Újabban a liberálnemzeti körök hétről hétre a hungarizmus újraértékeléséről filozofálgatnak. Pontosabban úgymond a Jobbiknak keresnek ideológiát (annak ellenére, hogy Vona Gábor kijelentette, hogy a pártnak nem kell ideológia), de valahogy mindig a hungarizmusnál lyukadnak ki.

Meg nem lepődünk, mert erre számítottunk. Miért, s miért nem, de szükségesnek tartják megmondani, hogy mit kell ma képviselnie a hungarizmusnak. (Némelyik publicista álságos módon az eszmeiség általunk már végrehajtott időszerűsítéséről értekezik, majdnem szó szerint visszamondva azt, amit a Jövőnk.infon olvasott.) A miértekre persze tudjuk a választ: a mi világunk (gyakorlatilag ez a hungarizmus) működik, és egyre ismertebb, elismertebb. Míg a nemzeti radikális, szalonnacionalista körök saját bevallásuk szerint is lejtmenetben vannak, és abban a demokratikus mocsárban kapálódznak levegő után, melybe maguk másztak bele.

Kérdés, hogy a korkövetelményhez alkalmazkodnak, vagy egyszerűen csak a velük ellentétben töretlen és folyamatos fejlődésünket irigyelve próbálnak arra ráülni? Előbbi variáció sem sokkal enyhébb, mert ez esetben illő lenne felismerni, hogy mások már jóval előttük járnak – évekkel!

Akár örülhetnénk is, hogy úgymond a mi eszmeiségünket „találják meg” a nemzeti radikalizmus „közös nevezőjeként”. Nem tesszük, több okból sem. Először is, mert a bölcselkedőknek halvány fogalmuk sincs a hungarizmus mibenlétéről. Továbbá elfelejtettek minket megkérdezni, ne adjisten kijelenteni: nektek van igazatok! Nem, ehelyett meg akarják mondani, mi is a hungarizmus, mit kellene képviselnie. És ami a legfontosabb, tisztázzuk: nem követni akarják a hungarizmust, hanem ráhúzni saját magukra! Mindarra a katyvalékra, ami szerintük az úgynevezett nemzeti tábor.

Márpedig ebben eszünk ágában sincs részt vállalni, vagy bármi módon a nevünket vagy engedélyünket adni ehhez a művelethez. Szóval a hungarizmusról értekeznek kívülállók – a hungaristák nélkül. (A korábban magukat ortodox hungaristáknak tartó, azonban később Szálasi megállapításaival is élesen szembehelyezkedő – tudják ők ezt, nem véletlenül lapulnak – csipet-csapat fontoskodása csak a kabarét növeli.)

A kátyúba került nemzeti oldal kétségbeesetten igyekszik kiutat keresni. De nem magukba néznek, és a hibákat keresik, hanem kifelé tekingetnek, mibe lehet belekapaszkodni? Utcai megmozdulások, ideológiák. Persze „nemzeti egységet” is kell teremteni, természetesen a minden szövetségesét eláruló Jobbik vezetésével.

Nem csak a válságuk megoldásának keresése hibás, a hungarizmus, de még az egység alapjait sem értik. Ahogy a hungarizmus lényege nem az ideológiai értekezés, úgy az egységet sem fogják megteremteni semmiféle ideológia alapján, Mert mindkettő erkölcsi kérdés. A hungarizmus is, és az egység is csak erkölcsi alapokon elképzelhető. Persze kell hozzá más is, de azzal meg főleg nem rendelkeznek.

Bár jól elvitáznak rajta, a hungarizmus lényege korántsem olyan dolgokban van, hogy elfogadjuk-e a demokratikus utat, vagy azt választó szervezeteket? De egy minden erkölcsi alapot nélkülöző, laza csődületet sem lehet sem ideológiával sem semmi mással egységbe fogni. Az meg egyenesen komikus, hogy a hungarizmust akarják erre ráhúzni, ne adjisten arra várnak, hogy mi akárcsak hozzászóljunk ehhez.

Adott egy olyan képlet, amivel mi nem véletlenül nem vállaltunk közösséget. Zsidó képviselők az Unióban, negyedrészt ügynökökből álló (belső információ!) parlamenti frakció, iszákos, drogos, pornós, aberrált, pedofil botrányok, elárult szövetségek, alkoholgőzös koncertek és sörfesztivállá silányított emléknapok, „ifjúsági táborok”, beismert primitívség, és sorolhatnánk. Nem beszélve a szociális érzéketlenségről (pl.hajléktalanrendelet, ebadó), és a Fidesszel való összejátszásról, amit a „vezetni hivatott” párt tanúsít.

Nos, erre akarják ráhúzni a hungarizmust, ami számunkra a tisztaság életviteli rendszerét jelenti. Engedtessék meg, hogy ezt ne tekintsük előrelépésnek! Pont úgy lehúznák, mint az árpádsávot (melyet szintén mi vittünk először politikai célzattal utcára, ezek pedig előbb sálat, majd zoknit csináltak belőle). Ahogy ráültek a Becsület Napjára is, ellopják az egyenruhánk, másolják dolgaink (táborok, elemző intézet) – most már az ideológiát szemelték ki. Mintha eszmeiséget lehetne lopni!

Még egyszer: nem ám elfogadják, elismerik, követik! Elemezgetik, magukra húzzák, megmondják, hogy annak mit kellene képviselnie. Mivel azonban a lényegéről fogalmuk sincs, így számukra ez is egy újabb zsákutca lesz. Kíváncsian várják a reakcióinkat, mert bár tudják, hogy szóba sem állunk velük, ezekből remélik leszűrni, mit is kellene csinálni. Ezt a szívességet nem adjuk meg nekik! Még csak azt sem, hogy vitába vagy nyilatkozatháborúba kezdünk velük. Ehelyett a legnagyobb lelki nyugalommal végignézzük, amint besétálnak a saját hülyeségük utcájába. A választ a megfelelő időben meg fogjuk adni. Addig is jó szórákozást a fából vaskarika „hungarizmushoz”!

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info