Mit is jelent a közgazdaságtan?

A közgazdaságtan a társadalomtudományok egyike, mely az alkalmazott közgazdaságtanból és az elméleti közgazdaságtanból áll. Tudnunk kell, hogy a közgazdaságtan három részre osztható fel: mikro- és makroökonómiára, valamint nemzetközi gazdaságtanra.

A mikroökonómia az egyes gazdasági szereplőket, s azok döntéseit vizsgálja. A makroökonómia aggregált (összevont) mutatók segítségével a gazdaság egészét elemzi, vizsgálja. A nemzetközi gazdaságtan pedig az egyes országok közötti gazdasági kapcsolatok mikéntjét tárja fel.

A közgazdaság legalapvetőbb feladata, hogy kielégítse a fogyasztók szükségleteit. Mi is a szükséglet? A szükséglet a bennünk támadt hiányérzet megnyilvánulási formája. Ezen igények kielégítésének érdekében a fogyasztók javakat, jószágokat vásárolnak, szolgáltatásokat vesznek igénybe.

Történelmi áttekintés:

Ma kapitalista gazdasági rendszerben élünk. Ez legelőször Angliában bontakozott ki a 17-18. században, technológiai hátterét az első ipari forradalom jelentette. Tulajdonképpen szabadversenyes kapitalizmusnak is nevezhetjük ezen szakaszát, ugyanis a munkások mértéktelen kizsákmányolása jellemzi ezt az időszakot, a verseny korlátlan volt az emberek és gazdasági társaságok között. Mobil társadalom jellemezte, tehát az emberek nagyon gyorsan meggazdagodhattak, azonban nagyon gyorsan el is szegényedhettek. A városi fluktuáció révén a parasztság létszáma elkezdett csökkenni, a munkásoké emelkedni.

A régi céhes rendszert elkezdte felváltani a manufaktúrák rendszere, melyre már jellemző volt a munkamegosztás és a feleslegtermelés is. Ezen időszak húzóágazata a textilipar, ugyanis kicsi a tőkeigénye, azonban a hozama annál nagyobb. Az angol gyapjúról időközben áttértek az amerikai kontinensről olcsóbban beszerezhető gyarmatárura, a gyapotra. Ettől függetlenül a nehézipar is fejlődött: feltalálták a gőzgépet, a gőzmozdonyt, de ezen kívül megemlíthetjük még a kokszot (a szén izzítása oxigéntől elzárt környezetben, ezáltal lyukacsos lesz a szerkezete, s mivel nagyobb az égési felület több hőt tud előállítani), s az acélt is, illetve számos más találmány is jellemzi a kort.

Társadalmi változásokkal is járt a fejlődés és a kapitalista gazdasági rendszer kialakulása, demográfiai robbanás következett be. A társadalom ezen időszakában már tőkésre, munkásra és az ezeket kiszolgáló álló parasztságra differenciálható.

Népességfejlődés szerint négy időszakot tudunk megjelölni:

1. Magas születési szám, de magas halálozási szám.

Lassú növekedés jellemzi ezt az időszakot, mely egészen az első ipari forradalomig tart.

2. Demográfiai robbanás: magas születési szám, de alacsonyabb halálozási ráta.
Okai: Növekvő élelemmennyiség, az infrastruktúra és életmód fejlődése, egyre kevesebb járvány, magasabb színvonalú orvosi ellátás, fürdés és egyéb higiéniai szokások elterjedése.

3. Európa a '60-as évekig: csökken a születések száma, de tovább csökken a halálozások aránya is.

Okai: A világháborúk alatt az orvostudomány olyan szintre eljutott, hogy már az embert akkor is életben tartják, ha már csak vegetációt jelent az élete.

4. Ma Európában: tovább csökken a születések száma, de a halálozások száma növekszik.
Elöregedik a társadalom, ezét csökken Európa népessége.

Ezen időszakban még megemlíthetjük az ideológiák kialakulását is:

• Bakunyin nevéhez fűződik az anarchizmus megjelenése.

• Utópista szocializmus megjelenése: „seholsincs ország", „seholsincs sziget" képe a köztudatban, egy tökéletes társadalom megteremtését képzelték el. Mórusz Tamás írt több fejtegetést ezen ideológiában (Utopia c. műve), de Madách Imrének Az ember tragédiája c. művében is fellelhetjük az utópiát a falanszterben játszódó fejezetében.

