Emellett természetesen már szükség is lesz az új, hungarista parasztértelmiség kinevelésére, szakemberek oktatására, hogy az ÚHT megfelelően működhessen. Ezen programtervbe tartozik még a falvak újraélesztése is. Reméljük, hogy a parasztságot, a tanyavilágot újraszervezhetjük, s az emberek is a szépségét látják majd meg benne.

Ezúton, a hatalomátvétel után kötelezővé is tennénk az érettségizős korosztálynak a vidéken eltöltendő időt, munkát az egykori német Landjahrhoz és Landdiensthez hasonlóan. Természetesen érdeklődéstől függően választhatna a fiatalság munkakört, de előzetes tanulmányaikhoz kapcsolódó szakterületeken kell ezeket elvállalniuk. Elsődleges cél a föld és a paraszti élet megismertetése. Ehhez azonban a magyar mentalitást is meg kell változtatni, a mindenkiben ott élő „kicsi zsidót" ki kell irtani, legbelül megtérni és nem azt mondani, hogy „... én nem nyúlok egy gereblyéhez, vagy ásóhoz sem, mert az milyen munka...". Nem!

A paraszti munka, a földművelés az élet egyik legszebb időtöltése, ugyanis fáradságos munkával maga az ember teremti meg a megélhetési forrását több száz, vagy akár több ezer ember számára. Ennél nagyobb szívességet az ember pedig nem tud tenni. A társadalom további tagjainak pedig nem lenézően kell kezelni a földművelő réteget, hanem éppenhogy hálásnak kell lennie, ugyanis ha nincs paraszt, nincs élelem.

Gazdasági szempontból tehát fontos az önállóságra való átállás kitapasztalása, „kifejlesztése". Ha kis közösségekben nem is, de már önmagunknak, a telkünk hátsó kertjében érdemes megtermelni, akár kis mennyiségben bizonyos zöldség- vagy gyümölcsféléket. Konkrét példaként felhozhatjuk az egyik debreceni esetet:
Egy csapókerti családfő beruházásba fogott. Vásárolt egy nagy akváriumot, melybe körülbelül 50 pisztráng fér el. Ezen kívül készített mellé egy 30 centis, kavicsággyal telített tárolót, melyen keresztül folyik az akvárium vize. Ebbe beleszórja a magokat, vagy éppen ha palántáról van szó, csak félrehúzza a kavicságyat és belehelyezi azt a kavicsok közé. A halak trágyázzák meg ezeket a növényeket, semmiféle mesterséges anyagot nem használ növekedésük érdekében, egyedül haltápra van szükség (konyhai szerves hulladék). Ezt egy 22 négyzetméteres üvegházban állította fel, csupán szivattyút kellett vásárolnia az akvárium vizének hajtása érdekében. Ezzel a módszerrel egész évben, még akár télen is (!), friss zöldséghez és halhoz juthat, a költségek pedig 2-3 éven belül megtérülnek! Ezt a technikát akvapóniának hívják, mely már az ókori Kínában is ismert volt: az elárasztott rizsföldekre időszakonként beengedték a pontyokat, hogy a trágyájukkal felfrissítsék a talaj termőerejét

