A Szegedi-botrány kapcsán tette fel a kérdést néhány olvasónk, akiknek rokonságában vagy ismerősi körében érintettség van zsidó felmenőket illetően, hogy mire számíthatnak, milyen elbírálás alá esnek ezek az emberek, illetve milyen jövővel számolhatnak gyermekeik? A kérdéseket feltevő olvasók meglátásainkat nem vitatják, nem próbálják a kérdést elbagatellizálni. Mivel sok embert érinthet, a kérdést itt válaszoljuk meg.

Mondhatnánk, hogy kényes kérdés, de számunkra egyáltalán nem az. Kényes és kellemetlen legfeljebb azoknak, akik megnyilvánulásai első adandó alkalommal ütik korábbi retorikájukat. Kaptunk már kérdést az úgynevezett józsidókat illetően, de Izraelből is volt már levélírónk. Világképünk határozott, álláspontjaink ezért egyértelműek és következetesek. Higgadtak, de nem megengedők.

Sem a liberális demokráciának való megfelelési kényszer, sem elvakultság, gyűlölet, vagy bármiféle indulat nem befolyásol minket. Legyen szó akár cigánykérdésről, akár zsidó származásról. Állásfoglalásaink épp ezért egyik szélsőségbe hajló oldal számára sem elfogadhatóak, sőt, azokat megérteni is képtelenek. Sem azt nem képesek felfogni, hogy merjük nyíltan taglalni a kérdéseket, sem azt, miért nem akarunk népirtást. Világképünk, és a majdan erre alapozott állam elég erős lesz ahhoz, az igazságtól való félelemtől, de az attól elhajló gyűlölettől is mentes maradhasson.

Tehát a zsidó származás kérdése. Először is tisztázzuk, ki minősül zsidónak. A kérdést egyszerűen letudhatnánk azzal, hogy az a zsidó, akire mi azt mondjuk. Ezt egyébként így is kezeljük, de ez inkább bővíti a kört, semmit megengedő lenne, ugyanis származástól függetlenül nyugodtan zsidónak lehet tekinteni azokat, akik ismert vérségi kötődés ellenére teljes mértékben kiszolgálják a zsidó érdekeket. Ennél azonban törekedjünk kimerítőbb válaszra.

A korabeli zsidótörvények a származást nagyszülőkig visszamenőleg vizsgálták. Tehát ahol a dédszülő zsidó volt, már nem minősül zsidónak, így zsidó nagyszülők esetén az érintettől születendő gyermekek már nem számítanak zsidónak. Dédszülőkre magunk is csak különleges esetekben kérdezünk rá (vezetők, csúcsvezetők, különleges megbízott, belső ellenőrzés, stb.), különben csak nagyszülőkig. Bármilyen más európai népből eredő felmenő esetén nyilatkozat alapján magyarnak, a magyar nemzethez tartozónak tekintjük.

A zsidó származást magunk elsősorban biztonsági kérdésnek tekintjük. Mozgalmi szinten ez a meghatározó, ezért nem fogadjuk el az úgynevezett józsidók jelenlétét a nemzeti oldalon, és ezért kizárt nálunk az ilyen tagság, illetve ezért minősítjük potenciális cionista szervezetnek azokat, ahol akár egyetlen, származásával tisztában lévő zsidó is van – pláne vezető pozícióban. A tapasztalat azt igazolja, hogy az ilyen, kettős identitással rendelkező zsidók választási helyzetben könnyen választják a vérségi szolidaritást (Reiner-jelenség). Ami pont úgy érthető, mint a cionizmus elutasításának kinyilvánítási szándéka – de ez a kockázat pont ezért megengedhetetlen.

Állami szinten hasonló szempontból fogjuk kezelni a zsidóságot, illetve a zsidó származás kérdését. Szögezzük le: a származás önmagában nem szolgálhat elítélés alapjául. A zsidó származás nem bűncselekmény. De óvatosságra intő tény. Minden népnek vannak vérségi alapú, ha úgy tetszik, faji tulajdonságai. Legjobb példa erre a cigányság. Hogy ezek a tulajdonságok milyen irányban fejtik ki hatásukat, gyakorlatilag az állam felelőssége. (Épp ezért mérhetetlen ostobaság a cigányhelyzet kialakulásáért a cigányokat okolni.) A zsidóság például rendkívül hajlamos a klikkesedésre, konspiratív tevékenységre, környezetét romboló érdekérvényesítésre. Az államnak szükségszerű ezért nyilvántartásba vételük, már csak az esetleges vérségi alapú, romboló szándékú konspirációs tevékenységek felderíthetősége végett is. Emellett a normális életvitelt folytató zsidók, zsidó származású emberek joghátrányt nem szenvedhetnek, rájuk is a munkásállam általános szabályai érvényesek. Vérségi alapú bűnszervezet alakítása esetén azonban a fentiek okán a származás súlyosbító körülmény lehet. A zsidó származás mindaddig biztonsági kockázatot fog jelenteni, amíg akár egyetlen országban is meghatározó a szerepük, Izraelen kívül (melynek emberi normákat betartó működését a szintén megújuló világban a nemzetközi jog nyilván szabályozni fogja).

Az új rendben, tekintettel a zsidóság rendkívül erős vérségi kötődésére, állami vezetői pozícióba, politikai vagy gazdasági döntéshozó helyekre, valamint stratégiai posztokra zsidó nem kerülhet. Ugyanakkor például a vállalkozási lehetőséget nem kell elvenni tőlük, elvárt azonban, hogy üzleti érzékükkel az állami és társadalmi elvárásoknak megfelelően éljenek. Ezt a munkásállam működése származásra való tekintet nélkül szabályozza, ahogy a korlátlan vagyongyarapodásnak is megállj-t parancsol. A zsidó közszereplők tobzódása megszűnik, az általuk érvényesített kulturális rombolással együtt. Ugyanakkor saját népi kultúrájuk közösségeikben való ápolását az állam támogatja. A zsidó identitás őrzését az állam nem kifogásolja, de mindenféle konspiratív tevékenység, faji izgatás a legszigorúbb elbírálás alá esik.

A hungarista munkásállam gyakorlatilag egy dolgot vár el a zsidóságtól, pont úgy, mint bárki mástól: hogy emberként éljenek!

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info