Talán fellengzősen hangzik ugyan a cím, ahogyan a dolgok állnak, de mind hazánk, mind a magyar nép érdeke azt kívánná, hogy hazánk a hungarista ideológia alapján rendezze be társadalmi életét. Induljunk csak ki abból, mi a jelenlegi helyzet: kizsákmányolt munkások, jövő, remény és lehetőségek nélkül, lecsúszófélben lévő középosztály, hatalmát és gazdagságát féltő vadul vadkapitalista nagypolgári réteg. Ez a dél-amerikai út, holott minden magyar ember érzi, ez nem megoldás a számunkra.

Most van az az állapot, amikor "fecseg a felszín, hallgat a mély". A közállapotokról, a közberendezkedésről folytatott eszmecserék visszhangra találnak az emberekben, mert mindenki érzi, milyen nagy bajban van hazánk. Persze az emberek többsége egyik alkalommal a lehető legradikálisabb megoldásokat hangoztatja, másik pillanatban pedig a toleranciáról és a megkülönböztetés szörnyűségeiről kezd beszélni. Ez - az elkeseredettség mellett -az ideológiai képzettség hiányosságait mutatja meg. Sokan nem fogták még fel azt, hogy ha rántottát akarnak enni, ahhoz bizony fel is kell törni néhány tojást, magyarul, az nem működik, hogy érdeksérelem nélkül folyjanak le nagyívű társadalmi-szociológiai változások. Magyarországnak nincsenek aranytojást tojó tyúkjai, nem találtuk fel sem a perpetuum mobile-t, sem a Lapis Philosophorumot (Bölcsek kövét). Marad tehát a romboló érdekharc, addig, míg Magyarországot jobb irányba nem rendezzük.

A politikai értelemben vett liberális-jobboldali centrum (állítólag Magyarország kétharmada?) Magyarország polgárosodását úgy képzeli el, hogy a gazdag tovább gazdagodjon, a munkanélküli dolgozzon, ha van munka, ha nincs - a rokkant pedig legyen újra egészséges, mint a makk, gyógyszerre ne költsünk, a nyugdíjasok dolgozzanak lehetőleg minimálbérért legalább 75 éves korukig, azaz bőven a magyar átlagéletkor feletti időtartamig - "hatalmas" fizetésükből persze tegyenek félre öreg napjaikra, mert a nyugdíjkorhatár elérése után, ha még vénségükre utazni akarnának, se tudjanak, mert a kormány rövidesen még a rájuk vonatkozó utazási kedvezményeket is megszünteti. Gratulálok! Micsoda ötletkavalkád - méltók a parlament bomlott elméihez, kik a magyar társadalmat csak luxuskocsijaikon keresztül ismerik!

Közben persze a "magukfajta" (hadd használjam ezt a szót ez egyszer), eddig sem adózó, külföldön nyaraló nagyvállalkozó tovább vagyonosodhat, dolgozói minimálbérén, hiszen a minimálbért csak annyira kívánják emelni (sőt: felmerült bennük, milyen jó is lenne ezt eltörölni! ám nagy kegyesen megmaradhatott...) amennyire azt a munkáltatói oldal nagy kegyesen megengedi. Hogy mindezzel nem élénkítik, hanem éppenséggel tönkre vágják a belső, hazai fogyasztást, és az abból generálódó növekvő hazai gazdaságélénkülést, nem számít. Lényeg, hogy Orbán Viktor és a parlamenti mameluk-had, na meg az ellenzéki szájtépők és családjai jól éljenek. A média már kéz alatt van, így borítékolható, hogy az "antiszemita" uszítás ellen hamarosan erőteljesen fellépnek - még mielőtt a nép megkérdezi, miért van az, hogy is van az, kérem, hogy a magyar nép helyett ismét csak a zsidók járnak jól? Mert megkérdezi, sőt már kérdezi is egymástól, a boltokban, a piacokon, baráti beszélgetésekben, a buszon, a villamoson... Nem kell ehhez semmilyen "uszítás" - a nép szava, Isten szava...

Antiszemitizmusra nincs, annál nagyobb szükség van viszont "izraeli befektetőkre" - véli Orbán Viktor. Ez a kormányváltásnak hazudott kétharmados, ragadós, nyúlós takonytömeg ott a parlamentben nem más, mint a magyar társadalom pofán rúgása, egy pofátlan, sunyi, hazug ügyvédklikk által, akik Soros alapítványában képződtek politikussá, s nála tanulták meg a szemfényvesztés trükkjeit. Mert ez a legnagyobb trükk, melyre a liberális oldal előző bandája még nem érzett rá, s mely sokkal többet hoz a konyhára, kevesebb ellenállás mellett, mint az előző, az ordítóan cionista.

