Ellenállás: "Nekünk van jogunk erre a területre" - felvidéki tót és magyar fiatalok Trianonról

Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 496 fő
  • Képek - 104 db
  • Videók - 935 db
  • Blogbejegyzések - 7917 db
  • Fórumtémák - 37 db
  • Linkek - 81 db

Üdvözlettel,

Ellenállás klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 496 fő
  • Képek - 104 db
  • Videók - 935 db
  • Blogbejegyzések - 7917 db
  • Fórumtémák - 37 db
  • Linkek - 81 db

Üdvözlettel,

Ellenállás klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 496 fő
  • Képek - 104 db
  • Videók - 935 db
  • Blogbejegyzések - 7917 db
  • Fórumtémák - 37 db
  • Linkek - 81 db

Üdvözlettel,

Ellenállás klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 496 fő
  • Képek - 104 db
  • Videók - 935 db
  • Blogbejegyzések - 7917 db
  • Fórumtémák - 37 db
  • Linkek - 81 db

Üdvözlettel,

Ellenállás klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

"Nekünk van jogunk erre a területre" - felvidéki tót és magyar fiatalok Trianonról

 

Egy tót film arról, hogyan vélekednek Trianonról a mai fiatalok, magyarok és "szlovákok", valamint arról, hogy ezt a történelmi pillanatot hogyan tanítják Csonka-Magyarországon és Felvidéken.

