Hungaristáknak lenni,- KELL!

Aki ma arra vállalkozik, hogy nyíltan magáénak vallja, a Hungarizmus eszméjét mondhatni önként hurokba dugja a fejét. A ’45 - utáni uralmon lévők mindent elkövetnek, hogy megfélemlítsék a hungarista ideológia zászlajának tovább vivőit, illetve szimpatizánsait. Így bár sokan vannak, mégis kevesen az igaz magyarságot nyíltan vállalók, mert félelem élt (él) az emberek szívében, a „demokrácia” – tól való félelem.

De, nincs mitől félni, a gondolat szabad, a Hungarizmus pedig egy szabad gondolat, melyet meg kell valósítani. Ehhez mind több olyan emberre van szükség, akik nyíltan felvállalják e becses eszmét. Látniuk kell ellenfeleinknek, hogy mi is vagyunk annyian, mint ők, csak mi csendben építjük azt a Hazát, amit ők nyíltan igyekeznek lerombolni! Rombolni mindig könnyebb, mint építkezni, de az anyagi rombolást a Hungarizmus erős erkölcsi erővel építi ujjá, amit soha többé nem fognak tudni lerombolni ellenségei! S a szilárd erkölcsi alapokon nyugvó eszme csodákra képes. Olyan „csodákra”, mely valósággá változtatja a keresztény magyarság legszebb álmait.

Mindenki, aki érez magában annyi bátorságot és erőt, hogy e harc szolgálatába álljon, tegye magáénak azt az ideológiát, melyért számos hungarista életét adta, köztük Szálasi Ferenc az örök és egyetlen Nemzetvezető!

A hungarizmus alapjait röviden, a Hungarista eszme megismerése irányában Henney Árpád: Mi a Hungarizmus? Című könyvecskéje adja (eredeti 1957 –es 2. kiadás a birtokomban van). Azokban, akikben ez a kis káté „megmozdít valamit”, kezébe veheti a hungarizmus alapművét:  Szálasi Ferenc: Hungarizmus I. A Cél című munkáját. Aztán lehet folytatni a sort Fialával, Marschalkóval, Dobszayval, Koós Kálmánnal…

De, most emlékezzünk meg azokról az ifjakról és korosodó bátrakról, akik hittel kiállnak, illetve kiálltak az Eszme mellett. A Csatatéren elvesztett II. világégés után, az emigrációba kényszerült hungaristák kintről igyekeztek megszervezni a Magyarországi hungarizmust, ami nem sok eredménnyel járt az elszigetelődött kádári rezsim alatt. Az elöregedett emigráció utolsó vezetője Tarjányi-Tatár Imre, felmérve az akkori, magyarországi jobboldalt végül Györkös Istvánra bízta a hazai hungarista mozgalom megszervezését, vezetését (Sajnos később kiderült, hogy nem a leg megfelelőbb személyre esett a választása…).

1993. szeptemberében a következő megbízólevelet juttatta el hozzá: „ Hivatkozva 1993. jan. 3 – án írt levelére Hungarista Mozgalommal való együttműködésre, ajánlatát örömmel és reménykedve tudomásul vettem és ennek alapján megbízom Magyarország egész területére kiterjedő érvénnyel a Mártír Szálasi Ferenc által 1935 – ben alkotott legmagyarabb eszme, a Hungarizmus újrahirdetésével és megvédésével, a hazátmentő munkához szükséges szervezetek felállításával, azoknak hungarista értelemben való irányításával és ellenőrzésével…”

>>1994. december 14 – én Ekrem Kemál György, Györkös István és Szabó Albert társelnökök az emigráció főmunkatörzse jóváhagyására hivatkozva átvették a mozgalom vezetését.<<

A Magyar Nemzeti Arcvonal hivatalos hungarista szervezetként működik azóta is.  Hogy a magyarságnak milyen nagy szüksége van erre az irányzatra, nagyon jól tükrözi, hogy sorban alakultak (nak) azóta is a hungarista szellemű csoportosulások. Ezt az eszmét karolta fel többekközött a Magyar  Nemzeti Platform, és a „Vér és Becsület” kulturális egyesület is Domokos Endre János vezetésével, de ellenük mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék működésüket. Áskálódások, intrikák halmaza indította a főügyészséget arra, hogy feltételezésekhez kötve („..tevékenysége miatt következtetni lehet…”)  felkérje a bíróságot, hogy állapítsa meg a szervezet  feloszlatását. Végül nagy kínkeservvel aztán összekapartak annyi „negatívumot”, hogy sikerült bírósági végzéssel megszüntetni az egyesületet.  Csakhogy egy eszmét bírói határozattal nem lehet kiirtani az emberek szívéből! Akiket megérintett a Hungarizmus szele, azokat nem lehet letéríteni arról az ösvényről, amelyre léptek.