Ez a trükk pedig a nemzettudat hangoztatása, és a keresztény álca, a vasárnapi munka tilalma, a piros-fehér-zöld lobogók Orbán Viktor háta mögött, és a nép, az emberek akaratának örökös hangoztatása, de soha figyelembe nem vétele. Ordító, tenyérbemászó hazugság, melynek hamissága hűen tükröződik az arrogáns tányérnyaló, Szíjjártó fizimiskáján és egész orgánumán. Orbán e nyomorult kis háziállata a rendszer igazi lakmuszpapírja. A pofánkba tolt hazugságokat fulladásig nyeletik népünkkel, egészen ördögi módon, vegyünk ennek bizonyítására egy eklatáns példát: az ő interpretálásukban a nyugdíjrendszer "átalakítása" kész főnyeremény, a visszalépők nagy száma pedig nem azt jelenti, hogy kést tettek a nemzet torkára, hanem hogy a polgárok ujjongva örülnek annak, hogy eddig felhalmozott pénzükből, melyet haláluk esetén családtagjuk örökölt volna - most az IMF segélyeit fizetik ki, és az Orbánnak oly' kedves oligarchák további gazdagodását segítik. Orbán és liberális sameszai már megint a magyar többség nemzésre alkalmas végtagjaival csépeli a szúrós gyomnövényeket! Természetesen a mi érdekünkben, hiszen a csalán gyógyító hatású - mint ahogy bizonyára gyógyhatású lesz az is, ha a rákgyógyszerekről elveszik a gyógyszertámogatást. Gyógyhatású bizonyára a betelepülésre ácsingozó, kettős állampolgárságot extra gyorsan megkapó zsidó népnek, akiket az arab világból egyre vészjóslóbban közelibbnek tűnő hét csapás fenyeget. Egyszerű a fővárosi zsidóság - bocsánat: a filozófusok! - szálláscsináló modellje, eképp szól, ezt az alkut kínálja fel: dögölj meg, magyar, jön a helyedre más. Nem döglesz meg magadtól? Annyi terhet rakok a nyakadba, mint még semelyik népnek a világon! Még mindig bírod? Akkor is kidöglesztünk, láthatatlan módszerekkel. Add fel, menj külföldre, menekülj te is - kínálják a globális egyéni kiutat, s egyben megdöglesztenek minden jó szándékú, magyar kezdeményezést, mely kollektíven akarna az összmagyarság gondjain segíteni.

A legnagyobb ellenség a hungarizmus, természetesen. A hungarizmus ellen találták fel anno a nemzeti radikalizmus csodaszerét, melytől várták a jelszavak elszipkázását, s az amúgy is szalmaláng-szerű magyar lelkesedés lassú, tudatos elsorvasztását. Megspékelték a népnemzeti tortát hazafiasság-sziruppal, hogy az ébredő magyar - van rá hajlamunk - fel se ismerje a neki kínált magyarság-turmixban, hogy létének, jelenének, jövőjének égető kérdéseit őstörténelmi ál-vitákkal, díszmagyarosch virtusokkal vezetik tévútra! Nem könnyű a szabadulás a nemzeti radikalizmus szellemi dzsungeléből, de nyitott füllel, szívvel sikerülhet.

A létkérdés persze ez: sikerül-e valakiknek olyan társadalmi berendezkedést felmutatnia, amely a magyarság dolgozó tömegeinek, a magyar többségnek kínál jelentős életfeltétel,  illetve életminőség-javulást.

Igen, lehetséges ez. Létezik megoldás, mégpedig a hungarista mozgalom által kínált társadalmi munkabéke, mely nem azt jelenti, mint most, hogy a dolgozó fogja be a száját, örüljön, hogy van munkahelye, ne szervezkedjen sorsa jobbra fordításán, csak nézze a "való világ" sületlen zöldségeit - ha már húsra pénze úgy sincs. (Ha pedig húst kapna, az legyen lehetőleg német és dioxinos is egyszerre, ezzel tripla haszon is elérhető: idejöjjön a külföldi eladhatatlan szemét, még pénz is legyen belőle valakiknek, s lehetőleg, dögöljön bele minél több magyar!) A hungarista munkabéke megteremti a társadalmi piramis igazságosságát, melyben a munka: nemzetépítő szolgálat, melyből meg lehet élni, tisztességgel, emberhez méltón. Éppen ebből fakad, hogy a "munkaszolgálat" régen sem büntetés, hanem igazi kitüntetés volt. Az örökké hontalan zsidó és cigány persze nem érheti fel ennek nagyszerűségét, dolgozni egy országért, hazáért, közösségért, magyar jövőért, magyar nagyságért. Ezért büntetésként értelmezték - mert mindenki magából indul ki. Az igazi baj az, hogy a marxi jóslat vált valóra: nem mi asszimiláltuk a zsidókat- hanem a zsidó "tinta" asszimilálta nemcsak Magyarországot, de az egész világot: az ő mentalitásuk irányítja országunkat is, nem honteremtő őseinké. Miattuk, világromboló médiájuk és jól kézben tartott oktatásuk következményeképpen lesz rúttá lelkileg az is, akinek tán fizikailag semmi köze a zsidósághoz.

