Hungarista fogalomtár című sorozatunkban az eszmerendszerünk megértéséhez szükséges - alapvető - fogalmakat tisztáztuk. Mintegy ismétlésképpen, mindezeket  most egybegyűjtve közöljük.

Aszemitizmus: szemita-mentesség. A hungarizmus, mivelhogy keresztény, csakis az aszemitizmus talaján áll. Tehát a szemitamentes országot hirdeti. Olyan keresztény Magyarországot, amelyben sem zsidónak, sem arabnak...stb. nincs helye. Tervszerű zsidó- és arabtalanítás a politikai, társadalmi és gazdasági életben, a szemita faji elemnek a saját nyelv- és kultúrterületére történő kitelepítésével bezárólag. Az aszemita ember a szemita mentalitás ellen küzd, fokozatos nemesítés útján elsősorban magából kigyomlálva azt. 

Fajnemesítés: A Hungarizmus nem a faji türelmetlenség, hanem a fajnemesítés alapján áll. A vérségi asszimilációt mint vérnemesítő tényt népcsoportjai között elismeri, egyedül és kizáróan csak a vérrontó és fajrontó elemeket zárja ki és különíti el (tehát amelyek nem a fehér nagyrassz alkotó fajtaelemei és népei). Míg a liberalizmus az anyagot, az állatot, a növényt mindet nemesítette, de elfelejtette, hogy nemesítse erkölcsi, szellemi és anyagi megépítésében magát az embert, addig az új világnézetnek végre kell hajtania az embernek ezt a nemesítését anyagi, testi vonatkozásában is, hogy az így nemessé vált ember a nemesített anyagot nemes célok szolgálatába állíthassa. Tehát nem azért zárja ki az egyes fajtákat életteréből, mert türelmetlen velük szemben, hanem azért, mert az életterünkben élő népek fajtabeli tisztaságát és nemességét akarja biztosítani.

Honképes nép: Egy nép akkor tekinthető honképesnek, ha önállóan képes honterületet szerezni magának, ahol meghonosítja, ill. kifejleszti kulturális, civilizatórikus és technika-gazdálkodási rendjét.

Talajgyökeres nép: Egy nép akkor tekinthető talajgyökeresnek, ha a vérrel és munkával szerzett, valamint termőre fogott honterületet képesek megvédeni minden külső és belső imperialisztikus támadás ellen.

A hungarizmus végső feladata a Kárpátok ölelte Duna-medence honképes és talajgyökeres népeinek egy erős, közös birodalomba való szervezése a magyarságnak, mint vezetőnépnek az irányításával.

Konnacionalizmus: A konnacionalizmus nacionalizmusok együttesét, összeegyeztethetőségét jelenti; nem csupán az egyes nemzetek nacionalizmusának zavartalan egymásmellettiségét, hanem pozitív együtt- és összeműködését, elsősorban a saját nemzet, közvetve azonban az egész nemzetközösség javára.

A konnacionalizmus elve hangsúlyozza a nemzeti öncélúságot, de a más nemzetekkel való együttműködést parancsolóan előírja. A konnacionalista nemzetközösség tehát nem öncélú, hanem nemzetcélú képződmény. Biztosítja, hogy az egyes tagnemzetek ne a többi kárára, hanem csupán önmaguk javára legyenek nacionalisták.

Népnemzeti állam: A parasztság és munkásság, valamint a megújhodott értelmiség erkölcsi, szellemi és gazdasági közösségén alapuló az az állam, melyben minden emberi jog és hatalom természetes forrása a nép s amelyben a kormányzás a népért és néppel történik. A kormányzati tényezők hatalmukat a néptől nyerik s ezért a nép az államhatalomban önmagát tiszteli és becsüli meg. A vezetők elöljárói, szolgái a nemzet egészének, nem pedig urai s parancsolói a népnek.

Szociálnacionálé: A nemzetiszocializmus társadalmi vetülete a rátermettségen alapuló szociálnacionálé. Alaptétele, hogy a nemzet gazdasági felségjogát átadja  az államhatalomnak, hogy az az átadott gazdasági hatalommal éljen  a népi közösség javára és hasznára. A szociálnacionáléban az anyagi élet alá van rendelve a nemzet erkölcsi és szellemi életének. Célja éppen az, hogy a nemzet erkölcsi és szellemi életszintjét emelje. Az anyag mindig eszköz és nem cél.

Hivatásrendi társadalom: A hivatásrendiség se nem feudalizmus, se nem kapitalizmus, hanem egy olyan társadalmi rendszer, ahol az emberek hivatásuk szerint vannak besorolva, és ahol nem az számít, ki orvos és ki utcaseprő, hanem az, hogy milyen minőségben végzi el munkáját; ahol nincs a munkás és a munkaadó között ellentét. 

Kitartás.hu