Ébredj, nemzet! Tombolj, vihar!" - e szavakkal zárta Dr. Joseph Goebbels legendás beszédét 1943-ban, amikor totális háborúra szólította fel a német népet. E jelszó aktuálisabb, mint valaha! Nézzünk csak szét magunk körül szűkebb, illetve tágabb környezetünkben; a pusztulás egyre markánsabb jeleit fedezhetjük fel. Feleslegesnek is tartom, hogy hosszú, szépen hangzó, mélyreható hasonlatokkal éljek. Egy szó, mint száz, a nyugati típusú demokráciák történelmi léptékkel mérve végóráikat élik. Ez így van rendjén, mert arra a sorsra jutnak, melyet megérdemelnek.

Azonban a legtöbben, akik változást óhajtanak hazájukban, s érzelmeiktől vezérelve kiáltják a világnak különböző jelszavaikat, gondolataikat, legbelül nem hisznek abban, hogy az, amit megálmodtak, valóra fog válni az életükben, vagy az után. Így tehát nem lehet csodálkozni, hogy érdemi előrelépés nem történik. Mert minden nagyszerű emberi cselekedetnek alapja amegalapozott hit.

A bajok forrásait pontosan meghatározni nem tudják, csak érzik, hogy valami nagyon nincs rendjén, az egész világ rothad, pusztul, hanyatlik. Ez a megérzés mondhatni ösztönös. A "hanyatló Róma" aspektusában szemlélni napjaink eseményeit nagyon is helytálló, mert ha megvizsgáljuk, látjuk, hogy akkoriban (is) hanyatlott minden, ami szellemi, minden, ami nem a puszta matériához ragadt, minden, ami transzcendens közeli.

E szempontok alapján pedig borítékolhatóak az események. Mert aki nem akar élni, annak halála törvényszerű. Európa pedig szemlátomást nem kér az életből. Helyesbítsünk azonban; a valódi Európa élni akar, azok, akik a fehér rassz immunrendszerét képezik, a nemzetek élni akarását jelképezik. Ők fel fogják venni a harcot Európa túlélésért folytatott küzdelmében.

IMF és a kamatrabszolgaság

Manapság másról sem hallani, mint, hogy közeleg a magyar államcsőd, ha nem sikerül a kormánynak megegyeznie az IFM-el. Érdemes visszatekintenünk az elmúlt évtizedekre, hogy meglássuk, hogyan, miként is indult el azon az úton Magyarország, mely ilyen mértékű államadósságot eredményezett. Az 1970-es évek végere, a '80-as évek elejére datálható az, amikor az egyre inkább válságba kerülő Kádár-rendszer a külgazdasági hiányokat kölcsönökből igyekezett fedezni. Bár az oroszok tudtak róla, de ilyenkor kezdődtek meg az első tárgyalások hazánk és a Nemzetközi Valutaalap között. Ezek a tárgyalások már a csatlakozásról szóltak. Viszont innentől fogva ők határozták meg országunk gazdasági és pénzügyi folyamatait, hiszen függőségi viszonyba kerültünk.

Szép új világrend...

A következmények ismertek, hiszen azóta az ország gazdasága lényegében adósságcsapdába került. Jellemző, hogy az 1983-as csatlakozás után alig telt el hét esztendő, már úgy érkezett el az ország az ún. rendszerváltásig, hogy dollárban számolva 20 milliárdra rúgott visszafizetendő összeg. Az IMF-hez való csatlakozás ötlete egyébként az akkori MNB elnök nevéhez, Fekete Jánoshoz fűződik. Azóta ő már meghalt. Jómagam nem vagyok az ágas-bogas összeesküvés-elméletek híve, azonban mindenképpen elgondolkodtató Nicolae Ceaușescu története. Természetesen mi, magyarok a legkisebb pozitívumot sem tudjuk róla elmondani, azonban tény, hogy a '70-es években Románia is jelentős kölcsönöket vett fel az IMF-től, de azokat - ha súlyos megszorítások árán is - visszafizették. A további elképezés az volt, hogy több hitelt nem vesznek fel, nem kívánják Romániát újabb adósságcsapdába sodorni. A kelet-európai kommunista vezetők közül egyedül Ceaușescu-t végezték ki. Bizonyítékom természetesen nincs, azonban erősen elgondolkodtató.

