1917. január 26-án született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Piarista Gimnáziumban kezdte, majd a debreceni Református Kollégium diákjaként éretségizett. Három évig orvostanhallgató, majd átjelentkezik a jog- és államtudományi karra, ahol az abszolutórium megszerzése után behívják katonának.

Már tizennyolc éves korában tagja lett a Mozgalomnak, ahol előbb az ifjúsági főkerületvezetői tisztséget, majd a városvezetői tisztséget töltötte be. Sőt, kiváló szervező munkájának köszönhetően Szálasi 1942 januárjában a három megyéből álló debreceni főkerület élére nevezte ki. A behívó azonban egyelőre megakadályozta további mozgalmi munkájának végzését.

Horthy gyalázatos kiugrási kísérletéről egy felvidéki faluban értesült. Tudta az országnak, a Pártnak szüksége van rá. Kerékpárra ült, és két nap múlva már a Royal szállónál járt, ahol Szálasi személyesen üdvözölte: "Odajött  hozzám, természetesen felismert, hiszen régi tagja voltam a nyilas pártnak. Ezután a védelmi miniszterhez fordult, és mondta neki, hogy rakjon engem valahova a közelbe, mert még szükségük lesz rám."

Így is lett. Dr. Gera József javaslatára országos munkarendvezetőnek nevezték ki. Ezzel tagja lett a tíztagú Pártvezetői Tanácsnak is, azaz a legszűkebb vezetőséghez tartozott.

A Nemzetvezető döntése alapján 1944. december 31-én Bayreuthba ment, ahol a magyar menekültek megfelelő ellátásáról kellett gondoskodnia. Feladatát itt is kiválóan és lelkiismeretesen látta el. Februártól kormánybiztosi kinevezést is kapott, hogy a csendőrséggel és a rendőrséggel is rendelkezhessen közigazgatási vonalon.

A Világszabadságharc leverése után Kardos Lajos néven a francia zónába menekült, majd 1949-ben Ausztráliába utazott. Itt 1958-ban megkapta az ausztrál állampolgárságot, ekkor vette vissza eredeti nevét is. Emiatt az ausztrál nemzetbiztonsági szolgálat (ASIO) is nyomozott utána, de miután megállapították, hogy semmiféle "háborús bűnt" nem követett el, a pecsétjükkel látták el a honosítási kérelmet. A vizsgálat végén egy titkosszolga azt mondta Polgár testvérnek: "Igazán nem értem, minek változtatta meg a nevét. Mindenki azt mondta magáról, hogy nem csinált semmi rosszat."

Mindvégig hű maradt a hungarizmus ideológiájához, és tisztelettel adózott egykori társai, felettesei iránt. Könyvtára falán mindvégig kint volt a Nemzetvezető képe, akiről egy interjúban a következőt nyilatkozta: "Egy szent volt, aki soha nem tudott volna senkit bántani."

Bekapcsolódott a hungarista emigráció munkájába, több helyen publikált, többek közt a Kántor-féle Hungarista Tájékoztatóban is. Nyugdíjazása után a melbournei Magyar Központ igazgatójaként szolgálta a magyarság ügyyét.

Ám a "bosszú népe" nem hagyta, hogy utolsó évei békében teljenek. Efraim Zuroff a szokásos rágalmazó hadjáratot kezdte el az idős testvér ellen. Az igaztalan vádak által felzaklatott szervezet nem bírta tovább, 2006. július 8-án Dr. Polgár Lajos átadta lelkét a Teremtőnek.

Nem felejtünk, Testvér!

Felhasznált irodalom: Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete

Németh Gábor - Kitartás.hu

Kapcsolódó:
Dr. Polgár Lajos: Visszahozom a nyilaskeresztet!