható embereink nem is ketten, nem is hárman, de ezren és tízezren próbálják szétvinni a világban a magyarok hihetetlen, sosem el- és megkoptatható jó hírét. Higgy benne!

 

A repülőtérre érkezvén a cigány családok többsége a tanultak szerint jár el. Figyelj!

Bejelentik, hogy őket nem is üldözik, hanem terrorizálják, de nem is terrorizálják, hanem olyan sokkoló eljárással ijesztgetik, amit már nem lehet kibírni (gondoljunk csak az éjjel titokban udvarra hajított árpádsávos fűszálakra!) – és a mindenkinek minden hülyeséget megbocsátó, szánalmas, jó nagy seggel megáldott kanadai ügyintézők ezt megeszik. Nem fogod elhinni: könnyes szemmel hívják fel a menekültek részére ingyenes szállással (menedékszállással) rendelkező állami alkalmazott haverjukat, hogy itt van egy véresre üldözött magyar család (már megint egy)(hozzáteszik vajon?), akiknek rögtön lakás kellene a házban, és persze kényelmes bútorok, evőeszközök, meg készpénz, hiszen éheznek, szomjaznak, és a légkondi is túl erős volt nekik a repülőn.

Ezzel az ingyenszállás legalább 2-3 hónapra kipipálva.

Jön a következő lépcsőfok.

 

Egy átlagos cigánycsalád sosem két becsületes dolgos… izé: csak úgy van emberből áll, hanem négy vagy öt (néha persze misztikusan több) emberből – vagyis van két felnőtt (apu és anyu)(akik akár testvérek is lehetnek)(ki tudja), és a puják. Kanada szépen megkérdezi, akarnak-e segélyt, mire ezek a jól nevelt magyarok értetlenül állnak a szó fölött (segély – az meg mi?), és azt mondják, hogy csak akkor fogadják el, ha nincs más lehetőség.

Nincs – meg is kapják. Attól függetlenül, hogy ingyen laknak a menedékszálláson, kapnak pénzt lakhatásra (egy családnak maximálisan 580 dollár adható), kapnak pénzt élelemre, és kapnak a gyerekek után, hiszen Kanada jóléti állam, és támogatja a gyerekeket. Legalább havi 215 dollárral támogatja.

Szorozzunk!

Apu és anyu megkapják a maximális lakhatásit (580 dollár), erre jön, mondjuk a négytagú család számára a kajapénz, ami felnőtteknél 220 dollár, kölyköknél olyan 130. Eddig van 1300 dollár bevételünk, amiért semmit nem tettünk. Jön a családi pótlék: 430 dollár a kétpuja részére. Máris ugrott a kassza: 1700 dollár. Igen ám, de ennyi pénz nem elég. Mit lehet tenni?

Van megoldás.

  

A legendák szerint ez az orvos, aki ott rendel valahol a Dufferin környékén, egykoron még ember volt, de aztán elkezdtek beözönleni Kanadába a cigányok, és egy élőhalott, egy rettegő roncs lett belőle – mert hát a fenyegetéseknek se szeri, se vége.

Mi közünk ehhez az orvoshoz?

Ahhoz, hogy az előző részben is említett diabetikus kiegészítőpénzt megkapd, szükséged van egy hivatalos orvosi igazolásra, ahol a doktor bácsi türelmesen mindenhová nagy, messziről is jól látható X-et rak, ahová kell. És a teljes pénzösszeghez ilyenekhez kell aNagy Iksz:

 

·         lisztérzékenység,

·         tojásérzékenység,

·         szójaérzékenység,

·         tejérzékenység.

 

Ha ezek be vannak jelölve, rögtön havi 250 dollár (vissza nem térítendő „kölcsön”) üti a markodat, méghozzá fejenként, vagyis egy négytagú család pontosan ezer dollárral kap többet, mint… Mit mondjunk? Jelenleg a mintacsalád havi bevétele 2700 dollár (itt kérek elnézést előző cikkemben olvasható megtévesztésemről, ahol azt állítottam, hogy egy átlagos cigánycsalád 1600 dollárból él – bocsánat!).

Az orvosról csak annyit, hogy nem lehet bekopogni az utcáról, mert ismerned kell az embert, aki majd bekopog neked (nem kellesz hozzá, tud egyedül is kopogni)(és mindig van nála megfelelő „rábeszélőke”, ha a doki ellenkezne), csak ennek ára van. Bevallom, ennek összegéről nem tudok, de a többi cigányhivatalos összeget nézve 100-150 dollárért megkapod ezt az orvosi igazolást. És ezért akár éveken keresztül kaphatod a havi 250 dollárodat.

 

De ezzel csak bemelegítettünk. Mit gondoltál?

 

Azt követően, hogy a család tehát ingyen lakik, van pár bútora, néhány tányérja és pohara, és már ömlik a pénz a kasszába (he-he-he), azért tenni is kéne valamit, mert az nem megy, hogy csak úgy léhűtőként otthon ülünk egész nap! Mit lehet tenni?

Menjünk be ajvékolni a Szociális Hivatalba, hátha kapunk jobb ágyat, szekrényeket, ágyneműt és evőeszközöket – talán még tévét és parabolaantennát is! Szerinted?

 

Ismerek olyan fehér, magyar családot, akik mikor kértek egy ágyat, mert az ágyuk eléggé lelakott volt, akkor adtak nekik egy ágyat. Figyelsz? A Szociális Hivatalnak (a kanadai államnak) léteznek óriási raktárai, ahol ezernyi jó minőségű, alig használt, hihetetlen szépségű bútordarabok állnak, arra várva, hogy a Hivatal kiutalja azokat a rászorulóknak. És a cigányok pofátlanul mennek be, és pofátlanul lenyúlják, amit csak lehet – visznek ágyat, széket, bőrkanapét, ezüst evőkészletet (csak vicceltem – sima evőkészletet), tévéállványt, konyhaasztalt, komódot, bármit…

A magyar családnak nagy kegyesen adtak egy ágyat. Kérhetünk még mást is? Kellene még ez is, az is…

- Kuss! Legyen elég ennyi!

 

Mint azt nem olyan régen írtam: a cigányok tudják, hová kell fordulni, kivel kell beszélni. Jóval azelőtt tudják, hogy felszállnának Ferihegyen.

 

Haladjunk!

 

Az iskolarendszerről meséltem már, de megtoldom egy „hasznos” információval.

A Szociális Hivatal negyedévenként ellenőrzi, hogy érzed magad itt Kanadában, mit csinálsz, hogy haladsz a beilleszkedéssel, hogy telnek a napjaid. Az mégsem járja, hogy igazolt hullaként (értem itt, hogy az orvosi igazolásodon azt is beikszelte a megfenyegetett, hogy egyáltalán képes vagy egyedül levegőt venni) egész nap otthon mereszd a töködetpöcsödet meresztelődet, így ezek ott az Állam Nagy Léggömbfejében kitalálták, hogy legyen kötelező a menekülteknek a nyelviskola.

Többen gyorsan körbenéztek, hogyan lehetne a lehető legegyszerűbben megoldani a dolgot – és a cigányok itt is okosabbak (bármelyik fajnál, nemzetnél, nációnál). Hiszen pár tíz dollár fejében akármennyi orvosi papírt szereznek róla, hogy férfi létedre leszakadt a méhed, és a tenyeredben hordozod, ettől nem megy a tanulás, vagy szamárköhögés jött rád, pedig nagyon régen volt az, mikor Mariska mögött álltál letolt gatyával a pajtában.

Azonban, és ez a fontosabb, létezik egy olyan megoldás az iskolakerülésre, ahol még pénzt is lehet keresni.

A neve: önkéntes munka.

 

Az önkéntes munkát azért találták ki, hogy megmutasd: te vagy valaki. Te nem lehúzni akarod ezt a szép országot, te segítesz, ahol csak tudsz! Hogyne. Nem kötelező ez a munka, de ha van ilyened, akkor ezzel igazolhatod, hogy miért nem jelentél meg a tanítási napon. És az igazolást el is fogadják.

Az önkéntes munkáért fizetés jár, persze nem nagy összeg – csak annyit kapsz, ami tavaly a TTC „felnőttbérletének” ára volt, vagyis 100 dollárt. Az tény, hogy a bérlet ára idén 121 dollár, de ez a százas sem jön rosszul – cserébe egy-két órát kell dolgoznod, segítened valami konyhán, esetleg idősebb embereknek, vagy ételosztásnál, satöbbi…

Az első hónapban a 100 dollárod mellé kapsz még 250 dollárt, ami amolyan „ruhapénz”. Ez itt a lényeg.

Cigányaink megoldották, hogy itt is munka nélkül legyen bevétel. Mert 50 dollárt adsz az általuk nagyon is jól ismert, Jane metróállomás közelében élő ismerősüknek, aki ezért fél éven keresztül igazolja, hogy te önkéntes munkán veszel részt. Akár több napon is a héten. Vagyis hetente több napot is igazoltan lóghatsz a suliból, miközben még a havi százasodat is megkapod.

 

Számolunk! Újra.

Első hónapban kapsz 100 dollár munkapénzt, és erre jön a ruhapénz, ami 250 dollár.

Az elkövetkező öt hónapban kapsz 500 dollárt. Ez összesen 850 dollár. Ebből mindössze csekély 50 dollárt kell kifizetned, vagyis 800 „talált dollár” ütötte a markodat. De ott van az asszony is, vagyis félévente 1600 dollárt kerestetek még – és ezért fel sem keltetek az ágyból.

Mennyi is volt a havi bevétel? 2700 dollár? Az 6 hónap alatt 16200 dollár, amit megtoldunk ezzel az 1600 dollárral. 17800 dollárról beszélünk. Legálisan. Fél év alatt. (Ne, ne számold át forintra, mert meg fogsz őrülni!)(Hárommillió-hétszázharmincnyolcezer.)

Van még tovább is. Varázsoljunk a gömbből!