Hozzá kell tennünk azt is, hogy Magyarország esetében nem helytálló az a megállapítás sem, hogy a felvett kölcsönöket a társadalom felélte, hiszen sok esetben ezek az összegek az MSZMP funkcionáriusok zsebeiben landoltak vagy be sem jutottak az országba. Az 1983-as csatlakozás után értelemszerűen az országnak önálló gazdasági törekvései nem is lehettek, csak akkor, ha teljesítette az IMF feltételeit. Azonban ezek a feltételek egyáltalán nem a gazdaság élénkítését szolgálták, hanem csupán azt, hogy további hiteleket tudjon felvenni Magyarország. Ez viszont azt jelentette, hogy ezek az újabb pénzek a korábban felvett hitelek kamatainak a fedezésére mentek el. És ez így megy azóta is. Az államadósság pedig iszonyatos méretekben növekedett a rendszerváltozás után is.

Soros György, a nemzetközi zsidó hiéna

A nemzetközi zsidó kalmárszellemiség azonban megmutatkozott újra. Miután Magyarország közel 20 milliárdos adósságot halmozott fel, az álarcot levéve, ismét felfedték valódi arcukat a népek nyomorba döntői. Soros Györgyék "jóságosan" felajánlották, hogy megvásárolják a magyar államadósságot. S, hogy ezért mit kértek? Csupán a következőket:

- az energetikai szektort

- infrastruktúrát

- kommunikációs, stratégiai cégeket

- pénzügyi szektort

- egészségügyi biztosítókat

Bár túlságosan sok jót nem mondhatunk el Antall Józsefről, erre még ő is nemet mondott. Az IMF így viszont maradt, és még szigorúbb elvárásokat fogalmazott meg. Ennek szellemében tovább kellett folynia a privatizációnak, amely végül az állami vagyon totális széthordásához vezetett. Tehát az, amire Antall még nemet mondott, az az évek folyamán mégis megvalósult. Az államadósság legalább a háromszorosára nőtt, évente pedig átlagosan 5-10 milliárd dollár kamattal kell számolni. Itt tartunk tehát most, a nemzetközi pénzügyi szervezetek azonban nem csak Magyarországot hálózták be, így tartanak rabszolgaságban más nemzeteket is. Azonban láthatjuk a jeleit annak, hogy a végtelenségig ez nem tartható fent, előbb-utóbb bekövetkezik az, hogy egy ország fizetésképtelenné válik. Akár Magyarország, akár más, de ez elindíthat egy láncreakciót is Európában. A jogos harag pedig le fog csapódni azokon, akik igyekeztek kizsigerelni Európa népeit. Sőt, ez elsődlegesen azokat fogja érinteni, akik szolgai módon kiszolgálták a nemzetközi zsidóság háttérhatalmi szervezeteit. 

Nem tetszik a rendszer?

Ilyen környezetben, amikor nem csak egy adott kormány válsága kezd el kirajzolódni, természetes reakció az elégedetlenség. Azonban ellenségeink sem hülyék. Látják ők is a folyamatokat, és az csak természetes, hogy igyekeznek kézben tartani az eseményeket, vagy félrevinni az ellenállási törekvéseket. A hungaristák évek óta azt hirdetik, hogy parlamentáris úton valós eredményt elérni nem lehet, így azt is, hogy a Jobbik sem fogja tudni belülről megváltoztatni a rendszert. Azok, akik követik állásfoglalásainkat, valószínűleg pontosan ismerik már véleményünket e kérdéskörben.

