A nőkérdés aktuális. Látom, ahogy magukat antiliberálisnak nevező lányok és nők ugyanazt a hedonista és feminista életvitelt folytatják, amelyet liberális társaik. Szomorúan tapasztalom, hogy sok lánynak és nőnek, akik magukat nemzetiszocialistának, esetleg divatos szóval egy tágabb körre utalva nemzeti radikálisnak vallják, csupán annyit jelent ez a titulus, hogy férfias, keménykedő, törtető hajlamaikat, melyeket az emancipáció nevelt önhibájukon kívül is beléjük, itt élik ki, és nem épp másutt. Vedelnek, mint a férfiak, bakancsot hordanak, vulgáris módon zsidóznak, mert ők kemény lányok, nemzeti radikálisok. Sajnos ebben sok férfi is hibás: mindez tetszik nekik. Szeretnek a kedvesükben amazont vagy szexistennőt (=pornószínésznőként viselkedő közönséges nőszemély) látni, ahelyett, hogy tisztességes, nőies lányokat keresnének maguk mellé. Persze nem azt akarom mondani ezzel, hogy egy nő ne legyen határozott, erős vagy épp vonzó - de semmiképp se így. Vagy ha így akar az lenni, akkor ne nevezze magát igaz magyar leánynak, főleg ne nemzetiszocialistának, de azt se tartom valószínűnek, hogy amelyik férfinak ilyen a nőideálja, annak sok köze lehet eszménkhez.

Talán emlékeznek az olvasók A hungarista nőideál c. cikkemre, ahol felvázoltam, mit vár el a hungarizmus a nőtől. Ebből látható, hogy a nő a szent hivatása a családi szentély őrzése, mely egész életét betölti és boldogságát megadja. Férje számára támasz, gyermekeinek örök forrás. Ez olyan magasztos és nagy feladat, amely ér annyit, mint a végzett munka, és van olyan fontos, hiszen a férfiak csak úgy tudnak igazán helytállni, és a gyermekek úgy nevelődhetnek értékes felnőtté, ha egy biztos pont: az édesanya áll mögöttük, aki nincs kitéve a világ viharainak. Az évezredek tapasztalata, ez a kereszténység tanítása, ez fakad a férfi és a nő, valamint a gyermekek lelkéből.

Erre mit látok? Egy ifjú politikusnő a következő nyilatkozatot teszi:

"A gyermekvállalások számára kedvezően hat, hogy a XXI. században az anyaság megélése nem kell hogy azt jelentse, a nő minden másról lemond. A technikai vívmányoknak és a nők leleményességének köszönhetően azok az anyák, akik felelősen vállalnak gyermekeket, munka mellett is tisztességgel fel tudják nevelni őket, míg sajnos elsősorban a cigány családoknál hiába van otthon akár mindkét szülő, a gyermek nem kap megfelelő törődést. Erre világít rá az a kérdőíves felmérés is, amely a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Tárki közösen jegyzett kötetében jelent meg idén. Ebből ugyanis kiderül, hogy azzal a kijelentéssel, hogy egy dolgozó anya ugyanolyan meleg és szoros kapcsolatban lehet gyermekeivel, mint egy olyan anya, aki nem dolgozik, a nők 75 százaléka, a férfiak 72 százaléka értett egyet. Azzal viszont, hogy a család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik, már csak a nők 38 százaléka, a férfiak 36 százaléka azonosul. Tehát az emberek tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozó nők is megfelelő gondoskodást nyújthatnak gyermekeiknek.

A kérdés terjedelmes szakirodalma az utóbbi években figyelemre méltó átalakulásról számol be: míg harminc éve a nők magasabb munkaerő-piaci részvétele még alacsonyabb termékenységi mutatóval járt, ez mára megfordult. Tehát ahol az anyákat továbbra is kizárólag gyermekgondozói szerepükben támogatja az állam, ott csökken a népszaporulat. Egy nőnek gyermekei születése után is az élete része lehet például egy egyházi asszonykórus, egy civil szervezeti tisztség, a politika vagy a sport - akár versenyszerűen is, gondoljunk csak Janics Natasára, aki néhány hónapos babája mellett is olimpiai bajnoki címvédésre készül. Ha ugyanis egy-két gyermek megszülése után azt a látszatot keltjük a nőkben, hogy az életükbe nem fér bele más, nem fér bele több, akkor hogyan várhatjuk el, hogy még egy-két gyermeket vállaljanak? Sokkal inkább a segítséget kell megadni nekik ahhoz, hogy ez a - ha fogalmazhatok így - közérdekű álmuk valósággá váljon."

Lefogadom, hogy a kedves olvasóközönség nem találja ki, ki mondta mindezt. Nem, nem egy MSZP-s élmunkásnő, nem is egy a sok zsidó feminista közül. E szavak Duró Dóra jobbikos képviselőasszony szájából hangzottak el.