Ezeken a "lelki restségeken" csak egy békés, teremtő, nemzetünk ősi hagyományaiból és jeleméből eredeztethető pozitív ideológia, a hungarizmus segíthet. Mert minden rászórt zsidó mocskolat dacára ez a szellem igazán magyar és európai, keresztény, korszerű, mégis hagyományainkat legjobban megőrző. Ki nem hiszi, járjon utána - de "csak tiszta forrásból". De éppen ezért, mert közel-s távol a legnemesebb eszmét képviseljük, ez rendkívüli felelősséget ró ránk, hungaristákra. Hiszen "nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz"! Aki magát hungaristának vallja, sokszorosan kell erkölcsileg a körülötte élők fölé magasodnia, hogy fáklyaként ragyogjon a magyar éjszakában. Hogy mondta Dobó István, Gárdonyi nagyszerű regényében? "Inkább kevés oroszlán, mint sok gyáva nyúl." Ez rendkívül találó, éppen azért, mert nemcsak a személyes bátorságra utal, hanem túlmutat az egyéni hősiesség fontosságán: arra is utal, hogy inkább kevés, de magas erkölcsű, derék hazafi, minthogy néhány romlott gyümölccsel több legyen a kasban! Mert a romlás virágai könnyen terjednek, s a penészes szagot könnyen megkapni, ha rothadt gyümölcs közelében tartózkodunk. Ez kellene, hogy irányadó legyen minden hungarista szervezkedés, köztéri megjelenés során. Kinek van füle a hallásra, hallja meg.

A hungarista ideológia elterjedésének másik nagy akadálya a zsidó félretájékoztatás. Az emberek ideológiánkat, javaslatainkat sem kívánják megismerni mindaddig, míg nemzetvezetőnk jellemét, erkölcsét az Őt megillető erkölcsi magasságokba vissza nem tudjuk helyezni. Minden tevékenységünk erre kell irányuljon elsősorban - át kell törni az egyszerű magyar ember lelkét is körülvevő falakat, melyeket intenzív vakolással rakott köré oda a zsidó szabadkőművesség! Szálasi Ferenc volt ugyanis a legragyogóbb tükör, mit Isten egy nemzetnek adhatott. Gróf Széchenyi tiszta, naív ember,- haza- és istenszeretete tükröződött benne világosan, a nagyságos úr (őt méltán nevezhetjük annak!) barokkos túlzásai, lelket sötétítő önzése nélkül. Mintha Isten összegyúrta volna nemzetünk számos kiválóságát, hogy egy személyben adja vissza nekünk. Ezt a nagyszerű embert, ki felépítette a hungarista ideológiát, nem eldugni vagy szégyellni kell, hanem büszkén felmutatni a világnak: íme, Ő a mi hősünk! A zsidó nép persze elvárta volna a korai keresztényektől is, hogy szégyenkezzenek, s járjanak lesütött szemmel, rájuk zúdított a rómaiakon keresztül ezernyi üldöztetést - ők nem féltek, hittek és reméltek, s lám: egyházunk ma is él!

A hungarista ideológia Szálasi Ferenccel egy: éppen ezért a nyilas mozgalom erkölcsi tisztázása nélkül nincs hungarista jövő. A nyilas nem szitokszó, legfeljebb a nemzetpusztítóknak. A nyilastól nem félni kell, a nyilas nem eszik embereket, a nyilas nem puhítja lova alatt a húst, s csak ellenségeinek kell azt kiabálnia, a nyilasok nyilaitól ments meg uram, minket! De nem a tisztességes, jót akaró magyar embereknek - hát ne tegyétek, felebarátaim!

Nincs nyilas veszély, mert a "nyilas" nem veszélyes a magyar társadalomra! A társadalmunkra a balkanizálódás, az elcigányosodás, a lelki elzsidósodás és a délamerikanizálódás a veszélyes! Nem pedig a nyilas gyári munkás, sem a hungarista pap, nyilas közalkalmazott, rendőr vagy katona, tisztességes iparos, munkásait kizsigerelni nem akaró vállalkozó! De éppen ezért, nem közénk való semmilyen utcát rondító, pusztító huligán, kocsmatöltelék, drogelosztó, vagy éppen lányokat futtató strici!

A mozgalomnak erélyesnek és erkölcsösnek kell maradnia, ha Szálasi Ferenc, az utolsó európai keresztes lovag nevében akarunk győzni!

Ahogy a nyilas lova oldalába vágja sarkantyúját, olyan határozottsággal, amint a magyar legény dobbant haragosan csizmájával, olyan eréllyel, ahogy a munkás kalapácsa sújt le a megmunkálandó anyagra, oly pontosan kell nemzetmentő, nemzetébresztő munkánkat végigvinni, egészen a távoli (vagy éppen közeli!) jövőbe mutató hungarista hatalomátvételig! Amely csak akkor lesz egészen bizonyos, ha igyekszünk felnőni nagy szellemi elődeinkhez!

Ehhez kell, testvérek, a kitartás. Ehhez az egész embert próbáló, nehéz feladathoz, hogy magunkat hungaristának vallhassuk!

Mert a legszentebb ügyért, hazánkért és fajunkért cselekszünk: a magyar jövendőért!

Enkidu - Kitartás.hu