Szálasi Ferenc irányt mutatott a magyarságnak egy olyan életre, ahol a magyarok a fontosak, a keresztény hit, a család és nem utolsó sorban a Nemzet. Az, hogy nem volt ideje megvalósítani azt, amit eltervezett az a történelem és a II. Világháborút követő vörös vérszopórezsim, nagy bűne. De, azért vannak – bár még kevesen merik felvállalni -, akik ismerik az Eszmét. A feloszlatott „Vér és Becsület Kulturális Egyesület” méltó utóda a Pax Hungarica Mozgalom (PHM),  melynek mozgatórugói mindent megtesznek - és láthatóan sikerrel teszik -, hogy elfogadtassák társadalmunk képlékeny rétegével azt, ami a hungarizmusból a jelenkorba átvihető úgy, hogy az alapelképzelés ne változzon. Erős az ellenszél, amiben tevékenykednek, minden lépésüket, tettüket kétszer meg kell gondolniuk, mert az ellenség lesben áll! Minden rezdülésüket árgus szemekkel figyelik, hogy mikor tudnak lecsapni Szálasi Ferenc követőire. Képesek pitiáner ügyeket felkapni, hogy rossz fényt vethessenek a mozgalomra. A meghurcoltatás csak szimpátiát szül az egyesület iránt. A mai hungaristák kitartóan ismertetik a történelmi múltunk eltitkolt, vagy félremagyarázott fényes napjait. Megemlékeznek - mások számára talán semmitmondó- névtelen és neves hősökről. Bátran kimondják, amit gondolnak a múltról, a jelenről és bizakodva hirdetik a hungarizmus győzelmébe vetett hitüket. Mindent elkövetnek, hogy „meggyógyítsák” a rosszul látók szemét.

Kulturális rendezvényeken előadás sorozatokon tárja a hamisítatlan múltat az érdeklődök elé. S, hogy a ténytörténelem igaz arca mennyire fáj a szocliberális oldalnak, hűen tükrözi, hogy ezek az előadások idényről, idényre máshelyen kerültek megrendezésre, mert az otthont adó keresztény közösségek vezetőit sorozatos támadások érték. A sok megpróbáltatásnak és üldöztetésnek azért eredménye is lett: kaput nyitott a hungaristák végleges otthona a Szálasi Ferenc Kulturális Központ! A „szocionista-orbánistáknak” újbóli lecke: mi legyen az indok, hogy bezárható legyen az Eszme új bölcsője!

Törekvéseik egyelőre odáig jutottak, hogy az elmúlt évben több előadást megzavartak, illetve beszüntettek a kékmundérosok, a „neopiócák” elképzeléseinek megfelelően.

A média igyekszik pálcát törni felettük, eredménytelenül, mert rendezvényeiken példa értékű rend, fegyelem, biztonság uralkodik. Követendő út lehet sok „jobboldali” rendezvényre a hungaristák - a Pax Hungarica Mozgalom - átgondolt szervezése és az, ahogy nyitnak a fiatalság megnyerése ügyében. Túrák, koszorúzások, megemlékezések színesítik programjaikat.

Nem eredménytelen a küzdelem. Minél jobban és többen megismerik a hungarizmus alapjait, annál több helyre hívják vezetőit, képviselőit előadásokra, vagy éppen megemlékezésekre, illetve avatási ünnepségekre.

Csak az elismerés hangján lehet szólni erről a mozgalomról, akik anyagi támogatás nélkül, ellenséges közegben ilyen eredményekre képesek. Minden tiszteletet megérdemelnek, hogy nem adják fel a küzdelmet, valamint a célt, hogy megteremtik majdan a Szálasi Ferenc által megálmodott Magyarországot.

Hungaristának lenni felemelő érzés! Vállalni a meghurcoltatást, a hátrányos megkülönböztetést, a tudatlanok megjegyzéseit, kitartást igényel. Töretlen hittel hungaristának maradni – mondhatjuk bátran – hősies tett. A XXI. század Magyar Hősei!

Hol, vagy mi az igazság, a követendő út?- kérdeztem gyakran magamtól. Több évtizedes tapasztalataim alapján mondhatom: minden pártból, mozgalomból az önös érdek, a saját érvényesülés és a haszonlesés süt(ött) át, elvek és eszmék nélkül. Magyarországgal, a magyar néppel, a nemzettel való törődés nem érdekelte (érdekli) az országházában lebzselőket. Kérdezhetnénk: hát, nincs semmi és senki, aki a legfontosabbért, a magyarságért szót emeljen? A parasztságért, a munkásságért, a családért, a hitért, a nemzetért?

De, van! Reményeim szerint a fenti írásom választ adott arra a kérdésre, hol keressük a Magyarok Igazságát és Jövőjét!

A Hungarizmusnak örökké ÉLNI KELL, hogy a nemzet sorsa, jövője boldogabb legyen a jelennél és hogy a magyarság, s benne a hungarizmus hőskora méltó helyre kerüljön a történelem palettáján!

Úgy legyen, Kitartunk!