Mindez nem csoda, hisz eddig se sok jót jósoltak a hölgy megnyilatkozásai. A dolog ott kezdődött, hogy mint nemzeti radikális szexszimbólum tűnt fel (így, szó szerint!) a celebvilág csillagai között villantós miniszoknyában, majd folytatódott azzal, hogy szinte már szentté avatták, mert 24 évesen gyermeket vállalt, mintha ez olyan csodálnivalóan korai lenne. Ezután láthattuk a pocakos képeket, ahogy egy jó sztárocskához illik, majd röppentek az első babafotók a sajtónak. Hiszen ez kell a népnek.

Ezek miatt nem írtam cikket. Végül is önmagát úgy teszi nevetségessé, ahogy akarja. Ő lett a Jobbik barbie-babája, akinek csinosságával és bájával lehet pár szavazatot nyerni, hát tessék. A demokraták már csak ilyenek: a vulgus kegyeiért bármit és mindent.

Most viszont klaviatúrát kellett ragadnom, mert a képviselőasszony felszólalt, mégpedig egy olyan kérdésben, amely nőként a szívügyem. Ez pedig a gyermekvállalás, a női szerepek és az otthon maradás, a munka kérdése. És e gondolatsorban annyi butaságot fogalmazott meg, hogy mindenképp fel kell rá hívnom a figyelmet: nem ez az ideális modell.

Vegyük csak sorra szavait:

"A technikai vívmányoknak és a nők leleményességének köszönhetően azok az anyák, akik felelősen vállalnak gyermekeket, munka mellett is tisztességgel fel tudják nevelni őket (...)"

Nem tudom, kedves Dóra hol él. Hogy nem a magyar valóságban, az biztos. Technikai vívmányok ide, technikai vívmányok oda, az átlag munkaidő még mindig nyolc óra naponta. Egy nő a munkahelyén végezhet fárasztó munkát testileg, de az is épp elég, ha a munka lelkileg fárasztó. Kitéve a határidőknek, a főnökök zaklatásának, a munkatársak fárasztásának a nő idege őrlődik. Nyolc óra munka után az asszony meggyötörten hazatér. Ekkor kezdődhet a főzés és a takarítás. Kire nem marad idő és türelem? A férjre és a gyermekre. Azt hiszem, nem sokan engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy az ételt úgy hozassák és takarítónőt tartsanak. És vajon ez a cél? Hogy más főzzön a családra és más mosson? De ha ez a luxus meg is engedhető, és a férj se ütközik meg rajta, hogy más vezeti a háztartást, akkor még mindig ott a kérdés: miért az az idea, hogy a nő ki legyen téve lelkileg és esetleg testileg is a munkahely feszültségének? Kiszolgáltatva a főnöknek? Leterhelve, kiszipolyozva mások által? Miért kell a nőt kikergetni nagyszerű birodalmából, az otthonából?

Talán nem egy olyan olvasó akad, akiben élnek olyan emlékek, hogy az édesanyja nem játszott vele szinte sohasem, mert munka után fáradtan ért haza, és már mindenre volt türelme és ideje, csak erre nem. Vagy hogy az idegei tönkrementek a munkahelyi feszültségben. És ha az anya fáradt és ideges, ki fogja a fáradt és ideges férjet szerető karjaiba venni? A férj azért is dolgozik, hogy a nőnek megteremthesse nemcsak a testi, de a lelki biztonságot is, hogy aztán az ennek a bizonságnak a boldogságában felüdítse őt. Vagyis kiegészítik egymást. Ha a nő is dolgozik, akkor ez a rendszer felborul, vagyis a nők munkába állása a férj-feleség és a gyermek-édesanya kapcsolatok tönkretevője!

De itt még nem ér véget az eszmefuttatás: "(...) míg sajnos elsősorban a cigány családoknál hiába van otthon akár mindkét szülő, a gyermek nem kap megfelelő törődést."

Ez nem érv! A cigány édesanyáknak bár lenne idejük szeretetet és odafigyelést adni a gyerekeiknek, de nem képesek rá mégsem, mert ők maguk sem kaptak ilyet. Bukott dolog a magyar édesanyákat a cigány édesanyákkal összehasonlítani. Azt hiszem, ezzel felesleges is tovább törődni.

"Erre világít rá az a kérdőíves felmérés is, amely a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Tárki közösen jegyzett kötetében jelent meg idén. Ebből ugyanis kiderül, hogy azzal a kijelentéssel, hogy egy dolgozó anya ugyanolyan meleg és szoros kapcsolatban lehet gyermekeivel, mint egy olyan anya, aki nem dolgozik, a nők 75 százaléka, a férfiak 72 százaléka értett egyet. Azzal viszont, hogy a család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik, már csak a nők 38 százaléka, a férfiak 36 százaléka azonosul. Tehát az emberek tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozó nők is megfelelő gondoskodást nyújthatnak gyermekeiknek."

