Minden terrormerényletben meghalt, vagy megnyomorodott ember veszteség az egész emberiség számára.

Bostonban történt valami elhanyagolható apróság, olyasmi, amire általában nem figyel senki. Kontárok felrobbantottak két lábost, és páran meghaltak, többen megsebesültek. Egy komoly karambolban több az áldozat. Ennek ellenére akkora cirkuszt csináltak belőle, mely világviszonylatban is páratlan. A kérdés az, hogy miért?

Mert meghalt egy nyolcéves gyerek? Az USA az elmúlt évtizedekben terrorista módon (légi terror, tömeggyilkosságok, stratégiai falvak) legkevesebb 2 millió, de inkább hárommillió tíz év alatti gyermeket ölt meg. A többségük elevenen elégett. Erre valószínűleg nem gondolt senki, amikor a halott gyermek lett a "merénylet arca". Ha van igazság a Földön, akkor az USA még sok millió gyermekének életével tartozik, hogy Justitia kezében az igazság mérlege egyensúlyba kerüljön.

Bostonban, a 600 ezer lakosú nagyvárosban a maratoni futóversenyen történt robbantás után elképzelhetetlen pánik tört ki. Senki nem tudta mit kellene tennie, a fejvesztett menekülésen kívül. A városvezetésnek fogalma sem volt arról, hogy ilyenkor mi a teendő. Az egész városra kijárási tilalmat léptettek életbe, minden közlekedést megtiltottak és az első lépcsőben a rendőrség kiegészítéseként 9.000 katonát is a városba vezényeltek. Városrészeket hermetikusan lezártak és lakásról-lakásra átvizsgálták őket. Ha nem két csecsen származású fiatalemberről, hanem egy UFO különítményről lett volna szó, még akkor is az ügy súlyához képest óriási volt a felhajtás.

A félelem diktálta. Rettegett mindenki. A halottak és a sebesültek számától függetlenül, mert mint tudjuk, ez elhanyagolható számú volt. Kihalt város, mindenhol a modern USA-cirkusz röhejes bohócai egyenruhákban, lőálló mellényekben és ezerféle felesleges karácsonyfadísszel felszerelve. És a hangulat? Csapnivalóbbnál is rosszabb.

Amikor 2002. október 23-án csecsen terroristák egy csoportja a moszkvai Melnyikov utcai Dubrovka színházat közel ezer tússzal a hatalmába kerítette, Moszkvában senki sem pánikolt. Pedig azzal kezdődött a csecsen akció, hogy agyonlőttek egy 20 éves lányt. A 42 kitűnően felfegyverzett és halálraszánt terroristából a fele komoly harci tapasztalatokkal rendelkezett, illetve 25 özvegy követni akarta a férjét a halálba.

Nem volt kijárási tilalom, senkit nem motoztak meg, illetve tartóztattak le. Az FSzB tette a dolgát, és igaz hogy nagy civil áldozatok mellett, de simán lezárták az ügyet. 170 ember meghalt, ebből 40 volt a terrorista. Ezzel vége is a történetnek.

Nem három, hanem összesen 170 halott. Senki nem lett a "merénylet arca", nem kapcsolták le a mobilszolgáltatást, nem rendeltek el országszerte terrorellenes intézkedéseket.

Ha ezt a bostoni műsort az észak-koreaiak is végignézték (és miért ne nézték volna), rájöhettek, hogy túlméretezték magukat az USA elleni háború vonatkozásában. Nem interkontinentális rakétákat kellett volna gyártaniuk, atom robbanófejekkel, hanem lábosokat, pontosabban kuktákat. Városonként kettőt-hármat. Ha ezt sikerül egyszerre felrobbantani, semmivel sem kisebb a hatása, mint az atomrakétának. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb. Az eredmény ugyanaz lenne, szétesne a művi társadalom, mindenki totálisan bepánikolva világgá szaladna. A fogyasztói, elpuhult, természetellenes életmódot folytató pénzalapú társadalom csak erre képes, semmi másra.

Kassai Ferenc - Hídfő.net