De itt az élet nem áll meg, ugyanis számos javaslat született már a paraszti élet újrateremtése érdekében. Miért ne tarthatnánk otthonunkban malacot, baromfit, de akár kecskét, vagy esetleg tehenet? Ezzel családunknak friss húst, tejet, sajtot és tojást biztosíthatunk. Konyhakerteket lehet létrehozni, friss zöldségek tömkelegét lehet megtermelni akár kicsi helyen is. Így kaphatunk paradicsomot, paprikát, káposztát, retket, ha pedig gyümölcsösre is szert tehetünk, akkor barackot, almát körtét, cseresznyét. A sort lehetne sorolni a végtelenségig, de mindenekelőtt egészséges élelemhez juthatunk a bóvli, génmódosított, minőségileg nulla multi áruk helyett.
Lehet építeni önellátó tanyákat ahol a család, de leginkább egy kisebb közösség napi munkájával meg tudna termelni nagyjából mindent. Kihalásra ítélt falvainkat újra kell népesíteni, és egymást segítve, kiegészítve gazdálkodni. Ezen esetben felmerülhet a közösségi vetőmagház gondolata, miszerint a minőségi és kinemesített vetőmagokból egy kis mennyiséget kölcsönadnának a gazdáknak használatra. Ezáltal lehetőséget adnak arra, hogy kitermeljék saját vetőmagjaikat, majd egy bizonyos részét visszaszolgáltathatják, így adva lehetőséget arra, hogy más gazdákhoz is eljuthasson a minőségi vetőmag. Ha megtartjuk vetőmagjainkat évről évre, azok egyre jobban fognak tudni alkalmazkodni mind az éghajlathoz, mind a talajhoz, így egyre jobb minőségű termékeket lehet termelni. A mai helyzet más szempontból is elszomorító: több ezer hektáron egymást követő években ugyanazt a növényt látjuk elvetve. Változatossá kell tenni a növénytermesztést is, nem véletlen voltunk egykor a nagy Osztrák-Magyar Monarchia éléskamrája!

V. Család

Meg kell szüntetni az egykézés gyakorlatát, ki kell azt irtani a közéletből. Ennek valószínűsíthető oka az, hogy a szülők nem akarják kitenni gyermekeiket a tragikus gazdasági rendszer által okozott viszontagságoknak. Szálasit idézve: „Nemzetünk akkor lesz boldog, nagy, ellenállóképes, ha a gyermeklármától nem halljuk meg a bölcs politikusok dörgő, honmentő szónoklatait."

Az önellátás egy újabb formája a családi ház átalakítása. Ma a családok többsége negyven- vagy ötvenezres gázszámlát fizet. Fatüzeléssel sokat spórolhatunk, tömegkályha használatával pedig még inkább! Ha a mostani villanyégőinket lecseréljük ledes lámpákra és az áramellátásunkat kiegészítjük napelemes panelekkel, már-már ingyen világítunk, villanyszámlánk is felére csökkenhet. Ha fúratunk egy kutat és a már említett napkollektort is üzembe helyezzük a meleg vízellátásunkon is tudunk segíteni. Szigeteljük le alaposan a házat, s leginkább a tetőt, hogy a padláson ne szökhessen ki a meleg levegő! Természetesen mindehhez tőke, pénz kell, de ezen praktikák használatával igen hamar megtérülnek költségeink.

VI. Közlekedés

Közös gazdasági és társadalmi életünk jobbá tételéhez fel kell ismernünk a tömegközlekedés fontosságát is. Nézzük meg az USA és Oroszország példáját. Az Amerikai Egyesült Államok gazdasága az autó tömeges használatára épül, hatalmas autópályarendszer van kiépítve az egész országban, viszont tömegközlekedés terén szegényes az ország. Például New York belvárosában a metróhálózat nem megfelelő, ugyanis a gazdagok lakta villanegyedből csupán egy metrószerelvény vezet be a városközpontba (valamint láthatjuk már a TV-n keresztül is a megszámlálhatatlan mennyiségű sárga taxikat és körülöttük az egyéb civil autókat).

Ezzel szemben Moszkvában és egész Oroszországban a tömegközlekedésre épült a gazdaság: az emberek leginkább busszal, vonattal közlekednek. Abba is bele kell gondolnunk, hogy a kőolaj- és földgázkészleteink rohamosan fogynak, 2025-re már mindkettőből szűkölködni fog a világgazdaság. Felmérések alapján az autókban manapság Magyarországon csak 1,3 ember ül. Gondoljunk bele, hogy ez az adat mennyi autót és mennyi elhasznált benzint, azaz kőolajat és földgázt jelent!
Ráadásul környezettudatosan kell élnünk, a környezetünket, az anyaföldet meg kell védelmeznünk! A tömegközlekedés szélesebb körben való elterjesztése nyújthatna erre egy alternatívát, ahol a buszon jóval több ember is utazhat városon belül, vagy vonattal is gazdaságosabb elmennünk Budapestre Debrecenből, minthogy mindenki egyesével menjen bárhova is az autójával. (Ezen kívül alternatívaként említhetjük meg a biodízelt és társait, de most nem az energiahordozók válságán van a hangsúly.)
Van tehát előttünk cél, csupán megvalósításra vár!

