A rendőrség elismertségének alakulása az elmúlt 10 évben

A rendőrség társadalmi elismertsége: A szervezetek társadalmi elismertségét több módon mérhetjük. Az egyik, és a legalapvetőbb, a közvélemény kutatás eredménye. Ezen vizsgálatok alapján a rendőrség helyzete nem túl rózsás, a sor elejét még megközelíteni sem sikerül hosszú évek óta. 2006 előtt tapasztalható volt egy minimális javulás, erre a politikusoknak a 2006 őszi eseményekkel sikerült elrendezni, hogy a rendőr a sor sereghajtói közé kerüljön. A rendőrökkel szembeni elismertséget nem csak így, hanem a saját környezetünkben is lemérhetjük. Ez számunkra sokkal megbízhatóbb eredmény, hiszen a közvélemény kutatóknak nagyon sok esetben azt válaszolják az emberek, ami a társadalmi elvárásnak megfelelne. A saját környezetünkben a rendőr megítélése - és ez nem a személy szerinti, utcánkban lakó rendőrnek, vagy a körzeti megbízottnak szól, hanem a "rendőrnek" - igen lesújtó. A egyik véglet, aki csak sünözi őket. A másik, aki az egyszerű népnyúzót, büntetőalkalmazottat látja bennük. A rendőrség büntetési kvótáját 8 milliárdról 16 milliárdra emelte a kormány, ehhez mindenhol traffipaxnak, és büntető rendőrnek kell állnia. Ez a társadalmi megítélést rendkívüli módon rontja, mert az emberek nem a segítőkész, a társadalomért szolgáló rendőrt, hanem a pénzbehajtót látja bennük. A Kádár-korszak rendőreit sokkal nagyobb köztisztelet övezte. Benne volt természetesen egy nagy adag lenézés, mivel elsősorban kommunistának kellett lenni, csak aztán bármi másnak, de a rendőröket szakmailag a feladatukra megfelelően kiképezték, és nagy önállóságot kaptak a feladatkörükön belül. Az emberek tudták azt, hogy ahol rendőr megjelenik, ott mindenki befogja a száját, és rend van. A cigányok szólni sem mertek, ha egy rendőr megjelent valahol. Ma már ez nincs így, a kiképzés főleg papírmunkáról szól, a feladatkörökben az önállóság szinte teljesen megszűnt, és a rendőrnek semmi tisztelete nincs. Bárki lehülyézheti, főleg ha a személy cigány, a rendőr mukkanni sem mer, mert egyből rasszista lesz. A fegyverhasználat szinte kizárt, ritka eseteket kivéve, majd mindig a rendőr jött ki rosszul az intézkedésből. Ilyen körülmények között a rendőr végezni sem tudja a faladatát, még ha szeretné, akkor sem. Saját tapasztalatom, de bizonyosan másé is, hogy a rendőrök megítélése a nulla felé mozog, nem bíznak bennük, nem tisztelik, és nem is számítanak rájuk az emberek. Annak ellenére, hogy minden gondolkodni képes ember tudja azt, hogy egy ilyen értékrend nélküli országot felemelni következetes rendőri munka nélkül képtelenség. A lezüllött lumpen tömegek maguktól nem lépnek a javulás útjára, őket csak erőszakkal lehet a helyes irányba terelni. A hasonló, összeomlás előtt álló országokat legeredményesebben egy katonai hatalomátvétel tudja megállítani a romlás útján, ez képes megakadályozni az anarchiával együtt járó törvénytelenségek térnyerését. A rend lényegében már megbomlott hazánkban, ennek számtalan jelét érzékeljük. Katonaságunk nincs, ezért katonai jellegű rendteremtés lehetetlen. Csak katonai-rendőri hatalomátvételre lenne lehetőség, ha a rendőri erők erre alkalmasak lennének. Nem a személyi állomány alkalmatlan, hanem a rendőri vezetés, mely teljes mértékben elkötelezettje a politikai vezetésnek.

Szolgálunk és védünk

Kit szolgálnak, és kit védenek, merül fel az emberekben. A szlogen a társadalom felé jelenítené meg, hogy mi is a feladatuk lényege. A nép megítélése szerint a rendőr kizárólag a politikusokat szolgálja, és őket védi. Ez az általános felfogás.

Nincs igazságszolgáltatás, csak jogérvényesítés!

