Igen, kedves gyáva hungaristák, ez az írás nektek szól most. Ha továbbra is álomvilágban szeretnétek élni, úgy formálva képetekre az Eszmét, mint egykor gyermekkorotokban a gyurmát, akkor most fejezzétek be az olvasást. Ha a Hungarizmus számotokra csak annyit jelent, hogy Szálasi- és Adolf Hitler-idézeteket hoztok közzé a legnagyobb zsidó információgyűjtő oldalon (gyengébbek kedvéért igen, a facebookon), akkor itt hagyjátok abba, és mars vissza „posztolni", „lájkolni"!

Több, mint két hete adott ki a Jobbik egy közleményt, amelyben ma már nem meglepő módon, ismét elhatárolódott a saját holdudvarától. Két hetet vártam, hogy az érintettek kommentálják az eseményt, de a parlamenti párt szócsöveivé varázsolt, máskor oly harcos és kíméletlen hangvételű hírportálok két hete engedelmesen hallgatnak. A teljes közlemény így szól:

„Sem a Jobbik, sem a Jobbik Ifjúsági Tagozat (IT) nem ismeri azokat a személyeket, akik az IT október 23-i vonulásán elégettek egy izraeli zászlót. Élünk a gyanúval, hogy az eset provokáció volt. Ettől függetlenül a Jobbik tovább folytatja a nemzeti érdekeinket védő, következetes politikáját és a jövőben is határozottan fel fogunk lépni az izraeli agresszió és gyarmatosító törekvések ellen.

A Jobbik elítéli az indexes újságíró Ferenciek terénél történt bántalmazását is, noha az az esemény, ahol megütötték az újságírót, a Jobbiktól teljesen független rendezvény volt.

Jobbik Magyarországért Mozgalom"

Önmagában ezzel a közleménnyel semmi gond nem lenne, számtalanszor hallhattuk már a „Parlament Öklének" valamely képviselőjét, amint éppen nemzetiszocialistáktól, Betyárseregtől, vármegyésektől határolódnak el, letagadják a saját szövetségüket, és az sem meglepő, hogy az idei jobbikos rendezvény egyetlen felemelő pillanatától (ti. az izraeli zászló felgyújtásától) is igyekeztek minél hamarabb elhatárolni magukat - annak rendje és nyugat-európai, politikailag korrekt, felvilágosult módja szerint. A provokáció emlegetése azonban új elem, bizonyítva, hogy lám a mi derék demokratáink még mindig tudnak újat tanulni a „provokációt" össznépi paranoiás beidegződéssé nemesítő Zsidesztől. Bravó!

A közlemény második bekezdése már csak azoknak mond valamit, akik bírnak némi háttér információval a Jobbik és az úgynevezett nemzeti radikális csoportosulások közötti összefonódásokat illetően. A Jobbiktól „teljesen független" rendezvényen ugyanis szinte kivétel nélkül olyan csoportok képviselői jelentek meg, akik nem csak szellemi muníciójukat, de anyagi megélhetésüket is a pártnak köszönhetik. Az, hogy eme csoportok szó nélkül tűrik, hogy gazdájuk sorozatosan szembeköpi őket a nyilvánosság előtt, azt sejteti, hogy a rettenthetetlen nemzeti radikálisok bizony igen jámbor birkává változnak, ha veszélybe kerül az a bizonyos húsosfazék.

És itt kerültök be a képbe ti, kedves gyáva hungaristák. Merthogy a most is síri csendben hallgató csoportok, személyek között, de még a jobbikos hallgatóság soraiban is bizony nem kevés olyan van, aki magát nemzetiszocialistának, hungaristának tekinti. Ti, akik hosszú évek alatt számtalanszor jöttetek oda hozzánk hangos „Kitartás!"-sal üdvözölve minket, majd kifejtettétek, hogy ezért meg azért nem elég jó a Pax Hungarica Mozgalom, és bár amúgy egyetértenétek velünk, de valamiért mégis inkább a Jobbikot, HVIM-et, Fideszt (!), valamelyik gárdát a sok közül, vagy ki tudja még milyen szervezetet választottátok. Ti, kedves gyáva hungaristák, bár sokáig nem mondtuk ki, de valójában mindvégig a Hungarizmus térnyerését akadályoztátok, és bármennyire is szeretnétek azok lenni, valójában nem az Eszme képviselői, hanem szégyenei vagytok.