Azonban felütötte fejét egy új jelenség, amelyet összefoglaló néven "civil mozgalmaknak" szoktak nevezni. Nem túl eredeti ötlet, meg kell hagyni. De jelzi, hogy valóban olyan hitelességi válsága került a demokrácia, hogy az elmúlt években lejáratódott pártok már nem merik vállalni magukat nyíltan, ezért fel kell venniük egy ilyen ócska, silány "civil" álarcot. Elég megnézni az ilyen mozgalmak arcait, csupa-csupa liberális zsidó. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezeket a tüntetéseknek komoly anyagi vonzatuk is van, aligha hihető, hogy ne ugyanazok pénzelnék az egész bolhacirkuszt, akik oroszlánrészt vállaltak hazánk teljes erkölcsi-szellemi, s ebből következően pénzügyi válságba döntésében.

Jónás Tamás, a cigány költő, és Karsai "nem tetszik a rendszer" Dorottya

Elképesztő ez a hiszti, tekintetbe véve, hogy a Fidesz sem szándékozik más érdekeket szolgálni, mint tették azt az előző kormányok. Az, hogy a köztársaság kikerült az ország hivatalos megnevezéséből, még nem jelenti azt, hogy az meg is szűnt volna. Azonban meg fog, csak éppen ezt nem azok fogják végrehajtani, akik az elmúlt 20 évben szolgáltatták ki hazánkat a nemzetközi háttérhatalomnak. A régi rendszer embereivel nem lehet új rendszert csinálni. Orbán valóban korlátok között mozog, de erre a pályára az elmúlt bő 20 év (köztük az ő pártja) tette az országot, így együttérzésünket a legkisebb mértékben sem tudja kiváltani. Ez a rendszer tehát velejéig romlott - pártoktól kezdve az ilyen-olyan "civil" mozgalmakig.

Közelgő energiaválság

Mindezek mellett van egy olyan világméretű probléma is, amely ugyan lehetséges, hogy nem most rögtön fog bekövetkezni, ámbár a hatásait már érezzük. Ez pedig Földünk energiaellátása. Aggodalmaimat és sokak aggodalmát alátámasztják az egyre inkább sokasodó, vészjósló elemzések, kimutatások egész sora.

Miről is van szó? Arról, hogy bolygónk olajkészlete véges. Ezzel gondolom a legtöbben tisztában vannak; arról viszont már erősen megoszlanak a vélemények, hogy mikor következik be a vég. Jelenleg a legjelentősebb olajkitermelő a világon Szaúd-Arábia, mely a legbőségesebb olajkészlettel is rendelkezik természetszerűleg. Megnyugtatásképpen az arab állam vezetői kijelentették, hogy akár száz évig is képesek napi tizenötmillió hordó olaj szállítására. Viszont van egy kis gond; nemzetközi elemzők jelentős hányada cáfolja, hovatovább komolytalannak véli ez efféle kijelentéseket. A valóság szerintük ezzel szemben az, hogy hamarosan a szaúdiak kitermelése is a gyors csökkenés útjára lép.

A kőolaj kitermelési grafikonja, magáért beszél...

Természetesen az előző tények nélkülözik a teljesség igényét, de azt ezek is jól mutatják, hogy gondban vagyunk. Ha ezt felismerjük, akkor be kell látnia az emberiségnek, hogy új lehetőségek után kell néznie, mint ahogy már történtek is erre irányuló kutatások, kísérletek. Megállapítható, hogy szükségünk van megújuló energiaforrásokra, hiszen azok gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Viszont félő, hogy elkéstünk ezzel, mert szintén szakemberek kimutatták utánaszámolással, hogy a közeli jövőben ezek a források csak rendkívül csekély módon képesek hozzájárulni az emberiség energiaszükségleteinek a kielégítéséhez. Időnk viszont már meglehetősen kevés.

