A Pax Hungarica Mozgalom minden évben több alkalommal is megemlékezik a magyarság hungarista és nem hungarista hőseire. Nemrégiben Sértő Kálmán nyilas költőre emlékeztünk, nemsokára pedig a Magyar Októberek című rendezvény keretei között fogjuk tiszteletünket leróni az 1944-es hatalomátvétel és az 1956-os szabadságharc hősei előtt.

Jó ezeken az alkalmakon elgondolkozni azon, hogy mit is jelent hungaristának lenni. Néhány jó szándékú embertől a Mozgalom tagjai, köztük én is kaptam már olyan tanácsot, hogy miért nevezzük magunkat hungaristának, hiszen ez a kifejezés lejáratódott, hiába jók a gondolataink, hiába akarunk jót, az emberek első reakciója az elutasítás, amely nagyban megnehezíti eszménk terjesztését.

Nyilván van abban valami igazság, hogy más néven egyszerűbb lenne a gondolatainkat „eladni", ami új, és amit még nem járattak le a zsidó történészek és újságírók. Azonban azzal, ha a hungarizmust lecserélnénk, ha a Hungarista Mozgalmat és a betiltások miatt különböző neveken működő nyilas pártokat nem tekintenénk elődeinknek, ha nem a Horthy-korszak és az emigráció hungaristái szellemi örököseinek és utódainak tartanánk magunknak, mérhetetlen kincseket vesztenénk. Nem tehetjük meg, mert ezzel odalenne minden, amire büszkék lehetünk!Én ugyanis büszke vagyok arra, hogy hungarista vagyok, mert ez a kifejezés magyar nyelven kibontva azt jelenti: magyar birodalmi eszmény, vagyis a magyarság élethivatása melletti teljes kiállást, a Kárpát-Duna Nagyhaza felemelkedéséért való küzdelmet.

Büszke vagyok rá, hogy hungarista vagyok, mert ezt a Széchenyi István gróf és Prohászka Ottokár püspök által használt kifejezést Szálasi Ferenc olyan bő, egzakt eszmei tartalommal töltötte meg, amely példátlan magasra emlte a mércét a magyarság későbbi története előtt. A kereszténység, a nemzetszeretet és a társadalmi igazságosságra való törekvés, e három rendkívül fontos idea úgy forrt egységbe a Kárpátok ölében, hogy példa lehet nem csak a magyarok, de a világ minden nemzete számára is.

Büszke vagyok hungarizmusomra, mert ezért a névért dolgoztak nap mint nap, ültek börtönben, haltak meg, hagyták el hazájukat a magyarság XX. századi történelmének talán legkiválóbb emberei.

Büszkén vállalok közösséget olyan férfiakkal és nőkkel, mint:

Szálasi Ferenc, aki a fényes katonai karrierjét és az ezzel járó társadalmi megbecsülést és vagyont otthagyta, hogy Isten hívására válaszolva a magyar nemzetet szolgálja, majd vállalta 1944-ben a haza becsületének megmentését, végül pedig a keresztre adott csókkal, a legmélyebb hittel távozott az élők sorából, megölve olyanok által, akik ahhoz sem értek volna fel, hogy a lába nyomát megcsókolják.

Kovarcz Emil, aki sikeresen emigrált, majd értesülve arról, hogy eszme- és harcostársai bitón és börtönökben végezték, önként hazajött, hogy a vérszomjas zsidó pribékek őt is halálra ítéljék.

Hubay Kálmán, aki, míg Szálasi Ferenc jóreményű szociáldemokrata és kommunista gazfickók helyett ült börtönben, hűségesen és megfeszített erővel vezette a Nyilaskeresztes Pártot és Hungarista Mozgalmat. 1946-ban ő is a vérszomjas zsidók áldozata lett.

Fiala Ferenc, aki szerkesztői és írói képességeivel szolgálta a hungarista eszmét mind itthon, mint az emigrációból, felhívva a figyelmet a kommunizmus és a világzsidóság veszedelmére. Bár az urambátyám-rendszer betiltásokkal és hazugságokkal kísérte újságírói munkásságát, ő ezek ellenére is fáradtságot nem ismerve dolgozott.

