Testvér! Hadd tegyek fel egy kérdést. Komolyan hiszel abban, hogy győzhet a hungarizmus?

Országunkat a zsidók irányítják, kenyerünket a cigány eszi, fiainkat és leányainkat pedig a rájuk szabadított eddigi legnagyobb vész, a gettókból és szabadkőműves páholyokból kiszabadult liberalizmus dönti ember alatti posványba és teszi őket boldogtalanná. Testünk és lelkünk egyszerre van most veszélyben. Fizikumunkat és géniuszunkat egyaránt el akarják pusztítani. Céljuk: lehetőleg éhezz, vagy ha van rá pénzed, szórakozz halálig, de semmiképp se szaporodj, és legfőképp ne üdvözülj. Mind a földi, mind pedig az öröklétünket keserűvé, nehézzé vagy legalábbis haszontalanná akarják tenni. Ez az ő összeesküvésük. Ez az az összeesküvés, amit már nem ötszáz és nem ezer éve szőnek  - és mindezt azért, mert minket csak ember alakba bújt állatnak tekintenek, aki nemesebb életre nem, csak arra érdemes, hogy őket szolgálja.

Valóban el tudod hinni, hogy mindezekből van kiút, s hogy loboghat még magasan a győzelmi lobogó?

Összetartani, szervezett egységbe rendeződni, erőt mutatni, felsőbbséget hirdetni - ez az ő taktikájuk, és ők erre képesek. Mi miért ne lennénk azok? Igenis azok vagyunk! Vagy félsz talán? Hisz tudod, ha valaki egyszer a gójok közül ezzel a taktikával élt, azt könyörtelenül elpusztították. Így dőlt össze a III. Birodalom, így végezte fejjel lefelé lógva Mussolini, és ezért lehet ma még Horthy Miklóst is megbecsüléssel emlegetni, csak a hungarizmust kell pocskondiázni, csak velünk nem szabad szóba állni, csak Szálasi Ferencnek nem adózhatunk elismeréssel. Egyedül  mi, hungaristák vagyunk azok, akiket még lehet gyerekesnek  és kispolgárian irigynek bélyegezni, egyedül a mi eszménk az, amely a közvélekedés szerint egy értelmes magyar ember számára még csak átgondolásra sem méltó. Olyan lózungokat hallunk még nemzeti radikális körökben is a hungarizmussal kapcsolatban, melyek annyira helyénvalóak és annyira reálisak, mint a "horthyfasizmus".

Testvér! Nem reménykedsz? Nem reménykedsz, holott mi mindezzel szemben mégis itt vagyunk, és egyre többen vagyunk?

Annak ellenére, hogy minden oldalról, még a hozzánk legközelebb állóktól is ezernyi gyalázat ér, hogy nem átallanak minket, eszmeiségünket teljesen félreértve zöld kommunistának, újpogánynak vagy sovinisztának nevezni, egyre többen vannak azok, akik felénk húznak. Egyre többen csalódnak abban, amiben eddig hittek, és fedezik fel lassan, de biztosan a hungarizmust, ledöntve minden előítéletet.

Hungarista bajtársam! Most harcolnál csak ímmel-ámmal, most lenne rajtad úrrá a csüggedés?

Gondolkozz el inkább azon, mit kéne tenni azért, hogy azok, akik más eszmékben és csoportosulásokban csalódtak, ide jussanak és itt is maradjanak. Én azt mondom: kitartani az eszme tisztasága mellett, és elérni, hogy az eszme Te magad légy! Állj ki a szocializmusunkért, és ne érdekeljen, hogy ez gúnyra és kommunistázásra szolgáltat látszatokot már több, mint fél évszázada. És fennen hirdesd a nacionalizmust a tömegben, melyben ez a legtöbbször azt jelenti: fajimádók és pogányok vagyunk. Mindezt a tévhitet megcáfolva ragaszkodj hungarizmusunk legtöbbet támadott vagy épp lehazudott alkotóeleméhez, a kereszténységhez, hiába nem népszerű, és hiába vallják krisztushívőnek magukat azok is, akik mind a hősies kiállás, mind a haza eszményét rombolják.

Ahogy már sokszor hallhattátok: mi egy egészen más világ vagyunk. De miben is vagyunk más világ?