Mert aki hungarista, az a Hungarista Mozgalom szekértáborát erősíti. Ez ilyen egyszerű, minden más csak maszatolás és kifogáskeresés. Ha te, kedves gyáva hungarista, eltűröd, hogy egy olyan pártba vagy annak holdudvarába tartozz, rosszabb esetben annak fizetett rabszolgája legyél, amely újra meg újra gúnyosan leköp téged vagy elhatárolódik tőled és politikai felfogásodtól a politikai korrektség jegyében, és te ahelyett, hogy felállnál és kiszállnál a körhintából, csendben lapítasz, mint végtermék a fűben, akkor mostantól ne is merd magad hungaristának nevezni!

Mert akkor valójában nem reálpolitikus, nem „modern felfogású" hungarista vagy ilyen-olyan nemzetiszocialista, de még csak nem is a rendszert belülről bomlasztó hétköznapi hős vagy, ahogyan hiszed, hanem - tetszik, nem tetszik, de ki kell végre mondani - egyszerűen csak egy szar ember.

Köszönj akkor „Szebb Jövőt!"-tel, „Szabadság!"-gal vagy „Éljen a Turul!"-lal, nekünk teljesen mindegy, de ne mocskold be Szálasi Ferencek, Kovarcz Emilek emlékét azzal, hogy külsőségekben közénk tartozónak mutatkozol, miközben a Hungarizmus kibontakozását, a Mozgalom megerősödését hátráltatod.

Ti bárkit szolgáltok...

A mi köszöntésünket, a mi jelszavainkat, jelképeinket, hőseinket addig ne merd a kirakatba tenni, amíg csak a saját gyávaságodat akarod palástolni vele. Szálasi Ferenc és a sok ezernyi hungarista hős nem azért halt mártírhalált, hogy hetven évtizeddel később az elnyomott csonkaországban a zsidódemokrácia fogaskerekei az ő nevükkel nyugtatgassák a megalkuvásoktól terhes lelkiismeretüket.

Aki egy kicsit is átlátja azokat a folyamatokat, amelyek a magyar társadalomban és az egész fehér világban évtizedek óta zajlanak, az tisztán láthatja, hogy a félmegoldások, a belső reformok, ügyeskedések, lavírozások ideje már nagyon régen lejárt. Éppen ezért a Hungarista Mozgalom, hallva az új idők szavát, nem kér ezekből a rövidtávon sikeresnek tűnő, de valójában zsákutcás módszerekből, amelyek ma oly népszerűek az úgynevezett nemzeti radikális oldalon. Meglehet, hogy talán ezért nem is olyan népszerű, mint azt a magyar nemzet borzalmas állapota megkövetelné.

Az elmúlt években számtalanszor a fejünkhöz vágták velünk „szimpatizáló", magukat nemzetiszocialistának, hungaristának nevező nemzeti radikálisok, hogy kevesen vagyunk, hogy miért nem szervezünk zavargásokat, miért nem alapítunk pártot, miért nem csináljuk ezt vagy azt, ami éppen akkor nekik tetszett. Hányszor hallgattuk végig, ahogy nagyképűen arról papoltak, hogy mit kellene másképp csinálnunk ahhoz, hogy ők méltóztassanak sorainkba állni.

...mi csak az Igazságot.

Nem mintha sokat adtunk volna ezekre a „kritikákra", az elmúlt években így is egyre többen értették meg a Hungarizmus időszerűségét, és egyre többen tették le voksukat a meg nem alkuvó hungarista harc mellett. A károgók viszont maradtak a saját elefántcsonttornyukban - az ilyen-olyan radikálisnak mondott szervezetekben vagy a gondtalan semmittevésben. Kritikájuk pedig - mivel létjogosultságát elvesztette - rosszindulatú sárdobálássá és személyeskedéssé silányult. Tudjuk, látjuk ezt, hiszen értelmesebb, valóban nemzetiszocialistának nevezhető tagjaik megkeresése, és a felénk irányuló belépési szándékuk az elmúlt egy-két évben folyamatossá vált.

Ha őszintén magadba nézel, kedves gyáva hungarista, láthatod, hogy minden kritikádnak melyet a Mozgalmunkkal szemben fogalmaztál meg, végső soron te is vagy az oka. Számon kéred rajtunk, hogy miért vagyunk csak ennyien? Emlékezz vissza, hány embert bizonytalanítottál el a hungarista útról a gúnyos megjegyzéseiddel, és azzal, hogy „okosabb" lenne inkább valamelyik „jól menő" alakulatot választani. Azt kérdezed, miért nincsenek olyan országos hálózatunk, lehetőségeink, mint mondjuk a Jobbiknak? Többek között azért is, mert te az évek során a Hungarizmus támogatása helyett azon dolgoztál, hogy még félszáz élősködő mondhassa meg nekünk a bársonyszékből, hogy mit hogyan is szabad gondolnunk.