  

Ha már a cigány lakhatását beszéltük, maradjunk is ennél!

Nem is olyan régen egy népesebb família úgy döntött, hogy mérhetetlen honvágy kínozza őket, ezért összepakolták a batyukat, és hazamentek a putrisorra, mert ott sokkal jobb, mint itt „Gazdagba” – és milyen igazuk van! Hazamentek, mindenki sajnálja őket, de senki sem kérdi meg, vajon miért lett hirtelen olyan sietős?

Megmondom én.

 

Mint már tárgyaltunk róla, egy-egy árpádsávos fűszál udvarra történő beesése nem elegendő ok arra, hogy itt maradj Kanadában. Ez nem üldöztetés. Ez nem rettegés. Ez nem megalapozott (izé) akármi – ez csak mese. A kanadai bevándorlási bírák nagyon jól tudják, miféle ostoba mesékkel lépnek eléjük a magyarországi cigányok – és a cigányok erről is leadják a drótot, vagyis minden ide tévedő tudja jól, hogy fűszál-indokkal nem fogja sokra vinni. Mi mást mondhatna? Hiszen a mendemondákon kívül semmiféle bizonyítéka sincsen!

Inkább megszedik magukat, és azelőtt, hogy az állam beidézné őket meghallgatásra, honvágyra hivatkozva kérik, hogy hazamehessenek. Azonban azért keresnek még egy kis pénzt, mielőtt a repülőtérre eszi őket a fene.

 

Valljuk be, hogy nem olyan jó egy menekültszálláson lakni – idővel, az érkezést követően cigányaink is inkább egy saját maguk által választott lakásba költöznek, az idők folyamán csinosítgatják (ingyen), lelakják (naná), jól telefüstölik és még a sarokba is belefinganak. Van ez így.

A Szociális Hivatal az elején még nem adja nekik kézbe azt a pénzt, amit lakhatásra szán – ezt a bérház tulajdonosának utalja át. Azonban itt is megvan a kiskapu, amit ezek a (ide egy olyan szót írtam, amit mégsem jelentetek meg) jól ismernek. Vagyis: kikérhetik ezt a pénzt, mert a Hivatal nem tagadhatja meg, hogy a kezükbe adja. Azt mondják, majd ők rendezik a lakbért – és a lakás tulajdonosa innentől egy vasat sem lát.

Ezek már az utolsó hónapok. A batyuk készülődnek, a cuccok el vannak pakolva, a rendszert leszedték, ahol esély volt rá – igyekszik haza a kiccsalád. Két vagy három hónapig nem fizetik a lakbért (ez is pénz, bevétel nekik), és olyan szinten lelakják a lakást, hogy nem kevés pénzbe kerül majd a felújítása (Kanadában nem adnak ki, csak frissen lakkozott parkettás, frissen festett, felújított lakást).

 

Ezt követi a boltok, bolthálózatok felkeresése. Hiszen kell egy kis pénz otthonra.

Jó dolgok ezek a mindentudó telefonok – és a cigányok ezt tudják. Mivel Kanada olyan kibaszott multikulti ország, hogy a fehérek lassan kisebbségbe is szorulnak, általában pakisztáni vagy épp indiai, afgán, arab eladókat találsz az üzletekben. Ezek olyan agyi kapacitással állnak a parketten, hogy hozzájuk képest fentebb említett Mariska szamár egy doktorált négylábú. Mert mikor vagy Gerzson vagy Leonszió belépnek a boltba, hogy akkor most nekik kell egy-egy Blueberry vagy iPhone, akkor a furcsa bőrszínű srác általában sorstársat lát bennük, és barátságosan hallgatja azt a hihetetlen ajvékolással egybekötött angol-magyar (de inkább magyar) beszédet, ami cirka egy perc alatt kiömlik ezekből a fejenként 120 kilós, potrohos emberekből. Hidd el: ha eddig még nem hallottál cigányt angolosan beszélni, nem akarod megtudni, milyen az! Ha valaki ezzel lépne fel valami tehetségkutatón, rögtön lemosná az összes „standupost” a színről!

Szóval ömlik a duma, a pakisztáni eladó hallgat, és aztán aláíratja a szerződést, mely szerint tied az iPhone, de cserébe három évig fizeted a havi 60 dollárt, és nem állsz el a szerződéstől. Ez még rendben is van. Miért állnál el egy ilyen remek szerződéstől?

 

A cigány akkor tépi szét a papírt, mikor kilép az üzletből.

A hazautazás előtt tehát legalább 5-10, egyesek 15 telefonnal is felszerelkeznek, és a hülyébbek Kanadában, az okosabbak Magyarországon értékesítik őket. Kanadában fél pénzért adható el a cucc, otthon… nem tudom, mennyi most egy bontatlan Black vagyiPhone (nem is érdekel).

 

Most azt kérded, hogy a fenében tudnak ennyi készüléket a saját nevükre vásárolni, hogyhogy nem buknak meg? Hiszen egyik telefonszolgáltató sem olyan hülye, hogy a rendszerben a nevek egyezését ne szúrnák ki! Ugye?

Elég hosszúra nyúlt ez a cikk, és nem akarom, hogy „lefolyjon az oldal alján” de ígérem, nem olyan messze közeledni fog a folytatása – legyen elegendő az, hogy senki sem olyan hülye, hogy a saját nevére vásároljon telefont, amit (akárhogy csűrjük és csavarjuk) ellop a szolgáltatótól!

 

Folytatása következik.

 

 

FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 10/10

AGYMOSOTT INDEX:

 

 

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:

 

PUJA: - A cigány gyereke. Maga a cigánygyerek megnevezése.

DUFFERIN: - Egy „híresebb”, ismertebb utca Torontóban, amelynek környékén rengeteg „magyar cigány” lakik. Ha véletlenül ebben a városban jársz, és betévedsz a Dufferin Mall-ba, inkább ne szólalj meg magyarul, mert… tudod te!

SVASZTIKA: - Horogkereszt. Története szerint Indiából érkezett az ötlet, és a nácik szépen a magukévá tették – hogy aztán Finnország köztársasági elnökének zászlajában a mai napig ott lehessen. Egyébként egyike a világ legősibb jelképeinek, csak a mohó nehezen tüsszentők azt szeretnék, ha örök életünkben úgy emlékeznénk rá, mint a „gonosz jelképére”. Nem baj – egyszer csak vége lesz ennek, és szabadon beszélhetünk néhány történelmi tévedésről! Addig marad ez: svasztika – gonoszság.

 

 

Tom Bobb bejegyzése2010. december 02.6 komment HOGYAN HÚZZUNK LE EGY ORSZÁGOT? – HARMADIK RÉSZ Címkék: index10 kanadacigány megmondom cigány

- a kanadai édes élet – ahogyan „ők” élik -

 

Kezdjük egy rövid bevezetővel, mert azt mégsem illik, hogy rögtön a lovak közé csapjunk, mint tette azt a Gazsi is, amitől mind a két lopott jószág kimúlt, így éjjel „megélhetési bűnöző vagyok, tehát nem büntetnek, mert a bőröm színével olvadok bele az éjszakába” felkiáltással kénytelen volt ismét eltulajdonítani két tüzes pejt, amit más nevelt, gondozott.

Sokan az olvasók közül nincsenek tisztában vele, hogy mi a különbség segélyezett és segélyezett között – gondoltam, pár szóval elmagyarázom, de úgy, hogy nagymagyarok, veszettül dübörgő mellkasú, a szervezet soraiba kurvára nem illő gárdisták, olvasni (lassan) tudó cigányok, és egyéb (hiszek benne, hogy több általánost végzett) sünbérencek is megértsék.

 

Az tény, hogy nem valami nemes cselekedet segélyen élni, hiszen ennél mocskosabb, undorítóbb, gyalázatosabb és embertelenebb dolgot még nem talált fel a világ; valószínűleg pont azért volt rá szükség, mert egyesek elgondolkoztak a társadalmi különbségek mivoltán, keletkezésének okán, és ilyen törvényekkel igyekeztek kisikálni a lelkiismeretüket.

Félrement.

Abban az esetben, ha egy életet rendezel be arra, hogy segélyen és támogatásokon élj, nem vagy ember. Ezt nem azért merem leírni, mert én vagyok a bátor, hanem azért, mert ebben csak az fog rasszizmust találni, aki van olyan ostoba, hogy a sakktáblát is betiltja a fekete bábúk miatt. Mert hadd ne nevezzem embernek azt az élősködőt, leginkább gyűrűs tuskógomba életmóddal marha kedvesen (három-négy ép foggal)(és legalább tíz záppal) mosolygó lényt, aki úgy véli, hogy neki csak jogai vannak, de semmiféle kötelezettsége – miközben (családi hagyomány gyanánt) nappal alszik és éjjel „dolgozik”, képes odaköpni a kérdésünkre, hogy „ne nézz már madárnak: majd eltartanak a magyarok többiek, mert dolgozzon, akinek három anyja van”, és ha firtatni merjük ezt a sehová sem vezető életvitelt, esetleg megemlítjük, hogy létezik egy érdekes találmány a Földön, melynek neve „munka”, akkor torkunknak ugranak. Ha pedig netán erőszakkal szeretnéd jobb útra (a munka útjára) téríteni őket, hirtelen ott teremnek körülöttük az ostobábbnál ostobábbelemérek jogvédők, backstabek, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak nekik – mert az kell oda. Hiszen zavarjuk a békés átmenetet, ahogy emberi lényből egy féregszerű valamivé manifesztálódnak.

 

Előfordulhat, hogy kisiklott életed miatt, esetleg egy hirtelen, kiszámíthatatlan probléma miatt arra kényszerülsz, hogy becsületes ember létedre lehetőleg rövid ideig (addig, ameddig valóban szükséges, és nem tovább) te is segélyen élj. Előfordul. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam Magyarországon is, és tapasztalom itt Kanadában is. Azonban (és ez nagyon fontos a mai világban) egy valamirevaló ember igenis tisztában van vele, a becsület meddig „adja meg” ennek az életvitelnek a lehetőségét. És két kézzel küzd ezen idő alatt, hogy „visszakapaszkodjon” egy olyan szintre, ahonnan véletlenül vagy külső (nem baráti) segítséggel lepottyant. Vannak törvények is rá (Magyarországon) – de az ember valahol ott belül azért érzi. Tudja.