Budapest, 2011. június 07/Szálka

(TeoR)

FEL

Az utólsó szemtanú

Alig-több, mint egy éve, 2010. februárjában távozott körünkből Vitéz Nagybajtsy Bajcsy László (1914-2010) az utólsó még életben maradott hungarista. Az emigrációban a Hungarista eszmét ápoló és tovább vivő Vitéz Henney Árpád személyi adjutánsa volt. Vele mindvégig kitartott, bármit is hozott számukra a sors, legyen az ünnep, avagy meghurcoltatás, bánat, vagy öröm, egymás mellett voltak. Vitéz Nagybajtsy Bajcsy László, miután 1980 –ban Vitéz Henney Árpád elhunyt, hű Testvérként gondozta annak salzburgi sírját. S most nemrég Ő is elment...

Emléke legyen örök!

Sok időt fordítottam arra, hogy találjak valami kézzelfogható történetet, írást, cikket Vitéz Nagybajtsy Bajcsy László életéről. Eddigi próbálkozásaim kudarcba fulladtak.

A fényképeket egyik kiváló ismerősöm, Testvérem bocsátotta a rendelkezésemre, Örök hála legyen néki, mert e fényképek nélkül szegényebb lenne a Hungarista világ!

Budapest, 2011. Szelek hava/április 18./Szálka

Meg kérem azokat, akik tudnak bővebb információval szolgálni Vitéz Nagybajtsy Bajcsy László Testvérünkről, életéről, vele megtörtént esetekről, örömeiről, szenvedéseiről, emigrációban töltött éveiről, vagy esetleg még fényképeket is tudnak róla küldeni, tájékoztassanak, illetve küldjék el a szalka.vandor@gmail.com címre.

Köszönet mindenkinek előre, a szíves közreműködésért.

Köszönöm ezt az utólag kapott fekete - fehér képet Bátor -"nick" ismerősömnek, hogy ezzel is hozzájárult írásom teljessebbé tételéhez!

Szálka

FEL

Mi, a szélsőségesek

Amióta a Hungarizmus a magyarság életében szerepel, jobb és baloldali ellenfelei mindig a „szélsőséges”jelzővel illették. A „szélsőséges elemek mozgalma”, a szélsőségesek pártja” hallottuk mindig s halljuk ma is. Természetesen – mint a többi jelző -, ez sem dicséret, hanem megbélyegzés akar lenni számunkra.

Küzdelmeink során megszoktuk már, hogy ellenfeleink sokat puffogtatnak ránk, s bár puskájuk nagyot szól, magja még sincs. Fontos számukra, hogy a kívülállók azt higgyék, hogy súlyos csapásokat mérnek a hungaristákra, tönkre teszik őket. Ilyen hangos puskadurrogtatás a sok különféle jelző, melyekkel minket megtisztelnek. Mi azonban sokkal jobban ismerjük ellenségeink erejét, gyengéit. Mi nem szoktunk blöffölni, szavakkal, nyilatkozatokkal politikai ellenfeleinket megfélemlíteni, hanem lemérjük gondosan a kimondandó szavak súlyát. Ezt tesszük a túloldalról felreppenő szavakkal, méltánytalan, elferdítő,, vagy hazug szavakkal is és bizony ilyenkor gyakran kiderül, hogy azok viszont csak üres, tartalomnélküli kifejezések, avagy olyan frázisok, amelyekkel a maguk hibáit, fogyatékosságait kívánják leplezni.

Mit takar ez a szó „szélsőséges”? Nacionalisták és szocialisták vagyunk!Szélsőségesek a nemzetszeretetben és szélsőségesek a közösségi érzésünkben. Valóban azok vagyunk, és ezt büszkén valljuk is!Szélsőségesek vagyunk a nemzet iránti szeretetünkben, mert annak érdekeit helyezzük minden elé. Végső célunk a nemzet nagysága és boldogsága. Minden erőnket, akaratunkat e nagy és szent cél szolgálatába állítjuk, és ha mi már nem is leszünk, jönnek az új és új ezrek, akik a zászlót tovább viszik. Végső célunk a Trianoni békediktátum határozatainak, előírásainak érvénytelenítetése, és, hogy a Magyar Birodalomban élő nép és népcsoportok - a magyarság vezetésével –újra folytatni tudja a történelem által alkotott és megszentelt élet-, társ-, és sorsközösséget. Nemzetünk nagy érdekeit, legszentebb elveinket nem vagyunk hajlandók senki és semmi kedvéért sem feladni, sem eladni! S ha ez ellenfeleink szemében bűnnek számít, akkor „bűnösök” vagyunk! Ellenfeleink száma napról – napra fogyatkozik s a mi „bűneink” odafenn megbocsátatnak, de vajon mi sors vár az „istentelenekre”? A mennyeknek országa nem eladó és őrzője megvesztegethetetlen!

Nézzetek körül Testvéreim. Lássátok azokat, akik képesek nemzetünk múltját, hagyományait gyalázni, érdekeit elárulni egy- egy jobbnak tűnő „bársonyszékért”. Lássátok azokat, akik a legotrombább, visszataszítóbb politikai elképzelésekbe képesek belerángatni nemzetünk jövőjét, hogy már előre biztosítsák maguknak a helyet a zsíros fazék mellett. Lássátok a törtetőket, a tehetségtelen akarnokokat, akik kapzsiságukkal hazardíroznak a nemzet legszentebb céljai felett, s akik az áruló Júdás ravasz mohóságával üzleti hasznot húznak a magyarság szenvedéseiből.

