József Attila halálának évfordulójára

József Attilát egy ellentmondásokkal teli költőként mutatják be a magyarságnak, pedig életútja még az útkeresés, és a tévedések időszakában is nyílegyenesnek nevezhető. A munkásosztálynak nevezett társadalmi réteg alsó szintjeiről saját erejéből, minden támogató nélkül emelkedett fel a közismertségig és elismertségig. A szegénység és a gazdasági válság idején a nyomor hamar radikálissá formálta, de vallásossága, az igazság tisztelete élete végéig jellemző tulajdonsága volt. Az útkeresés időszakában a rossz sorsa összehozta a judeo-kommunistákkal, és ez a kapcsolat tragikusnak bizonyult számára.

A kommunisták munkásérdekűnek látszó propagandája nem volt hatástalan József Attilára sem, s marxista kapitalizmus-ellenesség szépen hangzó szólamainak bűvköre őt is elkábította egy kis időre. Erre az időszakra hivatkozva nevezték kommunista költőnek. Miután azonban felismerte a Kommunista Párt valódi céljait és a tisztségeket viselők aljasságait, elhidegült a Párttól, melyet gyorsított az a sok alattomos támadás, mely a pártvezetők részéről érte. Ez József Attilát arra késztette, hogy felülvizsgálja eddigi álláspontját. 1933-ban a Kommunista Párt központi sajtója már anarchistának és szociálfasisztának nevezte, és a moszkvai magyar sajtóban is elmarasztalólag írtak róla (1933). Vallásossága és nemzeti érzelme (a nemzet: közös ihlet - írja egy levelében), és szoros kötődése a munkássághoz, a kizsákmányoltakhoz a hungaristák köreihez vezette. A hungarizmusban felismerte azt az eszmeiséget, mely számára a legmegfelelőbb lett volna. Közvetlenül a halála előtt egy levélben testvérének megírta a hungaristákhoz csatlakozásának szándékát (ezt a levet a Magyar Tudományos Akadémia páncélszekrényében elzárva őrzik). Ez riadalmat okozott a kommunista pártvezetésben, és propaganda okokra hivatkozva ígérgetésekkel és fenyegetésekkel le akarták beszélni szándékának végrehajtásáról.

József Attilát megviselték ezek az események, mely egy reménytelen szerelemmel párosulva kritikus helyzetbe is hozták, pszichológiai vizsgálatra és kezelésekre szorult. Ebben az állapotában keresték fel a Párttól és ígéretet kapott, hogy egy új lapot adnak ki a zsidó Ignotus vezetésével és ugyancsak zsidó báro Hatvany támogatásával, melyben mint szerkesztő közreműködhet. Ez 1937. december 3-án történt. A judeo-kommunista hazugsággyár erről úgy számolt be, és ez lett a történetírás része is, hogy József Attila örömmel fogadta ezt az ajánlatot. A valóság azonban egészen más. Az ajánlatot elutasította és - vesztére - bejelentette, hogy a hungaristákhoz csatlakozik. Ezen a tárgyaláson jelen voltak olyan zsidó személyek is, akik a későbbiek során fegyverrel, önkéntesként harcoltak a nemzetiszocialista Németország ellen. Tehát mindenre elszánt személyek. Erre a fontos tényezőre azért kell felhívni a figyelmet, mert József Attila halála mind a mai napig nincs tisztázva. Öngyilkosságról, balesetről írtak az akkori lapok, és a hivatalos állásfoglalás is ezt állítja. A gyilkosság ténye fel sem merült, mert a zsidó belügyminiszter ezt a változatot kizárta.

József Attila hungaristákhoz átállása akkora presztizsveszteség lett volna a széteső állapotban levő Kommunista Párt számára, hogy ezt minden eszközzel meg akarták akadályozni. Hungarista körökben arról beszéltek, hogy József Attilát ezért ölték meg, öngyilkosság látszatát keltve. A hungarizmus eszmeisége ebben az időszakban bontakozott ki Magyarországon, és a legnagyobb ideológiai ellenségei a zsidó vezetésű kommunisták voltak. Németországban a kommunisták és az anarchisták által elkövetett politikai gyilkosságoknak óriási irodalma van, ebben az időszakban ez a kommunisták részéről világviszonylatban általános gyakorlat volt. A kommunisták mentalitásának és az akkori világhelyzetnek ismeretében nem csak elfogadható a gyilkosság ténye, hanem biztosra is vehető. A vizsgálati jegyzőkönyvek igazságtartalma megkérdőjelezhető, politikai okok miatt.

József Attila költészetének még azok a versei is értékesek, melyeket a befolyásoltsága idejében írt (antifasiszta költészete), de a hazafias költeményei, melyet az 1945 után megjelenő verseskötetéből ki is hagytak, igazi hitvallások. Egy zavaros idő útkereső vándora volt, tévedések és igazságok útjait járta, minden iránytű nélkül, a saját nehéz életének tanulságait követve. Nem vethetjük szemére a tévedéseit még utólag sem, mert tévedni emberi dolog. A tévedést beismerni hősi cselekedet, tévedésben tudatosan megmaradni bűncselekmény. Közvetlenül halála előtt tévedéseit beismerte, és nem volt hajlanó abban tudatosan tovább megmaradni. Ezért halt meg, és egyben ez is emelte fel minden magyar szemében.

Kassai Ferenc - Jövőnk.info