Addig kérek segítséget, addig fogadom el, amíg valóban rákényszerülök, és nem fogom ígérgetni azt, hogy kamatostul adom vissza, mert ez nem biztos, hogy igaz. Azonban nem arra építem sem a jövőmet, sem a közvetlen körülöttem tomboló jelenemet, hogy segélyen és támogatásokon éljek, azt nézzem, honnan tudok még többet és még többet kérni, követelni, lopni.

 

Van különbség segélyen élők, és segélyen élő magyarok, no meg segélyen élő magyar emberek között. Erről majd a negyedik részben mesélek kicsit, de most lapozzunk!

 

 

Sokszor beszélik a nálunk okosabbak, hogy bárhová is mész, ha eszed van, pontosan úgy fogsz viselkedni, mint otthon, mint máskor, mint ahogyan szoktál – és ezzel vagy öregbíted hírnevedet, vagy pedig a lehető legrövidebb idő alatt megmutatod, mekkora állat véglénysemmirekellő vagy. Esetleg „magaddal rántod” a népedet is, az országodat, a térséget, ahonnan érkeztél. Ez nem jó dolog.

Nem, egyáltalán nem nehéz megfelelni idegen országban. Főként akkor nem, ha már otthon is a jobbik orcádat mutattad a körülötted lévőknek, és otthon is veregették a válladat, mert elismerték vagy a tehetségedet, vagy a munkádat, vagy az életfelfogásodat, a felépített egzisztenciádat, egy kicsit a múltadat, vele a jövődet. Ez jó dolog. (Inkább ezt vidd magaddal!)

 

Azonban érdekes dolgok történnek a világban, és vele együtt Kanadában.

A világ a sok szánalmas jogvédő miatt egyre inkább becsukta addig látó szemeit, és csak a fülük által hallott (hazug) hangokra koncentrálva hozza meg napi ítéletét. Egy olyan társadalomnak, ahol nem ismerik a „folyamatos lopás”, a „folyamatos halálos erőszak”, a „folyamatos, mindennapi késelés”, a „hordába igazodás” fogalmát, nehéz elmagyarázni, mire kéne figyelniük, és mi az, ami a megszokott rendjüket fenekestül fogja felborítani.

Kanadában tárt karokkal várják a fasiszta (?) gárdisták elől menekülő cigányokat, akiket talán a fű alatt pusmogó sünök is zaklatnak, és akik sosem kapnak megfelelő jogi támogatást, hiszen még a patkányok is őket támadják, miközben alszanak (úgy hallottam, kirágják az agyukat)(de lehet, ez csak legenda)(mármint az agy – az ő agyuk). Mindenesetre egy olyan társadalom, amelyik itt Kanadában is létezik, és amelyik vakon, csak a jogvédők teljesen hazug és alaptalan szavaira hallgatva dönti el, hogy mennyire akarja veszélyeztetni a jelent és közeli jövőt, halálra van ítélve.

 

Bármennyire is meglepő, de Kanadában még mindig sokan rácsodálkoznak, ha azt mondom, hogy én magyar vagyok. Csodálkoznak, mert azt hiszik, hogy Magyarországon csak cigányok élnek – a szemüket befogva azt hallják, hogy ezek a cigányok ide menekülnek, mert otthon ölik őket. Nem, nem fenyegetik, hanem ölik őket, méghozzá (kapaszkodsz?) géppisztolyos, az éjszakából előtűnő gárdisták, szervezett félkatonai egységek, akik kimondottan rájuk, a védtelenekre vadásznak.

A nehezen gondolkodó, agymosott kanadai állampolgárok nem töprengenek el azon, hogy ha ott, a távoli Magyarhonban csak cigányok laknak, akkor kik ezek a rejtélyes és félelmetes gárdisták, honnan van gépfegyverük, mit csinál a rendőrség, hol a magyar katonaság (végszükség esetére), hogyan irányítják ezt a demokráciát (he-he-he; demokrácia), kikirányítják ezt a beteges és rém mélyre süllyedt országot?

  

Sajnálatos módon, pedig már több éve tart ez a gusztustalan cigány beözönlés Kanadába, ezek az emberek még mindig hisznek egy ártatlan mesében, egy sosem volt legendában. Holott immáron többször (nem tízszer – százszor) megkapták a bizonyítékát annak, hogy valami nagyon nem klappol a félelem miatt menekülő, szegény, szerencsétlen, kirekesztett cigányok meséjében. Ó, ha tudnák az igazságot! Vajon mennyit térdelnének a vécé mellett, okádva kifele azt a rengeteg történetet, kiselőadást, sírást-rívást, amit az évek során lenyeltek és benyeltek? Egy kis felelevenítés (nem árt észnél lenni):

 

·         A Kanadába érkezett cigányok 97 százaléka még azelőtt benyújtja hazatérési szándékát, hogy a bevándorlási bíró elé jutna az ügye – vagyis tisztában vannak vele, hogy a mese, amit előadnának, megalapozatlan és semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezik. Ergo: ezt meghallva a bíró úgy vágná innen ki, hogy lábuk sem érné az óceánt.

·         A Kanadába érkezett cigányok rögtön a megérkezésük után tisztában vannak vele, kiket kell felhívni, kiket kell megvesztegetni, hová kell fordulni, ha több pénzre, segélyre, az összes lehető legmagasabb ingyenes juttatásra van szükségük.

·         A Kanadában segélyen élő cigányok nem járnak iskolába (holott kötelező), vagyis nem tanulják az angol nyelvet, mellyel könnyedén tudnának felvételizni bármelyik munkahelyre – teszik mindezt azért, mert nem is akarnak munkahelyet keresni, hiszen a segély és az egyéb támogatások összege sokszor megfelel (itt is megfelel) egy-egy közepesen erős fizetésnek. (És akkor még nem beszéltünk az "egyéb pénzszerzési módokról”.)

 

Lássuk tehát, hogyan is folytatódik a történet! Hogyan húzzák le Kanadát cigányaink!

 

Ott hagytuk abba, hogy Gerzson, az „echte magyar vagyok; már apám is segélyen élt, és neki is az apja, meg azt hiszem, már az ő apja is” legény kinéz magának egy kellemes plázát(de ronda szó), és bemegy, hogy felszerelkezzen telefonokkal. Ezekben a központokban rengeteg telefont árusító üzlet, illetve pult található.

Ahhoz, hogy telefont tudjon venni, derék Gerzsonunknak szüksége van egy azonosítóra és egy lakcímre. Ezek nélkül nem lehet sem vásárolni, sem szerződést kötni. Viszont ki az a bolond, aki a saját nevével és lakcímével vásárolgat, mikor nagyban gondolkozik?

Itt jön képbe a „magyar kapcsolat”.

 

Leginkább útlevelek kellenek ehhez az akcióhoz, de nekik az sem számít, ha „csak” személyiket tudnak ellopni Magyarországon – márpedig a lopáshoz remekül értenek. Akár hisszük, akár nem, ez egy olyan szervezett banda, szinte már világméretű bűnszövetkezet, melynek (ezt elismerem) ezernyi kisebb-nagyobb szála, vezetője, értelmi szerzője van, hogy inkább már csak azon lehet csodálkozni, ha találkozol egy-egy tényleg becsületes, békés, dolgos cigánnyal (csak hogy ne essünk tévedésbe: vannak ilyenek, én is ismertem Magyarországon dolgos/dolgozó cigányokat).

A történet tehát egyszerű: az ellopott személyi adatokkal idekinn Kanadában már könnyű lakást, akár házat bérelni, és turistaként vagy menekültként hamis ID-t készíttetni. És ha ez megvan, hát akkor kezedben van az egész ország – jobban mondva: ott áll előtted Kanada, a kifosztható!

Mert mikor egyre többen rájönnek, hogy „elfelejtetted” a telefon havi részletét és a telefonálásaid havidíját befizetni, és elkezdik küldözgetni a felszólító leveleket (később akár meg is keresnek a megadott címeken), már bottal üthetik a (az előtte sem létező) nyomodat. Vagy sosem laktál ott, vagy olyan ID/név alatt tetted, ami nem is létezik. Az az ember, ugyebár, nem te vagy.

Tudod, hány és hány magyar állampolgárnak van itt Kanadában „ügye”, melyről nem is tud, mert békésen éldegél otthon, és csak annyi történt, hogy mikor betörtek hozzá, a családi ékszer, pénz és mozdítható gépek mellett elvitték az iratait is?

  

A hamis ID mindenre jó. Szó szerint mindenre. Lehet vele olyan lakást bérelni, melynek bérleti díját aztán nem fizeted, lehet vele rengeteg modern, modernebb, legmodernebb és még ennél is modernebb telefonokat venni, esetleg videokamerákat, laptopokat, memóriakártyákat, magától elmosogató fényképezőket. Bármit. Sok üzletben nem is kérnek ID-t, elegendő nekik (ID gyanánt) a vezetői engedélyed – na, ezzel aztán minden cigány rendelkezik! Ez egy olyan alap, mint neked az adóbevallás.

Kanadában a cigányoknak kiterjedt hálózatuk van, ami azt jelenti, hogy bármit meg és be tudnak szerezni, amire szükséged van. Bármit. Ezek, akárcsak otthon, itt sem vacakolnak azzal, hogy egy oktató által vezetni tanuljanak – majd megtanítja őket az élet! Ugye? Felveszik a telefont, keresik a kapcsolatot, fizetnek pár száz dollárt, és már érkezik is a vezetői engedély. A hivatalos vezetői engedély.