Ezekkel szemben mi valóban szélsőségesek vagyunk! Nem melldöngetésre, (félrevezető) szólamokra, ígérgetésekre és szükségtelen új alkotmányozásra van szüksége a hazának, hanem a történelmi országhatárok visszaszerzésének időtálló módon való biztosítása és nemzetépítő céltudatos munkára, amivel megteremthetjük a tőlünk elszakított országrészek és az abban élők zökkenőmentes visszatérését és boldogulását Nagy-magyarországon. Ehelyett ezek az „urak” a nemzet jövőjét taszították a leghelytelenebb vágányra és a csonka országunkat is idegen kezekre kívánják átjátszani!

Nem állítjuk, hogy mi hungaristák vagyunk egyedül igaz és becsületes magyarok. De, azt állítjuk, hogy csak mi tiszta, minden érdektől és hátsó gondolattól mentes nacionalizmusunk az egyetlen, amely a magyar hazának és abban a magyar nemzetnek érdekeit a legmesszemenőbben tudja biztosítani. éppen ezért hisszük, hogy minden igaz és becsületes magyar, aki még sorainkon kívül áll, de az álhazafiságtól és érdeknacionalizmustól már megundorodott, meg fogja találni a hozzánk vezető utat. Visszautasítjuk magunktól a nacionalizmus helytelen túlzását: a sovinizmust. Nem ismerjük, illetve nem fogadjuk el a faji felsőbbrendűség eszméjét, tehát nem vagyunk soviniszták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azon népek, népfajok, nemzetiségek, amelyek nem álltak ki nemzetünk érdekei mellett a múltban s a jelenben, nem küzdöttek, vagy ontották vérüket szent honunkért, azonos elbírálás alá essenek, vagy azonos jogok illessék meg őket, hazánk fiaival; akik feltétel nélkül harcoltak hazánkért, megmaradásunkért, a kereszténységért és ősi földünkért.

A sovinizmus nem áll az igazság alapján, ennél fogva a népek életében erkölcstelen. Kibírhatatlan és együttműködésre képtelen a soviniszta nép, mely gyűlöl mindenkit, aki nem az ő népéhez tartozik – a gyűlölet pedig legbiztosabb alapja a háborúnak!

Nagy-magyarország minden népének, nemzetiségének a Magyar Birodalom megvalósulása kell, hogy legyen a célja, hogy az egymásra utalt kisnépek kart, karba öltve ellent tudjanak állni a nagyhatalmak politikai mesterkedéseinek, tekintettel arra, hogy amit a nagyhatalmak kezdeményeznek, abból elsősorban nekik van hasznuk! Az Egyesült Európa, csak úgy életképes, ahogy Szálasi Ferenc lefektette a Hungarizmusban: Az egymásra utalt népek összefogása jogilag és gazdaságilag (konnacionalizmus).

Szélsőséges nacionalizmusunkból következik szocialista magatartásunk, melynek alapján nem egymás fölé rendelt osztályokban képzeljük el nemzetünk boldogulását, hanem megszabja minden társadalmi réteg helyét és azokat egymás mellé állítja. A szélsőségességünk kikiáltása mindazonáltal abból ered, mert nem akartuk és nem akarjuk nyugodtan tűrni, hogy egy idegen faj monopolizálja a nemzet egész gazdasági és részben kulturális életét. A múlt és jelen rendszer irányítói a magyarsággal zömében soha közösséget nem vállaló fajnak az érdekeit jobban féltette, mint a nemzet érdekeit.

Testvéreim, tudjátok jól, hogy a magyarság sokat szenved és népi mivoltában tragikusan veszélyeztetett! Ennek a folyamatnak a megállítása vár ránk, Hungaristákra – szélsőségesekre -, és a szimpatizánsaira. Szélsőségesek voltunk a szocializmusban, azok vagyunk a liberalizmusban és azok is fogunk maradni! Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a helyes út, amely elvezet az új gazdasági, társadalmi és keresztényi nemzethez! Szélsőségesek, de nem forrófejűek vagyunk. Krisztus nevében nem küldjük a pokol fenekére ellenfeleinket.

Mi, építeni akarunk. Országot és Nemzetet! Ezt a szándékunkat mindenkor megértette a magyarság, s most is meg fogja érteni. Tudni fogja, hogy nincs más út a boldog jövő számára, mint a – Hungarizmus útja.