Mindenesetre vegyük sorjába, milyen lehetőségek vannak, melyek azok az energiaforrások amiket fel tudunk használni. Elsőként talán említsük meg a szél és napenergiát, hiszen amikor ún. "zöld energiáról" beszélünk, akkor a többség elsősorban a fent említett energiákra gondol. Nem túlzás állítani, ezek a megújuló energiaforrások "emblémái". Vészjósló viszont olvasni azokat az adatokat, hogy a világ energiaigényének csupán a 0,065 százalékát fedezte e kettő megújuló forrás. Bár a növekedésük töretlennek látszik, mégsem megnyugtató a helyzet. Biztató azonban a bioenergiában rejlő lehetőségek kiaknázásában végzett munka, számszerűleg ez annyit jelent, hogy 10,6 százalékot is elért az ezen energiából előállt részesedési arány. A kérdés viszont újra felmerül; vajon milyen mértékben fokozható ez a jövőben? Abban tehát mindenki egyetért, hogy ebben az irányban kell erőfeszítéseket tennünk, de az elkövetkezendő bő 20 évben a biomasszából kinyert energia csupán a duplájára lesz képes emelkedni. A biomassza felhasználása viszont generálhat egy másik problémát is. Mivel napjainkban még bármennyire is alacsonynak mondható a bioüzemanyagok hasznosítása, - melyeket kukoricából, búzából, répából, cukornádból nyernek ki - mégis drágulhatnak az élelmiszer termények. De, ha az árak az egekbe szöknek, akkor könnyen belátható, hogy parázs társadalmi viták, komoly feszültségek várhatóak, nem is beszélve a termőföldek miatti erdőirtásról.

A fentiekből kiindulva csak arra a következtetésre juthatunk, hogy még most, amikor van rá időnk, el kell kezdenünk felkészülni. Hiszen képzeljük el, ha sikerül olyan önfenntartó közösségeket létrehoznunk, elsősorban a jelenlegi liberális rendszer által kihalásra ítélt magyar falvakban a vidéki életforma újjáélesztésével, ahol hely szinten, először tehát kicsiben, meg tudjuk szüntetni a munkanélküliséget, a létbizonytalanságot, tehát megszüntetjük azokat a függőségeket, amelyeket a rendszer ró ránk, akkor mindenképpen nagyobb sikerrel tudunk megmaradni egy olyan helyzetben, amelynek mértékéről és brutalitásáról egyelőre még csak találgathatunk. És ami még fontosabb, az ilyen közösségekben, az ilyen falvakban megpróbáljuk a hungarizmust valósággá alakítani, tehát nemzetiszocialista elvek mentén szervezni meg a közösség életét. De ezzel az adott falu lakosságát gyermekvállalásra is ösztönözzük, így, ha először valóban kicsiben is, de egy választ tudunk adni a demográfiai problémákra.

A Pax Hungarica Mozgalom ezt az elképzelést Új Honfoglalás Tervnek nevezi. Nem véletlenül, hiszen az is. Hiszen gondoljunk bele, hogy miért a paraszt volt az, amelyet legelőször megpróbáltak ellehetetleníteni nemzetünk ellenségei? Miért volt az, hogy városokba, lehetőleg minél nagyobb városokba terelték az embereket? Egyrészt azért, mert az urbanizáció hatására a társadalom atomizálódik, nem egy szerves és összetartó közösség lesz, hanem csupán egyének sokasága, akiknek egyéni érdekeik vannak, de semmiképpen sem közösségiek. Tulajdonképpen ezzel elidegenítették az embereket egymástól. És egy indivídum, egy olyan ember, aki embertársában csak letiporni való ellenfelet lát, aligha fog nagy eszmékért és ideákért síkra szállni. Ez az egyik oldala a dolognak. De másrészt, az egyre jobban elburjánzó nagyvárosiasodás magával hozta azt is, hogy az emberek egyre jobban függnek a különböző szolgáltatásoktól. Úgy mint áram, úgy mint gáz, és így tovább, és így tovább. Nos, ezért volt ellenség az ő szemükben a paraszt. Mert faluhelyen egymásért áldozatokat hozni képes szerves közösség élt, akik mindamellett még önfenntartóak is tudtak lenni, a szükséges javakat saját maguknak meg tudták termelni minden egyéb külső segítség nélkül.

Miért a hungarizmus?