Ez az elv szintén befolyásolja a rendőr, és a rendőrség megítélését. Az emberek elvesztik az igazságba vetett hitüket, és a rendőr sem az igazságot, a társadalmat képviseli már, hanem a jogot, melyet arra értelmeznek, arra csűrnek-csavarnak, amerre csak akarnak. A rendőr ugyanis a természetjog alapján, a nép felhatalmazását élvezi arra vonatkozólag, hogy a társadalom rend-igényét megfelelő szinten tartsa. Amennyiben a társadalom azt érzékeli, hogy a rendőr nem a természetjog alapján neki járó jogokat (társadalmi igazságot) képviseli, hanem valami összetákolt, kiforgatható, elhazudható, az igazságot kinyilvánítottan nem védő törvénykönyvet képvisel, teljesen egyértelmű, hogy a nép azt nem fogja megérteni, sem támogatni, sem elismerni (csak a zavarosban halászók körei). A rendőr, ha fellép valahol, akkor a népet, engem, a szomszédot képviseli. De ha ez nem olyan módon történik, ahogy az elvárható a nép számára, akkor a nép elfordul a rendőrtől, és kialakul a társadalmi megvetettség. Mert a természetjog alapján mindenkinek jogában áll megvédenie saját magát, hozzátartozóit, embertársait, és az értékeket. A civilizált társadalomban az egyén ezt a jogát átadja a hatalomnak (államnak) azzal a feltétellel, hogy az megvédi őt, amelyért adót fizet az egyén. Ha a hatalom ezt az átvett jogot nem érvényesíti, akkor az egyénnek jogában áll ezt visszavenni. Tömegméretekben ez a forradalom okozója, mely nem más, mint társadalmi szinten a jogokkal élni képtelen hatalomtól a jogok visszavétele. A visszavett jogokat egy új, a várakozások szerint az igazságot érvényesítő erőnek átadva, igazságosabb társadalomban reménykedve. Ezt csak egy szervezett erő képes megvalósítani, és ez általában a katonai erő - ha van. Ha nincs, a katonai-rendőri erő is megfelelne, ha lenne akkora társadalmi elismertsége, hogy erre alkalmasnak ítéli meg a közösség. A rendőrség tekintélyének a tudatos lejáratása azt a célt szolgálja, hogy erre alkalmatlannak ítélje a társadalom. A katonaság lezüllesztése és a botrányosan alacsony létszáma is ezt a célt szolgálja.

Hogy lehet egy rendőrség veszteséges?

Az állam szándékosan rontja a közintézményeinek minőségét. Azzal, hogy nem állami költségvetésű a rendőrség, hanem a saját pénzével gazdálkodik, a rendőrség elvesztette a nemzet anyagi támogatását. Olyan ez, mintha valakinek azt mondanák, mától ennyit kapsz, oszd be. Ez az oszd be viszont egyre kevesebb, főleg reál értéken. A rendőrség nem a feladataihoz igazítja az anyagi igényeit, hanem az anyagi lehetőségeihez a feladatait. Mivel az anyagi lehetőség kevés, ez a feladatok mennyiségi és minőségi romlását hozza magával. Ez az egyik oka, hogy a rendőrök "kibuktak" a TEK-re, mert ott a feladatokhoz igazítják az anyagi igényeket. Van minőség, mennyiség. Máshol ez nem így van, és pont ott nem, ahol nem áttételesen, hanem közvetlenül érintkeznek a társadalommal. Ez súlyos zavart okoz a rendőrségen belül, és megosztottságot eredményez.

Miközben az államnak szüksége van erőszakszervezetre, miért teszi ki a rendőrséget a mai állapotoknak?

A válasz rendkívül bonyolult, és a megbízó-megbízott kapcsolatában kell keresni. Egy jó megbízó-megbízott kapcsolatban a beosztott (jelen esetben a politikai vezetés alá beosztott rendőri vezetés, és az az alá beosztott rendőrségek, és rendőrök kapcsolata) tiszteli a felettesét. Ha elmúlik a tisztelet, mert a vezető rosszul végzi feladatát, akkor a tekintélynek vége. Mivel a rendőrök épp úgy ki vannak téve a hibás politikának, mint bárki (hisz a rendőr is ember, családja, gyerekei, hitele van), a tisztelet a vezetés irányába elmúlt. Ekkor a politikai vezetésnek, hogy megőrizze irányító szerepét, más érzésre kell helyezni a megbízó-megbízotti kapcsolatot, és ez a félelem. A vezetés kénytelen arra helyezni a hangsúlyt a tekintély megőrzésben, hogy a félelem legyen a meghatározó. A rendőr féljen a vezetéstől, hogy kirúgják, elveszti a munkahelyét, és az azzal járó juttatásokat. A tekintély ugyanis több dologból tevődik össze. A tisztelet és a szeretet az alapja, a félelem pedig a biztosíték. Tisztelem a felettest tudásáért, szeretem, mert tudom, hogy jó főnök, mindent megtesz a beosztottakért, és egy minimális fokon félek tőle, mert éreztetheti hatalmát. A szeretet már rég elmúlt, mert a beosztott tudja, hogy a vezetés dilettáns mindenhez, és olyan személyekkel van tele, akiket régen le kellett volna tartóztatni. Ezzel ott tökéletesen tisztában vannak. A tisztelet is elmúlt már, mert a megélhetés is bizonytalanná vált, a főnök folyamatosan csak elvon, megszorít, a feladatokat bonyolítja, és megvonja a jogos intézkedések lehetőségeit, ott viszont intézkedést vár el, ahol a társadalmi megítélés rosszabbodását okozza (pl. közúti büntetések). A hatalom tehát alapvetően a félelemre alapoz, ennek alapja pedig a folyamatos bizonytalanságban tartás. Tehát a hatalom azt akarja elérni, hogy a rendőr is féljen a hatalomtól.

