1. A Hungarizmus és a paraszt

A hungarizmus szerint a magyar parasztnak hivatása, feladata, felelőssége, kötelessége és az ezekből adódó hatalmi helye adva van a következő két hungarista alaptételben: A paraszt a nemzetfenntartó. Iparral rendelkező magas fokon álló parasztállamot építünk.

Teljes tudatában vagyunk annak, hogy iparra szükség van, de nem mint célra, hanem mint eszközre. A parasztgazdálkodás számára életkérdés a magas színvonalon álló mezőgazdasági ipar. Nemzetünknek tehát elsősorban olyan nagyiparra van szüksége, mely a meglévő mezőgazdasági iparhoz szükséges gépeket és azokat az eszközöket állítja elő, melyek a paraszt gazdálkodás mennyiségi és minőségi termelését előmozdítják és termei vényeit feldolgozzák. Szükség van a jól megszervezett kisiparra is, melynek ott van létjogosultsága, ahol egyéni ízlést, sokféleséget, sokrétűséget és mindezekben minőséget kell biztosítani.

Az igazi és egészséges paraszt mindenkor az egészséges önzés kifejezője, mint ilyen az igazi és tiszta nacionalizmus képviselője, aki csak akkor van a nacionalizmusba egészségesen beépítve, ha a földbéke biztosítva van Nemzetünk életében.
Földbéke pedig akkor van, ha a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van. Munkájának eredménye és gyümölcse pedig a paraszt családjának és Nemzetünknek közös hasznát biztosítja. Ebből kifolyólag a föld azé, aki azon felelősen, okszerűen tud gazdálkodni, vérével is meg tudja védeni és gyermekeinek hiánytalanul örökségül tudja hagyni. A föld elsősorban tehát a paraszté.

A földkérdés a magyarság egyik sorskérdése, ezért ennek a kérdésnek erőteljes, tiszta és igazságos megoldása mindenkor létfontosságú feladata a Hungarizmusnak. Földreformot akartunk, hogy ezzel a magyar parasztságot paraszthitbizományok létesítésével erősítsük, a földnélküli agrárproletariátus jelentős részét, elsősorban a nagycsaládúakat földhöz juttassuk és az ország termelési átlagát emeljük. Természetes tehát, hogy azt a földrablást, amit odahaza a jelenlegi kommunista rendszer csinált, nem ismerjük el, de a régi birtokelosztást sem fogjuk visszaállítani. A tájszempontok figyelembevételével a kis parasztgazdaságok nemesített vetőmag és tenyészállat szükségletének biztosítására olyan kiterjedésű nemesítő gazdaságokat fogunk meghagyni, illetőleg létesíteni, amelyeknek a magtermelése és tenyészállat tenyésztési eredményei elegendők és képesek kielégíteni a kis parasztgazdaságok igényeit.

A Hungarizmus a magántulajdon alapján áll és ezért az arra érdemeseket a Nemzet teherbíró-képességének arányában kártalanítani fogja.

A földkérdést a Hungarizmus kizárólag a Nemzet érdekeinek megfelelően akarja megoldani s szembe fog helyezkedni minden önző, egyéni érdekkel, amely ennek a sorskérdésnek célszerű rendezését, a magyar parasztság meg-erősödését, a legkisebb mértékben is veszélyeztetné.

A Hungarizmusban a paraszt és a munkás parancsolóan szükséges élet összhangban él. Az értelmiséghez való viszonya sorsdöntő Nemzetünk életében. A paraszt az az őstelevény, melyből Nemzetünk vezetőrétege születik. Ha ez az őstelevény az elromlott politikai, gazdasági és társadalmi bajok miatt mérgezett, úgy az értelmiség is az lesz. Ha az értelmiség megszakítja az őstelevénnyel bensőséges viszonyát a fennálló politikai, gazdasági és társadalmi rendszer által mesterségesen felépített válaszfalak miatt, úgy végzetesen elszakad a szülőtalajától, gyökértelenné válik és kiszolgáltatottja lesz öncélú és önkényes hatalmi törekvéseknek.