Minden hiányosságunk, hibánk mögött ott áll annak a sok ezernyi gyáva hungaristának a felelőssége, akik a könnyű utat választva akarva-akaratlanul szembefordultak az általuk képviselt ideológiával.

A lehetőség persze még előtted is nyitva áll, kedves gyáva hungarista. A Mozgalom mindenkit befogad, aki végre ráébred küldetésére. De jól vigyázz, mert az idő kereke forog, és nem sokáig élvezheted azt, hogy „nagy és erős" tábor áll mögötted, és, hogy a tiéd lesz a szebb jövő. Mert valójában a párt és a különböző csoportosulások, amelyeknek tagja, szimpatizánsa vagy, végletesen gyengék. Gyengék, mert tagjait nem fűzi össze erős ideológiai kötelék, hanem csak egy homályos ellenségkép, de lassan már csak a megszokás és a nagy asztalról lehulló morzsák közös szedegetése. És bármennyire is nézel le minket, azért, mert nem mozgatunk meg annyi embert, mint a Jobbik, a valóság az, hogy mi (akármennyien is vagyunk) már a puszta kiállásunkkal bizonyítjuk, hogy erősebbek vagyunk a demokrácia játékszabályainak megfelelni kényszerülő, a borsos párt- és ilyen-olyan bizottsági fizetésekhez, kenőpénzekhez görcsösen ragaszkodó társaitoknál. És erősebbek vagyunk a kilóra megvett „mozgalmaknál", és a valódi híreket elkendőző, a jelenkori Hungarizmust cenzúrázó hírportáloknál is.

Mert a mi bátorságunk nem abból áll, hogy hány smasszert tudunk felállítani magunk mögött az utcán - ez egyébként sem volt soha a fehér ember szokása - hanem abban, hogy olyan testvéri közösséget építünk, ahol mindenki bátran ki meri mondani az igazságot, akkor is, ha végül egyedül marad.

Valójában tehát, az, hogy mi ilyen „kevesen" vagyunk, egyenes következménye annak, hogy ti gyávák vagytok, és bár hungaristának tartjátok magatokat, mégis a könnyebb, kényelmesebb, anyagilag jövedelmezőbb utat választottátok. Talán ha majd megértitek, hogy ezzel hosszú távon csak magatok alatt vágjátok a fát, rádöbbentek arra, hogy mit is jelent igazán a Hungarizmus.

Ezt az írást minden bizonnyal két típusú ember fogja elolvasni. Az egyik típus kénytelen lesz egyetérteni vele, hiszen legalább részben magára ismer. Nekik üzenem, hogy a Mozgalom szívesen vár soraiba benneteket!

A másik típus most vérig sértve érzi magát, úgy gondolja, hogy ezek a szemtelen nyilasok, „operett hungaristák", „múltba révedők", „kávéházi nácik" most igaztalanul beletiportak a lelkébe. Nekik azt javaslom, hogy mielőtt elöntené a vér a fejüket, üljenek le, és lefekvés előtt gondolják végig az életüket. Gondolják végig, hogy valójában mit is akarnak elérni. Gondolják végig, hogy meddig akarnak még mások erejére támaszkodni, meddig vállalják még el a demokraták által lenézett csatlós szerepét, csak azért, hogy elmondhassák: sokan vagyunk, erősek vagyunk.

Ha nem életük végéig, akkor aludjanak egyet, másnap embereljék meg végre magukat, és tegyék meg végre azt a lépést, amit már régen meg kellett volna tenniük. És ne azt kérdezzék, hogy hányan vagyunk, hanem azt lássák, hogy velük együtt már eggyel többen. Ne azt kérjék számon, hogy nincsenek korlátlan anyagi lehetőségeink, hanem tegyék meg ők is a saját áldozatukat a Mozgalomért, a Nemzetért.

Ne csak a hibát lásd, testvér, hanem a helyedet keresd, hogy hogyan tudsz segíteni. A Mozgalom nem fogja győzelemre vinni a nyilaskeresztet egyedül. Mert a Mozgalom nem egy önjáró intézmény, hanem bátor hungaristák által alkotott vár, melynek minden egyes téglája alakítja az építményt, és meghatározza annak szilárdságát.

És ha mindezt felismered, akkor nem fogsz már márványpalotákba vágyni, nem fogod majd a saját hasznodat keresni a nemzetmentő munkában, és nem fognak érdekelni pillanatnyi hangulatok. Mert rájössz majd, hogy ezerszer jobb egy lassan, téglánként épülő fal szabad, meghatározó részének lenni, mint gránitoszlopok között fejet hajtani a megszállóknak.

Ha mersz végre bátor hungarista lenni, akkor rájössz majd, hogy köztünk van a helyed!

Botka János - Kitartás.hu