Visszapillantok nyolc esztendő kemény küzdelmeire és megpróbálom a nehéz harc néhány motívumát felidézni lelki szemeim előtt, az eszközöket, amelyekkel keresztülverekedtük magunkat a közömbösségen, bizalmatlanságon, tunyaságon, hitetlenségen, ostobaságon, hatósági vegzatúrán, börtönön, fegyházon, internálótáboron és minden olyan ellenálláson, mellyel a Hungarista gondolat harcosait, hirdetőit és apostolait akadályozni, elfárasztani és lehetetlenné akarták tenni azok, akik szemben álltak velünk és akik felelősek országunk jelenlegi tragikusan komoly helyzetéért is.

Csodálatos a forradalom útja, csodálatos a lelkek szilárdsága, akik esztendők minden megpróbáltatását vállalták harcuk során a győzelemért. A részletek mozaikszerűen illeszkednek a nagy képbe és éppen ezért minden, még oly jelentéktelen apróság is fontos és döntő. Évtizedek óta eleven vágy élt a tömegek lelkében egy tisztultabb, nemesebb, igazságosabb élet után. A politikai világ avatott és avatatlan bábái ki is használták ezt, hogy ebből a vágyból tőkét kovácsoljanak maguknak hitvány érdekeik kielégítésére. Mivel a tömegek legnagyobb része az európai nemzetiszocialista eszmekörön belül a nacionálszocialista felfogás felé hajlott, természetes, hogy a politikai hitványok legnagyobb része jobboldali jelszóval indult. Ezért volt annyi jobboldali párt, ezért volt annyi jobboldali megmozdulás és a hatalmi tülekedésben ezért volt a sok széthúzás, disszidálás, belső ellentmondás; amit a judeo-liberáis-plutokrata rend ki is használt roppant ügyesen a jobboldali megmozdulások dezavuálására. Legfőképpen pedig ellenünk, Hungaristák ellen dolgoztak, akikről nagyon jól tudják, hogy közvetlen veszedelmet egyedül csak mi jelentünk számukra. És amikor teljes volt a ködösítés, mi, mozgalmisták, éreztük és láttuk meg a legkaotikusabb időkben a történések mögött meghúzódó titkos irányító rugókat. Hitünket azonban nem vesztettük el soha s minél nagyobb volt az ellenállás, annál acélosabbá váltunk.

Keresztes-Fischer úr két főpribékje: Hetényi-Hofbauer Imre, a politikai osztály félzsidó főnöke és utóda, Sombor-Schweinitzer alakja most is előttem áll. A két rutinos politikai gengszter és a köréje csoportosuló kiszolgáló segédek egész apparátusa éberen figyelték minden mozdulatunkat. Elég volt egy kis gyanú, hogy másnap már a Gróf Vigyázó Ferenc-utca 1. szám alatti politikai osztályon találja magát a Hungarista harcos. Hetényi-Hofbauer Imre indította el 1936-ban a stratégiai hadműveleteket. Eleinte, mint veszélyteleneken, mosolyogtak rajtunk. Később, amikor rájöttek, hogy ebben az esetben nem haszonleső műpolitikusokkal, hanem kemény hittel és hűséggel harcoló emberekkel állanak szemben, hozzányúltak azokhoz az eszközökhöz, amelyeket dióhéjba foglalva az alábbiakban sűrítek:

Az 1921. évi III. tc.-t, amelyet kimondottan a bolsevizmus elhárítására hoztak, ráhúzták a Hungaristákra. Aki a Szálasi nevet dicsérni merte, vagy róla csak a legkisebb jóindulattal is beszélt, rendőri felügyelettel sújtották. Aki „Szálasi-ügyben” kétszer szerepelt a politikai osztályon, minden további nélkül internálták. A tettlegességet, a brutalitást bevették a törvényes eszközök közé, melyek eredményéről sok testvérünk sírja tanúskodik és számtalan azok száma, akik ma is itt járnak közöttünk és ma is hordják a soha el nem tüntethető testi és lelki sebhelyeket. A cenzúra hihetetlen következetességgel használta a vörös ceruzát minden irodalmi megnyilvánulásnál, amelyben csak a legkisebb veszélyt is látta. Megfosztottak a szabad szó hirdetésének lehetőségétől. Nyomdai úton, különösen az utóbbi években, csak „feketén” dolgozhattunk. A gyűléstilalom megszegőjére statáriális törvényt hoztak. A csendőrség, rendőrség felduzzasztott szervezetét a közigazgatási hatóságok csaknem kizárólag a Hungaristák ellenőrzésére és a mozgalom letörésére állították be. A zsidóság és a köréjük csoportosuló haszonlesők a leghitványabb eszközöktől sem riadtak vissza. Gyalázatos hangú röpiratok, Vezérünket és a mozgalmat aljas beállításban taglaló könyvek sorozatosan készültek és postán küldték az ország minden részébe. A zsidó suttogó propaganda teljes üzemmel dolgozott éjjel és nappal. A pénz korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre, ha ellenünk kellett. Ugyanakkor nekünk csak az áldozatos lelkű párttagok fillérei állottak rendelkezésünkre. Céltudatosan állították szembe egymással a különböző jobboldali pártokat, hivatásos spiclik ezreit fizették állandó figyelésünkért. Agent provocateur-öket helyeztek közénk, hogy egyrészt ellentéteket szítsanak a párttagok között, másrészt a nyilvánosság előtt olyasmiket tegyenek a párt külső jelvényeivel felszerelve, ami alkalmas a mozgalom dezavuálására. Egész szaktestület dolgozta ki a tömegpszichológia tudományos rendszerét, hogy mi módon tegyék lehetetlenné fejlődésünket. Külön táborokat és társadalmi szervezeteket létesítettek felszámolásunkra. Azonban minél jobban nehezítették munkánkat, annál keményebben és határozottabbak dolgoztunk. Az állandó üldözésben megacélosodva fejlődtünk, hogy a Hungarizmus egykor gyenge hajtásából az új magyar élet hatalmas fája lombosodjék ki. És ma, amikor erős vihar rázza ezt a fát, ki fogjuk állni a próbát. Fáradhatatlanul rójuk az országutakat, hitet adunk és szent tüzet gyújtunk. Most kezdődik a harc legnehezebb része. Előre a teljes győzelemig!

Vasárnap és hétfőn a légi riadó alatt a békés polgári lakosságot géppuskázták a légi brigantik. A mélyrepüléssel támadó gépek nehéz géppuskáinak tüze nyomán súlyos sérült emberek maradtak véresen a földön, vagy vasúti kocsikban.

Győrben, ahol légvédelmi ütegek vannak, nem mertek mélyrepüléssel támadni, ellenben a falvakban, ahol mozgást láttak az utcán, vagy országúton, lecsaptak és géppuskatüzet zúdítottak a lakosságra, amelynek sok súlyos sebesült, sőt több halálos áldozata is volt.

A vonatszerelvények megtámadása nyomán Degyi Aladárné pesti gyári munkásnő comblövést, Palkovits Domonkos csípőlövést, Juhász Lajos, Koller László, Kovács Joachim és mások kar- és láblövést szenvedtek. Valamennyi lövés súlyos, mert nehéz géppuska lövedékek okozták, amelyek kimeneti nyílása csaknem tenyérnyi sebet szakít. Valamennyiüket a mentők hozták be a győri kórházba.

Hétfőn Ménfőcsanak határában is géppuskáztak és közben Kiss Gyuláné ottani lakos ölében ülő 15 hónapos gyermekét megölték, az anya pedig súlyos sebeket szenvedett. Egy másik anya méhében ölték meg gyermekét a barbárok géppuskagolyóval, úgy, hogy az anyát sürgősen operálni kellett. Géppuskáztak az országúton is, megölve kocsist, kocsikísérőt. Amikor ellenséges gépet hallunk közeledni, mindenki rejtőzzön, ahogy csak tud. Árokba, kis áthidalások alá, vastag fa mögé bújjunk, lapuljunk. Géppuskázott épületek pincefala, vagy a lakás erősebb fala tövébe lapuljunk, ez elég védelmet nyújt. Inkább feküdjünk le a puszta földre, semhogy szaladgáljunk. Ellenségeink kegyetlen brigantik, vigyázzunk, védjük magunkat!