A hungarista parasztnak a családi életen belül, a nővel való kapcsolata élettörvényünkből adódik: a családi élet tisztasága, erkölcse, dús gyermekáldása abban a tudatban, hogy egyetlen gyermeke sem marad ellátatlan. A parasztnak tudnia kell, hogy nemcsak a földet, hanem a Nemzetet is meg kell becsülnie azáltal, hogy a dús gyermekáldást vállalja és Nemzetünk iránti kötelességének tartja. A paraszt a fegyveres nemzet eleje, az önfeláldozó hazaszeretet megtestesítője, abban a szent tudatban, hogy egyedül véráldozatából származhat Nemzetének és családjának erkölcsi, szellemi és anyagi életbiztonsága. Ez az örök törvény, amely viszonyát a katonához megszabta és megszabja mindaddig, míg a tiszta és egészséges paraszt jelenti Nemzetünk létalapját és sorsát.

2. A Hungarizmus és a munkás

A Hungarizmus a nacionalizmusnak és a szocializmusnak életösszhangján épül fel. Szocializmus nélküli nacionalizmus sovinizmussá és nacionalizmus nélküli szocializmus elkerülhetetlenül materializmussá fajul. Mind az egyik, mind a másik csak katasztrófát hozhat a társadalmi közösségre, mert menthetetlenül a soviniszta vagy materialista imperializmus kerekedik felül.

A mi nacionalizmusunk nem az eddig már annyit elkoptatott nacionalizmust jelenti. Nacionalizmusunk a Nemzet mai és holnapi hivatását határozza meg. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a nemzet kebelében élő összes társadalmi rétegek munkabékéje.

Az eddigi társadalmi rendszerben a magyar munkás nemzetközi proletár volt, aki a marxista materializmus hazugságaitól elszédítve, szervezett szociáldemokratának csúfolta önmagát. A proletár azonban nem szocialista, ha nem engedelmes, felelőtlen eszköz és piszkos fegyver a nemzetközi plutokrata érdekközösség kezében. A proletár nem nacionalista, hanem istentelen, hazátlan, otthontalan és családtalan bitangolásba kergetett csavargója az erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe mesterségesen belekényszerített társadalmi rendnek. A proletár még csak nem is materialista, hanem olyan bérrabszolga, aki legtermészetesebb anyagi jólétének legkezdetlegesebb előfeltételeit sem tudja kiharcolni.

A plutokrata rendszerben minden dolgozó kivétel nélkül csak proletár, aki nem felelősen dolgozik, hanem meggyőződés nélkül kiszolgálja azt. Ennélfogva önmagát becsteleníti meg és zülleszti le ú.n. munkabérharcaiban, sztrájkjaiban anélkül, hogy akár a maga, akár a közösség számára eredményt tudna elérni.

A Hungarizmus a magyar munkást a nemzetköziség posványából és a proletár sorból kiemeli és nemzeti alapra állítja, ahol a munkás a munka felelős tulajdonában, a munkabéke felelős letéteményese és így a tiszta, egészséges szocializmus kiteljesítője és képviselője lesz.

Munkabéke pedig akkor van, ha a magyar munkás megbecsüléséért vívott harcában biztosította magának a tiszta egészséges családi otthont, a tiszta és egészséges munkahelyet, hogy családja és nemzete hasznára legjobb képességeinek kifejtése mellett, a legjobb munkaeredményt érhesse el. A nemzeti kultúra és civilizáció áldásaihoz a munkásnak ugyanannyi joga van, mint bármelyik más társadalmi rétegnek.

Mindezt bizonyítja a Hungarizmus azáltal, hogy a munkást a nemzeti tőke birtoklásához segíti és ezzel az általa végzett munka hasznában részesíti. A Hungarizmusban a magyar munkás nemzetépítő. A munkás vállán nyugszik annak végrehajtó munkája, a munkapadján formálódik, épül és szilárdul nemzetünk.

