1902-ben született Szegeden egy tízgyermekes római katolikus családban. Az éleseszű fiú már középiskolás évei alatt kitűnt társai közül, és a jogi karon is kitűnő eredménnyel végzett. Ügyvédi munkájának is köszönhetően hamarosan a szegedi törvényhatósági bizottság tagjává választották, ahol többször ostorozta a rendszert nacionalista érzésű és szociális tárgyú felszólalásaival. A Festetics-féle pártot is azért hagyta ott, mivel a Nyilaskeresztes Párt ideológiájában találta csak meg azt a szociális gondolatot, amivel azonosulni tudott. Közgazdasági ás statisztikai munkáival is e témában munkálkodott, mely munkáiért több tudományos pályázatot is nyert. 1939-től parlamenti képviselő. (Jellemző módon ott azonban nem kapott helyet a közgazdasági bizottságban...) Kitűnő szónokként a hungarista parlamenti csoport egyik legtöbbször felszólaló képviselője volt. A kormánypártok többször is megkörnyékezték, ám ő nem lett áruló.

A hatalomátvétel után miniszterelnökségi államtitkár, Szőllősi Jenő miniszterelnök-helyettes jogi tanácsadója és a kormányülések jegyzőkönyvezetője lett. Sokszor lépett fel személyesen a nyilas karszalag védelme mögé bújó söpredék garázdálkodása ellen. Több zsidó neki (és aszemita gondolkodásának) köszönheti, hogy túlélte a háborút. A front elől Kőszegre, majd Mattseebe húzódott vissza. Itt még részt vett az utolsó, május eleji kormányülésen. 

Az amerikai fogságban a nála levő húszezer svájci frank minisztériumi pénzt hiánytalanul átadta, ám Himlerék érdekes módon később nem tudtak elszámolni a pénzzel. Testvérünket is kiszolgáltatták a bolsevista Magyarországnak.

A „háborús bűnös" hazahozatala

Az egyik legvéresszájúbb, legelfogultabb zsidó vérbíró, Major Ákos elé került. („A kommunista bíráskodás szégyentelenségét bizonyította Major Ákos, amikor Szögi Géza nyilas képviselő ellen azt is felhozta vádpontként, hogy a nyilas Szögi az »egypártrendszer híve« - miközben Major ugyanúgy az egypártrendszer szolgálatára adta magát" - Ungváry Krisztián.) A vérbíróság előtt sem tört meg, vallomásában kifejtette rajongását a Nemzetvezető és a Führer iránt, hungarista társait pedig jó embereknek titulálta.

A haláltól az általa megóvott zsidók tanúvallomásai mentették meg. Ám így is tíz évre ítélték. A váci börtönben elkövetett szörnyű állapotokat, kínzásokat 1952-ig tűrte szervezete, és fájdalmasan fiatalon, ötvenévesen adta át lelkét a Teremtőnek a hőskor egyik legkiemelkedőbb, harcos hungaristája.

Nem felejtünk, testvér!

Németh Gábor - Kitartás.hu