Az utóbbi hetekben a zsidóságot és cigányságot érintő írásaink kapcsán kaptunk egy-két levelet, melyekben íróik értetlenségüket fejezik ki, mit is akarunk valójában, milyen meggyőződés hajt bennünket, milyen elképzeléseink vannak? „Szélsőjobboldaliként” miért írunk tárgyilagosan a zsidóságról, és miért úgy kezeli a hungarista munkásállam a cigánykérdést, ahogy?

Függetlenül attól, hogy a kérdések baráti vagy ellentétes oldalról jönnek, úgy tűnik, vannak még olyan, berögződéseiktől korlátolt emberek (bár egyre többen ismerik fel és teszik magukévá egyébként kristálytiszta szellemiségünket), akik képtelenek megérteni azt, amit évek óta már nyilvánosság előtt is folyamatosan ismertetünk.

Korlátoltan, elfogultan és túlbonyolítottan gondolkodva képtelenség is felismerni a kristálytiszta Igazságot. Mert abban nincs csűrés-csavarás, mellébeszélés, köntörfalazás, dogmatizálás, ideologizálás, elfogultság vagy öncélúság, nincsenek ezekből adódó korlátok. Ezekben élve, ilyen alapokon állva nehéz felismerni és megérteni az Igazságot. Mert az végtelenül egyszerű.

Bennünket nem kötnek ilyen korlátok, levetkőztük a berögződéseket, hátrahagytuk a kötött dogmákat, merev ideológiai téziseket. Egyetlen iránymutató van, ez pedig az Igazság. Az értékítélet alapja pedig az erkölcs. Semmi más nem köt minket, csak az mérvadó, ami ezekből adódik.

A világ folyása, a kor kihívásai olyannyira leegyszerűsödtek, hogy csak ilyen alapon lehet rá választ adni. A saját igazságok vetekedése, ideologizálás nem adhatnak megfelelő válaszokat. Gyakorlatilag ma a jó és rossz, a sötétség és világosság küzdelme zajlik, meglehetősen letisztult formában. A korkérdés, hogy igazságtalanság, a rombolás, az értéknélküliség győz, vagy az igazság, az építő szellemiség és az értékek. Szó sincs ma sem népek, sem fajok, sem ideológiák harcáról. Ma erkölcsi küzdelem zajlik.

Bármilyen kérdést, legyen szó az élet bármely területéről, kizárólag erkölcsi alapon kell megközelíteni, és az Igazság mérlegén mérni. Ma ezt rajtunk kívül gyakorlatilag senki nem követi (sajnos), ezért megemészthetetlen mind a liberális rombolók, mind a (reakció jelleggel) másik oldalon álló, de a fenti korlátokkal kötött emberek számára.

Minthogy ez a szemlélet az igazság alapján áll, válaszai (legyenek bármilyen formájúak) se nem lagymatagok, se nem túlzásba esőek – legfeljebb az egyik vagy másik tábora korlátoltjai szemléletében. Az igazság mérlegén épp úgy születhet felmentés, mint teljes megsemmisítés.

Hogy kit hogy fogunk megítélni, kinek lesz helye a hungarista munkásállamban vagy kinek lesz nagyon szomorú sorsa, tehát kizárólag azon múlik, mit nyom az igazság mérlegének serpenyőjében. Hány cigány marad az országban, marad-e egyáltalán, milyen külügyi kapcsolatunk lesz Izraellel, lesz-e egyáltalán, kizárólag az igazságos ítéletek függvénye, erkölcsi megítélés kérdése. És a jövő zenéje. Addig igyekezzen mindenki rendezni az igazsággal való viszonyát!

Lehet persze azt mondani, hogy az igazság relatív. Szerintetek. Szerintünk nem!

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info