(A Jövőnk.info-n megjelent: 2009.08.05.)

Egyre többen keresnek meg minket az általunk szalonnacionalistának, nemzeti radikálisnak nevezett táborokból. (Az irányzatok abban térnek el, hogy egyik demokratikus úton, belülről akarja megváltoztatni a rendszert, a másik zavargásokat szítva, kívülről, míg a hungaristák szerint a rendszer elkerülhetetlen összeomlására kell felkészülni.) Magunk részéről mindkét irányzat elképzeléseit elutasítjuk. Ezt a rendszert demokratikus úton megváltoztatni nem lehet, de zavargásokkal megdönteni sem. Nem lehet viszont fenntartani sem, az összeomlás elkerülhetetlen. Ezt egyre többen látják be jelenlegi elhelyezkedésüktől függetlenül. Ezek az emberek, közösségek, csoportok, sőt szervezetek egymás után keresik meg az Arcvonalat. Mert ezt az MNA mondta ki először. Sok mindent el lehet lopni, le lehet másolni. Azt viszont mindenki tudja, hogy míg a nemzeti radikális, szalonnacionalista szervezetek különböző formában vívják szélmalomharcukat a rendszer ellen, addig az Arcvonal évek óta tudatosan készül arra, aminek bekövetkezését a történések egyre inkább valószínűsítik. Amit nem lehet felkészületlenül fogadni.

A Jövőnk.info megjelenésével egy merőben új ideológiai és stratégiai elképzelésekkel jellemezhető új irányvonal szerzett teret magának. Az irányzat neve: hungarizmus. A hungarizmusról ezelőtt az igazságot keresőknek csupán annyi elképzelésük lehetett, amit rosszabb esetben a hivatalos történelemkönyvekből, jobb esetben hiteles, hungarista művekből, illetve a történelmi hungarizmus tisztelőinek fórumhozzászólásaiból összeszedhetett. Alapos tanulmányozás után összeállhatott egy olyan kép, mi szerint egy nagyon pozitív, kidolgozott történelmi eszmeiségről van szó. A felületesebb szemlélő pedig hungarizmusnak vélt minden megnyilvánulást, ami nemzeti jellegű. A történelmi eszmeiség, általánosságok mellett azonban nem találhattak sem kiterjedt szervezettséget, célirányos munkát, sem időszerű iránymutatást, stratégiai elképzelést. Legfeljebb addig terjedhetett a látókör, hogy van valami jogutódlás, valahol valakik készülnek valamire, és mindig felbukkan három betű: MNA.

Aztán a mozgalom vezetői úgy döntöttek: itt az idő színre lépni. A hungarizmus eszmeiségének időszerű megnyilatkozása új irányvonalat hozott a nemzeti ellenállás terén. A merőben új látásmód kinyilatkoztatását az első körben értetlenség fogadta. A köztudottan nagy múlttal és tapasztalattal rendelkező hungaristák (a Magyar Nemzeti Arcvonal a legrégebbtől fennálló nemzeti szervezet Magyarországon) kimondtak olyan dolgokat, melyek fölött mások előszeretettel átsiklottak, rámutattak a különböző szerveződések, irányzatok visszásságaira. A hatalom pedig azzal szembesült, hogy – tekintettel azok jó szándékú tagságára – a hungaristák mégsem támadták a vártak szerint azokat a szerveződéseket, melyben akár a hatalom közreműködése, illetve manipulációja feltételezhető. Továbbá a hungaristák más meglátásból közelítették meg a rendszer elleni harcot. Az események menetét előre látva új célt és alapot jelöltek a küzdelemnek. A hungaristák nem azt mondták, hogy kell megdönteni a rendszert. Hanem azt, hogy ha tetszik, ha nem: eljön a vér és vas ideje! Mindez párosult egy markáns ideológiával, ami szintén eltér a megszokott szemlélettől. Más szemszögből szemléli a józsidókat, a Trianon-kérdéskört és a nemzetiségi viszonyokat, az erőszakszervezetek tagjaihoz való hozzáállást, a nagyhatalmak szerepét, a nemzeti egység útját.

Merőben új látásmód, új elképzelések. Az új megközelítés nem csak értetlenséget eredményezett, hanem érdeklődést is. Mert egyenesség, következetesség jellemezte. Mert a szigor mögött felfedezhető volt az igazság. Bírált, de nem támadott oktalanul. A kezdeti értetlenkedő leveleket, kérdések halmazát követően néhány levélváltás után szinte mindig az lett a végeredmény: igazatok van! Tegyük hozzá: sok ilyen levélváltásunk volt más szervezetek tagjaival, különböző szintű vezetőivel. Senkit nem szólítottunk arra, hogy hagyja ott az adott közösséget. Elég, ha elkezdenek gondolkodni. És odafigyelnek. A szervezetükre, ránk és az eseményekre. Talán majd az adott időben jól döntenek.

Mind több a megkeresés irányunkban. Személyek, más szervezetek tagjai, vezetői, sőt szervezetek, vagy azok térségi szintű vezetése. Egyre többen látják be: igazunk lesz. Sem a demokrácia, sem az érzelmi-indulati lázadás nem működik. A végjáték mégis jön. És jó lenne felkészülni… Jönnek a kérdések: milyen lehetőség van az együttműködésre, mit tudnak tenni, milyen szerepet szánunk nekik. Vannak csoportok, akik bejelentkeznek: itt és itt ennyi fővel számíthattok ránk, ha oda kerül az idő.

Mindenkit – személyt, csoportot, szervezetet – egyedileg bírálunk el. Mindenkit jó szívvel fogadunk – kivéve, akik már elásták magukat. De semmiféle alkudozásba nem megyünk bele. Tudjuk, hogy mit akarunk. A kérdés, hogy jössz velünk, vagy mindenáron demokratát akarsz játszani? Mivel tudod segíteni, szolgálni a mozgalmat, a nemzetet most, és mire vagy kész, ha eljön az idő?

A magyar nemzet ismét spontán rendeződik sorsközösségbe. Különböző szervezetek tagjai néznek egy irányba, érzik a korparancs hívó szavát. És ez a késztetés, ha dönteni kell, erősebb lesz bármely szervezeti keretnél. A korparancs, a vezérlő láng: a hungarizmus!

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info