 

Ez a kiterjedt hálózat természetesen nem csak belőlük áll – hiszen akkor úgy omolna össze, mint egy kártyavár. Természetes, hogy azokat a feladatokat, melyekhez már némi logika és szervezés kell, nem a mi cigányaink fogják elvégezni. Ezeket a feladatokat a beépített emberek végzik.

Méghozzá jól.

 

Elfogadható, hogy a cigányok vásárolnak pár műszaki dolgot Kanadában, és mikor hazafelé kell fordulniuk (mert kell, az tény)(bizonyíték nélkül ugyanis nincsen üldözöttség), párat magukkal is visznek, hátha otthon, Magyarországon túl tudnak adni rajtuk. Főként a telefon a nagy üzlet, de azért egy-két egyéb cikk is kelendő (ami kicsi helyen elfér).

Tény, hogy Kanadában sem szeret mindenki egy összegben 400-700 dollárt kifizetni egy-egy szép, új iPhone telefonért, nem is beszélve róla, hogy ha részletre veszed, havonta minimum 60 dollár lesz a számlád – ami nem olyan eget rengetően sok pénz, ha becsülettel dolgozol, de egy-két tanuló kishülye kiskamasz nem engedhet meg magának ekkora kiadást. Itt jönnek képbe a lopott telefonok.

A cigányok nem sokat keresnek egy-egy ilyen telefonon, mert pölö egy 700 dolláros cuccért ők a boltban 70 dollárt tettek le (és aláírták a szerződést, melyben vállalták, hogy három évig fizetik a részleteket és a 60 dolcsis alap havidíjat), és azért, hogy olcsón eladható legyen a készülék, nem kapnak többet 150-200 dollárnál. Na, de hetente tudnak legalább 5-10 ilyen telefont eladni!

Hetente.

Tudod, mennyi készüléket árusító bolt van itt Kanadában? Egyszerűen rád ömlenek. Egy Duna Plaza méretű helyen szintenként találsz legalább 2-3 boltot, és ha csak minden másodikban lesz szerencséd (mert ott egy ostoba pakisztáni gyerek az eladó, aki nem figyel rá, hogy cigány vagy, tehát tartani kell az átveréstől)(jobban mondva: ő még nincsen kiképezve rád), akkor egyetlen egy helyen vásárolhattál legalább 6-7-8 készüléket. (Ha egyedül vagy. Ketten már több a bevétel.)

  

A heti 5-10 lopott készülékért tehát legalább 1000, 1500, esetleg 2000 dollárt is össze lehet hozni, ami nem rossz kereset – hiszen egy hónapban négy hét van. Gerzsonok, Leonsziók, többi érdekes névvel anyakönyvezett potrohosok havonta több ezer dollárt tudnak így csinálni, és ezért csak annyi kell tenniük, hogy járják a várost, mint valami hiénák, és rögtön lecsapnak, ha látják, hogy érdemes.

A telefonok mellé természetesen SIM-kártyát is adnak a boltokban, és ezeknek legalább akkora az értékük, mint a lopott készülékeknek. Hiszen a szolgáltató nem korlátoz, vagyis akár havonta több tíz órát is beszélhetsz a kártyával, akár külföldre is telefonálhatsz; maximum nem 50, hanem 300, 600, 900 dolláros számla érkezik ahazudott megadott névre és címre. De ez kit fog érdekelni, mikor a név és cím hamis?

Mire a szolgáltató rájön, hogy eladtad a kártyát és egy indiai faszfej menekült használja, aki jó hosszan társalog otthon maradt családtagjaival, már a második hónap is eltelt, és a számla akár több ezer dolláros is lehet. Csak ezt követően korlátozzák a kártyát (illetve tiltják le).

Egy-egy ilyen kártya tehát bárkinek megér 100-150 dollárt. Hamar visszajön az ára.

 

Igen ám, de nem lennénk tárgyilagosak, ha ráfognánk, hogy az összes cigány csak lopásban és főként műszaki cikkek eltulajdonításában érdekelt. Ez így nem igaz. Hiszen vannak „nagyobb (és szebb) halak” is, melyek ráadásul pont úgy úszkálnak a zavarosban, ahogy a cigányok halászni szeretnek.

Az egység neve: pénz.

Kiállítási formája: csekk.

Beválthatósága: csak névvel, címmel, PIN-kóddal, igazolással.

 

Trükkös gyerek ez a Gazsi, ha arról van szó, hogy a postaládákból kilopott, névre szóló csekkeket valahogy készpénzzé, ropogós dollárokká kell váltani. Hogyan tudja kivitelezni? Hiszen a lopott csekken valaki másnak a neve van, és a pénztáros, akinél be akarod váltani, kódot fog kérni (ha nem személyigazoló iratot).

A trükk igen bonyolult. Jól figyelj!

Első körben szükség van olyan bankkártyákra, melyeket a hazamenők már teljesen lenulláztak – ami mások nevén van. Nem olyan kicsi társaság a cigány, megtalálja egymást, hiszen könnyedén mocorog a saját köreiben. A hazamenők eladják az üres kártyákat az újaknak. Azok meg szépen rárakatják ezekre a kártyákra a csekken lévő pénzt. Hogy hogyan?

Marha könnyű.

A csekket be kell rakni egy borítékba, a borítékot be kell dugnod a pénzkiadó automatába. Ezt követően be kell dugnod a kártyádat, beütnöd a vele együtt megvásárolt PIN-kódot, és beírnod, mennyi pénzt szeretnél a kártyára. Azt a számod írod, ami a csekken volt. Ha ezer, akkor ezer dollárt, ha kétezer, ötezer, akkor annyit.

Maximum egy hét „feldolgozási idő” múlva a kártyádon van a pénz. Ugyanis a banknál csak azt nézik, hogy a te beírásod mögött volt-e fedezet, vagyis a csekken valóban az az összeg szerepel-e, amit kértél. Ha az összeg egyezik, tied a pénz.

Kiveheted a kártyáról. Bárhol.

 

A bank- és hitelkártyákkal való üzletelgetés egyébként a Kanadába érkezett cigányok kedvelt (és igen jövedelmező) időtöltése. Talán jobb is, mint a telefonok és egyéb műszaki cikkek ellopása, talán jövedelmezőbb még annál is, ha dolgozni mennének (vicceltem).

A feketepiacon vásárolható, általában „lelakott” bankkártyákkal egyébként úgy a legkönnyebb az üzletelgetés, ha a bank alkalmazottja is benne van a buliban – márpedig sok helyen, sokan benne vannak, mert ez egy kifogyhatatlan (és nem csak a magyarországi cigányokra jellemző), havi szinten több százezres, milliós nagyságrendű üzlet. Lopott csekkek százai jönnek-mennek ebben az országban, beváltják, átváltják, leveszik a maguk részét, idegen kártyákra utalják a pénzt… a folyamat végeláthatatlan és átláthatatlan.

De nem ellenőrizhetetlen. Csak egy baj van: Kanada vak. Nem akarja meglátni, mi folyik a háta mögött.

 

Ez volt a mai cikk lényege – a negyedik, befejező részben még kapsz pár érdekességet arról, hogyan is húzzák le Kanadát a cigányok, aztán összefoglaljuk, miféle ismeretekkel rendelkezünk, majd eldöntjük, vajon érdemes-e felhívni a Szociális Hivatal, a Bevándorlási Hivatal, úgy zusammen Kanada figyelmét arra, hogy mi folyik itt.

Legyen szép napod, barátom!

 

 

FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 10/10

AGYMOSOTT INDEX:

 

 

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:

 

ID: - Identity, vagyis személyazonosság.

PIN-KÓD: - Personal Identification Number, vagyis személyi azonosító szám. Minden esetben négy számjegyből áll. Ennyi. Nem érdemes róla többet pofázni – használod mindenütt, ott van a kártyádon, a telefonodban, bárhol. Életed része lett.

ZUSAMMEN: - Német szó, jelentése: együtt, együttesen.

GYŰRŰS TUSKÓGOMBA: - Vagyis: Armillaria mellea, egy csoportosan növő tömeggomba. Nem mondok újdonságot: élősködő, kizárólag élő vagy elhalóban lévő (esetleg elhalt) fákon vagy azok gyökerein nő. Undorító. De ha meg akarod enni, számíts rá, hogy gyomor- és bélpanaszokat okozhat!

SIM-KÁRTYA: - Subscriber Identity Module, vagyis előfizetői azonosító modul, melyet a mobil telefonkészülékekben használunk. Kijelenthetjük, hogy ez a kulcsa annak, hogy telefonálni (a készülékünket használni) tudjuk – amennyiben eltávolítjuk, már csak segély hívni tudunk. Ez a kártya gondoskodik az adataid védelméről is, melyekhez csak megfelelő PIN-kóddal juthatsz hozzá (ezzel léphetsz be a kártya szolgáltatásába).

KLAPPOL: - Összejön. Sikerül. Egyezik. Minden rendben van.

4.Rész:

 

– NEGYEDIK RÉSZ Címkék: index10 megmondom cigány kanadacigány

- végszó -

 

Ez bizony egy leleplező (vagy inkább: tényfeltáró) cikksorozat utolsó, befejező (?) része, melynek előző három szelete némi kis kereséssel megtalálható a blogon (gyengébbeknek azért: első rész, második rész, harmadik rész). Mikor tavaly júniusban úgy döntöttem, hogy megosztom veled azokat az információkat, amiket a Kanadába érkezett magyarországi cigányokról tudtam meg, nem gondoltam volna, hogy bár csak a jéghegy csúcsát karcolgatom, mégis ekkora mennyiségű szemét hullik majd le – olyan nagy adag szemét, melyről képtelenség egy cikken belül írni.

