Lassan elfogynak azok a csirkék, kacsák, kecskék, malacok, amelyeket a Minden Gyerek Lakjon Jól alapítvány osztott szét a közelmúltban Borsod-Abaúj-Zemplén megye több településén. Nem élelmiszersegélyt, hanem apró állatokat, és etetésükhöz tápot adott a „rászorulóknak" az alapítvány, azért, hogy neveljék fel őket, esetleg rendszeres állattartással is foglalkozzanak. Kis naiv alapítványosok...

Sokan eladták az adományba kapott állatokat, amelyik nem vált árucikké, az pedig egyszerűen elpusztult, patkányok, meg más ragadozók prédáivá vált. Eladták, mert az már „píz", azért lehet venni alkoholt, cigarettát. Illetve elpusztult, mert aki csak kapja és lopja az állatot, az ugyan honnan is tudná, miként kell vele bánni? Aki a gyerekeit se tudja nevelni,  attól normális ember nem várhatja el, hogy oktalan, jobb sorsra érdemes kiscsirkét vagy épp kecskét neveljen.

Természetesen nem ellenőrizték hivatalosan a segélyezetteket, hiszen az micsoda rémséges dolog is volna. Még valaki félreértené, hogy nem bíznak a cigányokban. Pletykákra pedig az alapítványnál nem adnak, hiába is szóltak nekik, hogy nem becsülik meg az adományt. Állítólag ősszel fórumokat fognak tartani, amelyeken megbeszélik a segélyezettekkel az „eredményeket". Gondolom mélyenszántó szakmai eszmecserékre kerül majd sor.

Egy tapasztalattal több, mondhatnánk, de gyakorlatilag ez a tapasztalat semmi újat nem bizonyít, semmilyen következtetést nem lehet levonni belőle az eddig is ismerteken túl. A legjobb szándékkal is csupán az adományozók jóhiszemű kapkodásának minősíthető a megmozdulás. Akárcsak a segélyezett cigányok közmunkára fogása néhány faluban, ahol tessék-lássék sepregetnek, vagy fát ültetnek. Utóbbit gondolom valamivel szívesebben, azt télen majd ki lehet vágni tüzelőnek. Üresjárat, népámítás az egész. Itt közmunkáznak, ott kapnak kiscsirkét, de hol a haszon és a termelés? Ez mind pénz, amit bizony mi keresünk meg, csak részletkérdés, hogy hogyan költik a cigányokra - teljesen feleslegesen. Mert mit csinálnak ezeken a településeken, ha mondjuk megunják a közmunkát, ásót lapátot eldobva (vagy ellopva) szépen elindulnak hazafele? A polgármester tán visszaparancsolja őket hatalmi szóval? Vagy ha az adományt hozó teherautót nem körbeállják, hanem megrohamozzák és az alapítvány aktivistáinak a ruháját is elveszik? Akkor majd megpróbálnak rájuk hatni a szeretet szavaival?  

Nem ilyen „egyet előre kettőt hátra" lépésekre van itt szükség, hanem egy igazi, végleges megoldásra. Ha valakinek még nem volna világos, de érdekli mi az a megoldás, akkor szívesen leírom sokadszorra is: A HUNGARIZMUS! Ott nem lesz ingyencirkusz meg ingyen kiscsirke, se ingyenélőknek való biznisz- és propagandacélú alapítvány, se félmunka. Akinek pedig majd nem tetszik a rend rendszere, annak ebből az országból el lehet menni!

(MTI nyomán Á. Attila - Kitartás.hu)