Antalfalván született 1893. január 18-án, római katolikus családban. Karlsruhéban vegyészmérnöki, Budapesten gyógyszerészi diplomát szerzett, sőt a jogi karon végbizonyítványt is. A „nagy háborúban"  az 51. tüzérezredben szolgált tartalékos tisztként, harcolt az orosz, a román és az olasz fronton is. Vitézségéért bronz és ezüst Signum Laudis-szal is kitüntették. A harcok lezárultával Makóra került, ahol gyógyszertárat, és ital-nagykereskedést üzemeltetett. Városi képviselőként élénken részt vett a város közéletében. 

Megismerkedett Gera testvérrel, aki hamarosan bemutatja őt Szálasi Ferencnek. Hamar belátta a hungarista ideológia nagyszerűségét, és aktívan propagálta is azt. Az 1939-es választásokon pártonkívüliként két kormánypárti és egy szociáldemokrata képviselőjelölttel szemben diadalmaskodott. A közigazgatási bizottság tagjaként lett az országgyűlés tagja.

Nemsokára belépett a pártba is. Bár a képviselőség számára anyagi visszalépést jelentett, fáradhatatlanul dolgozott a mozgalomért. Makó és környéke ennek köszönhetően erős nyilas bázissá vált. Ezt a pártvezető is „díjazta", a parlamenti frakció vezetőjévé tette Szöllősi testvért. Tehetségét az Összetartás szerkesztőjeként is kamatoztatta a hungarizmus győzelméért.

Felesége Sz.-né Tolnai Katalin. Fiai: Bálint, Dániel, Jenő és Antal

Október 15-e után miniszterelnök-helyettes. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik egy mítosz, miszerint azért Szöllősi Jenő vette át a memorandumot Mindszentytől, mert „nem volt hajlandó Szálasival" találkozni a bíboros. Ez hazugság. Szöllősi vitte gyakorlatilag a miniszterelnöki kabinet ügyintézését már Szálasi nemzetvezetővé választása előtt, tehát más esetben és más személyek esetén sem valósult volna meg a közvetlen átvétel. A nemzetgyűlés soproni időszakában is roppant aktív, több beterjesztése is volt ebben az időszakban. (Például 1945. január 3-án az ő indítványára fogadták el 26 magyar állampolgár képviselőházba történő meghívását.)

A világszabadságharc leverése után Németországban értesült társai letartóztatásáról, ezért önként jelentkezett az amerikai hatóságoknál, akik 1945 októberében kiadták őt.

A vérbíróság előtt

A börtönben elszenvedett kínzásoknak „köszönhetően" beismerte, hogy „1940 óta rossz utakon járt"... Jankó vérbíró 1946. március 13-án  kötél általi halálra halálra ítélte, kegyelmi kérvényét a NOT elutasította, és az ítéletet március 19-én végrehajtották.

Nem felejtünk, testvér!

Németh Gábor - Kitartás.hu