3. A Hungarizmus és az értelmiség

A Hungarizmus nem jelenti egy osztály mozgalmát, hanem népmozgalom, mely a társadalom minden rétegét felöleli és abból senkit ki nem rekeszt. A nemzetfenntartó paraszt és a nemzetépítő munkás munkáját valaki nek összhangba kell hoznia, hogy munkájuk a köz szempontjából eredményes és hasznos legyen. Kell egy tényezőnek lennie, amely a kettőnek munkáját összefogja. Ez a tényező az értelmiség, amely egyedül képes arra, hogy a nacionalizmust és a szocializmust a gyakorlati állami, nemzeti és népi élet hasznára megszervezze.

Az értelmiség tehát az igaz és tiszta Hungarizmus megtestesítője, a társadalmi béke kifejezője, a Pax Hungarica letéteményese. A Hungarizmusban az értelmiség a nemzetvezető. Minden felesleges szenvelgés nélkül megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az ú.n. polgári réteg felmorzsolódott. A liberális rendszer középosztálynak nevezte el, mert nem tudta elhelyezni sem a plutokraták, sem a proletárok közé. Ez a középosztály a plutokrata rendszer nagy szerencséjére soha nem tudott szervezetbe tömörülni s így csak természetes, hogy a kiválóan meg szervezett nemzetközi plutokraták és az ugyancsak nemzetközileg megszervezett proletárok malomkövei között megsemmisült, vagy legalábbis azon az úton van, hogy ez a sors érje.

A Hungarizmus ezekből a tényezőkből szűrte le azt a fontos megállapítását és elhatározását, hogy ezt a középosztályt meg kell menteni a vég pusztulástól, mert szaktudásánál fogva igen értékes és nélkülözhetetlen rétegét képezné minden természetes társadalmi rendnek. Ezért a hungarizmus tudatosítja benne, hogy szaktudásánál fogva ő is azok közé tartozik, akik felelős vezetésre hivatottak. Ezt a nagy szerepet azonban eddig betölteni nem tudhatta, mert bár a leghatalmasabb tőke, a tudás birtokában és kisajátíthatatlan tulajdonában van, mégis tehetetlen kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Mesterségesen és erőszakosan megakadályozták abban, hogy az őt is megillető vezető helyet elfoglalhassa.

A Hungarizmus új értelmiséget fog nevelni a parasztság, a munkásság és. a középosztály szellemi elitjéből. A Hungarizmus ennélfogva minden egyes társadalmi rétegünk szellemi elitje számára azt a szabadságharcot jelenti, amelynek végcéljában az értelmiségnek vezetésre való elhivatottsága és joga áll, ha az nemzetünkhöz megingathatatlanul hűséges, minden körülmények közt becsületes, erejében és hivatottságában rendületlenül hisz.

A Hungarizmus alaptörvénye, melyet értelmisége számára kötelezővé tesz, a következő:

Ha választani kell Nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a Nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három örökkévaló. Az alkotmány, jog és törvény szükséges, de múló formák, amelyeket a Nemzet akkor és úgy cserélhet ki, ahogy fejlődése, új életakarása ezt meg követeli.

4. A Hungarizmus, a nő és a gyermek

A nemzeti életet úgy kell tekinteni, mint isteni adományt arra, hogy mindenek felett és feltétlenül benne valósítsuk meg a közös vér kötelékét, a magyar családot. Nemzetünk harmonikus egysége az igaz magyar nőben magasztosult családon nyugszik. A nő hivatása és feladata a szeretet és gyöngédség gyakorlása a család keretében. A nő a család jó szelleme és erkölcsi tisztaságának alapja s mint ilyen, a család vetületének, a Nemzet erkölcsi tisztaságának alapja is. A Hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja. Nemzetünk erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez, erről semmi körülmények között sem tér el.

A Hungarizmus a nő legszentebb hivatását az anyaságban látja és állam rendszerében az anya- és gyermekvédelmet egyik legfontosabb feladatának tekinti. A családi élet erkölcsi és anyagi előfeltételekkel való megteremtése, az anyai hivatás megbecsülése messzemenő biztosítéka annak, hogy az anya minél dúsabb és egészségesebb gyermekáldást hozzon. A Nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert ő a Nemzet jövője s halhatatlanságának záloga.
A nő a családbéke letéteményese, a nemzetmegtartó.

