Az Orbán-kabinet lassan maga mögött tudhatja a 2011-es évet. A munka azonban, amit elvégeztek, pontosan a meglátásaink szerint zajlott, és hatott ki az ország működésére. Persze csodát nem lehet várni egy olyan országban, ahol minden hivatalos gazdasági adat és mutató hazugság, ahol a politikai paletta vezetői idegen érdekekért dolgoznak, ahol a parlamenti pártok mindegyikének egyetlen gondja a fizetése. Vannak biztosan olyanok is, akik tennének vagy változtatnának, a Jobbik képviselő testületében ülnek olyanok, akikre sok mindent rá lehetne bízni (no nem a prominens körökben, oda a köpönyegforgatók csücsültek), de az ő szavuk csak kiáltás a viharban - az a homokozó nem azon a játszótéren van.

Az Orbán-vezetés (szándékosan nem használom a rendszer szót, mert semmiféle rendszer nem változott) látszatintézkedések sorozatával próbálja presztízsét fenntartani, de kár lenne hazudni: egy mostani választás hihetetlen kudarc lenne, nem csak nekik, de az egész politikai berendezkedésnek is. Ahogy előre jeleztük: eltelt másfél év, és az emberek tökéletesen kiábrándulnak Orbánból, és abból az egész kuplerájból, ami ma a politikai életet jellemzi. A Fidesz támogatottsága a 'biztos szavazók' körében 39%-os, viszont a választási hajlandóság már rég 40% alá csökkent.

Elkészítettük a Fidesz 29 pontos gazdaságélénkítő programjának elemzését, amit hatalmas felháborodás követett, de nem csak a Fidesz részéről, hanem minden 'Gyurcsány takarodj' szavazó részéről, lehetett az akár Jobbikos is. A felháborodás hamar csendbe ment át. A pontok nevetségesek, hatástalanok, és nem utolsó sorban pontosan azt jelezték előre, amit már akkor megmondtunk: nincs mögötte sem tudás, sem irányvonal a gazdaság számára. A Fidesz nem tud mit kezdeni a győzelmével!

Azt követően jött a következő új program, a Széll Kálmán terv. Ezt is kielemeztük. Itt már óvatosabban bíráltak bennünket. Majd meglátjuk - mondták ők - kinek lesz igaza. Nos, ki kellett ábrándulniuk, mert ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A terv egy teljesen feleslegesen összetákolt iromány, amiért remélem hogy nem fizettek senkinek komoly pénzeket, mert azt egyszerűen lehúzták a klotyón (persze ez költői kérdés volt, valaki jól járt ezzel is). A Széll Kálmán terv egy csőd. A nyugati gazdasági körökkel szembeni próbálkozásaik, gyenge látszatintézkedések csupán, a fontos kérdésekben pedig hatástalanok. Pont, ahogy elemzőink megállapították.

Azért is sok kritikát kaptunk, mert bíráltuk több szempontból a "mindent gyorsan fizessünk vissza" politikát. Mondván, "milyen jó lesz, ha megszabadulunk a hiteleinktől". Nos elmondhatjuk, hogy az ország gigantikus összegeket bukott ezen a mutatványon, az államadósság pedig magasabb, mint eddig bármikor. Olyan pénzeket, melyeket sokkal fontosabb dolgokra lehetett volna költeni, eltékozolták azért, hogy legyen miből bombázni Líbiában (többek között). Az ország a legkritikusabb időben óriási mennyiségű valutát veszített, majd a forint gyengülésére hivatkozva kukába dobhatták a teljes költségvetési tervet. Erre egy egész másfajta irányt vázoltunk fel, és ebben az esetben is azt kell mondjam, nekünk lett igazunk. Az ország csak vesztett ezen a mutatványon is.

Amiatt is bírálatokat kaptunk - de hosszú évek felvilágosító munkájának köszönhetően ebben az esetben már óvatos kritikákat - hogy kijelentettük, az egyetlen gazdasági kapcsolódási pontunk Oroszország. Bíráltuk a kormányt, mert intézkedései, törekvései tökéletesen szembemennek az ország hosszú távú érdekeivel (csak egy példa a MOL ügy). Viszont ebből a viselkedésből és a világban zajló folyamatok alapján lassan összeállt a kép, és elkészült 'A végcél: Oroszország' című tanulmány, mely több nyelven megjelent, és pillanatok alatt bejárta a világot. Ezt a tanulmányt bizony fordulópontnak tekinthetjük, ugyanis a "végre valaki kimondta" elv alapján azonnal elszabadultak a vélemények. Az Orbán-kabinet sem húzhatja sokáig, az ország geopolitikai helyzete miatt nagyon rövid időn belül színt kell vallania. Amennyiben szembefordul Oroszországgal, az ország súlyos hátrányokat fog szenvedni. Ha nem, akkor viszont a Nyugattal kellene szembefordulnia, amit Soros Györgyös kötődése miatt nem tehet meg. Az ország bajainak éppen ezért a Fidesz-kormányzat alatt nincs megoldása.

Bíráltuk az ország szomszédos államaival szembeni politikáját is. A kormány körbevigyorogja a szomszéd államokat, miközben jó szabadkőműves módon a feszültségeket szítja csak. Állami szinten elbeszélnek egymás mellett, sajtó szinten pedig megállás nélkül megy az uszítás. Ez szintén rossz politika, nagyon sok szempontból. Hiába is vetnek fel állampolgársági kérdéseket, ez az egész nem időszerű. Soha nem mondtuk, hogy felejtsük el a magyarokat, aki ilyet gondol, az rosszul teszi. De a jelenlegi világpolitikai események mellett ez most nem időszerű kérdés. Az országot egyetlen centi választja el a totális - gazdasági, erkölcsi, etnikai - összeomlástól. Most ez a kérdés nem időszerű, és felvetése indulati alapú, aminek a vége csak a helyzet rosszabbodása lehet. Emiatt is kaptuk a bírálatokat, de úgy fest egyre többen látják, hogy miről is beszélünk, ez ügyben egyre több visszaigazolást kapunk - igen, már értik érveinket. A végkifejlet a magyarságra nézve akár katasztrófa is lehet.

Az Orbán-kormány működése akár tudatos rombolásnak tekinthető, akár kényszerpályán vannak, hosszú távon aláásta az emberek államhatalommal szembeni bizalmát. A Fidesz hitegetései bizalmi válságba is sodorták a gazdaságilag működésképtelen, erkölcsiségében meghasonlott országot. Abban mindenki egyet ért, hogy a fideszes politikusok nyilatkozatai semmit nem jelentenek, mert a következő nap már az ellenkezőjét csinálják. Csak egy hosszú távon tervező, felelős, hungarista államhatalom tudja kivezetni az országot a jelenlegi kaotikus állapotokból.

Kemény Gábor - Jövőnk.info