Budapest, 2011. március 23./Szálka

Forrás: Út és Cél 1953.május (V.évf.5.sz.9.old.) „Mi, szélsőségesek” (H.I.) szerkesztett változata

FEL

Fogalomzavar

Avagy: A jó pap is holtig tanul

Megjegyzem, nem tudálékoskodni akarok, csupán egyes - nagyon sokszor tévesen értelmezett, vagy használt - fogalmak alapvető jelentését kívánom tisztázni, tekintettel arra, hogy nálamnál sokkal tájékozottabb férfiúk, sincsenek tisztában az alábbi fogalmakkal: Nácizmus (náci), fasizmus (fasiszta), Hungarizmus (nyilas, náci, fasiszta). Zárójelbe azokat a jelzőket tettem, melyeket egy-egy eszmerendszerre meggondolatlanul rásütnek a hozzá nem értők, a tájékozatlanok és a mocskolódók egyaránt.

Nem vagyok történész, csak egy egyszerű „műkedvelő”, aki már több esetben is érintette korábbi írásaiban – tisztán látást elősegítvén -, a fenti fogalmak megértését. Ez alkalommal az „ÚT és Cél” hungarista havi lap 1953. február havi számából közlöm - teljes terjedelmében - I.S. írását:

„Tisztázzuk a fogalmakat

A közelmúltban egy igen tiszteletre méltó úr állított meg az utcán. Otthon csak hírből ismertem, néha találkoztam fényképével a képeslapokban és hallottam nevét a rádióban. Az emigráció közös nyomorúsága és szenvedése azonban lerombolta közöttünk a régi válaszfalakat, s új barátom örömmel vette meghívásomat egy közeli vendéglőbe. – Milyen furcsák is önök, nyilasok! – mondotta ismerősöm, amikor egy pohár sör mellett kedélyesebb eszmecserébe kezdtünk. – Megmondom őszintén: otthon – valamikor – a vadállatok benyomását tették rám…De úgy látszik, az emigráció önöket megszelídítette, míg az antinácikat viszont vadállattá züllesztette.

Nem válaszoltam, csak mosolyogtam. Úgy látszik a mosolyt gúnynak vette, mert így folytatta: - Ne haragudjék, nem akartam megsérteni. De az emigrációban távol vagyok a közügyektől, tehát bőven van időm elfogulatlanul gondolkozni a közügyek felett. Sokat gondolkodok az önök elvein is. Mert alapjában véve nagyon szép elgondolás a fasizmus, csakhogy…

Ebben a pillanatban újismerős telepedett asztalunkhoz, s a félbeszakított mondat mindmáig befejezetlen maradt. Természetesen a válasszal is adós maradtam, noha sok mondani valóm lett volna.

„Nácik”, „fasiszták”,”nyilasok” – ez a három szó bántóan csengett vissza fülembe, noha az illető igen tiszteletre méltó úr szájából egyáltalán nem bántó szándékkal hangzottak el. Mindhárom fogalom a Hungarista Mozgalom tagjait, tehát engem is illetett, noha én soha, de soha, nem neveztem magamat se nácinak, se fasisztának, se nyilasnak. Azt hiszem épp a legfőbb ideje, hogy tisztázzuk a fogalmakat.

A „náci” gúnynév. Hitler nacionalista mozgalma: aVölkische Bewegung helytelen szóval megjelölve: a Hitlerizmus, híveinek gúnyneve (1*) volt és ma is az. Minthogy a faji sovinizmuson alapuló Hitleri elmélet már alapjaiban is ellenkezik Szálasi hungarizmusával, a ránk sütött „náci” bélyeg – európai ember szájából – vagy rosszakaratból, vagy a legmélyebb politikai analfabetizmusból származhat csak. Más a helyzet azoknál a Magyar testvéreinknél, akik a háború éveit a tengerentúli államok polgáraiként élték át, akiknek legtöbbször nem magyar fajú „honfitársak” által magyar nyelven fülükbe csilingelő propaganda még ma is azt hazudja, hogy a Hungarizmus és a nácizmus között semmi eltérés nincs. A tengerentúli államokban élő hungarista testvéreinkre hárul az a nem is oly könnyű feladat, hogy ezt a vörös, vagy rózsaszínű propagandát kellőképpen ellensúlyozzák: elmagyarázzák és bebizonyítsák minden régóta kivándorolt magyar testvérünknek, hogy Szálasi hungarizmusa körülbelül úgy viszonylik a német nemzetiszocializmushoz, mint vallási téren a Görög – katolikus a római katolikushoz. Mindkettőben vannak részletek, amik nagyvonalakban megegyeznek, viszont vannak olyan részletek is, amelyek egymással élesen szembeállnak.