A Hungarizmus az egyén boldogságát tűzi ki célul a Nemzet keretében s ezért minden gyermek számára boldog gyermekkort, családi szeretetet teremt és biztosít. A gyermek nevelése az otthon, tanítása az állam feladata, melyekhez az egyházaknak kell támogatásukat adniuk. A hungarista nemzet nevelés szaktudással és izzó hazaszeretettel telített ifjúságot nevel, amely képes lesz hatalmas feladatának elvégzésére, a Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence kiegyensúlyozott, boldog életének felépítésére és biztosítására.

5. A Hungarizmus és a katona

A Hungarizmus kerüli a háborút, de nem riad vissza attól, hogy erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeit és értékeit minden eszközzel, minden erejével, teljes elszántsággal fegyveresen is megvédje. Nincsenek hódító törekvései, de felkészül a védekezésre, mert a felkészületlenséget bűnnek tartja a Nemzettel szemben. Ebben a felkészültségben a Nemzet minden egészséges, munka- és harcképes tagja részt vesz és együttesen alkotja a fegyveres nemzetet. Ez az egész nemzetnek önmaga védelmére való haladéktalan harcba állítását jelenti.

A hadsereg a fegyveres nemzet végrehajtó eszköze és védi a népközösséget imperialisztikus fegyveres támadások ellen. Ez a hadsereg a szó igaz értelmében a Nemzet honvédsége, melynek tagjai legszentebb hivatásuknak kell tekintsék, hogy Nemzetünk érdekei védelmében életüket bármely pillanatban feláldozzák. A katona a nemzetvédő.

A Hungarizmusban felépülő magyar nemzet ezen öt erőtényezőjének, a parasztnak, a munkásnak, az értelmiségnek, a nőnek és a katonának életképes, egészséges megszervezése alkotja a Hungarizmus legfontosabb feladatát. Csak a Hungarizmus alapján, a népi közösségbe felelősen állítva és teljesen összehangolva, lesz ez az öt erőtényező egyenként és együttesen alkalmas arra, hogy általuk a magyar nép történelmi hivatását, délkeleteurópai vezetőszerepét ismét visszaszerezni és teljesíteni tudja.

A Hungarizmus keresztény vallás-erkölcsi alapon áll, számít a keresztény felekezetek összhangban végzett munkásságára.
Az egyes felekezetek nem képviselhetnek különálló kultúrszellemet, mert az a nemzeti lélek kettéhasadását, a Nemzet lelki egységének megbontását idézhetné elő. A közreműködést békés megegyezésnek kell megelőznie, kulturális vonatkozásban is. Az egyházak nem lehetnek állam az államban, az államhatalom azonban bírálóan gondoskodik a keresztény egyházak érdekeinek szociális és kulturális kielégítéséről.

A Hungarizmus istenhívő és krisztushívő, nem tűri az istentagadást, a Krisztus-gúnyolást és a vallástagadást. A Hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától és harcos eszköze a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati meg valósításának.

Az egyházak dogmáihoz nem nyúl. A vallás különböző dogmatikus egyházdiktatúrákba merevedik, ha nincs meg a nacionalizmussal és a szocializmussal a parancsolóan megkövetelt életösszhangja, ha ezeket elveti és távoltartja. Igaz hittel és meggyőződéssel valljuk vallásunkat, de nem ért hetünk egyet azzal, hogy a politizáló egyházak szabják meg, hogy milyen egyházpolitikai feltételek mellett üdvözülhetünk csak. Ezt az üdvözülést kizárólag a vallási egyházak biztosíthatják számunkra, ennek feltételei pedig Krisztus Urunk tiszta törvényeitől függnek és nem az egyházak politikai el gondolásaitól. A vallási egyház bennünk fogja legigazabb, leghívebb és legerősebb támaszát megtalálni, a politizáló egyházzal azonban mindenkor szembeállunk.

Meg fogjuk adni Istenünknek, ami az Istené és meg fogjuk adni Nemzetünknek, ami a Nemzeté.

(Henney Árpád)