Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek. A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének. A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Gálócsy Árpád (Tarnóc, 1864. máj. 15. - Budapest, 1934. nov. 26.)

Kohómérnök. Oklevelét Selmecbányán szerezte 1888-ban. A bányászati szaknyelv fejlesztése okán sokszor vitatkozott szaktársaival annak érdekében, hogy minél kevesebb idegen kifejezés kerüljön használatba a magyar nyelv rovására. Ő készítette el Magyarországon az első formázógépet, és kísérleteinek eredményeit jóval később Cotel Ernő műegyetemi tanár használta fel (például ennek nyomán találta fel az elliptikus szelvényű forgóaknás gázfejlesztőt) és publikálta.

Az első világégés után fokozatosan kezdett el foglalkozni a magyarság sorsával. Egyik kezdeményezője és szószólója volt a Területvédő Liga létrehozásának. Publikált több fajvédő lapban is, majd 1923 nyarán elindította havi kétszeres megjelenéssel a Közérdekű Levelek című kiadványát.

A népek önrendelkezési joga c. tanulmányában Trianon visszásságairól írt: „Nézzük, hogy mi történne, a wilsoni elvek félremagyarázása esetén, azzal a 17 vármegyénkkel, amelyeket a tótok önrendelkezése alapján a csehek maguknak követelnek. Jól értsük meg: a tótok jogán a csehek követelik, de nem a tótoknak, hanem maguknak."

Felismerte a zsidók mérhetetlen pénz- és hatalomvágyát: „A valóság az, hogy a mértékben csudálatos egyensúly van. Amilyen mértékben tollasodik a zsidó, ugyanolyan mértékben szegényedik a magyar. Ha csak az lenne, hogy ha egy zsidó meggazdagszik, egy magyar menne tönkre, - az még aránylag boldog állapot volna. De hatványozódik a magyar veszedelem azzal, hogy a zsidó étvágya kielégíthetetlen. Mentől többet szerzett, annál többre vágyik. És mentől vagyonosabb lett, az így szerzett hatalmával még fokozottabban „élelmeskedik," így elég egy élelmes zsidó, hogy egy egész falut felfaljon. A rongyszedő zsidóból lesz szatócs, azután korcsmáros, azután földbérlő, gabonakereskedő, földbirtokos, bankár, kormányfőtanácsos, főrendiházi tag. De mindezeknél nem a mesterségéből él és nem azon vagyonosodik. Mindez mellékes, csak cégtábla a tulajdonképpeni foglalkozáshoz: a pénzüzérkedéshez, amelynél kiválóan tudja alkalmazni azt a bizonyos felebaráti szeretetet."

Látta azt is, hogyan kebelezik be az országot a zsidók: „A híres Zemplén vármegyében, az Andrássyak, Szemerék, Sennyeyek, Dókusok hazájában, Kossuth Lajos szülőföldjén kapta meg az első vérig sértő arculcsapást a magyarság. A magyar vagyont, e szent magyar földet, a hajdani híres megyegyűlések után most kizárólag zsidók fogják az új megyegyűlésen képviselni. Csudálkozhatnánk rajta, ha az izraeliták hagyományos áldozatkészségük bizonyítása végett a megyegyűlés terme részére meg nem festetik azt a történelmi pillanatot, mikor az új honfoglalók: Trattner Márkus, Berger Jakab, Eisenberger Mór, Landesmann Zoltán ötvenhárom fajtestvérükkel oda bevonulnak. Miskolc város valamikor a csizmadiáiról, meg a pislogó kocsonyájáról volt híres, most ezt is elfoglalta az új uraság. Negyvennyolc virilistája közül csak tizenkettő a goj, de ezek közül is nyolc a szabadkőműves és kettőnek zsidó a felesége. Ezentúl majd a Bloch, Feldmann, Schwarz, Strausz, Moskovics, Tyrnaner „családok" sarjai fognak azokon a székeken ülni, amelyeken évszázadokon keresztül kemény becsületes magyarok látták el a város ügyeit. És ha a megjelentek névsorában majdan a Győri, Halmos, Kardos és Barta jóhangzásű neveket olvasod - óh jámbor olvasó, tudd meg, hogy azok is az új honfoglalók fajtájából valók."

„A minden magyart végveszedelemmel fenyegető zsidó áradat lassan, de biztosan hömpölyög eddig míg feltartózhatatlanul keletről nyugat felé! - Ezelőtt ötven évvel a veszélyes határ még Eperjes, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Máramarossziget volt. Ma már elnyelte Miskolcot, Debrecent, Nagyváradot. Sivár pusztaság már a hajdani magyar bőség, jólét, jókedv hazája - a Nyírség"

„Mikor a múlt század legelején a zsidó előőrsök Pesten megjelentek, az első tíz éven keresztül minden zsidó boltos belebukott a vállalkozásába. A tizenegyedik évben meggyökerezett egy s hogy azóta hová jutott a hajdani zsidómentes Budapest, azt méltóztassanak egy-egy hosszúnapi séta alkalmával Budapest utcáin megállapítani."

Géresi Tamás - Kitartás.hu

Kapcsolódó:

Eddig megjelent részek