A Hungarizmus az össznemzethez szól. Ebből az egy mondatból is világosan látszik, hogy nem különböző osztályok és csoportok mozgalma. Minden becsületes magyar ember (és itt élő talajgyökeres személy) számára nyitott. De mégis azt halljuk a 'nemzeti oldalon' sokaktól, hogy a hungaristák bezárkózottak, gőgösek, lenéznek mindenkit. Nos, külön kell tudnunk választani személyeket és az ideológiát. Ha valóban így is volt esetenként, az nem a Hungarizmus lényegéből fakadóan történt. Másrészt pedig sok esetben csak az igazság kendőzetlen kimondása volt az, mely egyesekben visszatetszést keltett, s arra ragadtatták magukat, hogy efféle jelzőkkel illessenek minket. Pedig ekkor sem a rossz szándék vezérelt minket. 'Érted haragszom, nem rád' - tartja a mondás.

Gondolataimat - talán - vitaindítónak is szánom. Egy valódi hungarista sohasem állhat úgy nemzettestvéréhez, hogy megveti azért, mert az illető nem hungarista. Hangsúlyozom, egy több, mint 60 éve agymosásban lévő néptől nem lehet elvárni, hogy lépcsőfokokat kihagyva rögtön eljusson a Hungarizmushoz. A felvilágosító munka, a személyes agitáció biztosan nem látványos, de ha kitartóak vagyunk, akkor eredményes tud lenni. Ehhez persze az kell, hogy minden  - akiknek ez elsősorban feladatuk - hungarista elfogadható módon tudja képviselni azt, amiben hisz. A vita elől nem kihátrálni, hanem becsületesen felvállalva azt, megvívni kell. Ha alkalmas, ha nem. Azoknak pedig, akik azt hangoztatják, hogy 'nem lehet mindenki ideológus', azzal válaszolnék, hogy matematikus sem lehet mindenki. Tehát ne is oktassuk a szorzótáblát?

Mint ismeretes, a közelmúltban zajlottak le a parlamanti választások. Szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik az, amit ott leírtunk. Miszerint:

'Az a több, mint 800 ezer ember, akik most szavazataikkal 17%-hoz juttatták a Jobbikot, valójában a Hungarizmust keresik, csak még nem tudnak róla, hogy ezt úgy hívják. Hiszen melyik az a becsületes magyar ember, aki nem támogatna egy olyan államot, mely a következő elvek mentén épül fel:

Hiszen melyik az a becsületes magyar ember, aki nem támogatna egy olyan államot, mely a következő elvek mentén épül fel:

- Erős és szilárd keresztény hit, krisztusi erkölcs. Hiszen a valódi krisztusi erkölcs nem más, mint a becsületes ember erkölcse, mert a becsületesség sem más, mint Krisztus eredeti tanításai és cselekedetei szerinti élet. Egy olyan társadalom, ahol a nemzet erkölcsi életének vezérfonala a kereszténység! És nem az a mocsok, melyet ontanak magukból a liberális médiumok. 

- Nacionalizmus,  de sovinizmus nélkül. Egy olyan ország, ahol hőseinkre emlékezni teljesen természetes dolog, ahol nemzeti múltunkat tiszteljük. és ahol magyarnak lenni nem szégyen, hanem büszkeség!

- Szocializmus, a szó valódi és nemes értelmében. Egy olyan szociális társadalom, melyben az érvényesülés fokmérője csak és kizárólag a tehetség. Ahol nincs helye tisztességtelen üzérkedéseknek, mint amelyek a ma fennálló liberális-kapitalista rendszerben megtörténhetnek. Mindenki a saját tehetségével, a saját becsületesen elvégzett munkájával harcolja ki magának az előbbrejutást a nemzet javára, és természetesen egyéni boldogulására is. Ahol a cél a munkás és a munkaadó közötti béke, ahol a rátermettség a meghatározó és az értékmérő, nem pedig a nemzetellenes, különböző érdekcsoportok szerinti besorolás, és ahol létrejön a munkabéke, megszületik az ideális állapot egyén és közösség viszonylatában is. Tehát az egyéni erőfeszítések nem ütközhetnek a közösség érdekeivel. A magántulajdon és az állami tulajdon pedig nem egymás ellenségei, a kettő harmonikusan kiegészíti egymást.

Ezek a gondolatok minden jóakaratú magyar hazafi számára elfogadhatónak kell, hogy legyenek!'

Ezek a Hungarizmus alapjai. Ezek az alapok, melyeket megváltoztatni nem lehet. Illetve lehet, csak akkor az már nem Hungarizmus lesz. A Hungarizmus végcéljában pedig - nem véletlen tehát a PHM névválasztása - a Pax Hungarica áll. Ahogyan mártír Nemzetvezetőnk, Szálasi Ferenc jegyezte le egykor:

'A Pax Hungarica azonban nemcsak a vezető magyar nép és a vele együtt élő népcsoportok között helyreállítandó békét jelenti, hanem a Hungarizmus a Nemzet kebelén belül gazdasági, társadalmi és politikai tekintetben egyaránt általános békét teremt. Ennek a belső békének a Nemzet kebelében élő összes dolgozó rétegek munkabékéje lesz az alapja. Ez a munkabéke foglalja megbonthatatlan népi egységbe a nemzettartó parasztot, a nemzetépítő munkást, a nemzetvezető értelmiséget, a nemzetvédő katonát és a Nemzet halhatatlanságának zálogát; a nőt és az ifjúságot.'

'Nemzettel a nemzetért!'

Testvérek!

A végcélt soha szem elől nem tévesztve cselekedjünk. A más-más világképpel rendelkező hazafiak (s azok is, akiket jelen állapotukban sajnos nem áll módunkban hazafinak nevezni) nem ellenségeink. Semmilyen tekintetben. Ők testvéreink. Kötelességünk keresztényi szeretettel, ha kell, akkor építő jellegű kritikával viszonyulnunk hozzájuk. Mutassuk meg nekik, hogy mi az, amit ők valójában keresnek! A Hungarizmust! Ez a valódi nemzeti szolidaritás. Ha ennek szellemében cselekszünk, akkor; 'ha összefog most magyar a magyarral, győzelemre visz majd a nyilaskereszt!' Úgy legyen!

Lantos János