A mai napig biztos vagyok benne, hogy bár sok dolgot elmeséltem neked ezekről a népekről, de még mindig csak finoman vesézgetem kifele a semmit – ahhoz képest, ami valójában történhet. A torontói rendőrség pár évvel ezelőtt kénytelen volt kimondottan csak a cigányokkal foglalkozó különleges akciócsoportot létrehozni, akik reggeltől estig dolgoztak/nyomoztak a volt cuclista országokból idesereglett retkesek koszosak érdekesek után. Szükség volt erre a csoportra, mert a „szimpla” utcai járőrök és nyomozók már nem bírtak lépést tartani azzal a terrorral, amit a cigányok zúdítottak a városra.

 

Történt pedig, hogy az akciócsoport olyan sikeres nyomozásokat, beépüléseket és leleplezéseket hajtott végre, hogy a cigányok megunták a rájuk omló tehetetlenséget (tiszta Gyöngyöspata, nem?), és mielőtt az összes ráccsal ellátott helyiség (kutyaól, fogda, börtön) tele lett volna velük, összepakoltak és áttették székhelyüket Hamilton városába.

Ma, 2011-ben, a kanadai Hamilton városa a kelet-európából özönlő cigánybűnözés központja. A város börtöneiben olyan magas lett a cigány származású rabok aránya, hogy a börtönőrök lassan már államvizsgáznak lovári nyelvből, nehogy a rabok át tudják verni őket. És az a vicc, hogy ez nem vicc…

 

Mikor a torontói akciócsoport felfigyelt rá, hogy egyes cigányterroristák átteszik körzetüket ebbe a lényegesen békésebb, kisebb és gyámolatlanabb városba, összepakolták a tudnivalókat, több száz, több ezer, több százezer oldalnyi aktát a cigányokról, és a több kamionnyi anyagot átadták a hamiltoni kollégáknak. Ma már Toronto frissebben lélegzik, miközben Hamiltonban napi szinten folyik a szar. És lehet itt persze rasszizmussal meg jó képzelőerővel vagdalózni, de mikor a rendőrtiszt, akitől az értesüléseket szereztem, némán hallgat és nem árul el többet (szolgálati titokra hivatkozva), de sejteti, hogy amiket eddig mesélt, azok szinte jelentéktelen dolgok, akkor kaparni kezd valami ott belül az ember agyában.

Ebben a (reményeim szerinti) végső felvonásban kicsit még mesélek a cigányok viselt dolgairól, eközben szépen összegezni fogjuk, mit tudtunk meg eddig. Gyere, tarts velem erre a mocskos útra is, de előtte vegyél egy nagy levegőt!

 

 

Azt beszélik, nehéz dolog börtönbe kerülni, főként idegenben. Ahhoz ugyanis valami nagy dolgot kell elkövetned, hogy ne kiutasítsanak és felrakjanak egy repülőre, ami hazavisz, hanem számot és csíkos pizsamát kapjál – meg öt-tíz éveket. Meglepő módon tehát tele vannak cigányokkal a kanadai börtönök. Vajon mit követtek el ezek az emberek (?), amiért nem kitoloncolják és egy életre kitiltják őket – nem csak Kanadából, de (elővigyázatosság miatt) az USÁ-ból is?

Egy kis kitérőt teszünk. A kanadaiak azt hiszik, hogy magyarokkal vannak tele a börtöneik, mert egyszerűen nem értik, mi a különbség a magyar és a cigány között. Évtizedek óta itt élő magyar emberek igyekeznek napi szinten az ostoba fejeikbe beleverni, hogy Magyarországon igenis két különböző embertípus él – de hiába. A kanadaiak a mai napig azt hiszik (ahogy velük együtt a világ jelentős része), hogy a magyarok büdösek, rendetlenek, fogatlanok, tolvajok, erőszakosak és bandában járnak (mert abban erősek), ráadásul gondolkodás nélkül képesek hazudozni. Úgy, mintha könyvből olvasnák. Nem tudják (merik) elképzelni, mennyire megalázó ez egy becsületes, dolgos, a történelem színpadán is gerincesen, bátran, hősiesen kiálló nemzetnek. Nem értik meg, hogy egy hozzánk hasonló művelt ember tud különbséget tenni a kanadai és a kanadai őslakos között (ha már példát kell felhoznunk). Ez alap.

 

Történt pedig (nem is olyan régen), hogy iskolai bulit tartottak az egyik helyi középiskolában, és ebbe a buliba persze hivatalosak voltak az oda nem minden nap, de azért havonta háromszor-négyszer bejárogató cigánykölkök is (róluk kicsit lejjebb mesélek majd). Ha már így esett, hogy az egész iskola boldogan táncikált és hangoskodott odaát a tornateremben, a mi cigányaink gondoltak egyet és kinyitogatták a számítógépes terem ablakait. Ugyan minden számítógép és monitor le van betonozva kötözve, de ez nem jelent gondot az erővágó előtt. Egyszóval pakolgatták kifele a monitorokat meg a gépeket a potrohos kísérőknek (a felnőtt cigányoknak), mikor valakinek feltűnt a dolog. Három perc sem telt bele és rendőrautók vették körbe az egész környéket. Se ki, se be.

Van ennél lejjebb? Mit is mond a kanadai rendőr? Ja, megint a magyarok…

Nem, egyáltalán nem érzem magam rasszistának, mikor próbálom felhívni a körülöttem létező emberek figyelmét arra, hogy Magyarországon kétféle népcsoport létezik, és ők, ezek a tolvaj, élősködő férgek lények a rosszabbak. Az iskolatársaim, osztálytársaim (és a tanárok egy része) tisztában van a dolgokkal, bár sokan nem mondják ki. A nevetségesen erőltetett multikulti miatt itt csak magyarok lehetnek a magyarok. Aki Magyarországról érkezik, az magyar.

Ostobák.

 

Kanadában állampolgárságot kapott/szerzett/vett cigányok folyamatosan hozzák ki az újabb és újabb cigánycsaládokat, akiket aztán dolgoztatnak (na, ne valami komoly munkára gondolj!)(az esetek többségében tolvajlásról meg „kereskedésről” van szó)(bár előfordul az építőipari meló is), elszedik a segélyeiket, megalázzák és kihasználják őket – jobban, mint bárki más a világon. Már szinte havonta bekerül valamelyik torontói újságba egy-egy cigányokkal foglalkozó cikk. Tegnap azt olvastam, hogy a kitoloncolt cigány sebtében meghalta magát, mintegy tiltakozásul a mélyen megalázó, bár teljesen logikus rendszer ellen, múlt héten még mindig keresték a cigányhorda pár tagját, akik még a nyárvégi balhé kitörése után menekültek el (Kanada jó nagy ország, ugye?), azt megelőzően megtudtuk, hogy rabszolgatartás és lánykereskedelem volt itt kialakulóban, mígnem a hamiltoni kollégák (talán épp a több kamionnyi akta hatására) le nem kapcsolták a szervezet igen nagy potrohhal ellátott vezetőit. Nem telik el nap, hogy ne lenne hírérték a magyar cigány.

 

Összegezni fogunk, nem lesz rövid a dolog, de most egybe összegyűjtve láthatjuk végre, mit művelnek ezek a mindenhol megvetettek idekinn Kanadában – még mindig kihangsúlyozva, hogy amit olvasol, az a jéghely csúcsa. Ahhoz, hogy még több és még több információ lásson napvilágot, legalábbis egy komoly „multikulti forradalomra” lenne szükség az országban, mert egyébként mélyen temetik, védik a mocskos cigányügyeket az itteni hatóságok (is).

  

Az egész történet tehát egy békés, csendes, nyugalmas kis faluban kezdődik, ahol reggelente a tehenek is pajkosan szellentenek, a katicabogarak inváziós sereget szerveznek a Gazsi portájára (annyira otthonos és meghitt az a terasz), a cigányok csendben, szinte észrevétlenül dolgoznak hátul a kertekben (némelyik szőlőt permetez, mások gyomlálnak, locsolnak vagy éppen szedik ki a földből a megtermelt javakat), és még a Szoboszlai Barna Pista Bácsi is hangosan köszön a szép szál Leonsziónak, aki kacagva fut az árokszélen, nehogy elkéssen az iskolából (frissen mosott, hófehér ruhájára négylevelű lóherék és a már említett katicabogarak tapadnak). Ebbe a tipikusan magyar faluba hirtelen köszönt be az erőszak, a rettegés, a kocsonyás félelem.

Beszélik, hogy a környező erdő rejtélyes lényeket rejt. Éjszakánként bújnak elő, mikor mindenki békésen alszik, mikor a falu egy emberként piheni ki napközbeni fáradalmait. Elgémberedett tagú cigányemberek nyújtóznak az ágyban, a munkától hajlott hátú cigányasszonyok nyöszörögnek álmukban, miközben ezek a lények megszületnek a sötétséggel.

Kik ők? Honnan érkeznek?

A legendák szerint nincs vezetőjük. Olyanok, mint a vadállatok – szabadok és prédára várnak. Az öregebbek még emlékeznek rá, hogy régen nem léteztek, hiszen csak manók és fanyüvők lakták az erdőt, időnként titokzatosan eltűnt (emberkereskedők karmaiba esett?) favágók és vándorok szellemei. De most testet öltött a rettegés.

 

Úgy nevezik őket, hogy Gárdisták. Állítólag fekete ruhába bújnak, sokszor még az arcukat sem látni, mert csak a szemük fehérje villan (az sem áll jól). Halkan lopakodnak a cigányok hihetetlen rendben tartott, virágokkal szegélyezett portáihoz és azzal ijesztenek rá szegényekre, hogy egy-két fűszálat letaposva néma csárdást járnak a kút meg az inga közelében. Reggelente csak a hűlt nyomaikat látni, a letaposott fűszálakat és egy véletlenül eldobott gallyat, amin még ott zöldell egy-egy haldokló falevél.

 

Kibírhatatlan a rettegés. Nem lehet tudni, mikor villan fel az éjszakában a fény, mikor látnak majd a cigányok egy hirtelen előkerült kettőskeresztet, mely valamelyikük udvarán fog égni, jelezvén, hogy a gonosz (a Gonosz) már nem csak fizikai testet öltött, de lelket is kapott, méghozzá ördögien ocsmányt.