Henney Árpád, aki az emigrációban vitte vállán a Hungarista Mozgalmat, haláláig dolgozva azért, hogy míg Magyarországon a teljes erkölcsi romlás és zsidó szellem uralkodik, a legértékesebb eszme fennmaradjon.

Vajna Gábor, aki lőporgyári igazgatói állását is feláldozva állt az eszme szolgálatába, majd a hatalomátvétel után belügyminiszter lett. Szálasi Ferenccel egy napon halt mártírhalált.

Csia Sándor, Szálasi Ferenc országjárásának és hatalomátvételének krónikása. Hűségéért és munkájáért a zsidók őt is halállal „jutalmazták".

Wirth Károly, aki az egyszerŰ nyomdászok sorából emelkedett a parlamenti képviselőségig igen fiatalon, majd el kellett viselnie, hogy a Horthy-rendszer koholt vádak alapján bebörtönözte. Aki 1944. október 16-ig várt, hogy kiszabaduljon, és szabadságát, míg csak egy bombázáskor életét nem vesztette, a munkások buzdítására használta fel, így azeszméért küzdött az utolsó pillanatig.

Sértő Kálmán, akit a zsidó mágnások az egyik leghíresebb költővé tettek Magyarországon, de aztán feltámadt benne a magyar öntudat, és vállalva a sakterek mocskolódásait, tollát a hungarizmus szolgálatába állította. Büszke vagyok arra a Sértő Kálmánra, aki, érezve korai halálát, utolsó kívánságaként azt fogalmazta meg: „Ha meghalok, tűzzenek kihűlt szívem fölé egy nyilaskeresztet!"

Szálasi Ferencné Lutz Gizella, aki hosszú évekig volt menyasszonya, majd rövid időrefelesége a Nemzetvezetőnek, osztozva vele örömben és keserűségben; aki csak azért, mert szeretett, évekig ült börtönben, és aki nem volt hajlandó elhagyni hazáját, legyen bármilyen gaz rendszer uralma alatt.

Süllős Lenke, aki azt nyilatkozta Argentínából, hogy azért sem ment férjhez, mert ő csak jó magyar embert tudott volna elképzelni társul maga mellett. Verseiben maradandóvá tette a hungarista hatalomátvétel és a becsületbeli harc felemelő pillanatait a ma is élő költőnő.

A lista nem teljes. Sok névleg ismert és ismeretlen hős van még, akik már a mennyben, Krisztus jobbján járnak közben hazánkért. Őrájuk emlékezni nem felesleges múltba révedés. Aki emlékezik őseire és közösséget vállal velük, az lerója kötelességét a nagyok elõtt, és erõt meríthet példájukból. Nincs még egy olyan mai szervezet, mint a Pax Hungarica Mozgalom, nincs még egy olyan ma emlegetett eszme, mint a hungarizmus. Ellenségei pedig vagy gyökértelenek, vagy aljas gazemberekkel teli a múltjuk-jelenük.

Testvér! Ne hagyd el a hungarizmust soha! Élj és halj érte, ha kell, és hogyha lankadnál a harcban, ne felejtsd el, hogy olyan eszme szolgálatában állsz, amelynél nincs igazabb és dicsőbb! Küzdj azért, hogy egykor rád is büszkék lehessen a magyar nemzet! Dolgozz, hogy unokáid büszkén viselhessék nevedet! És ne felejtsd:

a pártocskák és szervezetecskék el fognak tűnni a pénzimádat, jézustagadás és a demokratikus megalkuvás süllyesztőjében, de a hungarizmus zászlaja, amíg él becsületes magyar ember a Földön, lobogni fog!

Úgy legyen!

Kitartás!

B. Bernadett - Kitartás.hu

Kapcsolódó:
Sohasem tagadjuk meg a Vezért!
Október 15-e: a becsület hatalomátvétele