Nagyszerű! Tehát az elbutított, mást mintát nem látó, emancipált nők és az ebbe beletörődő férfiak egyetértenek azzal, hogy a mai helyzet nagyszerű. Ez nem tapasztalat, hanem tapasztalatlanság és agymosottság. De egy hungarista oldalon nem kell magyaráznom azt, hogy mennyit érnek a szavazások és a többségi vélemények!

"A kérdés terjedelmes szakirodalma az utóbbi években figyelemre méltó átalakulásról számol be: míg harminc éve a nők magasabb munkaerő-piaci részvétele még alacsonyabb termékenységi mutatóval járt, ez mára megfordult. Tehát ahol az anyákat továbbra is kizárólag gyermekgondozói szerepükben támogatja az állam, ott csökken a népszaporulat."

Komolyan? Ha jól tudom, a kommunizmus kényszerítette először tömegesen a nőket a munkába, ahhoz képest a két világháború semmi se volt. Valami olyasmi is rémlik, hogy ezidő óta csökken a népszaporulat hazánkban. Ami persze nem csak a nők munkába állásával magyarázható, de ez is egy fontos tényező: a kényszerű kenyérkeresés vagy épp a diploma-, majd karrierhajhászás.

"Egy nőnek gyermekei születése után is az élete része lehet például egy egyházi asszonykórus, egy civil szervezeti tisztség, a politika vagy a sport - akár versenyszerűen is, gondoljunk csak Janics Natasára, aki néhány hónapos babája mellett is olimpiai bajnoki címvédésre készül. "

Azt hiszem, erős csúsztatás egy asszonykórust összevonni azzal, hogy valaki napi nyolc órában el van szakítva az otthonától vagy épp szónoki körutat tart mint politikus.

"Ha ugyanis egy-két gyermek megszülése után azt a látszatot keltjük a nőkben, hogy az életükbe nem fér bele más, nem fér bele több, akkor hogyan várhatjuk el, hogy még egy-két gyermeket vállaljanak? Sokkal inkább a segítséget kell megadni nekik ahhoz, hogy ez a - ha fogalmazhatok így - közérdekű álmuk valósággá váljon."

Valamit el kell döntenünk. Azt, hogy a nő szülőgép, akit meg kell nyugtassunk, hogy munka mellett is potyogtathat három-négy-öt vagy több, és nem csak egy vagy kettő gyermeket,vagy inkább felelős édesanya, aki ha megszüli a kicsinyeit, velük is akar maradni, teljes értékű anyaként akar-e tudni róluk gondoskodni.

El kell döntenük, hogy a nőknek azt akarjuk-e mondani, hogy folytathatják ön- és családrontó életmódjukat, amelyet a zsidó feminizmus kényszerített rájuk, s melyhez már többségük annyira ragaszkodik, de azért, mivel jó magyarok, szüljenek néhánnyal több utódot, vagy pedig gyökeres változást szeretnénk elérni a családok terén, a nők és ezáltal a férfiak gondolkodásában és életmódjában.

Ha valaki  ugyanis egészséges családmodellben gondolkodik, amely meleget adó, biztos fészke lehet a gyermekeknek, akkor nem gondolhat másra, mint arra, hogy az édesanyák maradjanak otthon. Senki nem mondja azt, hogy ne csináljanak mást: hogy ne legyen hobbijuk, hogy ne mozduljanak ki. De egy napi minimum(!) nyolc órás munka - amely a legtöbb nőnek a munkát jelenti, és nem heti pár órát, mint Duró Dórának - annyi stresszel jár a legtöbb esetben, és annyi időt von el a családtól és a házimunkától, hogy ott megfelelő családi élet nem lehetséges.

Az asszonyra otthon van szükség: hogy takarítsanak, főzzenek, gyermekeikkel foglalkozzanak és az élet viharaiból hazatérő férjüket vegyék körbe szeretetükkel. A férj megteremti a biztonságos otthont, a nő pedig szerető birodalommá varázsolja azt. Ezt a legkevesebb nyolc órás munka mellett nem képes megtenni, bármit is magyarázzon a képviselőasszony és bármit is mutassanak a felmérések. Az élet, nézzünk végig saját családunkon vagy a környezetünkben levő családokra, egészen mást mutat.

A nő hagyományos szerepe, amely mellett kiálltam a képviselőasszony ellenében - még ha beszéde elején dicséri is ezt, a végkonklúzió más! -, értékes. Nincs okunk rá, nekünk nőknek, hogy olyan munka után ácsingózzunk, ami elvon családunktól. Aki erre vágyik, azt csak a hiúság hajtja.

Nőtársam, társadalmi megbecsülés kell? Én mondok neked valamit: dolgozz inkább azért otthon, hogy a férjed jól teljesíthessen, mivel szerető otthon várja, és őt becsüljék meg a társadalomban. Te sokkal többet kapsz majd. Azt, hogy ő megbecsül. És a gyermekeid, akikért feladtad a karriert, és akiknek nem a fizetésedet viszed haza, hanem a legdrágábbat adod nekik: idődet, melynél értékesebb kincs nincs.

B. Bernadett - Kitartás.hu