Ezen kívül meg kell említenünk a marxizmust is, Karl Marx és Friedrich Engels dolgozta ki a „Das Kapital" (A Tőke) c. tanulmányt, melyről azt állítják, hogy a szabadversenyes kapitalizmusban lejátszódó folyamatokat senki sem írta le ennél precízebben.

A huszadik század közepére jelent meg, alakult át tulajdonképpen a szabadversenyes kapitalizmus monopolkapitalizmussá. Ezen gazdasági rendszerben a gazdasági életet monopóliumok irányítják. Technikai hátterét a második ipari forradalom adta, húzóágazata a vasút lett, ugyanis megjelenésével és terjedésével egyre több területet lehetett bevonni az adott ország/földrész gazdaságába. Hátterét adja még az elektromágneses indukció elméletének megalkotása és az Edison-féle villanytelep. Tehát elkezdődik az elektronika megismerése, ezen kívül megjelenik még a belső égésű motor és a légi közlekedés is.

A monopolkapitalizmust az állammonopol-kapitalizmus váltja fel legelőször az Amerikai Egyesült Államokban, kiváltó oka a gazdasági világválság (1929-33). Tudományi háttere a tudományos-technikai forradalom. Ekkor a tudomány közvetlen termelőerővé válik, azaz a tudomány megelőzi a technikát, nem pedig fordítva, mint eddig. Ez előtt rátaláltak egy folyamatra, azt leírták és hosszas gondolkodás, fejtegetés után jelentették ki létét. A mai tudomány már azon alapszik, hogy fejben, papíron, vagy akár számítógépen megszületnek az elméletek, s erre próbálnak a kutatók modellt felállítani.

Kialakulásának legfőbb oka, hogy az első világégésben az országok háborús termelésre állították át gazdaságukat, mindegyik önellátásra törekedett. Így szűkült a piac, a külső piac szinte majdnem meg is szűnt, nem tudták eladni termékeiket.

Ez után a következő feladat a békés termelésre való visszaállás volt, csakhogy ez tőkét igényelt. Másik nagy szükségesség a munkanélkülieknek és a leszerelt katonáknak a munkahelyek biztosítása, de ez megint csak tőkényt igényelt.

A termelés növekedésével (mivel az előző két problémát úgy-ahogy megoldották) hatalmas raktárkészletek halmozódtak fel, már-már akkorák, hogy ezeket nem tudták hol tárolni, s hogy megszabaduljanak a feleslegtől, melyet senki sem vesz meg, egyszerűen megsemmisítették azokat. Ezen kívül, hogy a termelés ütemét visszafogják, gyárakat zártak be, vállalatok termelését szüntettették be, s ez által tömegesen veszítették el az emberek állásaikat. Ezáltal a belső piac tovább szűkült, s társadalmi feszültségek is fokozódtak.

Erre egy amerikai közgazdász, Keynes dolgozott ki egy új elméletet, mely teljes foglalkoztatottság mellett próbálta megteremteni a kereslet és kínálat összhangját. Ezen kívül az állam ezt követően beleszólhatott a gazdasági életbe, s ez által anti-ciklikus gazdaságpolitikát lehetett folytatni. Ennek eszköze az állami munkahely, tehát az állami és magánszektor elkülönült egymástól. Ha a gazdaság motorja felpörög, akkor az állam állami munkahelyeket szüntet meg, igaz, munkanélküliséget teremtve, de lelassítja a gazdaság termelékenységét, s nem alakul ki hatalmas felesleg. Másrészt, ha a gazdaság nem a tervezettek szerint működik, állami munkahelyeket teremthet, felpörgetheti a gazdaság motorját.

Adolf Hitler a börtönből való szabadulása után, a gazdasági válság idején viszont egy teljesen új alternatívát kínált az embereknek. Gazdasági programját a „Neuer Plan" névvel hirdette meg. Bevezette a kötelező munkaszolgálatot, a munkanélküliséget egyenesen üldözték. Ezáltal bővült a belső piac, a gazdaság üteme szintén növekedett teljes foglalkoztatottság mellett. A szakszervezeteket betiltatta, ugyanis ez csupán a munkást és munkaadóját uszítja egymás ellen, valójában nem képviseli senkinek sem az érdekét. (Az új hungarista munkaállamban a szakszervezetek szintén el lesznek törölve bomlasztó hatásuk miatt.)