Ízelítőül: magyar lány egy magyar iskolában: "Nem kell ezt visszacsinálni!"; a szinte egyetlen korrekt vélemény: (magyar lány a tót osztálytársainak): „Biztosan akarnám, hogy a trianoni szerződést eltöröljék, megint minden Felvidék lenne!”
A filmet holnap is vetítik a Pozsonyi Magyar Intézetben.
Az eredeti film (felirat nélkül) itt található, a portálunkon megtekinthető változat kb. 10 perccel rövidebb, mint az eredeti, mert kivágtuk belőle a nem Trianonnal kapcsolatos párbeszédeket, melyek a tótok nyugatra való kivándorlásáról szólnak, ez ugyanis nem tartozik a szűk értelemben vett témához.
Az iskolák, melyekben forgattak:
Tót iskolák:
Liptószentmiklós: Juraj Tranovský Evangélikus Gimnázium
Pozsony: Markus Alexander Gimnázium
Losonc: Bozena Slncikova-Timrava Gimnázium
Turócszentmárton: Viliam Pauliny-Tóth Gimnázium
Nagyrőce: Martin Kukucín Gimnázium
Magyar iskolák:
Révkomárom: Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium
Pozsony: Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium
Balassagyarmat: Balassi Bálint Gimnázium
Békéscsaba: Andrássy Gyula Gimnázium
Budapest: Veres Péter Gimnázium
A tót fiatalok véleménye
Az alábbiakban kiemelünk néhány mozzanatot, kijelentést, amely talán elkerüli az olvasó figyelmét a film egyszeri megtekintése után, pedig ez rendkívül fontos, ha meg akarjuk érteni, hogyan látja ezt a kérdéskört egykori kisebbségünk. Néhány kijelentésről továbbá azt hiheti az olvasó, hogy az csak annak az illetőnek a véleménye, és nem lehet általánosítani, pedig többnyire általános elterjedt véleményeket lehet a fimben hallani.
Vegyük sorban:
03:24 - „A magyarok uralkodtak”. – Az első gyakori „érv” a szlovákoknál, hogy miért nem szeretik a magyarokat. Azt kell tudni, hogy a tótok a történelmi Magyarországra nem úgy tekintenek, mint a magyarok államára, hanem mint egy többnemzetiségű államra (Uhorsko, ezért szerepel Uhorország a fordításban, hogy érezhető legyen a különbségtétel - a tótok szerint Magyarország csak ugyanis 1920-tól létezik), ahol a magyarok uralkodtak a többi nemzet felett, illetve a többi nemzetet ebben a közös országban elnyomták. Ez köszön vissza 3:46-nál is: „A magyarok úgy vélekedtek önmagukról, mint fő nemzettről”.
08:16 – Tót tanár: „Az eredeti területből, az eredeti nagy szándékokból, nagy tervekből és nagy célokból és a Nagy-Uhorországból végül ez maradt.” A tanár itt mintha azt szeretné sugallni, hogy nekünk, magyaroknak valamiféle hódító szándékaink lettek volna, csak belebuktunk. Láthatjuk, milyen magyarellenesen tanítják a történelmünket.
14:40 - „A határmódosítás után a magyaroknak már valahogy nem akaródzott átköltözni Magyarországra, így itt maradtak...” - Sok tót úgy vélekedik, hogy ez már nem a magyarok földje, csak „valahogy itt maradtak”, és követeléseikkel a tót "államiság" ellen törnek.
20:40 – „Magyarország nem volt, Regnum Hungariae volt.” – Ez egy másik megfogalmazása annak, hogy nem Magyarország volt, hanem Uhorország. Az ezt terjesztő tót "történészeket" ilyen esetben díjazzák is, 21:02-nél is visszaköszön ez az állítás, miszerint azok a tótok, akik a történelmi Magyarországról áradoztak, azok nem Magyarországról áradoztak, hanem Uhorországról!
22:02 – 22:13 – Egy rövid párbeszéd, amely arról szól, hogy Csehországban 1918. október 28-a, Csehszlovákia megalakulása állami ünnep, „Szlovákiában” viszont nem az. Vajon miért nem? Főleg hogy a cseheknek köszönhetik „Szlovákia” elszakadását és „függetlenné” válását Magyarországtól, a függetlenségük első lépését, ahogyan ők fogalmaznak. A cseh hadsereg nélkül, mely elfoglalta Felvidéket, soha sem tudtak volna elszakadni, hisz a tótoknak nem volt saját hadseregük. A válasz egyszerű. Mert annyira soviniszták, hogy amit a csehek ünnepelnek, azt ők nem fogják! Tőlük még a csehek sem várhatnak köszönetet - nem hogy a magyarok.
