Elnyomott magyar dolgozók, ébredjetek!

Nagy dilemmával küszködök jó ideje. Mi lesz velünk, milyen sors vár ránk, munkásokra? Szinte már nem múlik úgy nap, hogy ne hallanánk üzembezárásokról, elbocsájtásokról, és közben attól rettegünk ezeket halva, hogy mikor történik meg velünk. Sajnos a napokban én is átéltem ezt a szörnyű érzést. Leépítés történt a cégünknél, és nem kecsegtet semmi jóval a jövő. Nincs piac számunkra, haldoklik az ipar. A stressz beköltözik a mindennapokba, a kétségbeesés, és reménytelenség, mint szomorú kísértet jár mellettünk nap, mint nap, és egy gondolat: „vajon én leszek a következő a munkanélküliek sorában".

Szomorúan nézek végig az elkeseredett arcokon, és nem tudom elhinni, hogy nem tesznek semmit. Munkás testvéreim, mikor döbbentek rá, hogy mekkora hatalommal bírtok? Talán soha? Nem, hisz népünk oly erős, és hatalmas erejű. Ezer éves történelmünk során száz, és száz szenvedéssel, és megpróbáltatással néztünk szembe, és itt vagyunk! Vért, és munkát nem sajnálva oltalmaztuk földünket, népünket, és te munkás testvérem végig ott küzdőtél a hős vitézek mellett, munkád, és verejtéked, és nem kevésszer életedet adtad a hazáért. És most hagyni fogod, hogy ez idegen faj, akik gyáván rejtőznek, néha megvillantva agyarukat, elnyomjanak? Bambán bámulod a TV-t, szívod magadba a mérget, melyet lelked megrontására eszelt ki a kaftános rém.

Tűnődöm, ha én látom az igazságot, és szeretnék cselekedni, ti miért nem? Hogy lehetünk ennyire különbözőek, hiszen mindünk ereiben magyar vér csordogál? És eszembe jut valami. Én sem voltam mindig ilyen, én is a bamba nyárspolgárok soraiban álltam, mit sem törődve mások gondjával, bajával. De történt valami, éreztem, hogy ez így nem helyes, valami nincs rendben. Elkezdtem foglalkozni a kérdéssel, eljutottam addig, hogy a nemzeti oldal tagjának vallhattam magamat. De ez kevés volt, messze az igazságtól. Megismerkedtem több szervezettel, figyeltem munkájukat, és tevékenységüket, de úgy éreztem senki sem törődik velünk, munkásokkal. És egyszer, talán a gondviselés vezetett oda, rátaláltam a hungarista eszmére. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyiben más az igazság erről az eszméről, mint amit a liberális média, és oktatás elhintett róla. A magyar nemzetiszocializmus maga a tökéletesség, kézzel fogható megoldások a jelenkor minden problémájára, a kereszt fénye világítja meg. Szálasi Ferenc munkásságát megismerve, kis kutatás után rátaláltam jelenkori képviselőire a Pax Hungarica Mozgalomra. És elnyomott testvéreim, örömmel tapasztaltam, hogy mi munkások kedvesek vagyunk az eszmének, csak a hungarizmus törődik igazán velünk.

Megtaláltam az igazságot, amelyet kerestem. Tudom, a mindennapi terhek, és megpróbáltatások mellet milyen nehéz rátalálni, észrevenni a pontnyi fényességet, a tengernyi sötétségben. De ne feledjétek, a piciny fény elől is menekül a sötét, mert féli a világosságot. Emelet, még látva is, hogy a zsidók által kifőzött sátáni lélekromboló rendszer mennyire teszi tönkre fajtánkat, és hiteti el veled, hogy nem tehetsz semmit, kevés vagy, mégis a saját példám, és még sokak példája tanúskodik mellette, hogy nem lehetetlen levetni a láncokat.

Buzdítalak benneteket, csatlakozzatok keresztény nemzetiszocialista közösségünkhöz, és harcoljunk együtt igazunkért, szabadságunkért, és testvéreink szabadságáért. Ne hagyjuk, hogy a karvaly árulók ivadékai megöljék gyermekeink, és unokáink jövőjét. Őértük érdemes küzdeni, áldozatokat hozni. Ne hidd el, hogy nem tehetsz semmit, hatalmas erő adatott neked, hiszen nem kevesebb, mint az igazság áll melletted, a történelem pedig az igazság mellé fog állni, mivel maga Isten az igazság, és Ő nem veszíthet, hiszen az lehetetlen volna.

Munkás testvérem! Azt mondom, ne hagyjuk magunkat, kelj fel, és harcolj az igazadért. Lehet, azt gondoljátok, könnyen beszélek, hisz mindenkinek meg van a maga terhe, baja. De nem, én nem a bársonyszékből, és a zsíros fizetés mögül szólok hozzád! Nem ismersz meg? Együtt cipeltük a keresztfát a Golgota hegyéig, és együtt szegeztek fel minket! De azt mondom, ha ki is leheljük rajta lelkünk, még ha el is vész minden remény, kihuny a fény nemzetünk szemében, azt mondom ellenségeinknek: tőlünk is megkapjátok Jónás jelét, harmadnapra feltámadunk!

Úgy legyen!

N. Zoltán - Kitartás.hu

Kapcsolódó: A magyar munkás értéke