A „fasiszta” nem gúnynév. A régi római lictorok által használt, bárddal ékesített vesszőnyalábot (fasces) alkalmazták Mussolini hívei harci jelvényüknek, s innen származik az olasz nemzetiszocialisták elnevezése: fasiszták, s az eszmerend neve: fasizmus. Minthogy a Hungarizmus az olasz fasizmussal a gyakorlatban nem egyezik, a hungarista ideológia a fasizmustól éppúgy alapjaiban eltér, miként a Völkische Bewegungtól. A „fasiszta” szó használata magyar vonatkozásban szintén teljesen alaptalan tehát. Még alaptalanabb, mint a „náci” szó alkalmazása, mert amíg Magyarországon valóban voltak kisebb jobboldali – de nem hungarista – töredékek, melyek a Hitleri elméletet tették magukévá
(Szálasi Hungarizmusát éppen ezért elvben és gyakorlatban ellenségnek tekintették), addig semmilyen magyar csoportosulásról nem tudunk (*2), amely fasiszta zászló alatt jelentkezett volna. Hungarista kötelességünk, hogy bebizonyítsuk a félrevezetetteknek, hogy a fasizmus körülbelül úgy viszonylik a Hungarizmushoz, mint vallási vonatkozásban a Görög-keleti a Görög katolikushoz: vannak részletek, amik megegyeznek, s vannak részletek, amik teljesen eltérnek egymástól.

A „nyilas” kifejezés gúnynév volt mindig és ma is az. Éppen az Út és Cél decemberi számában foglalkoztunk Szent László király zászlószimbólumával: a nyilaskereszttel, kifejtvén annak akkori és a közelmúlt időbeni jelentőségét. S. L. testvérünk gyönyörű párhuzamban foglalkozott a keresztény magyarság történelmi harci jelvényével, ami a második világháború alatti és előtti időkben Szálasi Ferenc követőinek is szimbóluma volt, s a Mozgalmunk akkori politikai formája Nyilaskeresztes Párt néven lett közismert. Innen származott a Hungarizmus követőinek erősen prózai megjelölése: „nyilaskeresztesek”, amiből a rosszakaratúak elsikkasztották a keresztet s maradt: a „nyilasok” teljesen hamis megjelölési formája.

Szögezzük tehát le: a „fasiszta” és a „náci” kifejezés nem a miénk. Engedjük el a fülünk mellett, ha egyes jóakaróink, avagy rosszakaróink e kifejezésekkel élve ránk céloznak. A „nyilas” jelzőnél azonban már oktatásra szorul az ellenpropaganda által megfertőzött közvélemény. A „nyilas szó éppen olyan gúnynév, mint a „kovbój”, ami a Független Kisgazdapárt ellen volt használatos az 1939 – es választások idején. Avagy a szociáldemokraták „szocik”, a kommunisták „komcsik” gúnyjelzője, a „Nemzeti Piszokmány” néven a newyorki politikai együttes és a Free Europe Comitee „Szaladj Európa” elnevezése.

E fönti gúnyjelzőket most első ízben írtuk le az Út és Cél hasábjain, csupán azért, hogy az ellenünk használt „nyilas” gúny kifejezést mennél jobban érzékeltetni tudjuk. Ezzel szemben azonban, ha a velünk szembenálló magyar nyelvű sajtót figyelemmel kísérjük, meg kell állapítanunk, hogy a hazai és külföldi kommunista lapoktól kezdve Peyer Károlyon, a Bizottmányon, legitimistákon keresztül egészen a magukat jobboldalinak valló frakciókig, mindenki szerint „nyilasok” vagyunk. Legfájdalmasabban persze akkor érint bennünket, ha e gúnyjelzővel éppen egyházi személyek illetik Mozgalmunkat. Ezek fölött mindig eltekintünk és elfogunk tekinteni a jövőben is anélkül, hogy viszonzásképpen egyetlen katolikus személyre a „csuhás”, avagy egyetlen protestáns lelkészre a „vastagnyakú” jelzőt használnók(*3). Mindkét gúnyjelző legalább annyira sértő számukra, mint számunkra a „nyilas”.

Végül szögezzük le: nyilasok nincsenek. Mi hungaristák pedig senkitől sem várunk több tiszteletet, mint amennyit mi is megadunk másoknak – olykor még ellenfeleinknek is.”

Eddig az idézett cikk! Magam részéről csak annyit tennék hozzá: nem venném sértésnek, ha valaki „nyilas” – t mondana rám, mert a szó számomra a „nyilaskeresztessel” azonosul. A Nyilaskeresztes Párt soraiban pedig a fegyelem, a haza, a nemzet és fajszeretet döntő volt. Ezért büszkén vállalnám a jelzőt! Hogy voltak túlkapások soraikban? Lehet, sőt bizonyosan így volt, mert nincs  fegyveres hatolom aki ne hibázna – csak nem mindegy hogy hányszor! De, azt senki nem vitathatja el a nyilaskeresztesektől, amit tettek a hazáért és a Nemzet megmentéséért tették. A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom a keresztény magyarságot szolgálta és szolgálja mindaddig, amíg keresztény MAGYAR faj létezik a földön!

Úgy legyen. Kitartunk!

2011. március 15./Szálka

Megjegyzések a (*) jelölésekhez

1* Nem értek egyet teljesen a cikk írójával ezen a téren. Véleményem szerint nem egyértelműen „gúnynév”-ről van itt szó, hanem a nemzetiszocialista - nacionalista – szókép első tagjából származtatják a rövidített – megnevezést.