Arra kell építenünk, ami a valóság, tehát a megcáfolhatatlan isteni léttörvényekre. A hungarizmus pedig a nemzetiszocialista ideológiának itt, a Kárpát-medencében testet öltött formája, amely nem tekinthető sem "forradalminak", de "ellenforradalminak" sem, hiszen a magyar nemzet ezredéves hagyományai futnak össze benne, viszont a korábbi elképzelésekhez, eszmeiségekhez, berendezkedési formákhoz képest mégis egy "önmeghaladást", teljes újszerűséget is takar. Joggal tekinthetjük az egyedüli helyes magyar nemzeteszmének.

A hungarizmus embereszménye a minőségre épít, és ez nem ellentmondásos attól, hogy tudjuk, általában a nagyobb tömegek színvonala milyen. Ez nem adhat felmentést. Nem véletlenül alkotta meg a hungarizmus a népszemélyiség fogalmát. Ez tulajdonképpen azt takarja, amit az ún. "emberfeletti ember". Röviden annyit jelent, hogy a folyamatos törekvés az önmeghaladásra! Önmeghaladás erkölcsi és szellemi tekintetben. Önmeghaladás egyéni és közösségi szinten. Az örök isteni, erkölcsi értékekhez való igazodás, és az azon való fáradozás, hogy a közösség érdeke mindig megelőzze az egyéni érdekeket. Mert hungaristának lenni nem csak annyit jelent, hogy egy olyan mozgalom tagja vagy szimpatizánsa vagyok, amely radikális változásokat hirdet a ma fennálló politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedéssel szemben. Aki ezt mondja, annak valójában fogalma sincs, hogy mi a hungarizmus! Ezt próbáljuk magunkban tudatosítani, és azt az alapelvet, hogy mekkora ereje van az emberi akaraterőnek, s az kiegészülve, úgymond szintézist alkotva az isteni Gondviseléssel, olyan eredményekre sarkalhatja az embert mind egyéni élete, mind pedig közösségi élete szempontjából, melyet elvenni tőle már sohasem lehet többé. Ha ezt átérzi, megéli, életgyakorlatává teszi valaki, akkor az így megszülető idealista, a szó valódi, nemes értelmében vett idealista ember kijelentheti, hogy ő már győzött. Győzött, mert ezt a meggyőződését, ezt a hitét nem veheti el tőle soha többé senki.

Nem alkuszunk, nem adjuk meg magunkat!

Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy nemzetünk és fajtánk ellenségei ott veszítették el már most a harcot ellenünk, hogy míg nekik csak zsoldosaik vannak, de semmiképpen sem olyan embereik, akik a fentiek szellemében élnek. Az sem adhat felmentést, hogy ismerjük az ember önző természetét, a rosszra való hajlamát, ismerjük, hogy egy olyan egoizmust birtokol, mely, ha nem szabályozzuk, a legalantasabb ösztönöket hozza felszínre. Mindezek megléte nem ad felmentést az alól, hogy életünket abba az irányba tereljük, mely a közösség szolgálatét tekinti irányadó elvének. És különben is, az a tény, hogy az önzést génjeinkben hordozzuk, csak még üdítőbbé és még értékesebbé teszi azokat, akik felül tudnak ezen emelkedni.

A történelem nem ismer tréfát, nem ismer egyéni jogokat, a történelem üzenete az, hogy azok a liberális lózungok, amelyeket úgy csúfolnak, hogy "emberi jogok", "humanizmus", nem létezőek, nem élőek. Nem mások, mint merő hazugságok. Azonban bennünk él az a hit, mely a tömegemberből hiányzik. Ismerjük a problémák gyökereit, a rothadó világ sorsát. Gyógyíthatatlan. Jelenleg haldoklik. Azonban minden egyes vég magában hordozza valami újnak a csíráját is. A hitünk rendíthetetlen a tekintetben, hogy az új világ a valóság eszmeisége alapján fog felépülni. Meggyőződésünk, hogy hazánkban erre csak a hungarizmus képes. Az elkövetkezendő időkben pedig nekünk sem lehet más a jelszavunk;Ébredj, nemzet! Tombolj, vihar!

Lantos János - Kitartás.hu