Nem másban, mint a fentebb vázolt eszmei tisztaságban és abban, hogy ezt az életet éljükis. Nem csak szólamokban vagyunk antiliberálisok, asszonyaink pedig nem csak a viták során tagadják meg a feminizmust. Amit hirdetünk, azt éljük, ezért még a szánkat se kell kinyitni ahhoz, hogy süssön rólunk, kik vagyunk.

Ma pedig, az ideológiák - de leginkább az ideológia-nélküliség - halmazában ez a legnagyobb meggyőző erő. Az, hogy rendezett sorokban vonulunk, az, hogy fegyelmezettek vagyunk, az, hogy magasra emeljük a zászlót. Nacionalizmusunk nem csupán frázis, szocializmusunk nem ködös álom, kereszténységünk pedig nem csak papolás. Hanem mind a három maga az élet!

Talán téged is az vezetett el a hungarizmusig, hogy egyszer, süldő korodban megragadott a III. Birodalom rendben vonuló hada, a jelképek, az erő, s a férfiak acélos tekintete. Később megismerted a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatát, és megrendüléssel láttad, hogy ehhez az acélossághoz a feszületre adott csók kell. És hogy mi az az acélosság! Lemondó élet és bátran vállalt halál.

Egyszerre ragadott meg a külsőség és a mélyről jövő hit, s az, hogy valaki egész életében úgy él és ha kell, úgy is hal, ahogy az eszme hirdetőjéhez illik. Ebből láthatod: ahhoz, hogy a hungarizmus hódító útjára indulhasson általad is, olyan emberré kell válnod, aki egész életében mind belsőleg, mind külsőségekben ehhez igazodik és ezt hirdeti. És itt korántsem a különböző kitűzőkről, a karlendítésről vagy a nagy szónoklatokról van szó. Itt arról van szó, hogy képes vagy-e fegyelmezetten élni, fejedet felszegve, egyesen gerinccel tekinteni a világba, és képes vagy-e azért küzdeni, hogy elérd mind saját életedben, mind pedig hazád életében a hungarista ideát.

Hungarista testvérem! Tudom, hogy az idea, melyet a hungarizmus elébed állít, nagyon magas, főleg azért, mert a kereszténységből táplálkozik. De hogyha valaki nem a tökéletességre törekszik, és ennek mintájára nem a már saját életében megvalósuló hungarista hatalomátvételért küzd, hanem részeredményeket tűz ki célul maga elé, akkor fele addig se jut el, mintha a látszólag elérhetetlen ideának csak a tizedrészét teljesítette volna. Ne feledd, hogy volt már itt tatár, volt már itt török, elnyomott már minket sokféle idegen hatalom, de a haza még mindig létezik, és én még mindig magyarul írom e sorokat! Miért ne jöhetne el az, amire vágysz? S magad is miért ne tudnál rendezetté, fegyelmezetté, erkölcsössé, szilárddá - egyszóval igazi hungaristává válni?

Ébredj, magyar! - zengem e sorokkal. Elég abból, hogy félig-meddig éled csak a hungarizmust. Az ősi föld veszélyben! - kiáltom, és figyelmeztetlek, csupaszon fogsz majd állni Ítélőbírád s egész nemzeted előtt, mikor elhangzik a kérdés: minden tőled telhetőt megtettél a hazádért? Elég szorgalmas, pontos, alázatos, bátor, józan, meg nem alkuvó és bizakodó voltál életed során?

Nézz magadba, testvér, és tégy, ahogy tenned kell. Ahogy a keresztényeket a Szentírás szavai szerint nem úgy ismerik meg, hogy elmondják magukról, Jézusban hisznek, hanem arról, hogy szeretik egymást, úgy a hungaristákat is példás, bátor, hazafias és krisztusi viselkedésükről kell, hogy felismerjék.

Hiszek abban, hogyha mindannyian így viseljük magunkat, legyen az a családban, a munkahelyen vagy egy felvonulás során, akkor a környezetünknek felnyílik a szeme, felismeri, hogy csak Szálasi Ferenc eszméje mentheti meg a magyar nemzetet, és a hungarizmus diadalmaskodik mindannyiunk boldogságára és felemelkedésére!

Úgy legyen!

Kitartás!