Ezért hát a cigányok, élükön Gazsival, aki csendben, lassan beszélve meséli el a történteket, azt kérik a rendfenntartó erőkről (nem a csúszómászó férgektől – úgy látom, most megkeveredtél: én a sünökre gondoltam), hogy tegyenek rendet. Az mégsem járja, hogy fekete terepjáróval az erdő mélyén nesztelenül suhanó arctalan emberek, ismeretlen lények tartsák rettegésben a környék dolgos parasztjait cigányait!

Mivel azonban a rendfenntartó sünök nem észlelik a letaposott füvet és a véletlenül elhajított kis gallyat, a cigányok nem tehetnek mást, mint maguk mögött hagyják takaros portájukat, és életük védelme érdekében külföldre távoznak.

Jelesen: Kanadába. Na, itt kezdődik a történet igazán!

 

Amint megérkezik a repülőtérre, Gazsi menedékjogot kér, hiszen otthon üldözik. Fekete ruhás emberekről és a már ismert fűszálakról szól a mese. Egyes híresztelésekkel ellentétben bármit el lehet mondani a repülőtéren (körítésnek), mert a tisztnek, aki csak hallgat és hallgat, nincsen sem döntési, sem gondolkodási joga. Ha menekültnek érzed magad, ám menekülj! Rögtön rabosítanak (vesznek ujjlenyomatot, fényképeznek, mérnek, saccolnak), elveszik az útleveledet, aztán kapsz egy igazoló okmányt, miszerint te vagy Menekült Gazsi Magyarországról. Ennyi. Mehetsz Isten hírével – majd küldik a segélyt, ami neked jár.

Igen, a kanadai segélyezési rendszer bőségesebb, szabadabb, átverhetőbb, mint a magyar – ezért is szeretik annyira cigányaink ezt az országot. Mert mehetnek ők sikoltozni a franciákhoz, talán a svédekhez, angolokhoz, dánokhoz és norvégokhoz is (azt hiszem, néha szoktak), azért a kanadai együgyűeknél együgyűbb országirányítókat még nem hordott hátán a Föld.

 

Ide tartozik ez a kis történet is. Megesett ugyanis, hogy a kanadai állam kurtítani szerette volna a segélyeket, hiszen régebben (tíz-tizenöt évvel ezelőtt) még igen jelentős, akár havi 5 ezer dollár segélyt is kaphatott egy-egy család. És igen: ebbe a kiccsaládba sokszor magyarországi cigányok is bejutottak. Ők is növelték a menekültek számát.

Történt pedig, hogy Torontóban élő lusta cigányok egy jelentősebb csoportja vonatra ültkocsiba vágta magát és elmentek egészen Ottawáig – a fővárosba. Azért oda, mert ott nyugodtan lehet a parlament előtt tüntetni, ott nincsenek kordonok, sünök, fegyveresek, vízágyúk, besúgók. Ezek a derék (de munkanélküli) cigányok tehát lázongtak/tüntettek kicsit, hogy ugyan már, az állam ne vegye el ezt a kis segélyt, ezt a megélhetést… mondom: 5 ezer dollár havonta! Olyan családnak, amelyik ma, a folyamatos áremelkedések után is simán megél 2500 dollárból!

Capici?

Volt már akkor is arca a cigányoknak, na…

 

Kényelmesen megérkezett és „berendezkedett” menekültjeink a messze földön híres diabetikus étrenddel kezdenek. Ez olyan alap, mint újszülöttnek a felsírás. Mint zöldfülű katonának az esti felmosás. Miután a két-három pulyával együtt megkapják a sokszor még a kétezer dollárt is meghaladó segélyt, pár napon belül felkeresik a kézről kézre adott közvetítőt, aki némi készpénz ösztönzésére elmondja nekik a Dufferin Street-en rendelő magyar orvos nevét és címét, akihez a probléma miatt fordulni lehet/kell. A közvetítő időnként maga is elintézi az ügyet, Gazsinak még a lábát sem kell kitennie albérletéből – jó pénzért házhoz jön a hivatalos orvosi igazolás, ami kimondja, hogy család minden tagja liszt-, cukor-, tojás- és tejérzékeny. Attól függően, hogy mi minden van bekeretezve (hazudozva) ezen az igazoláson, 50-100-250 dollár adható fejenként a diabetikus étrendre.

A kanadai állam a mai napig nem veszi észre az összefüggést, hogy a magyarországi cigányok (kivétel nélkül) diabetikus étrendre szorulnak, hogy az igazolást ugyanaz az orvos állítja ki nekik, hogy a 3 éves kölöktől a 45 éves apukáig mindenki érzékeny, beteges, dolgozni/tanulni nem tudó, szerencsétlen üldözött. Ezért is állítom erről az országról, hogy együgyű és ostoba.

 

Ha számszerűek akarnánk lenni, azt mondhatnánk, hogy egy négytagú (tehát igen kicsi) cigány családnak idekint Kanadában havonta 3-3 és fél ezer dollárja gyűlik össze – legálisan. Ez az alap, ami nekik minden hónapban kézbe megy. Ebből maximum ezer dollár a szállás, kétszáz a rezsi, míg a többi mehet cigire, kólára, szotyira, játékgépekre… akár csak otthon.

  

A kiccsalád természetesen vállalja, mikor elkezdi a kanadai segélyes életet, hogy ezért a pénzért cserébe iskolába fognak járni – a felnőttek a felnőttoktatásban vesznek részt, ahol az angol nyelv rejtelmeit sajátítják el, miközben a kiskölkök a többi menekült kölökkel együtt hátratett kézzel fogják tanulni a nyelvtant, történelmet, emberré válást. Hiszel benne? Ne higgy.

Elmesélem, hogy is van ez.

Volt alkalmam hallani és látni a hétfős potrohos társaságot, amint egymást heccelve, jó nagyokat röhögve önnön állati viselkedésükön „vizsgát tettek” arról, hogy milyen szinten ismerik az angol nyelvet. Mivel nem tudták, hogy magyar vagyok, nyugodtan beszélték meg mellettem a dolgaikat. Történt mindez három hónappal ezelőtt (nem akartam nagyon visszamenni az időben)(ezért ezt a példát mesélem most el), és lám: a hét mesterlövészbőlcigányból alig egy-kettő járogat csak be az iskolába – néha. Leginkább két- vagy háromhetente, akkor is szimplán jóindulatból. Kérdem is a szociális munkást, akinek kötelessége ellenőrizni, hogy a segélyért cserébe bejárnak-e tanulni a cigányok, hogy valóban ellenőrzi-e a dolgot – és tudod, mi a válasz? Igen, tudja jól, hogy járnak, mert…

KAPASZKODJ!

… mert mindig elkéri tőlük a regisztrációs papírjukat, amivel igazolják a tényt. Erre én: de hiszen a regisztrációs papír mindössze azt igazolja, hogy valamikor a regisztrációs héten egy nap olyan negyed órát/húsz percet sorba álltál, beregisztráltál az iskolába – és azóta a környékére sem mész. Erre a jó képességű munkásember: ő elhiszi, hogy a srácok járnak iskolába.

Elhiszed? Elhiszed?

A cigánynak akkor sem hihetsz, ha kérdez! Ha alszik! Ha meghalt és eltemetődött hat láb mélyen, fejjel lefelé! Akkor se higgy neki, ha kilőtted az űrbe és visszasikolt valamit, amit nem hallasz!

 

Elhiszed?

 

Ez a mondat megerősített benne, hogy Kanada haldoklik.

 

A segély itt nem pár hónapig jár, hanem akár életed végéig. Ameddig szükséged van rá. Hallok néha olyan cigányokról, akik hatodik éve itt döglenek, veszik fel a segélyt, csinálják a „boltjaikat”, az utcák tele vannak velük. Ha az Ontario-tó partján fekvő nagyobb városok (Hamilton, Toronto, Mississauga, Oakville, Oshawa) központjaiban meg-megállsz egy pillanatra, láthatod őket. Nem nehéz felismerni a társaságot (vagy a véletlenül magányos farkast): susogó Adidas nadrág, drága sportcipő, atlétatrikó (felcsúszva a potrohon), susogó-felső és homlokra ragasztott napszemüveg (a lazaság jelképe). Ott vannak mindenütt. Sokszor hallasz magyar szavakat a városok utcáin – ne állj meg! Ne dőlj be neki! Azok ott cigányok lesznek, és ha megtudják, hogy magyar vagy, rögtön lecsapnak rád, piócaként „haverkodnak”, hátha…

Ezek az emberek nem járnak tehát iskolába. Nagyon ritka az a „magyar” ember, aki az ESL-iskola első vagy második szintjén képes tanulni (igen, ha már szóba hoztam – mentem az ország és az igazi magyar emberek becsületét: az ötödik szinten vagyok 11 havi tanulással). A többség szépen leragad a „literacy”, vagyis a kibaszott kezdő szinten, és elmondásuk szerint ott nagyon jól érzik magukat.

  

A gyerekek a másik téma. Mert miközben azt látják, hogy apu és anyu (meg a tesók, akik akár még apu és anyu is lehetnek)(vagy a saját kölykeik?)(nagybácsik, nagynénik?) nem járnak sehová, ami kötelező, ők is elkezdik (folytatják) önálló és mégoly’ magasztos életüket. Vagyis „csinálják” az iskolakerülést.

Van olyan torontói általános iskola, ahol kénytelenek voltak szegregálni, mert a magyar kölkök (a cigány kölök, ha nem lenne világos) lényegesen lemaradtak. Tudod, érkeznek ide a világ minden részéről a jöttmentek, akik hozzák a pulyákat is, de mindenféle színű gyerek igyekszik valahogy felvenni a tempót, tanulni a többiekkel, a kanadai srácokkal és lányokkal – kivéve a cigányokat. Ez nem vicc, ez valóban így van. Több iskolában is külön osztályba helyezték a cigánygyerekeket, abban reménykedve, hogy ha ilyen kevés értelmi képességük van és egy osztályba helyezik őket, talán nem húzzák vissza a többieket. Így aztán olyan buta, értelmi képességekkel, jövőképpel és tanulási vággyal nemigen rendelkező osztályok vannak a torontói általános iskolákban, hogy ha oda valaki betéved, rögtön rájön a fekete lyuk létezésének titkaira, nem feledve, hogy látogatása után rohanjon doktoriért fizikából (és emberismeretből)(vagy állattanból).

