Igen kényes téma az ún. nemzeti oldalon arról beszélni, hogy vajon a "saját sorainkban" mennyi zsidó származású ember lehet. Nem készülnek róla statisztikák, tehát fogalmunk sincs még arányaiban sem arról, hogy hányan lehetnek olyanok, akiknek gondjaik adódnának akkor, ha családfát kellene bemutatniuk, sőt, akár már a keresztlevelek terén is problémáik akadnának.

Sajnos a "nemzeti oldalon" is sok olyan ember van még, akik hisznek a "mi zsidóink jó zsidók" meghatározásban. A vezetők pedig fűt-fát beengednek a mozgalmakba, pártokba, ügyet sem vetvén a belépők származására. Márpedig ez egy nagyon fontos probléma. Talán a legfontosabb.

Kezdjük azzal, amire sokan hivatkoznak különféle vitákban, azt állítván, hogy "nekem is van zsidó ismerősöm és nagyon rendes, tisztességes stb. ember". Ez a lózung rendszeresen visszatér azoknál, akik valamiféle módon védeni szeretnék az izraelitákat, de elfogytak az érveik. (Nem véletlen, hogy a "nemzetiek" között is akadnak ilyenek, hiszen jó részük anno az MSZP-SZDSZ közelében szocializálódott, ahol az egyik legnagyobb bűnnek az antiszemtizmust tekintették. A zsidók feltétel nélküli szeretete pedig szinte beléjük ivódott.)

Jó zsidó márpedig nem létezik, mivel vérségileg öröklődik a zsidó mentalitás. És ez a mentalitás előbb vagy utóbb a felszínre kerül.

Gondoljunk csak Szegedi Csanád esetére, aki még szinte alsógatyára is árpádsávot varratott, csak hogy jól menjen az üzlet. Ezzel rendesen le is járatta a nemzeti jelképünket. Azután jött a "pálfordulása" a legszélsőségesebb cionista irányba. Vagy említhetnénk a Gárda "díszzsidaját" is, Reiner Pétert, aki perrel fenyegette az MNA-t, mivel ők cionista/zsidó - kulturális szennynek minősülő - kiadványok elégetésére buzdítottak. És íme, előtört a zsidó a zsidóból ebben az esetben is.

A fenti példák is egyértelműsítik, hogy zsidó kutyából nem lesz szalonna. Semmi keresnivalójuk nemzeti szervezeteknek még csak a környékén sem.

Feltétlen meg kell említeni a Jobbikot, mint a jelenleg legnépszerűbb nemzeti szervezetet. A Jobbiknál semmiféle kontroll nem létezik, az csatlakozik a párthoz, aki csak akar. Temészetesen zsidók is. Ez teljesen elfogadhatatlan, tűrhetetlen állapot. A nemzet megcsúfolása a javából. Amikor "zsidó honfitársainkra" hivatkoznak, az pedig egyszerűen vérlázító. (Vona Gábor ezek szerint hazudott, amikor azt nyilatkozta, hogy egyik kedvenc "ideológiai vezéralakja" Prohászka Ottokár. Ugyanis ha elolvasta volna pl. a nagy tiszteletű püspök Az én antiszemitizmusom című művét, akkor nem az abban foglaltak gyökeres ellentétét valósítaná meg.)

S hogy mi lehet az ellenszere a zsidók beépülésének a nemzeti szervezetekbe? Nagyon egyszerű a dolog. Minden belépőnek KÖTELEZŐ volna keresztlevelet bemutatnia, illetve családfát legalább a dédszülőkig visszamenőleg. Se több, se kevesebb.

A fentiekre azonban nincs hajlandóság. Egészen egyszerű okból: jól tudják, hogy számos zsidó van közöttük, ezért inkább hallgatnak és nem feszegetik a kérdést. A zsidózás, izraelitázás viszont ebben az esetben teljesen hiteltelen.

Summa summarum: zsidóknak nincs helyük egyetlen magát nemzetiként meghatározó szervezetben sem. Minden olyan párt vagy mozgalom, amelyik befogadja őket, az pusztulásra van ítélve. A zsidó "én" ugyanis előbb vagy utóbb a felszínre tör és akkor kegyetlen rombolásba, pusztításba kezd. Ne kövessünk el többé ekkora baklővést!

"A zsidó soha se tud állampolgár lenni, vagy lázadó vagy burzsuj. Ha lázadó istent, hazát, népet, fajtát, vallást, családot, vagyont és minden népi erkölcsi, szellemi, anyagi sajátosságot ki akar irtani, el akar pusztítani. Ha pedig burzsuj, istent, hazát, népet, fajtát, vallást, családot, vagyont és minden népi erkölcsi, szellemi, anyagi sajátosságot a maga ronda képére akar formálni."

(Szálasi Ferenc)

(Olvasonktól)