25:10 – Történelmi Magyarország, mint a nemzetek tömlöce. Ez nem csak egy Slota-féle szófordulat, hanem a tót közgondolkodásban egy ma is élénken élő meggyőződés.
33:22-tól – röviden: „Magyarországon nem szlovákul, hanem angolul beszélek!” Ezzel arra utal, hogy a felvidéki magyarok is szlovákul beszéljenek a Felvidéken, ne magyarul. Ez annyira elterjedt tót értetlenkedés, hogy szinte ez az első-második mondatuk a magyarokkal kapcsolatban, amikor tót-magyar vitára kerül sor. Nem értik, hogy ha bemennek egy felvidéki színmagyar faluba, az eladó miért magyarul kérdezi meg tőlük, hogy mit kérnek. (Ez a bolti téma, ami a tótok vesszőparipája, 46:20-nál megint megjelenik.)
35:41 – A tót „tolerancia” és „megbékélési szándék” tipikus példája. A lány jön egy „toleráns” megoldással, hogy a megbékélés jegyében egy közös szlovák-magyar történelemkönyvet kéne írni. De az úgy legyen megírva, hogy a magyarok tudatosítsák, hogy nem lehet igényük az elcsatolt területekre! Ezen és az előbbi hozzászólásokon is látni, hogy nem igaz az az állítás, hogy „az emberek között minden rendben van, csak a politikusok szítják az ellentéteket”. A tót emberek is ugyanúgy gondolkodnak!
38:50 – „A Magyarországi parlament hivatalosan (!) már nem a demokratikus értékrenden alapszik” – láthatjuk, hogy az Orbán-féle látszatszabadságharc is elég ahhoz, hogy a szocionista gépezet elhitesse a külföldiekkel, hogy Magyarországon már hivatalosan (!) is diktatúra van!
42:52 – Egy fontos hangulatjel: amikor a lány azt mondja, hogy „én együtt éltem a magyarokkal”, a „magyarokkal” szó kimondásánál egy kis szünetet tart, lejjebb ereszti a fejét, és lesüti a szemét. Ez abból adódik, hogy kimondani azt, hogy „magyarokkal”, olyan, mintha azt mondaná, hogy a „f@szokkal”. Mert Felvidéken a tótok között a „magyar” szitokszó. (Erről bővebben ittés itt.) Ezért mondja ki szégyenkezve, mert „káromkodnia” kell!
42:56 – „Ők magyarok, nem magyarul beszélő szlovákok” - Ez azért volt fontos kikötnie, mert sok tót pont az ellenkezőjéről van meggyőződve, hogy a felvidéki magyarok csak elmagyarosodott szlovákok.
44:47 – „Azt akarom, hogy ennek a magyar városnak szlovák neve legyen.” – A tótok az almákat mindig a körtékkel hasonlítják össze. Nem fogják fel, hogy az nem ugyanaz, ha ő mondjuk azt szeretné, hogy Kecskemétnek szlovák neve legyen, mint az, hogy mi akarjuk, hogy pl. Kassa ne Kosice, hanem Kassa legyen (újra). Ez abból fakad, hogy semmibe veszik, hogy Felvidék 1000 éven át magyar volt, egyszerűen szlováknak tartják és kész.
44:57 – „(Magyarországon) ott lennék kirúgva!” - Igen, ilyen vad magyaroknak gondolnak minket a tótok, és nem is sejtve, milyen vadliberalizmus uralkodik ma a csonka Magyarországon.
45:41 – „Minek jönnek ide?” – Szép példa arra, ahogyan a tótok azt hiszik, hogy a magyarok nem őshonosak Felvidéken, hanem az utóbbi időben költöztek át.
Azon azért még érdemes elgondolkodni, hogy ha ezek a fiatal tótok ezeket bátran belemondták a kamerába, akkor mit gondolhatnak valójában. Mert az biztos, hogy filmezésnél mindenki egy kicsit polkorrekt akar lenni, de valójában ennél biztosan még rosszabb a véleményük rólunk, magyarokról...
Íme a film:
(Kuruc.info - szöveg, fordítás és feliratozás: olvasónktól)