 

Ez persze semmi! Mert hiába a szegregáció, ha egyszer a kölkök nem járnak be iskolába. Ott áll a tanár magában, a több száz (!) magyarországi cigánygyerekből betéved négy-öt, esetleg tíz vagy tizenöt – ennyi. Nem azt mondom, hogy mindennapos a dolog, de sűrűn megesik. És ezzel, hogy a szegregált osztály ennyire nevelhetetlen (és tele van hiányzásokkal), vészes besorolásokat kapnak az iskolák. És ez már véresen komoly, mert ha több száz, akár több ezer órányi hiányzás felgyűlik az iskolában, rögtön kevesebb pénzzel támogat a kormány. Ez teljesen helyes.

Cigányaink természetesen ebből semmit sem tudnak, nem is érdekli őket, miért utálnak MINKET, magyarokat a kanadai állampolgárok (meg úgy általában véve: a világ), hiszen csak megvonják a vállukat, mondván, ők mindössze néha késnek kicsit vagy előfordul, hogy véletlenül nem mennek be pár napot. Észre sem veszik, hogy otthon dögölve milyen gyorsan eltelik egy-két hét – amíg ők éppen „késtek” vagy „nem mentünk be pár napig, olyan nagy ügy ez?”…

Olyan nagy ügy ez.

 

Gazsi persze nem fog iskolákkal és egyéb érdekes dolgokkal foglalkozni (pölömunkakereséssel vagy önkéntes munkákkal, esetleg iskolai rendezvényekkel, ahol elősegítik a nemzetek közötti párbeszédeket), helyette azt nézi, hogyan és meddig tud megélni abból az életstílusból, amit otthonról hozott magával. A munkakeresés hidegen hagyja, az önkéntes munkát egy ötvenessel elintézi (így lesz róla papírja, hogy vállalt ilyen munkát – és kap érte pénzt az államtól), és nem érdeklik más kultúrák. A feketéket lenézik, a sárgákat kiröhögik, a fehéreket meglopják… nem is érdemes sorolni. A cigánynak senki (és semmi) sem szent.

 

Azonban (és itt jön a lényeg) egyszer minden jónak vége szakad.

Tudjuk jól, hogy a magyarországi cigányok 97 százaléka még azelőtt hazatér, hogy a Bevándorlás egyáltalán tárgyalná az ügyüket. Gazsi is ilyen, hiszen hogyan tudná bizonyítani a hajnalra vadul letaposott fűszálakat a kertjében, illetve a merészen odahajított, még friss (tehát nemrégen letört) gallyat? Ahhoz legalábbis rendőrségi feljelentés kellene, de ilyen nincsen. Tovább megyek. Ha a magyar rendőrség segít neked a félelmedet, üldözöttségedet orvosolni, vagyis éjjel őrt állnak az erdő mellett, hogy a rejtélyes fekete fantomokat meglássák, megijesszék, elkapják és bilincsbe verve a Bastillevalamelyik képzeletbeli tornyába zárják, akkor nem kell otthonról eljönnöd. Ez jó dolog! Hiszen védelmet kértél a rendvédelmi sünöktől szervektől, és meg is kaptad azt.

Azonban Gazsinak (a cigányoknak) ilyen papírjuk sincsen.

Marad az ajvékolás, hazudozás – és ők sem hülyék. Tudják jól, hogy Kanada ennyire azért nem ostoba. Ezt már itt nem veszik be, hogy létezik égő kettőskereszt, menetelő bakancsok, rettegő, maguk alá szaró rondító cigánykölkök, a félelemtől ott helyben megellő megszülő cigánylány (van már 13 éves?), és a többi meg a többi marhaság…

 

Vagyis lépni kell, mielőtt kiderül, hogy éveken keresztül csak lopták és lopták az államot, hogy a kötelező feladatokat sem teljesítették, nyelvtudásuk ugyanolyan nulla, mint amikor megérkeztek ide, ráadásul többüknek már meggyűlt a baja a törvénnyel – folytathatnám. A lépés neve pedig az kell legyen, hogy: Irány Haza Ahol Tárt Karokkal Várnak A Cigányvédők.

 

Mikor menekültkérelemre váró leszel (ez a hivatalos megnevezésed, miután beadod a kérelmedet a bevándorlásiaknak), minimum egy évnyi átfutási időt kapsz, de legtöbbször „jár neked” a két év pihengetés. Vagyis két éven keresztül lophatsz és csalhatsz, cigány, két éven keresztül teheted meg, hogy „öregbíted” a magyarok, a magyarság nevét idekinn Kanadában.

Aztán jön az „elszámoltatás ideje”. Vége a telefonos biznisznek, vége a lopott szociális segélynek, a csekkeknek, vége a jólétnek. Számot kell adnod, miért vagy itt – és Gazsi (meg a többi) erre nem képes.

 

Volt alkalmam egy kicsit megismerni a dolog ezen utolsó részét is. 2011 tavaszán végre olyan döntés született a Bevándorlási Hivatalban, amely előnyös(ebb) lehet Magyarország számára. Az elkövetkező hetekben és hónapokban több ezer cigányt hívnak be meghallgatásra, több száz magyar családot vizsgálnak át, hallgatnak meg, rengeteg iratot és bizonyítékot olvasnak el. Ez az egész olyan, mintha valaki végre felfigyelt volna erre a tarthatatlan állapotra, hogy a „magyarok” egyre inkább rontják a gazdaságot, közbiztonságot, tanulmányi eredményeket. Vége van. Ennek egyszer vége szakad – most jön el az idő. 2011 nyarán (és talán őszén is) kiderül az igazság – a menekültek, a „fűszál-rettegők” színt vallhatnak. Már ha akarnak. Mert a nyakamat rá, hogy köbö 97 százalékuk most is idő előtt lelép.

Egyszerűen förtelmes és gusztustalan ez a ragaszkodás a jóléthez, a segélyhez, Kanadához. Bár már több mint egy év eltelt azóta, hogy egy valamikori kedves ismerősömmel összekülönböztünk egy szón, melyet a cigányokra mertem használni, de akkori döntésemet, éleslátásomat a mai napig fenntartom.

 

A cigány ösztönlény. Ezt nem lehet enyhébben, finomabban kifejezni.

Az ösztönlény addig próbál a felszínen maradni, amíg csak tud. Amíg még lélegzik. Amíg van egy kis ereje a habok között vergődve levegőt venni. Élelmet venni. Vizet venni.Elvenni.

 

A tárgyalás napján ugyanis cigányaink cselt cselre halmoznak. És ebben segítségükre vannak az ügyvédeik (sokszor magyar származásúak – és nem sötét a bőrük)(a nemzet szégyenei), akik arra bíztatják őket, hogy bármilyen úton-módon, de emeljék fel valamelyik pulya lázát (lehet többét is, ez szabadon választott), majd hívjanak mentőt, vitessék kórházba, legyenek ott hajnalig, és reggel telefonáljanak. Ekkor az ügyvéd (aki úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, nem is az ő rohadt ötlete lett volna a dolog) felveszi a kapcsolatot a Bevándorlással, és megkéri az ügyvezető bírót, hogy napolják el a tárgyalást, mert láz, mert mentő, blablabla…

És tudod, mit? Az ügyet hónapokkal is elnapolhatják, hiszen minden napra be vannak táblázva a bírók más és más ügyekkel. Nem tudnak egy-két héttel későbbi időpontot adni. Aztán a soron következő tárgyalás előtt lehet újra próbálkozni. Aztán újra. Akár egy teljes évet is ki lehet még így húzni, mert a bíró az egészségügyi kifogásokat nem bírálhatja felül.

 

Van ennél mocskosabb élősködő a világon?

 

Egyre többször olvasni a kérdést (mely teljesen jogosan merül fel), hogy vajon miért nem kedvelik a cigányokat sehol sem ezen a bolygón? Csak egyetlen olyan országot említs, ahol gond nélkül beilleszkedtek (akárhányan is vannak), ahol valóban művelik a kis kertjüket, ahol virágok nyílnak az udvaron, hátul Gazsi szőlőt permetez, miközben az asszony gyomlálgat a veteményesben, és a gyerekek pedáns viselkedésükkel, jó tanulmányi eredményeikkel kitűnnek a többiek közül az iskolában! Csak egyetlen országot kérek – akár egyetlen város nevét (de lehet falu is), ahol ez így van, így történik!

Nincs ilyen hely. Pedig nagy ez a bolygó, sok földrésszel, hellyel, országgal és kultúrával. De egy cigány sem tud felmutatni emberi fejlődést – csak az élősködést, a lehúzást, mocskot, szennyet és folyamatos sikoltozást, mert őket „megkülönböztetik”, „üldözik”, „ölik” és „fenyegetik”.

Ez hazugság.

 

Hazug egy fajta ez. Hazugok, akiket a többi hazug (liberális nemzetáruló)(vagy inkább:bacstab seggfej) segít. Pénzért, elvekért, előnyökért. Az ilyen országokban, mint Kanada ezek a lények, a cigányok és akik annak vallják magukat (de a bőrük fehér) kényelmesen megélnek. Aztán, mikor már minden kapu bezárult előttük, mennek tovább élni, élősködni. Franciaország. Svédország. Anglia. Németország. Mindannyian befogadók és pontosan olyan szánalmasak, mint a kanadaiak. Ha innen el kell menniük, oda tartanak majd, hogy ott is begyűjtsék, ami nekik az emberiségtől jár.

