1898-ban született Vácdukán, római katolikus vallású grófi családban. Huszár hadnagyként az olasz fronton végigharcolta a Nagy Háborút. Vitézségéért 1918-ban Signum Laudis-szal tüntették ki, és főhadnaggyá léptették elő. A háború után elvégezte a Teréziánumot, és vácdukai birtokán gazdálkodott. Aktívan részt vett a helyi közéletben is.

Feleségétől ajándékba kapta Bosnyák Zoltán: Fővárosunk elzsidósodása című könyvét, mely saját bevallása szerint a politikai pálya felé terelte. Előbb belép Pálffy Fidél pártjába, majd 1938-ban átlép a Nyilaskeresztes Pártba, ahol észak-pesti megyevezetői és pesti főkerületvezetői megbízást kapott.

1939-ben a párt színeiben Észak-Pest vármegye országgyűlési képviselője lett. Még ebben az évben - Hubay Kálmán javaslatára - a párt zsidótlanítási osztályának  irányítását kapta feladatául.  

1940-ben törvényjavaslatot nyújtott be "A magyar nemzet faji tisztaságának megőrzésének céljából" címmel, ám a kitűnő beadvány egy fiókban végzi. Aktívan részt vett a III. zsidótörvényt megelőző parlamenti vitákban, tiszta, logikus érvelése nem egyszer nagy tetszést váltott ki   a Tisztelt Házban. Magát a törvényt azonban nem szavazta meg, túl enyhének találva azt.

Ellenségei többször próbálták meg elérni mentelmi jogának felfüggesztését, sikertelenül. (Egyszer például arra hivatkozva, hogy főhadnagyi egyenruhájában ment be az Andrássy út 60-ba.)

Országgyűlési felszólalásai mellett több művében is igyekezett nemzettársait ráébreszteni a zsidóság veszedelmes térhódítására.

1944 novemberétől a párt irodavezetője. E minőségében 1945. január 1-je után Sopronban és Kőszegen feladata volt a Nemzetvezetőhöz érkezett kérvényeket szelektálni és referálni számára, a kevésbé fontos kérelmeket pedig az illetékes minisztériumhoz továbbítani. Pártiroda-vezetői minőségében a koronatanácsban is részt vett.

"A háborús bűnös" hazahozatala

A Világszabadságharc után fogságba esik, és átadják a "magyar" hatóságoknak. 1946 márciusában a NOT Kaló-tanácsa kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet másodfokon életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták. Az 56-os forradalom idején szabadult, az USA-ba emigrált. Múzeumőrként dolgozott nyugdíjaztatásáig. 1970. június 15-én hunyt el Newtonville-ben. (Más források szerint szeptember 15-én Bostonban.)

Nem felejtünk, Testvér!

Németh Gábor - Kitartás.hu