2* Ez nem teljesen fedi a tényeket, ugyanis az 1920-30 –as években több kisebb szervezet is alakult „fasiszta”, illetve „fascista” néven, de jelentéktelenségüknél fogva el is tűntek a politikai élet süllyesztőjében. Példának okáért: Magyar Fasiszta Munkások Országos Pártja, Magyar Fasiszta Párt, Fasiszta Ligát…

3* Én magamat feloldozom e fogadalom alól, mert mint tudjuk vezető papjaink, lelkészeink között „megbúvnak” olyanok akik, nem a keresztényegyház érdekeit szem előtt tartva vezetik „bárányaikat” a Krisztusi úton.

FEL

A Hungarizmus,

mint ideológia

Ki érdekből tette, ki rendelésre „gyártotta”, ki megfélemlítésre szánta a Hungarizmusról szóló írását. Ellentételezésként álljon most itt „Henney Árpád: Mi a Hungarizmus? (1957. 2. kiadás)” könyvecskéjének rövidített összefoglalása, hogy ki – ki maga alkothassa meg, a leírtak alapján véleményét a Hungarizmusról.

„Előszó a második kiadáshoz

…Azt kérem tehát minden testvéremtől, hogy olvassa el, tudja meg mi a hungarizmus és csak azután ítéljen és döntsön saját további magatartása ügyében…1957. március hó. Henney Árpád

„Mi tehát a hungarizmus?... A legmagasabb fokú magyarság!…

1. A hungarizmus, mint i d e o l ó g i a a következő…A nemzet jövője mindenek felett.

2. A hungarizmus, mint m o z g a l o m arra törekszik, hogy ideológiájában lévő elveket átvigye a gyakorlati életbe.

3. A hungarizmus elveti a nemzeti társadalomnak a rétegződését…felsőosztály, középosztály, alsóosztály…Ehelyett társadalmi szemléletében a hivatásuknál fogva kialakult természetes csoportokat tartja a nemzeti társadalom összetevőinek…A hungarista társadalmi rétegződésnek eme tényezői…mindig egymás mellé vannak rendelve…

4. A föld azé aki …megműveli, tehát elsősorban a paraszt… tulajdona…

5. …a munkás nem csak felelős munkát végez, hanem a termelés hasznának az élvezője…

6….A hungarista értelmiséget… rátermettségük alapján kiemelkedett egyének képezik…

7. A nő hivatása az anyaság. …

8. Az ifjúság a jövő záloga. Bőséges gyermekáldás nélkül a legéletrevalóbb tervek mellett is bizonytalan a nemzet jövője.

9. A nemzeti társadalom… védelmét….a hungarista katonaság biztosítja.

10. Erkölcsi életünk alapja a keresztény vallás….

11. Külpolitikánk alapja a konnacionalizmus. Az egymásra utalt népek társ – és sorsközösségnek munkálói vagyunk.

12. Hiszünk a magyar népben, hiszünk a magyar nép jövőjében. Hiszünk célkitűzéseink igazságában, erejében és győzelmében.

Befejezés

…Íme, ez a hungarizmus lényege. Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket… akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de …habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanúhalált emelt fővel és megingathatatlan hittel a hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szó jogán azt mondotta:

„Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a hungarizmusban tudja megtalálni.”

…Aki elfogultság nélkül olvassa el azt, hogy mi a hungarizmus és önzetlenül akar dolgozni Hazánk felépítésén, bizonyára megfogja kezünket és együtt küzd velünk a hungarista Magyar Birodalomért.

Akkor nem haltak hiába vértanúhalált legjobb magyar testvéreink!

Úgy legyen!

K I T A R T Á S

1951 évi augusztus hó.”

Eddig a tömör összefoglaló! Össze lehet hasonlítani a mai magyar társadalomban honos gyakorlattal, és ki - ki szűrje le a maga tanulságát, véleményét. Döntse el, hogy a fentiek ismeretében elfogadja-e a feléje segítőszándékkal kinyújtott Hungarista kezet!

(Hamarosan az idézett Hungarista kiskáté -"Mi a Hungarizmus?"- rövidített változatát is közreadom!)

2011.03.09./Szálka

(TeoR)

Fel

Hungaristáknak

"A szó, melyet feledtetni vágynak.

Egy eszme, mit sárba tipornának!

A gondolat, melyet kalitkába zártak,

Szabad akaratként visszatér hozzátok!"

/Vándor/

Ezzel a rövid versrészlettel köszöntöm a Hungarizmus eszméjével szimpatizáló látogatóimat. Nem kell ahhoz hungaristának lenni, hogy szeressük hazánkat,de elengedhetetlen az, hogy nagyvonalakban ne ismerjük meg azt az ideológiát, ami a családra, a keresztény hitre kívánt építkezni és a magyar nép akarata szerint szerette volna építeni a jövőt.

Nem kétlem vannak olyanok is olvasóim közt, akik nem örvendenek maradéktalanul annak, hogy felbukkant ismét egy kis weblap, mely a hungarizmussal foglalkozik. Nekik azt üzenem, hogy ne mondjanak arról elhamarkodottan ítéletet amit nem ismernek. Mielőtt felháborodnának gondoljanak arra, hogy a történelmi ismeretüket többségében azoktól szerezték, akik a Kádár - korszakbéli egyetemeken, főiskolákon tanulták az "igét"!