Időközben persze otthon is lesznek kicsit – hiszen a magyar jogvédők/cigányvédők mindannyian mellettük állnak. Ingyen. Ez a szó, ami csalogatja őket. Lakás, étel, utazás, bútorok, élet. Minden ingyen van. Minden.

 

Vajon kell-e értesíteni a kanadai hatóságokat erről, hogy mi folyik az országukban? Elég sokat gondolkoztam rajta, mielőtt eldöntöttem volna, hogy ez felesleges. Két okból is. Egyik: ha ez az ország egy akkora profi apparátussal, ami nekik van, nem tud ezekről a dolgokról, akkor bukott állam bukott vezetéssel – nem kár érte. Másik: ha tudnak róla (ez a valószínűbb), de nyugodtan elnézik, ahogy egy népcsoport ennyire aljas módon kirabolja és semmibe veszik őket, akkor újra csak bukjanak. Bár az, hogy ekkora számban hívnak most be magyarországi menekülteket, arra vall: megunták.

Amit egy magamfajta ember megtehet, azt már megtettem. Erről persze nem nyilatkozom itt, ez nem az én tetteim elszámoltatására létrejött cikk. Megtettem, amit minden becsületes magyar ember megtett volna – és ezt nem büszkeségből köpöm ide.

 

Mi legyen a konklúzió? Mert mindenképp lennie kell.

Ma a világ azt gondolja, Magyarországon demokrácia van. Ennek külsőleg valóban vannak el nem vehető, bár erősen megkérdőjelezhető jelei. Azonban ez már egy másik évezred, egy teljesen más évszázad, mint amit magunk mögött hagytunk. Nem 1945-öt írunk, nem is 1980-at, vagy éppen 1989-et. Ez itt egy olyan új rend (és rendszer), amiben magasabb szinten és sokkal központibb irányítással, szinte a világ hazug részét teljesen bevonva „megy” a játék. Az a fajta játék, aminek a neve nem béke, fegyelem, tanulás, emberiesség és szeretet (azta, de elcsépeltnek hangzó szavak ezek), hanem átverés, hazugság, lopás, megfélemlítés, félrevezetés.

Ma a világ egy jelentős részét félrevezetik és meglopják. A gazdasági részét most hagyjuk! Az a lopás, amit ellened követnek el, időnként még annál is borzasztóbb, amikor egész üzemeket és gyárakat visznek el/rombolnak le.

 

Ezek a mai vezetők ugyanis az identitásodat lopják el. A múltadat. És vele együtt a jövődet.

 

Igen, felfigyelhettél rá, hogy nem írok a jelenedről – mert nincs. A te jelened pontosan olyan, mint az enyém: semmibe vesző. Valójában ez a jövőnk, amit ma élünk meg, talán egy fokkal gyengébb és békésebb hangon, mint holnap fogunk. Napról napra rosszabb lesz, keményebb és gyilkosabb – életveszélyesebb.

A magyar demokráciában nem védekezhetsz támadás esetén. Nem védheted sem a magad, sem a családod életét, mert egy-egy rossz mozdulatért (vagy csak a tény miatt) fogda, bíróság és talán börtön vár rád. Olyan börtön, ahová teljesen idióta cigányembereket, olyan potrohosokat raktak, akiket már nem lehetett kihúzni a törvénynek csúfolt paragrafusok ökle alól. Olyan gyilkosok, szadisták, erőszakolók ezek, akikkel napi szinten harcolhatsz a zárkában – és legyél bármekkora, bármilyen erős jellemű és lelkű magyar, le fognak győzni.

 

A magyar demokráciában nincsen segítséged, ha a bőröd színe fehér. Csak ellenségeid vannak, még akkor is, ha egy szürke kisegér vagy, egy senki. Tudom, mit beszélek – sosem voltam egy ismert ember, egy „valaki”. Mindössze segítséget kértem egy probléma miatt. Máris (jobb szóval élve) közellenség lettem, akit meg kellett fenyegetni. Mert ha nem teszik, esetleg médiaesemény, országos vagy éppen Európa szintű problémává érhet a dolog (ahogy más esetekben, más véres cigánytámadás miatt érik is). A rendőr, aki engem fenyegetett, miközben a rám támadó cigányt simogatta a baljával, „ugyanolyan” magyar ember volt, mint én.

 

Ez a konklúzió.

 

Az olyan embereket, akik hasonlítanak rád, akik pontosan úgy néznek ki, mint te, de valójában a múltadat lopják, a jövődet fenyegetik, és folyamatosan csak ártanak neked, el kell taposnod. Ez az egyetlen módja a nemzet túlélésének – a rostálás. Rengeteg mocsok él Magyarországon (sokan politikusoknak hívják őket), mellettük rengeteg ilyen cigányféle, mint akikről fentebb (és régebbi cikkeimben) meséltem. Elszámoltatni kell és folyamatosan olyan törvényeket bevezetni, melyek nem visszatartó, hanem elrettentő erővel bírnak. Ezekről írtam már cikkeket itt és itt, no meg itt. A magyarországi többszázezer cigány csak azért meri elhagyni az országot, hogy a világ előtt besározza nemzetünket, a magyarságot, mert hozzád és hozzám hasonló bőrű, magukat jogvédő és tanult embereknek nevező csürhe segíti őket. A cigány maga még arra sem képes, hogy egy rohadt bombát össze tudjon szerelni, mint pölö az elvakult arab terroristák (akiből megint nem nézel ki sokat) – szerinted egymaga képes lenne megszervezni az ilyen „tanulmányutakat” Kanada vagy Franciaország, Németország szerető keblére? Dehogyis. Ehhez a világ legostobább és sajnos a magyar nemzetet folyamatosan támadó „emberekre” van szükségük. Akiket a tőlünk rabolt és kicsalt, elvett pénzünkön fizetnek meg (mikor éppen nem fenyegetik őket).

 

A hírrel, miszerint Kanada most valamilyen szinten kitakarítja a magyarországi cigányszemetet némi szebb napot akartam szerezni neked, de közben rájöttem, hogy ez visszacsattanó pofon. Az sem jó, ha idekinn vannak és bennünket gyaláznak, de az sem jó, ha otthon fenyegetnek téged vagy a családodat. Azonban arra a megoldásra, melyet fröcsögők hírportáljain és fórumain lehet olvasni, nem vagyok kíváncsi.

A megoldás csakis az lehet, ha végre szervezett csoportok és az őket pénzelő üzletemberek (akár amolyan Balga Bégető-féle emberkék) a saját kezükbe veszik a rendteremtést. Az a kis Törpe, aki magát egyfajta vezetőnek képzeli (miközben mindössze dróton rángatott báb)(akire ott taposnak a gazdák, ahol csak akarnak) hiába szónokol több és több rendőrről – ez olyan, mint mikor azzal akarod betömni a süllyedő hajón a réseket, hogy kivágsz az épen maradt részekből, ahol aztán ugyanúgy ömlik majd be a víz.

Ide már nem kerti törpék és lelkes jobboldali szavak kellenek, hanem cselekvés.

 

Erre szokták ostoba bloggerek (és általában az ellenségeim) mondogatni, hogy egy olyan jövőt vázolok fel, ami nem lenne jó a magyarnak. A kérdésem csak annyi: miért, ez most jó neked? Ezt most élvezed? Ez így rendben van, őrült magyar?

Így vannak rendben a dolgok?

 

Takarítani kell. Már késő, de legalább helyén lesz a tökötök.

 

 

FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 10/10

AGYMOSOTT INDEX:

 

 

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:

 

SZEGREGÁCIÓ: - Elválasztás, elkülönítés. Legtöbbször, mikor szükség van rá (akár egy nemzet túléléséhez), megjelennek az öngyilkos hajlamú backstabek és kígyót-békát énekelve követelik a szegregáció beszüntetését – miközben azt sem tudják, miről szól ez az egész. Szerintük persze ez rasszizmus – szerintem értelmi (és jogos) harc a jövőért. A te gyerekeid jövőjéért is.

MULTIKULTI: - Mondják, hogy a jelentése egyszerű: kulturális és nemzeti sokszínűség, etnikai kisebbségek elismerése (nofene)(elismerjük a fehér embert?), valójában egy olyan teljesen rossz irányba vezetett út, ahol mindenféle ostoba, tanulatlan, beilleszkedésre képtelen, mindössze csak az erőszakból értő népség össze van terelve, hogy egy tervezőasztalon „közös életet éljen”. Ez bizony megbukott.

Bukott Olaszországban, Németországban, bukott Franciaországban és Angliában, mostanában bukik Ausztráliában és Kanadában – aztán majd a világ legnagyobb diktatórikus demokráciájában is, az Egyesült Államokban.

Vége.

PULYA: - Cigány szónak ismerjük, úgy is hangzik, pedig jelentése csak ennyi: kicsi emberke. Ha minden igaz, román szó. Szerencsére (ilyen az élet) később elkezdték másra is használni, így lett a jelentése ez: gyáva. Na, ez már tetszetősebb!

LOVÁRI: - Lókupec. Cigány szó. A cigányok egyik legjelentősebb és legtöbb tag által beszélt (vagy makogott) nyelve. A világ legegyszerűbb, nyelvtanilag leginkább primitív nyelvjárása, nagyjából öt perc alatt sajátítod el és tehetsz belőle nyelvvizsgát (viccet félretéve: ebből szoktak nyelvvizsgát letenni azon „okos” főiskolások és egyetemisták, akikből később megfelelő képességű jogász és jogvédő/cigányvédő lesz).

KETTŐSKERESZT: - Egy ősi magyar jelkép, melyben megtalálhatjuk az anyagot, az életet és az öntudatot. Ebben alkot megbonthatatlan egységet. Régebben a kereszt vízszintes szárai egyenlő hosszúságúak voltak:

 

·         alsó vízszintes vonal: a test,

·         felső vízszintes vonal: a gondolat (ész),

·         függőleges vonal: az érzés (lélek).