Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek. A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének. A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Bartha Miklós (1848. november 14. - 1905. október 19.)

Rugonfalván született, 1848. november 14.-én. A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1872-től Udvarhelyszék 1876-tól pedig Udvarhely vármegye aljegyzőjeként működött. 1874-ben alapító tagja volt a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártnak. Egyik konzervatív ellenzéki vezére lett a szabadelvű párti kormányoknak, 1880-ban Kolozsvárott megalapította az Ellenzék c. napilapot, melynek 1895-ig felelős, majd 1895-től főszerkesztője lett. Éles cikksorozatokban és szónoklatokban támadta a mindenkori kormánypolitikát. 1880-ban egyik politikai cikke miatt két katonatiszt rátámadt a szobájában, s megsebesítette. 1897-ben jelent meg „Hangulatok", 1901-ben pedig Kazárföldön" című műve. 1902-ben a Vígszínházba került színre "A feleség" c. vígjátéka. 1905-ben távozott el közülünk.

Tökéletes leírást ad a zsidókról: „A szervezetek minden válfajában vannak paraziták. Számtalan növény, állat és ember csak a mások életnedvén tud megélni. Sőt népről is tudunk, amely így van teremtve. Egyénileg erős, szívós, eszes, munkás, fogékony jóra és rosszra, van külön társadalma és külön vallása, de nemzetté szervezkedni és hazát alkotni nem tud. A zsidó népre gondolék."

Akkor még nem voltak hatalmas bankok, de már akkor is sanyargatták hitelekkel az embereket: „Az a söpredék, mely Galíciából ellenőrizetlenül, nagy tömegekben árasztotta el a felvidék ezen részét, végkép kiszívta a ruthén nép életerejét. Megfoghatatlan, hogy a rendszeres elnyomorítást a hatósági szemek csak akkor látták meg, mikor már halálos tünetekben nyilvánul a betegség. Még megfoghatatlanabb, hogy az állami tevékenység még most, a baj felismerése után is kétségbeejtőleg lanyha. Az uzsorának ilyen méretei vannak: tíz forint után fizet a paraszt havonkint egy forintot. Ez a jobbik eset. Igen gyakran két forintot fizet havonként. Legtöbbször három forintot. Ez háromszázhatvan százaléknak felel meg. Azonban az ötszáz percent sem ritkaság. Ezen üzlet rövid lejárata azzal végződik, hogy a paraszt földje, telke, marhája átmegy az uzsorás tulajdonába. Egyébiránt meghagyja a paraszt birtokában. így teremt magának, bevándorlása után két-három év alatt, formális jobbágyságot. A vázolt üzlet révén övé lett a föld, melyet a paraszt művel, övé a lábas jószág, melyet a paraszt élelmez, övé a parasztnak és családjának egész évi munkája, a ki neki szánt, neki kaszál, neki fuvaroz."

„Míg egyszer csak a nagy hegyeken túlról egy idegen fajta özönlik át sűrű, végeláthatatlan áradatban. A jövevények ravaszok, óvatosak, hízelgők, alázatosak és alattomosak. Egyre többen és többen telepednek meg falvakban és városokban. Üresen, kis bátyúval, de sok furfanggal, szívóssággal és gyűlölettel eltelve érkeznek. Nem dolgoznak, csak vesznek és adnak. Minden az ő kezükön megy keresztül. Hitelt is szívesen adnak, amíg meg van rá a fedezet; a kis ház, föld, tehén, de ha már nincs mit elvenni, dobra ütni, éppolyan könyörtelenek tudnak lenni, mint amilyen szívesek voltak előbb. Szemrebbenés nélkül tagadnak, csalnak, hamisítanak, esküsznek hamisan."

Géresi Tamás - Kitartás.hu

Kapcsolódó:

Kiss Sándor

Gömbös Gyula

Bangha Béla

Szemere Miklós

Verhovay Gyula

Huszár Károly