Ehelyett egy közös érdekegyeztetési programot alkotott meg: közös lett a munkás és a munkaadója érdeke: ha a munkás dolgozik, termékeket állít elő. Ezeket a vállalkozás eladja, pénzt, profitot szerez ellenértékként, s ebből a munkás is részesül fizetése szerint. Tehát a munkás érdeke az, hogy dolgozzon, mert így ellenszolgáltatás fejében jövedelemhez juthat. Ezen kívül újra bevezették a primogenitúrát, melyet azért tartottak fontosnak, hogy a már idáig is feldarabolt birtokok tovább ne aprózódjanak, s ezáltal nagyobb, összefüggő termőterületen nagyobb terménymennyiséget termeszthet a tulajdonos. Mivel ezzel a rendelettel csak az elsőszülött fiúgyermek örökölheti a földet, a többi vagy katonának áll, vagy belép a pártba. Az előbbi esetben a keleti meghódítandó területen kaphattak volna földet a világszabadságharc lezártával. Végsőként, de nem utolsósorban meg kell említenünk a kényszer-kartellezés rendszerét, mely szerint a gyárakat összevonták, s ezáltal nem adtak esélyt a zsidó vállalkozásoknak, hogy felvehessék a németekkel szemben a versenyt. A nagyobb földterületű termelést azért is tartották fontosnak, mert Németország akkoriban hatvanmillió lakossal rendelkezett, ellátásuk így jóval gazdaságosabb volt. (Erről még lesz szó Magyarország tekintetében.)

Emellett törvénybe iktatták az üzemi munkaszolgálat tervét, mely azt jelentette, hogy a néppel összeköttetésben élő és a nép sorsába beleszóló vezetőnek meg kell ismernie a dolgozó népet és saját bőrén kell megtapasztalnia a nép munkájának lényegét. Ezért minden párt- vagy államhivatali tisztviselőnek két hónapot üzemi munkában, mint munkásnak kellett eltöltenie. Teljesen mindegy milyen beosztással rendelkezett, két hónapra bevonult a gyárba segédmunkásnak, a kézműveshez tanoncnak, vagy a paraszthoz béresnek. E két hónap alatt tisztviselői fizetését nem kapta meg, hanem pusztán abból a bérből kellett megélnie, amelyet a két keze munkájáért kapott. Ha családja, vagy egyéb támogatottja volt, annak gondját erre az időre természetesen az állam vette át. Az üzemi munkaszolgálatos munkaideje alatt nevén kívül más megkülönböztető címet nem viselhetett, végzettsége, doktori címe ezen időszakra szünetelt. Beosztása, munkaköre és munkaideje azonos volt a többi munkáséval.

A legfontosabb dolog most következik. 1940. december 10-én Hitler Berlinben elmondott beszédéből megtudjuk, hogy Németország a versaillesi békediktátumok utáni időszakban már nem is rendelkezett arannyal, mindet kivitték az országból a nyugati hatalmak. A Führernek ez nem is jelentett problémát. Hitler szerint: „... a mi szemünkben az arany nem érték önmagában, hanem az egyik eszköz az elnyomáshoz, ha így jobban tetszik az uralkodáshoz a népeken." Hitler a gazdaság alapjaként a német nép munkásainak, mérnökeinek, vegyészeinek, stb. munkáját tételezte. Feltett egy egyszerű kérdést: „Tönkre kell-e mennünk, el kell-e vesznünk, mert nincs aranyunk?..."

Eléggé frappáns választ fogalmazott meg, miszerint ha nincs arany, van helyette munkaerő! Ez a munkaerő számít aranynak és tőkének, s ezzel az „arannyal" sikeresen lehet versenyezni a világban. Kifejti, hogy az emberek nem bankjegyektől és nem pénzérméktől élnek, hanem a mezőgazdasági termékektől, melyeket a parasztok biztosítanak. Szavaival élve: „... tehát munkának kell mindent megteremteni. Öltözködni kell, amihez alapanyagot kell előállítani". Tehát a munkásnak kell megteremtenie önmaga munkáját; ha lakásban szeretne élni, amit meg kell építeni akkor azt ő is fogja megépíteni. Az ehhez szükséges alapanyagokat megint csak munkával lehet előállítani. Ezáltal épülhet az egész gazdasági rendszer a munkaalapra. A nyugati országok tulajdonképpen ebben az időszakban harsogták, hogy a német gazdaság össze fog dőlni, holott ők szenvedtek leginkább a válságtól, az ő pénzük kezdett el romlani, ezzel szemben a német Birodalmi Márka megőrizte stabilitását. Mindez a nyugati országokban aranyfedezet mellett, míg Németországban anélkül.

„Ezt a német parasztnak köszönhetjük, aki látástól vakulásig dolgozott és a német munkásnak köszönhetjük, aki minden erejét beleadta. ... Már csupán egy kérdésünk van: hol van szabad munkaerő? Ez, néptársaim, a munka áldása. Csak munka teremt újabb munkát. A pénz nem teremt munkát, csak a munka teremt újabb munkát. A munka értéket teremt, amely azon embereket jutalmazza, akik dolgoznak. Az egyik ember munkája lehetőséget ad egy másiknak, hogy éljen és ő is munkálkodhasson. És ahogy népünk munkaereje egyre inkább mobilizálva lesz, úgy nő az egyén részesedése a világ javaiból."

II. Történelmi áttekintésünk után nézzük meg, mit is kínál számunkra a hungarizmus:

Szálasi Ferenc a hungarista gazdasági program megírása előtt nagyon jó ismerettel rendelkezett az ország erőforrásairól, azok felhasználhatóságáról, ugyanis az 1930-as években többször is országjárásra indult. Ekkor többször is próbált jelentkezni a kormányzónál, de törekvésében a miniszterelnökök folyamatosan meggátolták.

Szálasi Ferenc csonkaországunkat a lehető legalaposabban felmérte a későbbi tervei alapján történő hungarista munka- és parasztállam felépítésének érdekében. Földrajzi adottságaink és nyersanyagforrásaink adottak voltak. Ez nem véletlen, hiszen az Alföld a csonkaország 56%-át teszi ki, nem is véletlen, hogy Magyarország alapjában véve agrárius ország volt. Szálasi tehát a földművelés és mezőgazdaság fejlesztésére fektette le a hungarizmus alapjait. Célja a lakosság élelemmel való ellátása, s azt ezáltal függetleníteni más hatalmaktól. (Napjainkban mindennapos a magyar boltok polcain található spanyol, szlovák, vagy éppen koreai élelmiszer.)

A hungarizmus akkor teljesedik be, ha az emberekhez elér a Pax Hungarica, tehát a magyar béke, mely nem csupán emberek közötti, azaz társadalmi békét, hanem a politikai-, gazdasági-, nemzetiségi- és munkabéke mellett földbékét is jelent! Ez azt jelenti, hogy a föld elválaszthatatlan az adott országon belül élőktől, mind a parasztságtól, mind a társadalom bármely más részétől. A parasztnak joga, de egyben kötelessége is megművelni azt, s ennek gyümölcse a társadalom egész hasznára van. Nem véletlenül mondjuk: „... drága anyaföldem!"

Visszatekintvén a hőskorra, megállapíthatjuk, hogy már akkor rohamosan csökkent az agrárszektorban dolgozó földművesek száma. Szálasi kétmillió önálló parasztról és két és fél millió lelket számláló mezőgazdasági segédszemélyzetről beszélt 1938-ban, mint tökéletes társadalmi létszám.

Mindemellett kimondhatjuk: Magyarországon első számú tevékenységnek számított a mezőgazdaság egészen a második világháború végéig. Az 1950-es években kezdődő erőteljes, kényszerített iparosítás rányomta a bélyegét a magyarságra, elkezdődött az erőteljes városiasodás folyamata, az embereket a városokba, panelházakba terelték. Ennek is megvoltak a maga okai. Szálasi tudta, hogy a parasztság az alapja mindennek, ugyanis paraszt nélkül nincs élelem, nincs önellátó mezőgazdaság, s ez által független nemzet.

Magyarország területének közel 70%-a alkalmas mezőgazdasági termelésre. Természeti adottságai, a napfényes órák száma, a domborzati viszonyok, a kiváló termőképességű talajok a legtöbb kultúrnövény termelésében mindig is jó eredményeket tettek és tennének ma is lehetővé. Ezzel szemben az agrárius gazdasági szektorban, a primerszektorban a lakosság csupán közel 7%-a dolgozik, azaz nagyjából hétszázezer ember. Ez az előbbiekben említett kétmillió parasztnak és további két és félmillió mezőgazdasági munkásnak még csak a nyomába sem ér. Nem csoda tehát, hogy az országunk mezőgazdasági alapjai nagyon könnyen megroppanhatnak, s mára Dél-Koreából importáljuk be a különféle felfújt zöldségeket, mint például a paradicsomot és a fokhagymát.

Vizsgáljuk meg, mi is az oka annak, hogy a hungarizmus az egész társadalmon belül leginkább a parasztra épít!

III. Ki dönti el, hogy mi kerül este az asztalunkra?

A világ vetőmagpiacán a kínálat 67%-át csupán tíz óriásvállalat biztosítja, 49%-át csupán négy ellenőrzi. Miért is tértünk ki erre a problémakörre? A vetőmagok szerepe kiemelkedő. Tudjuk, hogy a vetőmag határozza meg a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, a gyümölcs, gabona és zöldség minőségét és tápértékét, megjelenését és az étel ízét is. Ezen problémakörrel manapság a biogazdálkodások és újonnan létrehozott gazdasági iskolák foglalkoznak, melyek felismerik ezeket a problémákat. Ezzel az egyetlen gond csak az, hogy ezek a kisebb közösségek nem szaporíthatják, és nem forgalmazhatják a minőségi vetőmagjaikat, az új típusú, problémát felismerő iskolák pedig még állami támogatást sem kapnak, tehát a törvény ellenük dolgozik.

A vetőmag önálló szaporítása nélkül a gazdálkodó függő helyzetbe kerül. Ha a vetőmag újraszaporítható, a gazdálkodónak szinte semmi másra nincs szüksége. Függetlenként el tudja látni a helyi közösséget élelemmel, senki sem diktálhat neki. Ekkor jön be a képbe a mai helyzet és a megemlített problémakör: ha a vetőmagot nem lehet tovább szaporítani, a gazdálkodó függővé válik. Kénytelen megvásárolni mindent, kezdve a méregdrága műtrágyával, növényvédőszerekkel együtt és így tovább, ugyanis ezeket a magvakat genetikailag úgy módosították, hogy ha a földet tönkretevő vegyszereket nem használják, egyszerűen nem kelnek ki. Ha pedig az ország nem ért egyet a neki diktált úttal, akkor elegendő a vetőmagok útját elzárni és a lakosság élelem nélkül marad.

Az iparosított mezőgazdaság miatt a kultúrnövényeink nagy része eltűnt. Hazánkban bíztató jelleggel - igaz kis mértékben, de - növekszik az önálló gazdák száma. Általuk és a hungarista mezőgazdasági programmal vissza kell hódítanunk a minőségi mezőgazdasági termények termesztését, de semmiképp sem a tömeggyártásra kell fektetnünk a hangsúlyt. Hangsúlyoznunk kell vetőmagjaink saját forrásból történő előállítását, kinemesítésük újrakezdését és folytatását. A gazdáknak lesz a feladata kiszelektálniuk a megfelelő vetőmagokat különböző szempontok alapján. A fiatalok a szelekciós elveket már nem ismerik, ezért a fiatalság hungarista jellegű mezőgazdasági oktatását mihamarabb el kell kezdenünk!

A jelenlegi helyzet azért is sajnálatos, mert ez a folyamat egy visszalépést jelentett a mezőgazdaságban. Évezredeken át a gazdák gyakorolták a nemesítés folyamatát, mindenki saját fajtát termelt az adott viszonyokhoz megfelelően! Ezt a tudást sajátították ki a kutatók, akik génmódosított, tömegtermelésre szánt magvakat fejlesztettek ki, pusztán a vetőmag-ipari cégek érdekei miatt. Így kifejlesztettek egy általános „szabványfajtát", ami a legtöbb gazdának megfelel és „alkalmazkodni tud" a termőterülethez.

A vetőmagok ügye mögött az egész bolygó politikai és gazdasági irányításának kérdése áll. Miért ragaszkodnak az óriásvállalatok egy működésképtelen rendszerhez? Mert a legnagyobb hasznot abból húzzák, ha ők irányítják az egész bolygót.

Természetesen a jövő hozza meg, hogy tulajdonképpen mi is lesz a hungarista mezőgazdasági szakemberek pontos feladata, de egy biztos: fenntartható, tiszta, termékeny és természetes vidék megtervezése és létrehozása az elsődleges cél. Ehhez azonban előbb tudnunk kell, hogy mi a különbség egy agrárállam és a hungarista értelemben vett parasztállam között, a parasztokat, gazdákat pedig bizonyos gyakorisággal fel kell világosítani, oktatni, mert enélkül nem mehet végbe a földbéke kiépítése. Ezen célból használhatnánk a televíziót, az internetet, rendezhetünk helyi előadásokat.

Ahogy Szálasi fogalmazza: „a hungarizmus államépítésének célja: az iparral rendelkező, magas fokon álló magyar nemzetiszocialista parasztállam megépítése." Tehát legelső elérendő célként a mezőgazdaság oly fokra való fejlesztését kell kitűzni, mely képes lesz eltartani a mai kb. tízmillió lakossal rendelkező országot, ennek alárendelve természetesen az ipart. A mezőgazdasági terményeket természetesen minőségi munkával kell megteremteni, s az alapos, odaadó munkával válik a feldolgozás során minőségi termékké. Amint létrejön akkora élelmiszerfelesleg, hogy exportálni tudjunk belőle, cserébe a nyersanyagokat, ipari cikkeket, gépeket, berendezéseket kell majd behozzuk az országba, melyeket ahhoz használunk majd fel, hogy az iparunkat fejlesszük, s egy idő múltán egyre kevesebbet kell ezekből a javakból is importálnunk. Végső cél az önfenntartás! Azonban mindenképp szemünk előtt kell tartani a jövőben azt, hogy 2013-ban a földmoratórium lejár, s már most egy egész megyényi terület van külföldiek birtokában, mely egy komoly probléma. Magyarország földje a magyar paraszt tulajdonában és nem más, multi, vagy zsidó cég kezében kell, hogy legyen! Természetesen magas színvonal vonatkozik mind a mezőgazdasági termékeinkre, mind iparcikkeinkre.

A vidéket, vagyis a tágabb értelemben vett mezőgazdaságot, a környezetgazdálkodást és a természetvédelmet is együtt kell irányítani, kezelni. Ez magától értetődő, hiszen mindhárom alszektor szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ezen célból kell majd létrehozni egy minisztériumot az eljövendő hungarista munkaállam létrejöttekor. Ennek hőskori megfelelője az 1944-es hatalomátvételt követő, Pállfy Fidél által vezetett Földművelésügyi Minisztérium.

Természetesen a hungarizmus jelen képviselője, a Pax Hungarica Mozgalom ma is foglalkozik a mezőgazdaság kérdésével, méghozzá egy program keretében, melynek neveÚj Honfoglalás Terv.

IV. Az Új Honfoglalás Terv

Mivel a vidék jelenlegi helyzete katasztrofális, nem meglepő, hogy problémák százaival találkozhatunk jelen problémakörünk boncolása során. A vidéki ember már-már oda süllyedt, hogy különböző multik által kínált, minőségileg a nullával egyenlő termékeket vásárol, melyek más országok importtermékei. Mindez azért van, mert egy embert átlagosan egy nap 3000 reklám bombáz, s az elmúlt 23 év alatt a kapitalista, liberális világ belenevelt az emberbe egy ki nem elégíthető vásárlási kényszert. Saját magunkon tapasztalhatjuk, hogy vannak alkalmak, mikor olyan dolgokat veszünk, melyekre egyáltalán nincs szükségünk. Az átka a jelenlegi helyzetnek az, hogy ezt a kényszert nem elégíthetjük ki, s a vásárlás már-már hobbi bizonyos családoknál.