Mit bizonyít a szombati rendezvény?

Azt, hogy a rendőrnek, és vele együtt a többi hasonló helyzetbe került állami szervezet állományának, tűzoltóknak, börtönőröknek, vámosoknak, de most már a katonáknak is elegük van a bizonytalanná tevő, bomlasztó törekvésekből.

Látják a végét, és az nem jó. A hatalom még ezt nem képes felmérni, de ha felmérné, akkor sem tud tenni semmit, mert kényszerpályán mozog. Látják az elmúlt hetek forradalmaiból, a történelmi tapasztalatokból, hogy hová vezet, ha a nép bizalma után a hatalom alkalmazottainak a bizalma is megszűnik a vezetésben. Akkor a hatalmi struktúra már menthetetlen. Mi lesz akkor? Anarchia, vagy új rend. Ez is egy bizonytalansági tényező, de ez csak addig fék, amíg a bizonytalansági tényezők ki nem egyenlítik egymást, utána már minden mindegy. A törvény elbukik, a rend őre többé nem a rend őre, mert nincs rend, amin őrködni kellene, beáll a zendülés, a lázadás állapota.

Javíthatja-e a mai rendszer ezeket az állapotokat?

Nem képes javítani. A jelenlegi helyzetben ez anyagi, gazdasági kérdés. A politika olyan mélységig elhibázott 20 évet tud maga mögött, amely kijavítása a jelen politikai struktúrával lehetetlen. A fennálló, immár nyugodtan mondhatjuk regnáló hatalom, még adhat némi engedményt, próbálhat javítgatni, de már nem képes javítani a helyzeten jelentős mértékben. A Fidesz-kormány elgondolása nem jött be. Sokkal hamarabb kifulladt a fülkeforradalom hangulata, mint várták volna. Mi a forradalom hangulata? Amikor egy nagy váltás, egy valódi forradalom lezajlik, és az emberek tűrőképessége egy ideig sokkal nagyobb. Mint például háborúk után, az újjáépítés évtizedében, a társadalom sokkal több lemondást tud lenyelni, mint általában béke helyzetben. Ezért próbálták a forradalmi retorikát használni, de nem jött be. Arra viszont nincs pénz, hogy javítsanak az állapotokon. Ezért mondom, hogy a kormány kényszerpályán mozog. A rendőrségek a gazdasági gondjai továbbra is fennállnak, a rendőr egyéni gondjai pedig a társadaloméval együtt nőnek. Így a rendőr sokkal közelebb kerül a társadalomhoz, mint a politikához (hatalomhoz), ahonnan szépen lassan elszakad. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen hatalmas összegekre lenne szükség, amit viszont nem tud az állam máshonnan elvonni, mint a társadalom szociális szektorából. Akkor a rendőr és hatalmi szervek kérdése rövid időre megoldódik, a nép helyzete viszont rendkívüli módon súlyosbodik. Az állam ezt próbálta éveken keresztül, de már a gazdasági helyzet odáig romlott, hogy ez kevés, és konkrétan a hatalmi szervek pénzügyeihez kellett nyúlni. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a baj, mint azt mondják. Innen nincs kiút, mert a történelem ezerszer bizonyította a folyamatok sorrendjét, attól eltérni nem lehet, mert akkor az embert magát kellene lecserélni.

Hogy javítható a helyzet?

Nem látunk más megoldást, mint amiben hiszünk, a hungarista államrend megvalósítását. A hungarista államrend alapja az erkölcs. Ez a hatalmi szervektől fokozott erkölcsi alapállást vár el, a hatalmi tekintély teljesen átalakul. A hungarista gazdasági rend pedig bőven elegendő tartalékot tud képezni ahhoz, hogy a szociális, és közbiztonságot ellátó szervek tökéletesen végezzék feladataikat. A hungarista államrend alapja a munka, és a munka alapján ítéli meg a juttatásokat. Legfontosabb elvárás egy munkás társadalomban, a munkás fokozott védelme, egészsége, és a köz biztonsága. A hungarista vezetés kiemelten kezeli a honvédség, a rendőrség, tűzoltóság szerepét. Ők a nemzet biztonságának letéteményesei, nem 'közalkalmazottak' csupán. A hungarista hatalmi váltás után visszahelyezzük a tekintély-rendszert a tisztelet-szeretet alapjára. Ez a megoldás erre a kérdésre.

Kovarcz Emil - Jövőnk.info