VII. Széles látókör és alapos tervezés

Ettől függetlenül - gazdasági program kidolgozásának érdekében kötelezően - ki kell térnünk minden tényezőre. Mezőgazdaságunk átalakítása elsősorban a legfontosabb, mivel a hungarista állam egyik legfőbb támpillére a nemzettartó paraszt. Mezőgazdaság nélkül nincs termény, termény nélkül nincs önellátás, önellátás nélkül nincs független nemzet! Mezőgazdaság nélkül paraszt sincs, s ez által nincs hungarizmus se. Hungarizmus nélkül pedig nincs jövő!

A hungarista parasztállam megalakulása érdekében mezőgazdaságunkat nemhogy radikálisan, de az alapjaitól meg kell változtatnunk. Ezen változtatásoknak két fő csapásirányúnak, két lépcsősnek kell lennie a mezőgazdasági termelés során: egy üzemi jellegű, nagy méretekben gondolkodó mezőgazdasági termelés, mely az átmeneti időszakban ideiglenes, másrészt a későbbiekben egyre inkább kibontakozó, s az üzemi termelést is felváltó tanyasi gazdasági rendszer.

Az üzemi jellegű termelés tulajdonképpen nagy, összefüggő területeken működne, mivel a rendelkezésre álló gépek és berendezések használata csak ilyen termelő egységekben gazdaságos és lehetséges. Ez a módszer a lakosság és az állattenyésztés alapélelmiszerrel való ellátására fektetné a hangsúlyt, gondolok itt a gabonanövényekre, melyek az élelmiszerek nagy százalékának alapanyaga, valamint a különböző takarmánynövényekre. Ezeken a területeken működő gépesítés és technológia rengeteg tőkét igényel, ezért is szükséges a nagyobb üzemek felállítása. Azért is szükséges ragaszkodnunk ezen rendszer kiépítéséhez, mert a tanyagazdaságra való átállás gazdasági szempontból rendkívül tőkeigényes, valamint társadalmi elfogadtatása sok időt vesz majd igénybe. A termelő üzemek viszont nem számíthatnak állami támogatásra, csak krízis esetén, mint például válság, természeti katasztrófa, stb., ugyanis nagyvállalkozásról beszélünk, tehát a tulajdonos minden bizonnyal rendelkezik az üzemeltetéshez elegendő tőkével.

Ugyanekkora beruházást igénylő tényező az állattenyésztés is. A két ágazat viszont egymás nélkül nem létezhet, nem működhet jól! Az üzemek általi, s később a tanyagazdaság által megtermelt takarmánynövények előállítása a kisebb állattartó közösségek fenntartásának létfontosságú szükséglete. Annak érdekében, hogy a lakosság zavartalan ellátását biztosíthassuk húsáruval, tejtermékekkel, valamint a feldolgozóipart alapanyaggal, szükséges egy olyan program megtervezése, mely mindezt biztosítja a kezdetleges nagyüzemi növénytermesztés és a mellette, vele együtt összhangban működő állattartás révén.

A piac helyzetét is át kell alakítani, nem engedhetjük meg, hogy mindenhol a multik és a nagyvállalatok génmódosított és vegyszerrel telenyomott áruit tudjuk csak megvenni, legyen szó bármilyen boltról. Ennek érdekében különféle szabályozásokat kell bevezetnünk, miszerint a nagyüzemek által megtermelt termékek nem fognak megjelenni a kiskereskedések polcain, a helyi piacokon, legfeljebb a feldolgozóipar által megtermelt jószágok formájában. Mindeközben az ő termékeik fognak megjelenni a malmoknál, konzerviparban, húsüzemekben, vagy akár a tápkészítő gyárak sorain.