További részletek: http://kuruc.info/r/6/113155/#ixzz2VGJaBLLd

Címkék: nagymagyarország trianon

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Magyar Attila üzente 10 éve

Birodalmi gondolat
Publicisztika Share on favorites Share on email Share on print Share on pdfonline |
A trianoni országvesztés évfordulójára mindenki aszerint emlékezik, mit üzen neki a múlt, miként vonja le a történelmi tanulságokat, világnézetétől függetlenül.
Ki gyásznapot tart, ki pedig nemzeti összetartozást ünnepel. Mint sok más tárgykörben, itt is két szélsőséges megközelítés jellemzi a közhangulatot. Mondani sem kell, mindkettő hibás.
Bár azok az idők már elmúltak, mikor jóformán csak néhány rövid hajú fiatal volt egyáltalán tisztába az évfordulóval, a hivatalos politika pedig tabutémának tekintette, egyesek még a parlamentből is kivonultak a felemlítéskor.
A magunk részéről számtalanszor kifejtettük már, hogy a nagy nemzeti siránkozást és önsajnálatot pont úgy elutasítjuk, mint a történelmi tudatlanságról és eszmei felkészületlenségről tanúskodó, érzelmi-indulati, egyébként teljesen üres és impotens követelőző hangoskodást.
A korabeli, és megelőző történelmi tények ismeretében mi nem gyásznapnak tekintjük 1920. június negyedikét, hanem a szégyen napjának. Ezt többször írás és előadás alkalmával kifejtettük már, nem részletezzük most.
Ehelyett egy olyan perspektívából vizsgáljuk a kérdést, mely világnézetünkből fakad, és nem csak a múltat értékeli eszerint, hanem nemzetünk küldetését is.
Az első világháborút követően nem Magyarországot szakították széjjel az idegen érdekek, nem csupán magyart szakítottak el a magyartól. Nem egyszerűen az országot darabolták fel, hanem a birodalmat tépték szét. Nem a hazát rombolták le, hanem a birodalmi gondolatot.
Bár színmagyar Kárpát-medencéről korántsem lehetett akkor, de megelőzőleg sem beszélni (ez az érzelmi-indulati alapokon álló, álmodozó, hangos, de tehetetlen revizionisták hamis illúziója), annál inkább egy olyan földrajzi, gazdasági és politikai egységről, melynek a magyar nemzet volt a megszervezője és mozgatója (még ha a dualista időszakban nem is beszélhetünk teljesen önálló államvezetésről).
A Kárpát-medence sok nemzetiség szülőhazája, melyeket a vezetőnépnek kellett összeszervezni, és életét irányítania. Ez volt a Magyar Birodalom. Nem térünk itt ki annak elemzésére, miként rogyott meg a birodalom, avatkoztak be idegen érdekek, és éledtek ellentétek a társközösségbe rendelt népek között. Itt egy dolgot fontos meg megvilágítani: nem csupán egy országot ért csapás itt Európa közepén, hanem egy birodalomként működő, meghatározó egységet robbantott szét a népek és nemzetek ellen munkálkodó, szabadkőműves, romboló és hódító szellem.
Ennek felismerése és tudatosítása különbözteti meg a tudatos hungarista gondolkodást az érzelmi-indulati alapú nemzeti gondolkodástól. És ez szabja meg számunkra a követendő utat, és a távoli jövő célját is.
A jelenben a következő feladatokat rója ránk az ismert történelmi események által kialakított helyzet.
1. A mai Magyarország szemszögéből nézve reális kell értékelnünk helyzetünket. Lehetőségeinket, erőnket, de képességeinket is. Elég csak onnan kiindulni, hogy feltesszük a kérdést: alkalmas-e jelenleg a magyarság a vezetőnép szerepének betöltésére? Kézben tudjuk-e tartani egyáltalán a jelenlegi országunkat is? Egyáltalán miénk-e az ország? Csak pár alapvető kérdés egy tartalmasabb előadás témájának anyagából, de talán gondolatébresztőnek elég.
2. Országunk, és a benne élő nép (nemzetről már alig beszélhetünk, szervezett nemzetről pedig egyáltalán nem) helyzetének értékelése mellett számot kell vetni az elszakadt területek magyarságának helyzetével, viszonyainkkal. Érdemes végiggondolni, hogy a béka feneke alól, minden erőt, és ezzel jogalapot nélkülöző kurjongatással és hangoskodással segítjük-e őket, vagy nem ártana valóban építő kapcsolatokat keresni feléjük? Mert van ám adósságunk feléjük! Továbbá, mint a nemzet rejtett tartalékaival is számot kell vetni külhoni véreinkkel.
3. A történelmi tények ismeretében, és a birodalmi gondolkodás birtokában kell számot vetnünk nemcsak a múlttal, de a jövővel is. Van küldetése a magyarságnak a Kárpát-medencében? (Az önsajnálaton és önigazoláson kívül?) Milyen út vezet felé?
Világnézetünk szerint válaszolunk hát a történelmi kérdésre. A magyarság feladata a Kárpát-medence újraszervezése, békéjének és fejlődésének biztosítása, ez által pedig a térség stabilitásának szavatolása. Ezért az érzelmi-indulati alapú önsajnálatnak, nonszensz követelőzésnek, és az ezekből egyenesen következő tévutaknak helye nincs!
Annál inkább ki kell jelöni és végig kell járni azt az utat, mely számunkra elrendeltetett. Melynek lépései, a jelenlegi Magyarország visszafoglalása, a nemzet újbóli életre hívása, erkölcsi, szellemi, gazdasági megerősödése, a magyarság mind anyagi, de főleg szellemi erejét tekintve vezetőnéppé válása.Példát véve valós történelmünkből, erőt a tradíciókból, és a kölcsönösség jegyében merítve a külhoni magyarság által megőrzött és konzervált nemzettudatból.
A haza és a nemzet felemelkedése után, a birodalmi gondolkodás jegyében a Kárpát-medence újraszervezésének élére állni, melynek első lépése a szomszédos népek elismerésének kivívása, a közös érdek szükségének felismertetése. A folyamat végén pedig egy új hatalom jelentkezik, itt a Kárpát-medencében!
Célunk: Pax Carpathia!
Bánfalvi Béla - Jövőnk.info

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu