VIII. Munkásság

Mint ahogyan azt nemzetvezetőnk is megfogalmazta, a paraszthoz az út a természeten át vezet, a munkássághoz az ideológián keresztül. Azt már a marxizmus kialakulása idején is megfigyelhettük, hogy a munkásokat összefogó „baloldali ideológia" (pl. szindikalista, anarchista szervezetek) munkássztrájkokkal próbálja meg elérni céljait, a munkásosztály magasabb fizetését, jobb életkörülményeit, stb.

Nemzetvezetőnk egyik beszédéből idézve megkapjuk a sztrájkok és különböző baloldali munkás-megmozdulások problémakörére a választ:

„Az osztályharc mellett a marxizmus másik fegyvere a sztrájk volt. Ezekkel a munkásság soha nem ért el eredményt, mert ha nehéz harcok után emelték is órabérét, néhány nap múlva már többszörös mértékben emelkedtek az árak is. A szegénység megszüntetésének jogos és célravezető fegyvere tehát nem a sztrájk, hanem a kíméletlen megsemmisítése annak a rendszernek, amely bér- és árkérdések közötti különbözetet kiegyenlíteni nem tudja, valamint megsemmisítése azoknak is, akik ehelyett sztrájkra uszítanak. A sztrájkkal a munkás nem harcol legtermészetesebb jogaiért, hanem megalkuszik, önönmagát becsteleníti meg és zülleszti le úgynevezett "munkabérharcaiban" és nem jut tovább, minthogy meglopja a nagy tolvajt."

Az Út és Cél című munkában Szálasi megállapít a paraszt és a munkás között egy nagyon fontos különbséget, miszerint a paraszt hungarista szempontból nem cselekvő tényező, ugyanis a régi, bevált dolgokat végzi, míg az új dolgoktól idegenkedik, várakozik velük szemben, ugyanis nem tudja, hogy beválnak-e. Mindeközben a munkásság, amint elsajátította az ideológiát, azonnal megkezdi annak beteljesítését, győzelméért pedig megtesz minden tőle telhetőt! Ezért lehetett sikeres minden olyan ideológia, s a későbbiekben, gyakorlatban is működő rendszer, melyet a munkásság magáévá tett.

A leendő hungarista paraszt- és munkaállamban, mint már az előzőekben részletesen kifejtettük, az önellátás a cél, melynek első számú megvalósulását a mezőgazdaság minél teljesebb átalakításában látjuk. Az ipar csak és kizárólag a mezőgazdaságnak alárendelten működve helyezkedhet el. A második világháború utáni időszakban az erőszakos iparosítás nagyban hozzájárult az urbanizációhoz és a parasztság átcsoportosításához, TSZ-ekbe tereléséhez. Nagyüzemeket hoztak létre, erőszakosan fejlesztették a nehézipart, a könnyűipart és más ágazatokat szinte alig.

Ezzel szemben a hungarista munkaállamban olyan szintre kell kifejlesztenünk az ipari termelést, ahol a történelmi áttekintésben már említett érdekegyeztetés elve megvalósul, továbbá a munkást nem a végtelenségig zsigereli a vállalkozó, hanem közösen, összhangban dolgoznak. Minőségi árukat kell előállítani annak érdekében, hogy ne félévente kelljen kalapácsot, mosógépet, vagy bármi mást venni. Megemlíthetjük ezen felül a Tervezett elavulás c. filmet, melyben kiemelik, hogy a gyártók szándékosan rontják a termékek minőségét! Lásd: Amerikában a válság előtt olyan női harisnyákat gyártottak, melyek olyan erősek voltak, hogy lerobbant autókat is tudtak vontatni, ugyanakkor megemlíthetjük a villanykörték tartósságának szándékos csökkentését is.

Elsősorban a könnyűipart kell fejlesztenünk, ugyanis az új hungarista gazdasági rendszerre való átállás hosszú és nehézkes, a könnyűipari fejlesztések, átalakítások pedig gyorsan és jóval kisebb költségben elvégezhetők. (Említhetjük itt a textilipart, mint ahogyan azt láthattuk az első ipari forradalom idején. Napjainkban megfigyelhetjük, hogy a mai ruhaáruk minősége a nullával egyenlő!) Újra kell élesztenünk ezen kívül a kézművesipart is, melynek nagy hagyományai voltak hazánkban, s nem egyszer használatos, tömeggyártással előállított silány minőségű árukat vettek az emberek. Minden falunak fel kell állítania saját iparos rétegét, melyek a helyi lakosság igényeit bőven kielégítik, s kötelességgel is tartoznak munkájuk elvégzése iránt. Ennek a közösségnek ők is szerves részei.

Több olyan termék is van hazánkban, melyet önállóan meg tudunk termelni, s ki tudja elégíteni szükségleteinket. A magyar ipar védelme érdekében be kell szüntetnünk és tiltanunk a külföldről való behozatalát ezen javaknak! Emellett hangsúlyt kell fektetnünk a szükségszerű hadiipar államosítására. Önálló hadiüzemek nélkül nincs fegyver, fegyver nélkül nemzetvédő katona, nemzetvédő katona nélkül nincs hadsereg, hadsereg nélkül nincs független állam. Egy háború kitörése esetén (mely azon országok ellen irányulna, melyek minket ellátnak) fegyver és lőszer nélkül maradnánk, s így a bukás biztos.*

A munkanélküliség mihamarabbi megoldása is fontos feladat, ugyanis a pénz az a tényező, amiért árut, különböző javakat vásárolhatunk. A pénz értéke pedig azt mutatja meg, hogy mennyit tudunk ezen jószágokból vásárolni. Tehát ha minél többet termelünk, annál nagyobb a forint értéke. A munkaeredmény növelését viszont nem intenzív, hanem extenzív szempontból kell növelnünk, tehát nem a munkaidőt kell növelni, vagy gyorsabban kell pörgetni a gyárak, üzemek futószalagjait, hanem minél több embert kell munkához juttatnunk, megszüntetnünk a munkanélküliséget. A tanyasi élet újraindításában ennek sok szerepe lesz. (Itt újra előrukkolnék egy történelmi példával: a török hódoltság utáni időszakban a magyar társadalom 80%-a jobbágyként dolgozott a földeken és az akkoriban három-négymillió lakosú országot ezek a jobbágyok tartották el. Nem volt éhezés és egyben nem volt munkanélküliség sem!)

A közmunkaprogramokat is újra át kell gondolnunk. Több városban is létrejöttek ilyen programok, szervezetek, vállalkozások, melyek nagyrész munkanélkülieket foglalkoztatnak a különböző városrészek szebbé tétele céljából. Ezzel szemben az átlagember azt látja, hogy az alkalmazottak üldögélnek, beszélgetnek, egyikük söpröget, a többi (tizenöt!) társa pedig nézi. Az általunk hirdetni kívánt gazdasági programban ez a viselkedési mód tűrhetetlen, ezért is ismételten szükséges a társadalom átnevelése.

A munkásságra visszatérve: a statisztikák alapján a már tízmillió fő alá csökkent népességből csupán három-három és fél millió munkás tartja el az egész lakosságot. Mivel az állam nem épít ki munkahelyeket, ezért sokan, legfőképp anyagi okok miatt, külföldön próbálnak szerencsét. Ez a magyar gazdaság számára hosszú távon végzetes. A profitáló tényezője ezen jelenségnek - amit a "liberális értelmiség" hangoztat - az, hogy ezek az emberek sokkal többet keresnek külföldön, egyszóval hazahozzák pénzük egy bizonyos százalékát, családtagjaiknak adják, közösen elköltik; tulajdonképpen pénzzel látják el a lakosságot. Ennek viszont az az átka, hogy a magyar gazdaság nem fejlődik, nem termelőképes, nem tudja ellátni igényeit, importáljuk a javakat. Emellett persze a már említett munkanélküliség is fennáll, kiegészülve a magas inflációval.

A hungarizmus azt vallja, hogy minden munkavégző ember egyaránt hasznos tagja az országunknak, legyen az orvos, vagy utcaseprő. Viszont azt a nézetet is képviseli, hogy a munkabér nem attól függ, hogy utcaseprőről, vagy orvosról van szó, hanem attól, hogy az adott személy a munkáját milyen minőségben végzi el, s ezzel mennyire válik munkája a nemzet hasznára (szemben a mennyiségelvű szovjet sztahanovista megszállottakkal). Igazságos fizetési rendszert kell kialakítanunk!

Az infláció megszüntetése is a nemzet érdekét szolgálja, valamint feladataink közé tartozik még, hogy nemzeti valutánkat nemzetiszocialista ideológia alapján fedeztessük: a pénz fedezete a munka, a forgalomban lévő termékek és szolgáltatások összessége! Ezzel biztosíthatjuk az egyensúlyt a piacon, minimális kilengésekkel, a kialakuló felesleggel pedig csak annyi a tennivalónk, hogy külföldre exportáljuk. Ezáltal tudjuk biztosítani a megfelelő árumennyiséget, pénzmennyiséget és a pénz értékét hazánkban. Egyrészt a mai bankok által nyújtott hitelrendszert gyökerestől át kell alakítanunk, a jelenlegi kétszintű bankrendszert tovább kell egyszerűsítenünk, a jegybankot állami kézbe kell adnunk.

Rengeteg olyan család van, akik kuporgatják már az adott hónap harmadik hetében a pénzüket, hogy legyen elég tartalékuk esetleges váratlan dolgok költségeinek fedezése érdekében. Sokan közülük beleestek a devizahitel csapdájába. A keresztény erkölcsiség magában foglalja azt, hogy az uzsorás szintig nyúló kamat egyenesen bűncselekmény. Napjainkban érezhetjük ennek a legsúlyosabb okát, mégpedig azt, hogy sokan elszegényedtek. Ennek érdekében rögzítenünk kell a kamat mértékét 2-4% körül, mellyel megakadályozhatjuk az emberek súlyos eladósodását és a szegénységben élők számának növekedését, valamint megelőzhetjük a nagymértékű áringadozásokat is. Az áringadozásoknak nagy szerepük van a különböző tőzsdéken látható nyereségek és veszteségek mértékének befolyásolásában. Sokak óriásit buknak, családok mennek tönkre, sokak pedig pillanatok alatt lesznek még gazdagabbak. Az áringadozások következtében alakulnak ki tehát a spekulációk. Következtetésképp meg kell szabnunk a termékek árait, vissza kell szorítanunk a korrupciót, mely az eltelt, lassan hetven év alatt kinőtte magát.

Egy érdekesség mielőtt továbbmennénk: az izraeli főrabbi a választások környékén, még 2010-ben hevesen, ostorozva támadta Orbán Viktort, volt, hogy le is fasisztázta! Azonban, mintha páli fordulat történt volna: imádkozik, hogy „miniszterelnökünk" továbbra is sikeresen vezethesse az országot, valamint köszönetét fejezte ki a magyarországi zsidókkal való jó kapcsolat ápolása miatt is. Azt már tudjuk, hogy a Fidesz is átmentette a zsidóság "önkiválasztott" szerepét a választások utánra, sőt, szabad kezet adott a további erkölcsi és anyagi pusztításhoz. Ez a levél 2012 októberében íródott, mégpedig nyomós okkal, ugyanis a Magyar Nemzeti Bank - mely sajnos se nem magyar, se nem nemzeti - elnökének mandátuma hamarosan lejár, az utód kijelölése és azt követően megválasztása következik. Ezt pedig a zsidóság nagyon is jól tudja! Miért is fontos nekünk a Magyar Nemzeti Bank? Ezen intézmény segítségével rálátásunk lehet minden kereskedelmi, pénzügyi és gazdálkodási folyamatra. Erre a „posztra" a zsidóság megint csak saját emberét akarja kineveztetni. A levelének célja csupán ennyi.

Visszatérve a bankrendszer átalakításához: a Magyar Nemzeti Banknak meg kell maradnia jegybanknak az előző lehetőségek miatt. Az alatta lévő külföldi bankokat viszont ki kell tiltani az országból, mert ha ott vesz fel hitelt az ember, akkor igaz, hogy egy másik ország pénzét használja, de ennek az országnak is fogja visszafizetni kamatostul, tehát a pénz kiáramlik az országból. Ehelyett a hungarista munkaállam egy olyan lehetőséget kínál, ahol a jegybank alatt közvetlenül különböző takarékbiztosító szövetkezetek állnának, melyek kezelnék a TB-t, a különböző helyi megtakarításokat, ők biztosítanák a kölcsönöket a gazdaság helyi szereplői számára.

Igazságosabb adórendszert kell kialakítanunk, nem pedig azt az „unortodox" gazdaságpolitikát kell alkalmaznunk, melyet jelenlegi kormányunk. A Matolcsy-féle egykulcsos adórendszer csődbe ment. A kormány azt állította, hogy azért kell ezt az adórendszert kiépíteni, mert ha a gazdagoknak több pénzük marad, többet fognak költekezni, ezáltal a gazdasági motor beindul, s könnyebben kilábalhatunk a gazdasági válságból. Csakhogy azt nem látják be, hogy ha a gazdag vesz egy Mercedes-t, nem fog mellé venni még négyet, vagy ötöt venni csak azért, mert több pénze marad. Mivel a gazdagok száma a lakosság többi részéhez viszonyítva eléggé alacsony, ezért már maga az elgondolás is egy nagy tragédia. Így a kormánynak sikerült a többségi szegény réteget jobban leszegényítenie, a gazdagok és a szegények között az ellentét megnőtt, a jövedelmileg középrétegnek mondható lakosság pedig kezd eltűnni. (Ez kísértetiesen hasonlít az USA-ban megfigyelhető eseményekre...)

Mindazonáltal van remény. Az alábbiakban taglaltuk, milyen problémákkal nézünk szembe, milyen veszélyekkel jár a jelenlegi gazdasági rendszer. Egy hasonlattal élve: a probléma mind a hátsó kertben, mind a virágágyásban és mind a mezőgazdasági birtokokon csak akkor szűnik meg, ha a kártevő növényeket a gyökerüknél fogva tépjük ki. A gazdasági és erkölcsi válságra a megoldást nyújtó gyógyszer maga a hungarizmus, mely volt, van és lesz!

Kitartás! Fel a győzelemre!

"... a lelkébe akarom égetni minden parasztjának, munkásának, értelmiségének, nőjének, gyermekének, ifjának és katonájának, hogy nemzetünk szolgálatában meg lehet halni, de elfáradni soha. Isten legyen nemzetemmel."

Bihari Szabolcs - Kitartás.hu

Kapcsolódó: 

A hungarista gazdaság elemei I. rész

A hungarista gazdaság elemei II. rész