A tanyás gazdálkodók saját portékáikat (a különböző zöldség- és gyümölcsféléket, lekvárt, mézet, virágárut, különleges hústermékeket, vagy akár sok más jószágot) közvetlenül, vagy akár értékesítő szövetkezeteken keresztül tudják eladni. Ezek a már megemlített városi piacterek, kiskereskedések, különböző üzemi- és iskolai étkezdék, vagy akár éttermek.

Azonban még egyszer le kell szögeznünk, hogy az ideiglenes nagyüzemi termelés alatt nem azt értjük, ami a mostani ipari termelésben folyik. A Tisza melletti árvízgátak megépítése óta a termelők rágják a körmüket tavasszal a hó olvadásának idején az árvízveszély miatt, a nyár közepén és végén attól félnek, hogy aszály lesz. Eredetileg ezeken a területeken ártéri erdők voltak, most pedig intenzív mezőgazdasági termelés folyik. Ha ezeket az erdőket visszaállítanánk, akkor gabona helyett például halat, gyümölcsféléket, majd később minőségi tejtermékeket lehetne előállítani. Ezek az ártéri erdőségek adhatnák még a biomassza erőművek alapanyagait. Ebből is láthatjuk, hogy a mai gazdaságunk rendkívül egyhangú, homogén.

És hogy miért is nem történnek változások, holott megannyi környezetvédő van? Nézzük meg, milyen problémákkal is állunk szemben! Korábban már beszéltünk a földművelés és növénykultúra abszolút szegénységéről, illetve a vetőmagokkal kapcsolatos korrupt és igazságtalan helyzetről. Az állattartás is ipari jellegűvé vált, mint ahogyan láthatjuk, a való életben a szarvasmarhának vagy disznónak még annyi helyet sem adnak a karámban, hogy fél métert arrébb tudjon menni, vagy lefeküdni. Továbbá a vízre, mint megújuló forrásra, a jelen rendszer magasról tesz, nem érdekli a föld egyik legértékesebb, életet adó eleme. A vadállománnyal ugyancsak nem törődik, holott az is szerves részét képzi a vidék gazdaságának. Az urbanizáció által egyre több és több ember fordult a városi élet felé, s többek között ez is az oka a nagy munkanélküliségnek. Ehhez egyben hozzájárultak a különböző vállalatok gépesítési folyamatai is, a sor még folytatódhatna a végtelenségig.

Mivel nem a nagyüzemi és tanyavilágbeli megosztottság a végső célja a leendő hungarista parasztállamnak, ez csak ideiglenes megoldásként üzemelhetne, amíg gazdasági rendszerünk stabilizálódik, és a társadalom mind erkölcsileg, mind szellemileg képes lesz befogadni a hungarizmust. Ezt követően a tanyavilág újraélesztése egyre nagyobb ütemben fog elindulni a maga útján, s a nagyüzemi termelés fokozatosan csökkenhet.

Természetesen a tanyagazdaság felállításának költségeiben az állam nagy szerepet vállal majd, kész lenne hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket kibocsátani a parasztcsaládok számára, melyeket több módon is lehetőség lenne visszafizetni. Ettől függetlenül az állam támogatná vissza nem térítendő transzferekkel a tanyavilág fejlődését.

Ehhez kapcsolódóan még azt kell megemlítenünk, hogy egy olyan földreformot kell létrehoznunk, mely az ország termelési átlagát fokozni tudja. Emellett ügyelnünk kell a kisebb földbirtokokra, hogy el ne aprózódjanak. Felmérések szerint 20 hold alatti földterület már nem gazdaságos termelés szempontjából.

Folytatása következik!

Bihari Szabolcs - Kitartás.hu

Kapcsolódó:

A hungarista gazdaság elemei I. rész