A történelmet pedig a "győztesek" írták! A fizikális nyerők...! A szellemi győzelmet azonban nem lehet elvenni, azt kiérdemelni kell, úgy ahogy a Hungarizmus.

Egy különleges kép két oldalát mutatom be olvasóimnak. Szálasiról sok kép kering az interneten, ta lán hasonló is ehhez, de egyben egyik sem éri utol az itt láthatót. Ennek a képne k a hátulján a Nemzetvezető Édesanyja és Szálasi Károly - nem másolat- kézzel írott üzenete olvasható!

2011.02.22./Szálka

Fel

A Nemzetvezető nyomkövetői

Érdekes módon, a mai napig sokfelé falba ütközik az ember, amikor a hungarizmus kerül szóba. Ki érdektelen, ki fél, ki elhatárolódik, ki elfogadja, de nem meri bevallani, ki elutasítja, de nyíltan nagyon kevesen mernek szót emelni mellette. Ezen kevesek közé tartozok én is.

„- Majd még bajod lesz belőle” – mondják sokan az ismerőseim közül. Lehet, de nem gondolok rá, mert a „szó még szabad”, a nézetemet meg elmondom akkor is, ha az nem is egyezik meg egyesek elvárásainak. A vélemény leplezetlen kimondása egy lépés a szabadságjogok megvalósulása felé. Az igazság feltétel nélküli elfogadása pedig a győzelem az előítéletek felett.

Elvennék földünk, elvennék akaratunk, elvennék történelmünk, elvennék igazságunk. Tehetik, ők a hatalom. De számolniuk kell azzal, mindig lesznek újak és újabbak, akik felemelik a szavukat a hazugság ellen mindaddig, amíg a Haza nem lesz a Magyar Nemzeté!

Elhallgatatnak, az csak az bizonyítja, hogy:

”…nagyon nagy lehet az az igazság, amit én hirdetek, ha itt ennyire gyűlölnek engem.” /Sz. F./

Meghajtom fejem Szálasi Ferenc előtt. Az utolsó pillanatig kiállt a hungarizmus eszméje mellett, melyet megalkotott. Szerette nemzetét, a benne élő magyar népet. Isten, család, munka szentnek számított a szemében. A hit, a család, a munka megbecsülése, a magyar nemzet kérdése volt számára a legfontosabb és ennek szellemében élt és alkotott. Hű volt a hazájához, a néphez és nem utolsó sorban kormányzójához, Horthy Miklóshoz. Bár, sok méltánytalanság érte részéről, de azt mindig annak tudta be, hogy a kormányzót körülvevő emberek téves, vagy rossz színben tüntették fel őt és hőn szeretett pártját.

Akkor, amikor már olyan erős támogatottsága volt, hogy erővel is elvehette volna a hatalmat tőle, még akkor is hű maradt hozzá – bár, ezt sokan nem így ítélik meg és próbálják másképpen beállítani.  Szálasi Ferenc törvényes keretek között, a kormányzótól kapott felhatalmazással, illetve kinevezéssel a birtokában vette át a hatalmat. Hűségét, elkötelezettségét Horthy iránt misem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy nem töltötte be a kormányzói posztot, hanem a Horthytól kapott miniszteri megbízást megtartva lett Nemzetvezető.

És ez csodálatos, mert olyan „titulust” kapott a neve mellé „Nemzet…” melyért később hősi halált halt.

A Nemzetért, értünk, kik a lábnyomát sem érinthetjük.

Hűség, hit, erkölcs, becsület, és mindez a haza szolgálatában. Azt hiszem, ennél méltóbban nem lehet élni.

Akkor ott 1946. március 12 – én meggyilkolták, de az eszméjét nem tudták megölni, szívünkben örökké élni fog, bármennyire ki akarják pusztítani még az írmagját is.

Tudatában volt a gyilkosoknak, hogy igazságtalanul vádoltak, gyilkoltak, mert még halálában is féltek, félnek tőle.

A mai napig titkolják sírhelyét, de a „suttogás”nyitott fülekre és szívekre talált. A hantok alatt az elporladt szív szólította híveit, és azok egymásra találtak.

Üzen a mártír: TARTSATOK KI, s mi KITARTUNK! - és suttogjuk az utódainknak a hungarizmus üzenetét mindaddig, míg Szálasi Ferenc Nemzetvezető sírja felett nem magasodik a neki méltán járó emlékmű.

Talán utópiának tűnik, de eljön még az idő, amikor nemzetünk egyik legnagyobbját, Szálasi Ferencet, a Magyar nép hősként fogja tisztelni.

Vezérelje Isten győzelemre népünket! Adjon a megtévesztetteknek, a kétkedőknek, a megfélemlítetteknek egy szebb hungarista jövőt.

Akkor lesz majd Magyar Béke – Pax Hungarica -!

2011. március 1./Szálka

(TeoR)