Pozitívumként jelenthetjük ki: ugyanúgy hobbi, mint a saját termelés. Szerencsésnek mondhatom magam (igaz, az én nagyszüleimnél kiskoromban minden évben volt disznóvágás, ma viszont már csak csirkéket tartanak), mert nagyapám a mai napig termeszti a kukoricát, napraforgót, illetve a majdani főtt ételekhez szükséges zöldség- és gyümölcsféléket. Ezáltal van előttem egy minta, hogy hogyan állhatok neki saját környezetem jobbá, szebbé tételéhez.

A Hungarista Mozgalom álláspontja az, hogy a földbéke, a vidék felemelkedése csak úgy jöhet létre, ha ember és környezete összhangban dolgozik. A növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, vad- és halgazdálkodás, a környezetvédelem és környezetgazdálkodás a többi szektorral (pl. méhészet, megújuló energiaforrások, kertészet, stb.) együtt kell, hogy dolgozzon, mivel egymástól függenek, és egymást segítve működhetnek gördülékenyen és fejlődhetnek megfelelő szintre. Tehát hangsúlyozhatjuk: a legfőbb cél az önellátás megvalósítása.

A Pax Hungarica Mozgalom vezetője, Domokos Endre János így nyilatkozott az ÚHT-ről:

"Az Új Honfoglalás Terv, amely, ha kellő számú követőre talál, akkor valóban a nevében foglalt hatást érheti el. Most az egész mozgalom számára ennek előkészítése, megtervezése és a források összegyűjtése az elsődleges feladat. E mellett természetesen a felvilágosító előadások is tovább fognak folytatódni, de ezekben is igyekszünk a fenti célok megvalósításáról minél több szót ejteni.
Az Új Honfoglalás Terv többek közt erről is szól. Ha sikerül olyan önfenntartó közösségeket létrehoznunk (elsősorban kihaló falvak újra-benépesítésével, a hagyományos vidéki életforma felélesztésével), amelyek a hungarista elvek szerint működnek, ez előbb-utóbb követőkre fog találni. Itt nem arra van szükség, hogy minél több falu polgármestere lépjen be a PHM-be, hanem, hogy az általunk kitaposott úton minél többen járjanak, tőlünk függetlenül. Az Új Honfoglalás Terv célja, hogy helyi szinten, kicsiben szüntesse meg a munkanélküliséget, a létbizonytalanságot, a külső rendszerektől (bank, TB, közszolgáltatások) való függést, és olyan életkörülményeket teremtsen az adott falu lakosságának, amely a családokat gyermekvállalásra ösztönzi, s így a demográfiai válság is - lépésről-lépésre - kezelhető. Nem véletlen tehát az Új Honfoglalás elnevezés: ez pontosan az, aminek látszik. Képzeljük el, hogy néhány évtized múlva - remélhetőleg még a világgazdasági rendszer és vele a mai olajalapú civilizáció összeomlása előtt - az ország lakosságának nagy része ilyen falvakban él. Maga állítja elő az élelmiszereit (és nem pedig a teszkóban veszi), maga termeli meg az energiáját (környezetbarát, fenntartható módon), keresetét saját tulajdonú takarék-biztosító szövetkezetben tartja, nem nemzetközi bankokban, maga állítja elő alapvető ipari cikkeit (nem Kínából szerzi be őket) és így tovább. Nem véletlen, hogy a jelenlegi hatalom legnagyobb ellensége a paraszt, aki függetlenedni tud tőle. Nem véletlen, hogy az emberiség túlnyomó részét városokba terelik, ahol jobban ellenőrizhetők (ha nem viselkedsz, kikapcsolják a gázt, villanyt, bezár a teszkó: megfagysz, éhen halsz, vagy engedelmeskedsz). De ehhez az emberek és nem a zsákmányéhes pártok összefogására van szükség. Minket a közös jövő és nem a közösen megszerezhető konc érdekel, tehát a jövő útját ebben látjuk."

Ezekből a sorokból világosan kitűnik, mi az elsődleges feladat, amit a vidékkel kapcsolatban tehetünk. Láthatjuk, hogy pont a mezőgazdaság segítségével juthatunk közelebb ahhoz, hogy függetlenek legyünk ettől a rendszertől, és hogy sikeresen harcolhassunk ellene. Ez az első lépés, hogy kicsiben valósuljanak meg elképzeléseink.

(folytatjuk...)

Bihari Szabolcs - Kitartás.hu