Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek.  A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének.  A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Verhovay Gyula (1848/9 - 1906):

Személye körül már a születési dátumát tekintve sincsen egyetértés, hiszen Bosnyák Zoltán „A magyar fajvédelem úttörői" c. könyvében 1848. március 15-ei, míg az Országgyűlési Almanachban pedig 1849. január 21-ei születési dátum szerepel. Zemplén lánglelkű szülötte. Az antiszemita újságírás egyik legnagyobb, meg nem alkuvó alakja volt. Hitte, hogy a toll sokkal erősebb fegyver a kardnál. Eleinte ő is rokonszenvezett a zsidókkal, mint korának más, később antiszemita politikusai is. Írt az „Ellenőr" c. szélsőbaloldali lapba is. Majd később megalapította a „Függetlenség" c. újságot. Függetlenségi politikus volt, majd később Istóczy Győzővel tartott az Országos Antiszemita párt megalakításakor. Eduárd Drumonthoz hasonlította őt Istóczy, aki francia antiszemita újságíró volt, a nép kedvence és „vezére", mint Verhovay. Az ő szemét is a tiszaeszlári bűnper nyitotta föl hazánk megszállását illetően. Újságja volt az egyetlen, mely az igazság és a jog mellé állt a bűnper idejében, sokakkal megismertette a „másik oldal" véleményét is, szemben a zsidó kézben levő lapokkal. Többek között az „Ország urai" c. munkájából láthatjuk, miként is vélekedett a zsidóságról:

"Tény az, hogy az ő szellemük uralja a világot. Tény az, hogy a XIX. század utolsó fele viselős lett az ő vérüktől és jellemüktől. Tény az, hogy a huszadik századot e vér és jellem minden külső előnyével és minden belső fekélyével át fogja hatni. Tény az, hogy a kibontakozás óriási rázkódtatásokba és nagy vérfürdőkbe fog kerülni. mert végre az emberiség természete és rendeltetése, hogy nem tűri az erkölcstelenségek és fanatikus gyűlölködések pillérein épült oltárát a hamis hitnek és meghamisított elveknek. Az aranyborjút tömjénezhetik egyes korszakok és egyes nemzedékek, de az sohase lesz eszmény, míg az emberekben valami van abból, ami magasztos, ami isteni. Lesznek vérfürdők és meglesz a végfelosztás. (...)A fölkent királyokat parancsaikban köti az eskü, a törvény, az alkotmány. Rothschildot nem köti semmi. Törvényhozásoknak és kormányoknak szab irányt. Törvényeket alkottat, aminők neki tetszenek, törvények meghozatalát tiltja el, ha neki nem tetszik. A börzét nem lehet megadóztatni, mert Rothschild nem akarja, a borgyártást és borhamisítást nem lehet törvény által megtiltani, mert tiltakozik Rothschild. Szabad a csalás, szabad a hamisítás, szabad a fosztogatás, ameddig Rothschild úgy akarja. Szabad préda az egyes, szabad préda az állam, ameddig Rothschild úgy akarja."

„Most minden arra mutat, hogy a zsidóság az nemzetünkre, ami a húsevő növény a pillangóra. Elég, hogy szárnyai érintsék levelét, azonnal összecsukja azt és addig ki nem nyitja, míg föl nem emésztette. Más a mi erkölcsi világunk, mint a zsidók erkölcsi világa, mások nemzeti törekvéseink, mint a zsidók törekvései. Mások erényeink, mások vétkeink."

Géresi Tamás - Kitartás.hu