Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek. A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének. A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Szemere Miklós (1856-1919):

Egészen Huba vezértől ered családja, melynek sok tagja hősiesen védte a hazát. Genfben és Oxfordban is végzett jogi tanulmányokat. Az egyetemista keresztény ifjúság a védőszárnyait élvezhette, többek között az ún. „Kereszt-mozgalom" is. Az egyetemisták megalapítottak egy nevével fémjelzett társaságot, ami teret nyújtott az antiszemita, szabadkőművesség veszélyét felismerő ifjúság találkozásának, hogy egymást megismerhessék a jövő fajvédő jogászai, politikusai.

1911-ben „Cél" címmel folyóiratot alapított „elvbarátaival", mely nem azonos a későbbi hungarista folyóirattal. A pánszláv veszélyre is felfigyelt, korában szinte egyedüliként. Bolgár  szövetség kiépítésén munkálkodott, mely gyümölcse a háború idején be is érett, hiszen a kapcsolatai szerepet játszottak abban, hogy e  nép mellettünk harcoljon a "Nagy Háborúban".

"Távol áll tőlem minden érzelmi politika. Sőt kimondom minden köntörfalazás nélkül, hogy érzelmi politikát csinálni a legnagyobb luxus, mi sem bírjuk, meg hatalmasabb nemzetek is belebuktak. Van egy Balkán állam, amelynek lakossága legmunkásabb, a legszorgalmasabb, a legkitartóbb. Népe ural-altáji faj, de nyelvét elvesztette és nyelve tisztára szláv lett. Nem nehéz kitalálni, hogy a bolgárokról beszélek. Hadseregük mintaszerűen van organizálva. Nagyon jó katonák, rendesen gyakorlottak a céllövésben. Nekünk a bolgárok nem vétettek soha. Sem Ausztriának, sem nekünk nincs bolgár alattvalónk egy sem. Bolgár irredenta nálunk nem létezik, oda nem vonzódik tőlünk senki. Minden politikai érdekünk parallel megy és sehol sem ütközik. E mellett a Richelieu-féle elv szerint ők a szomszédunk szomszédai. Mi sem volna tehát legtermészetesebb, minthogy mi a bolgárokkal a lehető legjobb lábon legyünk, ők erősek, rájuk lehet támaszkodni is. A Balkán félsziget japánjai a bolgárok. Kitartó, munkás, vitéz nép, akiket honorálni kell. Ez az ifjú nemzet megcsinálja útját egyedül, szabadon, idegen segítség nélkül, csak hagyjuk, de ne akarjuk őket nyomni."

"A magyar politika napja káoszban fürdőzik. A jelen pillanat nemzetünk életében nem dicsőséges és babérleveleket nem terem. A káoszban karmolja, marja egymást a magyar, amint bírja. Keleti méltóság, hová lettél? Barátunk alig van. Egyedül Vilmos császár. De a jó szomszédok emberségéből nem is fogunk megállni. Önérzettel és józanul csak a saját karunkban bízhatunk. Jogot népeknek csak az erő ad, nem a paragrafus, a holt betű csak öl. Őseink karddal szerezték a hont és csak azzal lehet fenntartani. Ezt szem elől téveszteni nemcsak halálos vétek és bűn, de mi több, öngyilkos könnyelműség és fatális ostobaság. Vitézeket kell nevelni és erényes honleányokat, akkor bárcsak egy millió magyar lenne, megáll az is."

„Szólok. mert szeretem fajom s akarom, hogy éljen szabadon, boldogan, ne vesszen el!"

Kapcsolódó:
Huszár Károly
Verhovay Gyula